A Júniusi Epszilon Ophiuchidák (JEO) egy kevésbé ismert meteorraj, amit csak 2014-ben fedezett fel Rudawska és Jenniskens. A felfedezéshez klaszter-analízist használtak, a bemenő adatok a 2007-2009 között Japánból (SonotaCo) készült 64 650 darab amatőr videómeteoros észlelés volt, illetve a CAMS videometeoros hálózat kaliforniai kamerái által 2010-2011-ben rögzített 40 744 meteor. Ezek között kerestek új meteorrajokat az észlelt szimultán meteorokból. A Southworth-Hawkins-féle régi, még a fotografikus korszakból származó D-kritérium alapján azonosították az áramlatokat. (D<0,05 volt a D-kritérium, és legalább hat tagból kellett állnia egy csoportnak, hogy meteorrajként azonosítsák.) Akkor 43 régebbi meteorrajt és 45 újat találtak meg az adathalmazban. Rudawska és Jenniskens kilenc darab JEO-meteort azonosítottak. Az eltelt években számuk pár tucatra nőtt, idén azonban jelentős aktivitást produkáltak.

2019. június 19-én 8 óra és június 26-a 5 h UT között 88 JEO-meteort észlelt P. Jenniskens a CAMS Kaliforniában, Új-Zélandon, Dél-Afrikában, Floridában, Arizonában és a Benelux-államokban felállított kameráival. Ez megtöbbszörözi az eddig ismert JEO-meteorok számát. A JEO-raj maximuma SL = 92,11 foknál volt. A radiánspont a RA=245,2 és D=-7,4 pontban volt (1.3, illetve két fokos szórással). A JEO-meteorok lassúak, légkörbeli sebességük mindössze 14,2 km/s (+/- 1,1 km/s). Az új észlelések jelentősen pontosították a JEO-raj pályaelemet is. Ezzel lehetővé vált a szülőégitest azonosítása. Úgy tűnik, ezek a hullócsillagok valószínűleg a 300P/Catalina periodikus üstökösből származnak.

A 4,42 év keringésidejű 300P/Catalina üstököst a Catalina Sky Survey nevű programban dolgozó csillagászok fedezték fel, és a program nevéről adtak nevet az üstökösnek. Ez Arizonában, a Steward Csillagvizsgáló Catalina-állomásán működik. Délen is volt egy fiókállomása Ausztráliában, azonban a finanszírozás megszűnte miatt azt 2013-ban bezárták. A működő északi felmérés 1,5 méteres, f/2-es és 68 cm-es, f/1,7-es nagy látómezejű távcsöveket használ arra a célra, hogy a földpályát megközelítő, Földre esetleg veszélyes, 1 km-esnél nagyobb égitestek mindegyikét felfedezzék. A távcsövek a Mount Lemmonon és a Mount Bigelow-on vannak elhelyezve. A -100 °C-ra hűtött kamerákkal egy 30 másodperces képen elérik a 21,5 magnitúdós határfényességet is V sávban. Ez a program fedezte fel a Földbe becsapódott 2014 AA és 2018 LA aszteroidákat is (nevezhetnénk őket meteoroidoknak is) a számtalan nagyobb kisbolygó mellett.

Forrás: IAU CBET 4642 (2019. jún. 29.)

2019. június 22-én, magyar idő szerint délelőtt készült képeken egy 2019 MO-nak elkeresztelt, gyorsan mozgó objektumot fedeztek fel. Az észlelések Hawaii-ról készültek, ott tehát éjjel volt. A felfedezés a Pan-STARRS2 1,8 méteres Ritchey-Chrétien távcsővével, illetve az ATLAS 0,5 m-es reflektorával történt. Abszolút fényessége mindössze 29,3 magnitúdó volt, ami alapján mérete 3-4 méteresre tehető.

Az objektum a Karib-tenger térségében csapódott be, miután meteorként húzott át a légkörön. Így a 2019 MO egy meteoroidnak tekinthető (bár mérete meghaladja az IAU által a meteoroidok-kisbolygók közt megállapított 1 méteres határt). A becsapódás június 22-én, magyar idő szerint a késő esti órákban történt. Nappal készült műholdas felvételeken látszik is a nyoma. Ez a negyedik ismert eset, amikor a becsapódás előtt még a világűrben felfedezték a neküönk ütköző égitestet.

A becsapódást a GOES-16 műhold észlelte, képét itt mutatjuk be:

VCSE - A GEOS-16 műhold felvétele a becsapódás fényéről (fehér folt). A kép tetején Haiti, Dominika, illetve Puerto Rico szigete van berajzolva. - Spiegel Online
VCSE – A GOES-16 műhold felvétele a becsapódás fényéről (fehér folt). A kép tetején Haiti, Dominika, illetve Puerto Rico szigete van berajzolva. A képen a nyom feltehetően szaturálódott, azért terjed ki ennyire (vagyis műszereffektusnak gondolható, a valóságban kisebb lehetett) – Spiegel Online

 

VCSE - A Föld, a 2019 MO pályája (fehér), és a Föld pályája (kék). Forrás: JPL, wikipedia
VCSE – A Föld, a 2019 MO pályája (fehér), és a Föld pályája (kék). Forrás: JPL, wikipedia

Az ATLAS felfedezése után a Pan-STARRS2 is elkezdte észlelni, és két órával később bizonyossá vált a nagyon hamar történő becsapódás.

VCSE - A 2019 MO pályája, az infrahang és radardetektálások helye. - Forrás: University of Hawaii
VCSE – A 2019 MO pályája, az infrahang és radardetektálások helye. – Forrás: University of Hawaii

A 2019 MO mozgása 3:1 arányú rezonanciában volt a Jupiterrel, és talán Alinda-típusú kisbolygók közé tartozott. Ezek fél nagytengelye 2,5 CSE körüli, az excentricitás 0,4 és 0,65 közötti. (Az excentrikus pálya miatt keresztezhetik ezek a földpályát.) A névadó (887) Alindát Max Wolf fedezte fel 1918-ban.

Becsapódásuk előtt korábban a 2008 TC3, 2014 AA és 2018 LA kisbolygókat (inkább meteoroidokat) figyelték meg.

Forrás: IAU CBET 4638 (2019. jún. 28.) és Spiegel Online, wikipedia, University of Hawaii

P. Jenniskens holland-amerikai, és J. W. Baggaley új-zélandi csillagászok 2019. március 31-én a Delta Pavonidák (DPA) meteorraj kitörését észlelték. A kitörés detektálásához a CAMS kamerarendszert használták. A RA=309,3 (0,3) fok, D=-60,3 (0,2) fok radiánspontból 59(0,9) km/s sebességgel öt meteor érkezett 17:36 – 17:45 UT közötti röpke, mintegy kilencperces intervallumban. Az öt meteor pályaelemei nagyon hasonlóak voltak egymáshoz (napközelpont 0,9280,004 CSE-re, inklináció 110,10,9 fok (vagyis a pálya retrográd), a perihélium argumentuma 329,01,4 fok, a felszálló csomó hossza 190,4610,003 fok. A pálya nagyon erősen excentrikus, a gyanítható fél nagytengely-méret 20 és 100 CSE közé esik. 2006-ban Jenniskens tanulmánya már jelzett a déli féltekéről megfigyelt vizuális aktivitást, de kamerákkal először sikerült megfogni e raj tagjait. Jenniskens azt gyanítja, hogy ennek a rajnak a szülőégitestje a C/1907 G1 (Grig-Mellish) üstökös lehet. Ennek a kométának a pályaelemei feltűnő hasonlóságot mutatnak a DPA-rajéval, ha figyelembe veszik, hogy a nagybolygók perturbációi a raj pályasíkját elforgatják, ami a felszálló csomó hosszának változásában nyilvánul meg leginkább.

 

(Forrás: CBET 4617)

Sokévnyi sikertelen hazai megfigyelést követően 2018-ban úgy döntöttem, hogy valahol egy új, és talán esélyesebb terepen kellene megkísérelni a téli időszak egyik leglátványosabb meteorrajának a megfigyelését. Európa több pontja is felmerült, mint lehetséges észlelőhely, de valójában magamtól nem tudtam eldönteni, merre legyen a kiszemelt terep. Szerencsémre Molnár Kristián (szlovákiai magyar) barátomnak is megemlítettem, hogy mit tervezek. Ő szinte azonnal rávágta, legyen Andalúzia, Dél-Spanyolország! Ő már járt ott, viszonylag jól ismeri a területet, és oda ő is szívesen velem tartana. Így hát megszületett a nagy elhatározás, az idei Geminida-maximumot az Ibériai félsziget déli részéről, a Betikai-hegységből figyeljük meg.

Az expedíción készült meteorfotókból és más képekből készült válogatás itt tekinthető meg.

Jónás Károly, Molnár Kristián és Engel Gábor andalúziai expedíciójának csoportképe
Jónás Károly, Molnár Kristián és Engler Gábor andalúziai expedíciójának csoportképe

Az út szervezését Kristián intézte, (repülőjegy, szállás, autóbérlés stb). A miniexpedíció időpontját december 12. és 16. közé tűztük ki, két éjszakát, 13/14-ét és 14/15-ét szánva a meteorraj megfigyelésére, illetve 14-én délutánra egy túrát iktattunk be Ardales városka közelében az El Caminito del Ray, az El Chorro szurdok megmászására. Az utolsó napra, 15-ére a turisták által is látogatott tengerpart megnézése lett betervezve. Szerencsére így utólag elmondhatom, hogy minden, így ez is a terveink szerint alakult és a hazaindulás előtti napon El Faro, illetve Fuengirola városka partvidékét, és persze a szállásadó helyünk, érkezési és visszaindulási pontunk, Malaga külterületét is meg tudtuk kényelmesen nézni.

Jónás Károly 2018-as Geminida-expedíciója

Jónás Károly fényképei a Geminida-expedícióról és Gem-maximumról

 

Eljött az indulás napja, és a miniexpedíció három fősre bővült. Engler Gábor, Molnár Kristian, és jómagam Jónás Károly 12-én este nekivágtunk az útnak Malaga felé Ferihegyről. A közel három és fél órás út zökkenőmentes volt. Megérkezésünk után egyenesen a reptértől megközelítően 1 km-re lévő szállásunkra mentünk. Másnap az ébredést követően a társaság elhozta a kölcsönzőből a bérelt járgányt, elkövetkező napjaink guruló otthonát! Miután ez is megtörtént, és a hintó előállt a szállásunk bejárata előtt egy Ford Transit kisbusz képében, bepakoltunk és elindultunk a városba enni- és innivaló-készleteink beszerzésére. Az időjárás szeszélyesen tavaszias volt! Hosszú idő után épp aznap vonult át a térség felett egy hidegfront, záporokkal, helyenként zivatarral. Mire befejeztük a bevásárlást, felszakadozott a felhőzet, felhőátvonulások voltak, de sajnos jelentősen megerősödött a szél is. A hőmérséklet nagyon barátságos 17-18 fok körül alakult. Elindultunk kifelé a városból a már feljebb említett Betikai-hegység sziklás területére. Mivel az előrejelzési modellek éjszakára még felhőátvonulást mutattak szinte az egész Ibériai térség felett, ez a hegyvidéki terület látszott a legjobb választásnak. Hosszas keresgélés után Malagától megközelítően 80 km-re északnyugatra, Raja Vieja sziklás térségében találtunk olyan területet, ahol viszonylag szélárnyékban voltunk, és a panoráma is elfogadható volt. Kristián is és én is két két géppel álltunk neki a meteorok fotózásának. Én emellett még vizuálisan is jegyzetelve észleltem jó pár intervallumon keresztül. Sajnos ezen a terepen is folyamatos volt a felhőátvonulás, teljesen felhőmentes ég alig volt, de mivel gyorsan mozogtak a felhők, szinte az egész éjszakát végig lehetett észlelni. Az első órákban, ameddig a radiáns alacsonyan volt, csak kevés meteor hullott. Este 9 óra után kezdett határozottan nőni a meteorok száma, de mint ezt már több rajnál is megfigyeltük, kisebb-nagyobb csomósodások voltak. Percekig szinte semmi, utána meg hirtelen több meteor is egyszerre. Az első éjszakáról elmondható, hogy sok halvány meteor hullott, és kevés fényes. Igazán kiugróan fényest meg szinte nem is láttunk.

A reggeli és kora délelőtti pihenést követően, körbejártuk autóval a tájat, majd elindultunk az El Chorro szurdok felé. Nos, az a látvány, ami ott fogadott bennünket ezek a geológiai képződmények szó szerint elvarázsoltak – de legalábbis engem! Akit érdekel egy picit is a földtan, annak ezt a lélegzetelállító vidéket látnia kell egyszer az életében. A túrát követően autóbusz vitt vissza minket a kiindulási pontra, ahol az autónkat is hagytuk.

Rövid egyeztetés után elindultunk megfelelő terepet keresni a második éjszakai észlelésre. Most valamivel közelebb Malagához, Alozaina és Pizarra települések között félúton, egy leginkább legeltetésre használt területen táboroztunk le. Az időjárás lényegesen nyugodtabb volt, mint az előző este. Minimális felhőzet, gyengén lengedező szél és kellemes hőmérséklet volt. A felszerelés összerakása közben egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy ezen az elhagyatott területen két autó közeledik felénk. Meglepetésünkre mellénk érve mind a két járgány satufékkel megállt. Az első civil, a második rendőrségi guruló alkalmatosság volt. Körbefogtak minket és igazoltatni kezdtek! Szerencsére a rendőrök tudtak angolul is, így könnyen tudtuk tisztázni a helyzetet. Mint kiderült, az első autóval egy helyi állattartó jött, és ő jelentett fel minket, mert azt hitte, hogy birkatolvajok vagyunk!

Miután tisztáztuk a helyzetet, a rendőrök elnézést kértek, és sok sikert kívánva elmentek. A gazda már nem örült ennyire, de beletörődve otthagyott ő is minket. Meteorok szempontjából ez az este is hasonlóan indult. Az első órákban csak pár meteort láttunk, de amikor már kellő magasságba emelkedett a radiáns, elkezdett beindulni a mókuskerék! Hozzá kell tennem, hogy mivel Budapesthez képest megközelítően 11 fokkal délebbre voltunk, így ennek megfelelően mindkét éjszaka első felében eléggé zavarta az észlelést a kedvenc égi kísérőnk. Ugyanakkor a radiáns is ennyivel magasabbra emelkedett. De így is elég sok meteort láttunk, bár érezhető volt, hogy ezen az éjszakán már a maximum leszálló ágát látjuk. Kevesebb meteort láttunk, de átlagban több fényes volt, mint az előző éjszaka. Összességében elmondható, hogy elégedett is vagyok, meg nem is! Picit látványosabb maximumra számítottam. Az előrejelzéseket megerősítve nagy valószínűséggel a maximum valamikor 14-én kora délután következhetett be, ami megint csak Amerikának kedvezett! Az első éjszaka a maximum felszálló ágában az átvonuló felhőzet tört borsot az orrunk alá, a másodikon a leszálló ágban a sokáig világító Hold nehezítette a megfigyelést. Ennek ellenére a villámexpedíciónkat sikeresnek tartom, mert már nagyon régen volt rá lehetőségem, hogy ezt az érdekes meteorrajt a maximumkor és a rákövetkező éjszakán megfigyeljem.

15-én reggel kevés pihenést követően elmentünk reggelizni, majd elindultunk a tengerpart felé. Ezen a napon már igazi mediterrán időjárás fogadott minket. Szikrázó napsütés, kellemes lágy szellő, és 20 – 21 fok körüli hőmérséklet volt. Jókora szakaszon végigjártuk a partvidéket, ami most is tele volt turistákkal. Estére visszamentünk malagai szállásunkra, leadtuk a kölcsönjárgányt, és készültünk a másnap hajnali visszaútra, Budapestre. A hazavezető út is simán lezajlott, és három óra leforgása alatt átrepültünk a kora nyárból a télbe, lecserélve a narancsfák látványát hókupacokra!

VCSE - A montázson szereplő Perseida-meteorok kirajzolják a radiánspontot, ahonnét a meteorok kisugárzódni látszódnak - Kapiller Zoltán felvétele
VCSE – A montázson szereplő Perseida-meteorok kirajzolják a radiánspontot, ahonnét a meteorok kisugárzódni látszódnak – Kapiller Zoltán felvétele
A képen látható Perseida-meteorokat 2018. augusztus 12-én 21:48, 22:04 és 22:38-kor ((NYISZ mindegyik) fotóztam Zala megyében, Pókaszepetk település közelében. Előre kinéztem a helyszínt, a radiánst terveztem nagyjából a kép közepére komponálni. A terepre a fotózás napján (éjszakáján) még az úgynevezett navigációs szürkület közepén, 21 h NYISZ-kor kivonultam, előkészületek végett. A vizuális megfigyelésemet nem nagyon kötötte le a fotózás, mivel a gépet sorozatmódba állítottam, a többi a szerencse dolga volt… A halszemobjektív párásodása miatt, illetve mivel 13-án már dolgoztam, a fotózást még 12-e éjszakáján befejeztem.
Természetesen a közeli éjszakákon is végeztem vizuális megfigyelést az udvaromból. Régebben is néztem már meteorokat, de csak most tűntek fel a tűzgömbök vöröses, zöldes színei! A táborozás lehetősége is felvetődött bennem, talán majd jövőre ott leszek én is.
A kép természetesen montázs, egy tájkép és a meteorok fotóinak összekombinálása. A végeredmény jól mutatja, hogy ha a meteorok pályáit hátrafelé meghosszabbítjuk, akkor azok egy pontból, a raj radiánspontjából jönnek.
Eszközök: Canon 700D, Samyang 8 mm F/3.5, állvány, távkioldó.
Expozíciós adatok tájképre: 8 mm F5.6 8×38 s, ISO3200
Expozíciós adatok meteorokra: 8 mm F/5.6 5 s-sorozat módban, ISO6400 – 3 kép kiválasztva, amelyeken tűzgömb vagy meteor van
Szoftverek: Siril, RawTherapee, Gimp (Linux alatt).