VCSE – A Medúza-köd (IC 443), egy szupernóva-maradvány az Ikrek csillagképben. A kép “sima” RGB, a H-alfa csatorna a vörös rétegbe került. Itt a színek valóságosabbak, részletekben viszont szegényebb a kép. – Kép: Mezei Balázs
Az Ikrek (Gemini) csillagképben látható Medúza-köd (Jellyfish-nebula, IC 443, Sharpless 248, Sh2-248) amatőrcsillagász körökben egy kevésbé ismert szupernóva-maradvány, holott a szakcsillagászok sokat észlelték különböző hullámhosszakon és sok ismeretet gyűjtöttek róla. Ez az egyik legtöbbet tanulmányozott olyan szupernóva-maradvány, ami kölcsönhat a környezetében lévő molekuláris felhőkkel. (A SIMBAD adatbázis szerint 1128 szakcsillagászati cikket publikáltak róla, illetve ennyiszer fordul elő a szakcikkben a neve 2021 júniusáig.) Kb. 5000 fényévre van a Naprendszertől. A sok rajta végzett kutatás ellenére meglehetősen bizonytalanul tudjuk, hogy mikor robbant az őt létrehozó szupernóva: valamikor 3000 és 30 000 évvel ezelőtti időpontban. Lehetséges, hogy a CXOU J061705.3+222127 jelű neutroncsillag is ebből a szupernóva-robbanásból származik.
Ebben a felhős-nyálkás időben szeretném megosztani Veletek a Zselickisfaludon megrendezett 2016. nyári VEGA amatőrcsillagászati megfigyelőtáborban – 2016. 08. 13. 19:25:18 – a Zselici Csillagpark LUNT LS100THA naptávcsövével (100 mm f/7) , és saját Canon 550D fényképezőgéppel (Expozíciós idő: 1/25s, ISO100) készült fényképemet. A naptávcsőbe a táborozók is belenéztek, vizuálisan is különleges látványban volt részünk.
VCSE – 2016. nyári tábori felvétel – Ágoston Zsolt
A lilás kép közvetlenül a RAW-formátumú kép feldolgozásával készült, Adobe Lightroom szoftver segítségével.
VCSE – 2016. nyári tábori felvétel – Ágoston Zsolt
A vöröses képet először JPG formátumba mentetem, és utána dolgoztam fel. Egy protuberancia (napkitörés) figyelhető meg a Nap “északnyugati” részén.
Az időjárás kellemes volt, de nem kedvezett az észlelésnek. Opálosan derengő Nap volt látható a távcsőben. A felvételen a Nap legaktívabb része látható.
Tegnap – 2015.10.27.-én két csoport között UTC14:34-kor úgy gondoltam felpattintom az öreg EOS1000D masinámat a Lunt LS100-as naptávcsőre.
Noha a napfotózás ezen része hihetetlenül bonyolultnak tűnik. Sőt .. inkább ASI kamerával kéne … mondjuk 40000 képkocka – videó és azt kell registaxban összerakni hasonlók. Én csak egy képet készítettem tesztgyanánt.
A képen látszódik maga a nap – direkt túlexponáltam és más fehéregyensúlyt állítottam, ezért lett ilyen “kellemes” de túlexpós színe. EOS – ASP-C szenzorral és némi croppal így néz ki 712mm-es fókuszon a H-alfás napunk. Számtalan filamentum volt észlelhető illetve megannyi nyugodt protuberancia. Ám … a felvétel készítése előtt egy órával hatalmas eruptív protuberancia volt a napon amely szinte 10 percről 10 percre változtatta alakját. Egy tölcsér alakú hatalmas robbanás amelynél a mágneses mező mentén enyhén szólva anyagfröcskölés látszódott. Az egész maximum 1 óráig tartott, tehát pont láttam mikor keletkezik, és pont láttam mikor ereje teljében van, illetve mikor már alig látszódott belőle valami.
A 20mm-es okulárba nézve látványosak voltak a filamentumok. Sokkal szebbek mint a fényképen. A 10mm-es okulárral a legnagyobb protuberanciát céloztam meg. A képen 4-5 óra irányában látható. Alá szerintem a Földünk kényelmesen beférne.
Tegnap amúgyis jó idő volt verőfényes napsütéssel és 16°C-os csúcshőmérséklettel. A nyugodtság is megfelelő volt 6-os. Viszont a tanulság, hogy a kupola nem mindig jó. Azért nem mert kéményként működik és nagyon remegteti a levegőt. Így szerintem jobban jártam volna ha registaxolok egy ASI- hoz hasonló kamerával. 🙂
