A legtöbb meteorraj üstökösökből származik. Némelyik kisbolygók ütközéseiből, mások a Marsba, a Holdba, vagy más nagyobb planetáris testbe történt becsapódások nyomán kiszórt anyagból keletkeztek. Némelyik meteorraj intersztelláris eredetű is lehet: más csillag körül kialakult meteorraj elhagyhatja azt a csillagrendszert, és idővel akár a Naprendszer is befoghatja (fordítva is megtörténhet). A meteorrajok meteoroidokból állnak, amelyek elsődlegesen a csillaguk körül keringenek (a naprendszerbeliek esetében a Nap körül). Számos más hatás is alakítja azonban a meteoroidok pályáját, amelyet a szerző a Meteor Csillagászati Évkönyv 2004-es kötetében összegzett:

“1. gravitációs kölcsönhatások a Nappal,

2. gravitációs kölcsönhatások a nagybolygókkal,

3. a napfény sugárnyomása,

4. a Poynting-Robertson- és a Jarkovszkij-Radzijevszkij-hatás,

5. kölcsönhatás az elektromosan töltött napszéllel,

6. fékeződés a bolygóközi poron,

7. fékeződés a semleges interplanetáris gázon,

8. kölcsönhatás az interplanetáris mágneses térrel.”

A közelünkben elhaladó meteoroidok esetében még a Hold hatását is célszerű figyelembe venni. Az egyes effektusok részletezése a fenti cikkben megtalálható, itt nem térünk ki rá. A lényeg az, hogy a meteorrajok mozgását nem könnyű előrejelezni, számos hatás a homályban van, és ezért csak tippelgetni lehet néha, hogy mennyire alakítják az egyes meteoroidok mozgását. Különösen nehézkes a helyzet akkor, ha egy alig ismert üstökösről kiáramlott anyag mozgását szeretnénk előrejelezni, és megmondani, mikor találkozik a Földdel. Éppen ezért jelent nagy sikert, amikor egy-egy meteorraj-kitörést sikerül előrejelezni, és az észlelések igazolják is az előrejelzést. Az első sikeres előrejelzések az 1990-es években jelentek meg. A sikertelenekkel és a sikeresekkel is sikerült újat tanulni és az előrejelzéseket biztosabbá tenni – de még ma sem válik be minden meteorraj-kitörés előrejelzése, vagy éppen egy-egy új meteorraj jelentkezésének megjóslása. Most azonban sikerült ismét egy meteorraj jelentkezését előrejelezni!

Az IAU Elektronikus Távirata (IAU Electronic Telegram) 5046-os számában ismertette ezt a legutóbbi esetet Peter Jenniskens holland-amerikai csillagász, a meteorok nagy kutatója. A közlemény további szerzői T. Cooper Dél-Afrikából és D. Lauretta Arizonából. A CAMS meteorészlelő videokamera-hálózattal Új-Zélandról és Chiléből észlelték az Arida meteorrajt, aminek radiánsa a déli Ara (Oltár) csillagképben van. Az Arida meteorraj egyértelműen a 15P/Finlay-üstökösből származik – ettől az üstököstől most először észleltek meteorokat. A meteorokat 2021. szept. 29-e és 30-a éjszakáján rögzítették. Az észlelt meteor radiánspontjai ezen a linken kereshetők vissza, először a dátumot kell kiválasztani a megtekintéshez.

Az új-zélandiak kilenc darab, 2021. szept. 28. 08:40-17:18 UT között feltűnt Arida-meteor radiánspontját és pályáját határozták meg háromszögeléssel, míg a chileiek négyet szept. 28/29. 23:49-03:45 UT között. Sajnos, más CAMS-állomások a déli féltekén rossz időjárás miatt nem észleltek. Az Arida-meteorok jelentkezése még mindig tart (2021. október 1-én írva ezeket). A radiánspont pozíciója 2000.0-s ekvinokciumra: RA = 262,7 fok és Dec = -57,8 fok. A rajtagok közepes pályaelemei a következők (ugyancsak 2000.0 ekvinokciumra):

Geocentrikus sebesség: 10,8 km/s

Fél nagytengely: a = 3,53 CSE

Napközelpont: q = 0,0010 ± 0,0004 CSE

Excentricitás: e = 0,717 ± 0,042

Inklináció: 9,10 ± 0,54 fok

Perihélium hosszúsága: ω = 356,1 ± 1,01 fok

Felszálló csomó hossza: 5,28 ± 0,29 fok

Az érdekesség továbbá az, hogy J. Vaubaillon francia csillagász egy évvel az Aridák jelentkezése előtt a WGN (Journal of International Meteor Organization) 2020. évi egyik számában (48-ik kötet, 29-ik oldal) megjósolta a meteorok jelentkezését, az ő előrejelzett radiánspozíciója RA = 260,8 ± 0,9 fok, Dec = -57,4 ± 0,5 fok volt, vagyis nagyon pontosan egyezik a megfigyelttel! A sebességre nézve 10,807 km/s-ot, a maximum időpontjára 2021. szept. 29-én 8:35 UT-t mondott, amik szintén jól egyeznek a megfigyelésekkel. Ez a mostani találkozás az Arida-meteorokkal a 15P/Finlay-üstökös 1995-ös napközelsége során kiáramlott anyagból származik. Ugyancsak megjósolta tőlük függetlenül a kitörést Ye és munkatársai (ApJ. 814, 79, 2015). Az üstökös 2008-as napközelségéből származó meteorok az előrejelzések szerint várhatóan 2021. október 7-én 00:35 UT körül érik el a Földet. A 2014-es napközelségéből származó anyag 2021. október 7-én 03:55 UT-kor érkezik a légkörünkbe.

További érdekesség, hogy a Southern-Argentina Agile Meteor Radar Orbital System (dél-argentínai meteorradar) rendszerrel is észlelték ugyanezt az Arida-jelentkezést. Az általuk mért radiánspont és pályaelemek tökéletes egyezésben vannak a fentiekben meghatározottakkal.

Az észlelések a CAMS-sal később is folytatódtak. Részlegesen derült égen 19 további Arida-meteor volt észlelve Chiléből, hat Namibiából, ugyancsak hat Texas-ból, és végül kettő Ausztráliából a 2021. október 6-a 11:04 – október 7-e 04:10 UT közötti intervallumban. A populációs index 4,2 volt, ami extrém halvány meteorokat jelent!

Nemcsak a CAMS észlelte ezeket az Aridákat. Ismét megfigyelések érkeztek a dél-argentínai SAAMER-OS-tól is, akik ugyanezidőtájt hét óra alatt észlelták a raj jelentkezését.

(IAUC 5046, 2021. okt. 1., CBET 5055, 2021. okt. 9.)

 

VCSE - Szlovéniai amatőrcsillagász táborozók felett feltűnt Perseida-meteorok. A Nap Csillagászati Képe (APOD) 2017. a
VCSE – Szlovákiai amatőrcsillagász táborozók felett feltűnt Perseida-meteorok. A Nap Csillagászati Képe (APOD) 2017. aug. 10-én (Petr Horálek képe 2016-ból)

A minden év július 17-től augusztus 24-ig jelentkező Perseida-meteorraj minden évben megbízhatóan produkálja magát és látványos, megfigyelésre érdemes csillaghullást okoz. A raj aktivitása jól ismert és nagyon jól előrejelezhető. A szökőévek okozta naptárváltozások és a raj pályája miatt a maximum néha augusztus 11/12-ére, gyakrabban hol 12/13-ra, hol augusztus 13/14-e éjszakájára esik. Legalább két előrejelzés létezik arra nézve, hogy 2021-ben, mikor lesz a maximum. Az egyik szerint: 2021-ben a Nemzetközi Meteoros Szervezet (International Meteor Organization, IMO) Meteor Shower Calendarjának előrejelzése szerint a maximum éjszakája 2021. augusztus 12/13-án lesz. Egész pontosan 2021. augusztus 12-én 21-24 óra NYISZ között találkozik a Perseidák legsűrűbb meteorfelhőrészével a Föld. Teljes sötétség kb. 22:30-tól lesz, de csillagászati és közte hullócsillag-megfigyelések legtöbbjére az ég már kb. 21:30-tól kellőképpen sötét. A Perseidák radiánsa azonban ekkor még alacsonyan jár, ezért nem látunk sok meteort. Bár az aktivitás árnyalatnyit, lényegtelent csökken éjfél után, a radiáns ekkor emelkedik magasra, és ekkor lehet igazán sok meteort látni majd. Igazán tapasztalt észlelők nyomán el lehet mondani, hogy a legtöbb meteort hajnali három és fél öt között lehet látni a Perseidákból. Kompromisszumképpen az ajánlható azoknak, akik több meteort szeretnének látni egy óra alatt, hogy 23 óra után érdemes kezdeni a megfigyeléseket és egész hajnalig folytatni – az igazán elszántak, akik beérik kevesebb meteorral is, már sötétedéstől figyelhetnek, és megfigyelhetik, hogyan nő a meteorok száma az órák elteltével. A másik szerint: Robert Lunsford az American Meteor Society-tól (AMS, Amerikai Meteoros Társaság) a maximum egy nappal előbb lesz, 2021. augusztus 11/12-e éjszakáján. (Előrejelzéseit lásd pl. itt, vagy itt. Érdekes módon, a káosz növelésére, az IMO is megismételte a saját oldalán, a saját Meteor Shower Calendárjának ellentmondva Lunsford előrejelzéseit itt.)

Valójában a Perseidáknak nagyon erős az akticitása augusztus 11-től augusztus 13-a hajnaláig, erre utal is pl. maga Lunsford is, de a The Farmer’s Almanac is, és az EarthSky oldal is. E sorok szerzője az IMO előrejelzését tartja kissé megbízhatóbbnak.

Valójáb an az, aki nagyon sok hullócsillagot szeretne látni laikusként, annak elég, ha augusztus 11-e, 12-e és 13-a hajnalán kimegy nézelődni. Aki amatőrcsillagászként szeretné meghatározni a maximum pontos idejét, az a bevett észlelési módszerekkel számolja  ameteorokat lehetőség szerint a maximum előtt és után annyi éjszaka hajnalán, amennyin csak teheti. Ebből lesz meg mérési, észlelési alapon, mikor is következik be a maximum. Ezt tudományra is lehet használni, a jövőbeli előrejelzések egységesítésére és pontosítására, és hasznos, kellemes időtöltést jelent a meteorok szakszerű számlálása.

Olvasd tovább

Sokévnyi sikertelen hazai megfigyelést követően 2018-ban úgy döntöttem, hogy valahol egy új, és talán esélyesebb terepen kellene megkísérelni a téli időszak egyik leglátványosabb meteorrajának a megfigyelését. Európa több pontja is felmerült, mint lehetséges észlelőhely, de valójában magamtól nem tudtam eldönteni, merre legyen a kiszemelt terep. Szerencsémre Molnár Kristián (szlovákiai magyar) barátomnak is megemlítettem, hogy mit tervezek. Ő szinte azonnal rávágta, legyen Andalúzia, Dél-Spanyolország! Ő már járt ott, viszonylag jól ismeri a területet, és oda ő is szívesen velem tartana. Így hát megszületett a nagy elhatározás, az idei Geminida-maximumot az Ibériai félsziget déli részéről, a Betikai-hegységből figyeljük meg.

Az expedíción készült meteorfotókból és más képekből készült válogatás itt tekinthető meg.

Jónás Károly, Molnár Kristián és Engel Gábor andalúziai expedíciójának csoportképe
Jónás Károly, Molnár Kristián és Engler Gábor andalúziai expedíciójának csoportképe

Az út szervezését Kristián intézte, (repülőjegy, szállás, autóbérlés stb). A miniexpedíció időpontját december 12. és 16. közé tűztük ki, két éjszakát, 13/14-ét és 14/15-ét szánva a meteorraj megfigyelésére, illetve 14-én délutánra egy túrát iktattunk be Ardales városka közelében az El Caminito del Ray, az El Chorro szurdok megmászására. Az utolsó napra, 15-ére a turisták által is látogatott tengerpart megnézése lett betervezve. Szerencsére így utólag elmondhatom, hogy minden, így ez is a terveink szerint alakult és a hazaindulás előtti napon El Faro, illetve Fuengirola városka partvidékét, és persze a szállásadó helyünk, érkezési és visszaindulási pontunk, Malaga külterületét is meg tudtuk kényelmesen nézni.

Jónás Károly 2018-as Geminida-expedíciója

Jónás Károly fényképei a Geminida-expedícióról és Gem-maximumról

 

Eljött az indulás napja, és a miniexpedíció három fősre bővült. Engler Gábor, Molnár Kristian, és jómagam Jónás Károly 12-én este nekivágtunk az útnak Malaga felé Ferihegyről. A közel három és fél órás út zökkenőmentes volt. Megérkezésünk után egyenesen a reptértől megközelítően 1 km-re lévő szállásunkra mentünk. Másnap az ébredést követően a társaság elhozta a kölcsönzőből a bérelt járgányt, elkövetkező napjaink guruló otthonát! Miután ez is megtörtént, és a hintó előállt a szállásunk bejárata előtt egy Ford Transit kisbusz képében, bepakoltunk és elindultunk a városba enni- és innivaló-készleteink beszerzésére. Az időjárás szeszélyesen tavaszias volt! Hosszú idő után épp aznap vonult át a térség felett egy hidegfront, záporokkal, helyenként zivatarral. Mire befejeztük a bevásárlást, felszakadozott a felhőzet, felhőátvonulások voltak, de sajnos jelentősen megerősödött a szél is. A hőmérséklet nagyon barátságos 17-18 fok körül alakult. Elindultunk kifelé a városból a már feljebb említett Betikai-hegység sziklás területére. Mivel az előrejelzési modellek éjszakára még felhőátvonulást mutattak szinte az egész Ibériai térség felett, ez a hegyvidéki terület látszott a legjobb választásnak. Hosszas keresgélés után Malagától megközelítően 80 km-re északnyugatra, Raja Vieja sziklás térségében találtunk olyan területet, ahol viszonylag szélárnyékban voltunk, és a panoráma is elfogadható volt. Kristián is és én is két két géppel álltunk neki a meteorok fotózásának. Én emellett még vizuálisan is jegyzetelve észleltem jó pár intervallumon keresztül. Sajnos ezen a terepen is folyamatos volt a felhőátvonulás, teljesen felhőmentes ég alig volt, de mivel gyorsan mozogtak a felhők, szinte az egész éjszakát végig lehetett észlelni. Az első órákban, ameddig a radiáns alacsonyan volt, csak kevés meteor hullott. Este 9 óra után kezdett határozottan nőni a meteorok száma, de mint ezt már több rajnál is megfigyeltük, kisebb-nagyobb csomósodások voltak. Percekig szinte semmi, utána meg hirtelen több meteor is egyszerre. Az első éjszakáról elmondható, hogy sok halvány meteor hullott, és kevés fényes. Igazán kiugróan fényest meg szinte nem is láttunk.

A reggeli és kora délelőtti pihenést követően, körbejártuk autóval a tájat, majd elindultunk az El Chorro szurdok felé. Nos, az a látvány, ami ott fogadott bennünket ezek a geológiai képződmények szó szerint elvarázsoltak – de legalábbis engem! Akit érdekel egy picit is a földtan, annak ezt a lélegzetelállító vidéket látnia kell egyszer az életében. A túrát követően autóbusz vitt vissza minket a kiindulási pontra, ahol az autónkat is hagytuk.

Rövid egyeztetés után elindultunk megfelelő terepet keresni a második éjszakai észlelésre. Most valamivel közelebb Malagához, Alozaina és Pizarra települések között félúton, egy leginkább legeltetésre használt területen táboroztunk le. Az időjárás lényegesen nyugodtabb volt, mint az előző este. Minimális felhőzet, gyengén lengedező szél és kellemes hőmérséklet volt. A felszerelés összerakása közben egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy ezen az elhagyatott területen két autó közeledik felénk. Meglepetésünkre mellénk érve mind a két járgány satufékkel megállt. Az első civil, a második rendőrségi guruló alkalmatosság volt. Körbefogtak minket és igazoltatni kezdtek! Szerencsére a rendőrök tudtak angolul is, így könnyen tudtuk tisztázni a helyzetet. Mint kiderült, az első autóval egy helyi állattartó jött, és ő jelentett fel minket, mert azt hitte, hogy birkatolvajok vagyunk!

Miután tisztáztuk a helyzetet, a rendőrök elnézést kértek, és sok sikert kívánva elmentek. A gazda már nem örült ennyire, de beletörődve otthagyott ő is minket. Meteorok szempontjából ez az este is hasonlóan indult. Az első órákban csak pár meteort láttunk, de amikor már kellő magasságba emelkedett a radiáns, elkezdett beindulni a mókuskerék! Hozzá kell tennem, hogy mivel Budapesthez képest megközelítően 11 fokkal délebbre voltunk, így ennek megfelelően mindkét éjszaka első felében eléggé zavarta az észlelést a kedvenc égi kísérőnk. Ugyanakkor a radiáns is ennyivel magasabbra emelkedett. De így is elég sok meteort láttunk, bár érezhető volt, hogy ezen az éjszakán már a maximum leszálló ágát látjuk. Kevesebb meteort láttunk, de átlagban több fényes volt, mint az előző éjszaka. Összességében elmondható, hogy elégedett is vagyok, meg nem is! Picit látványosabb maximumra számítottam. Az előrejelzéseket megerősítve nagy valószínűséggel a maximum valamikor 14-én kora délután következhetett be, ami megint csak Amerikának kedvezett! Az első éjszaka a maximum felszálló ágában az átvonuló felhőzet tört borsot az orrunk alá, a másodikon a leszálló ágban a sokáig világító Hold nehezítette a megfigyelést. Ennek ellenére a villámexpedíciónkat sikeresnek tartom, mert már nagyon régen volt rá lehetőségem, hogy ezt az érdekes meteorrajt a maximumkor és a rákövetkező éjszakán megfigyeljem.

15-én reggel kevés pihenést követően elmentünk reggelizni, majd elindultunk a tengerpart felé. Ezen a napon már igazi mediterrán időjárás fogadott minket. Szikrázó napsütés, kellemes lágy szellő, és 20 – 21 fok körüli hőmérséklet volt. Jókora szakaszon végigjártuk a partvidéket, ami most is tele volt turistákkal. Estére visszamentünk malagai szállásunkra, leadtuk a kölcsönjárgányt, és készültünk a másnap hajnali visszaútra, Budapestre. A hazavezető út is simán lezajlott, és három óra leforgása alatt átrepültünk a kora nyárból a télbe, lecserélve a narancsfák látványát hókupacokra!