VCSE - NGC 6752 gömbhalmaz - Forrás: APOD
VCSE – NGC 6752 gömbhalmaz – Forrás: APOD (2020. jan. 23.)

13 000 fényévre tőlünk, a Páva (Pavo) csillagképben az NGC 6752 gömbhalmaz a Tejút halojában sodródik. Az Omega Centauri és 47 Tucanae gömbhalmazok után ez a harmadik legfényesebb gömbhalmaz. Tízmilliárd évesnél is öregebb. Több mint százezer csillagot foglal magába, átmérője kb. száz fényév. A megfigyelések szerint magjában különösen nagy számban fordulnak elő kettős- és többszörös csillagrendszerek. Megfigyeltek néhány kék tévelygőt (ang. blue straggler). Ezek olyan csillagok, melyek túl fiatalok és nagy tömegűek egy ilyen korú gömbhalmazhoz képest. Feltételezések szerint a sűrű magban összeolvadó kettőscsillagokból származhatnak. A változatos színvilágú halmazban sárgás színezettel fénylő ősi vörös óriások is találhatóak. A képet José Joaqin Perez készítette és 2020. január 23-án volt a Nap Csillagászati Képe (Astronomy Picture of the Day, APOD, NASA). A felvétel 2019. szeptemberében került rögzítésre Chiléből, 30,5 cm nyílású, f/3,8-es fényerejű, Astro-Physics AP1100 GoTo-s mechanikára szerelt Newton-távcsővel, Moravian G3 16200, -25 °C-ra hűtött kamerával. Az expozíciós időt sajnos a szerző nem adta meg (2020. jan. 31-i megtekintés alapján).

Az NGC 6752-t James Dunlop fedezte fel 1826. június 30-án. 20 ívperc látszó átmérőjű. Össztömegét 140 ezer naptömegre becsülik. 5,4 magnitúdós összfényességével szabad szemmel is látható, de csak tőlünk délebbről, Magyarországról nem – lévén, hogy deklinációja -59 fok. Jó húsz foknyit kell délebbre utazni, hogy egyáltalán a horizont fölé emelkedjen.

Izgalmas dolog, hogy ha nagyobb űrtávcsővel felbontjuk a gömbhalmazt csillagaira, akkor mögötte a Bedin I névre hallgató extragalaxist a gömbhalmaz csillagai között láthatjuk, ahogy az alábbi kép mutatja.

VCSE - Bedin I extragalaxis a gömbhalmaz csillagai között (balra, a sűrűbb, halványabb csillagok halmaza - a galaxis maga is felbontott csillagokra a képen). - HST
VCSE – Bedin I extragalaxis a gömbhalmaz csillagai között (balra, a sűrűbb, halványabb csillagok halmaza – a galaxis maga is felbontott csillagokra a képen). – HST

A Bedin I-et 2018. szeptemberében vették észre, 2019. januárjában publikálták létezését. A gömbhalmaznál sokkal távolabb, 23,4 millió fényévre van tőlünk. A Bedin I legközelebbi galaxisszomszédja az NGC 6744, amely tőle 2,1 millió fényévre található. Ezzel a Bedin I az ismert legizoláltabb törpe szferodiális galaxis, típusának egyetlen képviselője sincs ennyire távol egyetlen más szomszédjától sem. Kései felfedezését a gömbhalmaz mögötti “elbújása” okozta. Luigi Bedin olasz csillagász és csapata sem extragalaxisokat keresett a HST-vel, hanem fehér törpéket a gömbhalmazban. A galaxis nagyon fémszegény, öregebb vörös óriáscsillagokból áll főleg.

VCSE - A kép forrása: http://cs.astronomy.com/asy/m/starclusters/491709.aspx. Hat óra összexpozíció (L: 24x600s – 240 perc, RGB: 8x300s – 40 perc/színszűrő). A képet 2017. májusában és júniusban hét éjszakán vette fel a dcrowson művésznéven futó amatőr az új-mexikói Rancho Hidalgo Sötét Égbolt Parkból SBIG STF-8300M kamerával, ami egy Astro-Tech AT12RCT típusú, 30,5 cm-es távcsővön volt (f/8). - dcrowson
VCSE – Az NGC 5634 gömbhalmaz. A kép forrása: http://cs.astronomy.com/asy/m/starclusters/491709.aspx. Hat óra összexpozíció (L: 24×600 s – 240 perc, RGB: 8×300 s – 40 perc/színszűrő). A képet 2017 májusában és júniusában hét éjszakán vette fel a dcrowson művésznéven futó amatőr az új-mexikói Rancho Hidalgo Sötét Égbolt Parkból SBIG STF-8300M kamerával, ami egy Astro-Tech AT12RCT típusú, 30,5 cm-es távcsövön volt (f/8). – dcrowson

Az NGC 5634 egy, a Szűz (Virgo) csillagképben látható gömbhalmaz. 10 magnitúdós, így a közepes fényességű gömbhalmazok közé tartozik. Meglehetősen ritkán észlelik az amatőrcsillagászok, pedig -5°-os deklinációjával késő téli és tavaszi estéken jól észlelhető lenne. Négy-öt ívperces méretű, a Shapley-skálán IV-es koncentrációs fokozatú. Tőlünk mért távolsága kb. 82 000 fényév. Már William Herschel is megfigyelte és feljegyezte a 18. században.

Az érdekessége ennek a gömbhalmaznak, hogy valaha a Sagittarius szferoidális törpegalaxis (Sgr dSph) gömbhalmaza volt, de ennek a törpe kísérőgalaxisunknak az elnyelésekor az árapályerők kitépték a kísérőnkből, és a Tejútrendszer része lett – majd az árapály-kölcsönhatás kitépte a mi Galaxisunkból is, és jelenleg eltávozóban van tőlünk.

Az NGC 5634 nagyon fémszegény, és először róla gondolták – még 2002-ben -, hogy nem a Tejúthoz, hanem az Sgr dSph-hez tartozott eredetileg.

A gömbhalmazok történetének ilyen vizsgálataihoz fémtartalmukat, radiális sebességüket és mozgásuk elemzését is felhasználják.

A Sagittarius szferoidális törpéhez több gömbhalmaz is tartozik: a Messier 54, az Arp 2, a Terzan 7 és 8.  Lehetséges, hogy több gömbhalmaza is volt, csak az árapályerők ezeket felaprították. 2003-ban felvetették, hogy a Tejútrendszer külső, halóbeli gömbhalmazainak akár több, mint 20%-a is az Sgr dSph törpegalaxisból származhat.

2018. augusztus 13-án hajnalban, a VEGA ’18 Nyári Amatőrcsillagászati Megfigyelőtáborban készült felvételemet szeretném megosztani veletek, melyet a Perseida-maximum alatt készítettem a Messier 2 jelű, ugyan nem a legnagyobb, de az egyik legfényesebb gömbhalmazról, 37x150s és 31x60s light, 20 dark, 1 flat, 20 flatdark, ISO 800 képből.

A felvétel Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton tubussal, Skywatcher F/4 kómakorrektorral és átalakított Canon EOS 550D fényképezőgéppel készült. A felvételek vezetése Lacerta MGEN autoguiderrel történt.

VCSE - Messier 2 (M 2) - Ágoston Zsolt
VCSE – Messier 2 (M2) – Ágoston Zsolt

Az éjszaka során egy csoportos meteorszámlálásban vettem részt, és az éjszaka fő objektumaként fotózott M22 gömbhalmaz már egy fa mögé bújt, de az éjszakából hátralévő órákat nem akartam elvesztegetni, gyorsan beállítottam egy egyszerűbben fotózható (“könnyű célpont”) gömbhalmazt, és nyugodtan számolhattam a hullócsillagokat, amíg a fotós rendszer készít néhány képet.

Mivel a halmaz magja nagyon sűrű volt, készítettem néhány egy perces expozíciót is, a két expozíciós idejű felvételeket szerencsére az Astro Pixel Processor demó verziója sikeresen összerakta, elkerültem a gömbhalmaz felvételekre néha jellemző mag környéki beégést.

A halmaz magja nagyon fényes és sűrű, gyors átmenetet követően csatlakozik hozzá egy ritkásabb gyűrű, amit egy egészen ritka, apró csillagokból álló réteg övez. A halmaz határa világosan kirajzolódik, könnyen elkülöníthető a halmaz a háttértől.

A Vízöntő csillagképben található, Jean-Dominique Maraldi fedezte fel üstököskeresés közben 1746. szeptember 11-én, majd tőle függetlenül 1760-ban Charles Messier újra felfedezte, katalogizálta.

Átmérője 175 fényév. 150 000 csillagból áll, 55 000 fényévre található a Földtől. Kifejezetten sok csillagból álló kompakt gömbhalmaz. 13 milliárd éves, 21 ismert változócsillagot tartalmaz.

2018. augusztus 12-én, a VEGA ’18 Nyári Amatőrcsillagászati Megfigyelőtáborban készült felvételemet szeretném megosztani veletek, melyet a Magyarországról nagyon alacsony horizont feletti magasságban megfigyelhető, viszont az egyik legszebb gömbhalmaznak számító Messier 22 jelű halmazról készítettem, 23X180s light, 20 dark, 1 flat, 20 flatdark, ISO 800 képből.

A felvétel Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton tubussal, Skywatcher F/4 kómakorrektorral és átalakított Canon EOS 550D fényképezőgéppel készült, a felvételek vezetése Lacerta MGEN autoguiderrel történt.

VCSE - Messier 22 - M22 - Ágoston Zsolt
VCSE – Messier 22 (M22). A látómező mérete kb. 1.1 x0,9 fok, észak a képen jobbra van. – Ágoston Zsolt

A felvételen rögtön látható, hogy az M22 az egyik legnagyobb látszólagos kiterjedésű gömbhalmaz, amit belföldön láthatunk, magja viszont nem olyan sűrű, mint a legtöbb gömbhalmazé, sugárirányban kifelé haladva egyenletesen ritkulnak a csillagok. Környezetéből nem ugrik ki, nincs egyértelmű határ a gömbhalmaz pereme és a környező csillagok között.

Abraham Ihle figyelte meg először 1665-ben, végül Charles Messier 1764. június 5-én vette fel katalógusába. Nagy látszólagos méretét viszonylagos közelségének köszönheti, hiszen csak 10 600 fényévre helyezkedik el a Földtől, átmérője kb. 100 fényév. 80 000 csillag alkotja a 12 milliárd éves halmazt, mely egy apró planetáris ködöt, két fekete lyukat és harminckét változócsillagot is tartalmaz.

A tábor résztvevőinek lehetősége nyílt 46 cm és 50 cm átmérőjű Dobson rendszerű távcsövekkel is vizuálisan megfigyelni a halmazt, a fotóhoz hasonló, lenyűgöző látványban volt részük.

A feldolgozás Nebulosity, Startools, és Photoshop szoftverekkel történt.

Az NGC 6101 egy gömbhalmaz az Apus (Paradicsommadár) csillagképben messze délen, -72°-os deklináción, így Magyarországról nem látható.

VCSE - Mai kép - NGC 6101 keresőtérkép
VCSE – Mai kép – NGC 6101 keresőtérkép

 

James Dunlop (1793-1848) skót csillagász fedezte fel az 1820-as, 1830-as évekbeli ausztráliai tartózkodása során. Legalább 20 cm-es nyílású távcső kell csillagokra bontásához, de mivel mindössze 9 magnitúdós, kisebb műszerekkel is észlelhető bolyhos folt.  Olvasd tovább