VCSE – Lófej-köd – Hoogeveen, Hollandia, Budai Beáta, Paragi Zsolt (a kép kattintásra nagyítható)

Csillagképződési helyeken, mint az Orion-ködöt és a Lófej-ködöt is magában foglaló molekuláris felhőkomplexumban, bőségesen található por az űrben. A Lófej-köd mélyén is folyik csillagkeletkezés, csak kisebb mértékben, mint egyéb részeken, és a por fényelnyelő hatása miatt vizuálisan nem megfigyelhető. Olvasd tovább

Az M78, IC 434 és M42 - Nagy Berta László - VCSE

Az M78, IC 434 és M42 – Nagy Berta László

Kép készítésének dátuma: 2021. február 15. 21:15 UT-től
Kép készítésének helye: Algyő
Expozíciós idő: 61×300 sec light
Érzékenység: ISO 800
Képfeldolgozás: Photoshop
Távcső: Jupiter objektív, 135 mm f/4 (f/5,6 rekeszállásban)
Mechanika: HEQ-5 Pro GoTo
Kamera vagy detektor: Canon EOS 100D (átalakított)
Vezetés: Lacerta MGEN

Leírás:
Végre volt pár óra derült idő, ezt kihasználva próbáltam nyers képeket gyűjteni az Orion csillagkép “közepéről” egy régi Jupiter 135 mm f/4 objektív segítségével. A feldolgozás nem ment túl jól, nehéz külön kezelni a ködösségeket, a csillagokat és a hátteret is.

 

A főszerk. (Csizmadia Szilárd) kiegészítése:

A képen észak balra, kelet lefelé van. A képen nagyon sok mélyég-objektum látszik, ezek közül néhányat megjelöltem a könnyebb azonosíthatóság érdekében. Az Orion-ködtől balra (az égen északra) látszik az NGC 1981 nyílthalmaznak az Orion-ködnél kisebb területen összezsúfolódó, mégis teljesen bontott, fényes kék csillagokból álló csillagcsoportja is. A kép bal oldalán (égi tájolás szerint északra) az Orion-övének három fényes csillaga is észrevehető ezen a szokatlan beállítású fotón (ferdén balra fent látszanak, kékesek és fényesek). A képen azonosított objektumok:

VCSE - Néhány mélyégobjektum a felvételen. Azonosítás: Csizmadia Szilárd. Fotó: Nagy Berta László
VCSE – Néhány mélyégobjektum a felvételen. Azonosítás: Csizmadia Szilárd. Fotó: Nagy Berta László

M42: Nagy Orion-köd, diffúzköd, vidékről szabadszemes objektum

M43: Kis Orion-köd, diffúzköd, kis távcsővel is látszik

NGC 1973, 1975, 1977: a vizuálisan három ködösség fényképeken egy és ugyanazon diffúzköd három fényesebb csomójának látszik. Sh2 – 279 (Sh: Sharpless) néven is ismert így együtt ez a csoport. Csillagkeletkezés korai fázisait fgyelték meg benne. Az Sh2-279-et “Futó Ember – ködnek” is nevezik néha (Running Man Nebula).

NGC 1980 – nyílthalmaz – “Orion elhagyott drágaköve”, 14×14 ívperces, 2,5 magnitúdós összfényességű, fényes csillagokból álló nyílthalmaz

NGC 1981: egy 28 ívperces, 4,2 mag összfényességű, kevés, de nagyon fényes csillagokból álló csoport (valódi nyílthalmaz) az Orion-köd felett (tőle északra), ami könnyen látszik binokulárokkal és megkapó látványt nyújtott, amikor 14 évesen magam is felfedeztem egy 4 cm-es távcsővel. Kifejezetten keresőtávcsöveknek, kis távcsöveknek való célpont. Alakja miatt Krokodil- vagy Alligátor-halmaznak is nevezik nagyon ritkán.

NGC 2024: csillagkeletkezés folyik ebben a diffúz-ködben, kb. 800 csillagkezdemény van benne, 86%-uk körül még ott van a cirkumsztelláris korong. Láng-köd (Flame Nebula) néven is ismert. Az Orion övének egyik csillaga, az Alnitak mellett helyezkedik el az égbolton.

NGC 2023: az egyik legnagyobb (10×10 ívperces) reflexiós köd az égbolton, amely a HD 37903 csillag fényét veri vissza. W. Herschel fedezte fel a 18. században.

IC 420: egy halovány reflexiós köd, amit W. Fleming fedezett fel 1888-ban.

Ast: az Alnilam nevű csillag az Orion övének egyik csillaga. Ekörül egy ellipszis alakú, közepes fényű csillagokból állú öv figyelhető meg. Nincs tudomásom arról, hogy ennek az aszterizmusnak lenne külön neve, de vizuálisan érdekes lenne megfigyelni.

IC 434: egy vöröses színű emissziós köd, amely előtt látszik a B33 (Lófej-köd) sziluettje.

IC 435: reflexiós köd. Szintén Fleming fedezte fel.

M78, NGC 2071: reflexiós ködök. Az NGC objektumot W. Herschel fedezte fel a 18. században. P. Méchain találta meg az M78-at 1780-ban.

2019. 12. 29-én a Zselici Csillagparkban tartottuk az év, egyben a tízes évek utolsó asztrofotózását, Schmall Rafael és Vámosi Flórián társaságában. Az itt bemutatott felvétel egy Skywatcher HEQ-5-ös mechanikára rögzített 72/420-as apokromát tubussal, Skywatcher 0,85x-ös reduktor-korrektorral, Optolong L-enhance szűrővel és átalakított Nikon D5300 fényképezőgéppel készült 37×360 s objektum (light) ISO 1600 kép összegzéséből. A korrekciós felvételeket 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark képből állítottam össze. A feldolgozás Astro Pixel Processor, Startools és Photoshop szoftverek segítségével történt.

VCSE - Lófej-köd - Ágoston Zsolt
VCSE – Lófej-köd – Ágoston Zsolt

Klasszikus asztrofotós célpont a Lófej-köd, de én csak most találtam alkalmat a megörökítésére. A kép közepén egyből feltűnik a látványos lófej alakú sötétköd, ami a Barnard 33 (vagy rövidítve B33) katalógusszámot kapta felfedezőjétől, Edward Barnardtól 1899-ben.

A bal oldalon a levélszerű Láng-köd figyelhető meg, katalógusszáma: NGC 2024. A háttérben változatos, örvénylő-hullámos formákkal tarkított IC 434 emissziós köd figyelhető meg, melynek hidrogén anyagát a Szigma Orionis csillag erős ultraibolya sugárzása gerjeszt fénykibocsátásra.

A Lófej-köd 1375 fényévre van tőlünk, átmérője 7 fényév. Az IC 434 mögötte van, valamivel távolabb, tőlünk 1600 fényévre található. A Lófej-köd így kitakarja az emissziós köd egy részét, ezért láthatjuk.

VCSE - Lófej-köd szintetikus Hubble-paletta - Ágoston Zsolt
VCSE – Lófej-köd szintetikus Hubble-paletta színezéssel – Ágoston Zsolt

A Lófej-köd készítésekor használt L-enhance szűrő és a feldolgozáshoz használt AstroPixel Processor segítségével lehetőségem volt különválasztani a hidrogén-alfa sugárzását az oxigénétől, így két külön monokróm képet kaptam (Hα és OIII). A két képet újraegyesítettem színes képként a vörös-zöld-kék színcsatornák arányának elosztásával, így kaptam a Hubble-palettával kidolgozott monokróm keskeny sávú asztrofotókhoz hasonló színeket.

VCSE - Láng-köd és Lófej-köd - Majoros Attila
VCSE – Láng-köd és Lófej-köd – Majoros Attila

A képen az Orion csillagképben található Láng-köd (NGC 2024), Lófej-köd (Barnard 33), az IC 434 és az NGC 2023 ködösségek láthatók.

Észlelés ideje: 2017.  január 23.
Észlelés helye: Guernsey-sziget.
Fényképezőgép és objektív: Canon 700D.
Távcső : Skywatcher 200/1000 Newton +  Baader MkIII3 kómakorrektor.
Mechanika: Skywatcher HEQ5 mechanika.
Expozíciós idő: 30 x 5 perc, 40 sötét kép (dark), és 10 mezősimító (flat-field) frame.
Képfeldolgozás: Nebulosity nevű programmal. Utólagos képkorrekciók Photoshops 6-ban lettek elvégezve.
Készítette: Majoros Attila