VCSE - A Nagygöncöl vagy Göncölszekér (balra) és a Kisgöncöl (jobbra) csillagképek, valamint a C/2022 E3 (ZTF) üstökös. A kép készítője behúzta utólag a csillagképekben a csillagokat összekötő vonalakat - a valóságban ezek csak a képzeletünkben léteznek. A Sarkcsillag a kép jobb oldalán, a Kisgöncöl szekere rúdjának végénél látszik. Az üstökös zöldes foltja ettől balra-lefelé volt található 2023. január 30/31-én. Figyeljük meg, hogy az üstökös legyezőszerű porcsóvája balra-felfelé, kis távolságig, szélesen elterülve látszik az üstökös fő részétől (kóma), míg a vékony, halovány lepelszerű, szálas ioncsóva hosszan elnyúlva balra lefelé. További érdekesség, hogy a Kisgöncöl szekerének kát uolsó csillaga feltűnően narancssárga, illetve kékes színű - ez a jelenség jó ég alól szabad szemmel is látszik. - Fotó: Schmall Rafael
VCSE – A Nagygöncöl vagy Göncölszekér (balra) és a Kisgöncöl (jobbra) csillagképek, valamint a C/2022 E3 (ZTF) üstökös. Érdemes a képet klikkeléssel felnagyítani. A kép készítője behúzta utólag a csillagképekben a csillagokat összekötő vonalakat – a valóságban ezek a vonalak csak a képzeletünkben léteznek. A Sarkcsillag a kép jobb oldalán, a Kisgöncöl szekere rúdjának végénél látszik. Az üstökös zöldes foltja ettől balra-lefelé volt található 2023. január 30/31-én. Figyeljük meg, hogy az üstökös legyezőszerű porcsóvája balra-felfelé, kis távolságig, szélesen elterülve látszik az üstökös fő részétől (kóma), míg a vékony, halovány lepelszerű, szálas ioncsóva hosszan elnyúlva balra lefelé. További érdekesség, hogy a Kisgöncöl szekerének két utolsó csillaga feltűnően narancssárga, illetve kékes színű – ez a jelenség jó ég alól szabad szemmel is látszik. – Fotó: Schmall Rafael

A felvételen a C/2022 E3 (ZTF) üstökös látható, mely talán eltörpülne a csillagképek között, mégsem olyan jelentéktelen, mint azt elsőre gondolnánk. Csóvája öt telihold átmérőnél is hosszabban látszódik. A követett és átlagolt felvételen, melybe szűrős képek is bele lettek keverve, mind a csillagképek, mind maga az üstökös jól látható.

A csóvás égi vándort az utolsó pillanatban sikerült vizuálisan is észlelni 2023. január 30-án helyi idő szerint hajnali 3:45 környékén. Január 31-én hajnalban kb. másfél óra lehetőség volt az észlelésre, aztán valószínűleg a szabadszemes megfigyelés lehetetlenné válik a holdfény és az üstökös “távozása” miatt.

A felvétel 10 darab 75 másodperces képből áll, melyre további 5 x 75 másodperces ködösítő szűrős kép lett rárakva, kiemelve a fényesebb csillagokat. A Canon EOS6D egy Skywatcher Star Adventurer mechanikára téve gyűjtötte a fényt egy Samyang 24 mm f/1.4-es objektívvel f/4-re rekeszelve ISO3200-on.

A fotó esetében szükség volt gradiens-eltávolításra, hisz hiába a derült, a “láthatatlan” felhők azért mozogtak.

 

 

64P/Swift-Gehrels üstüküs - Molnár Iván felvétele
64P/Swift-Gehrels üstökös – Molnár Iván felvétele

A 64P/Swift – Gehrels üstököst novemberben három alkalommal észleltem. Ezek közül a 2018. november 16-i észlelést osztanám meg veletek. Ekkor az üstökös az Andromeda Mirach nevű csillaga mellett haladt el.

Az üstököst 1889. november 17-én fedezte fel L. Swift a Warner Obszervatóriumból (Rochester, New York, USA) a  Pegasi mellett. Mivel elsőre nem észlelte a mozgását, azt hitte, hogy a közelben található Herschel által  felfedezett ködök egyike. Később újra ellenőrizte a halvány, elnyúlt ködösséget, s miután észlelte a mozgását, bejelentette, hogy üstököst fedezett fel.
A korabeli leírások szerint a kóma közepe felé fényesedő, 3´ – 4´ átmérőjű. December folyamán elhalványult és az átmérője 2´-re csökkent.
A pályaszámítások pontatlanok voltak, mert kevés és pontatlan adatból kellett kiszámítani az üstökös pályáját. Nyilvánvaló volt, hogy periodikus az üstökös. K. Zelbr 6,91 (1889), Hind 8,52 (1891) és Coniel 8,920,9 (1896)  éves periódust számított ki. A mai érték 9,4 év. A pontatlanul megadott periódus, meg valószínűleg a pálya különleges elhelyezkedése miatt 84 éven át nem tudták újra észlelni.
A fordulat 1973. február 8-án következett be, amikor T. Gehrels egy “új” üstököst fedezett fel a Palomar-hegyi csillagvizsgáló 122 cm-es Schmidt távcsövével készített fotólemezeken.
B. G. Marsden számításai alapján kiderült, hogy az újonnan felfedezett üstökös azonos a Swift által 1889-ben észlelt Swift 1, elveszettnek tekintett üstökössel. Ma 64P/Swift-Gehrels üstökösként ismerjük. Azóta minden visszatérését észlelték.
Az üstökös pályája megközelíti a Föld pályáját, de nem szeli át. Perihéliuma 1,39 CSE-re van és 0,44 CSE-re közelítheti meg a földpályát, ez november elején következik be. Aphéliumban 7,5 CSE-re van a Naptól. A fentiekből következik, hogy a legelőnyösebb észlelési feltételek akkor vannak, amikor napközelben október végén, november elején van az üstökös.
Ebben az évben kivételesen jó feltételek adódtak az észlelésére, hiszen napközelben a Földtől 0,445 CSE-re volt. Legközelebb 2028. március 31-én kerül újra napközelbe, viszont kb. hasonló földközelségben, mint most, csak 2065-ben lesz.
A felvételem adatai: 2018. november 16. 20:10 – 21:34 UT között készült, Celestron SC 280/2800 távcsővel, reduktor-korrektor 0,63, SW AZ-EQ 6 GT, Canon EOS 600D fényképezőgép, ISO 1600, 140 x 30 mp, dark 16, flat 10, bias 10, DPP, DSS, PS.
Észlelési hely: Gemini Astronomical Observatory, Negyed, Szlovákia