A Vega Csillagászati Egyesület elnöksége a 2024-ik évi szenior tag címet

Kelemen Tamásnak

ítélte oda.

Gratulálunk!

Kelemen Tamás sarki fény fotója Izlandról készült 2020. január 30-án.
Kelemen Tamás sarkifény-fotója Izlandról készült 2020. január 30-án. “Véletlenszerűen talált vízesés parkolójában álltunk meg sarki fényt fotózni. Urridafoss a hely neve, az épp ott alvó turistákat mi ébresztettük fel, de felettébb hálásak voltak – ők akkor láttak életükben először aurorát.” – mondta el a kép készítője. Canon 16-36 f/2.8 objektív, Urridafoss, Izland, Canon 6D fényképezőgép; ISO 10000, 2 sec expozíció. Fotó: Kelemen Tamás

Tomi a címet a www.eszleles.hu oldal létrehozásáért, karbantartásáért, az egyesületi honlapon végzett honlapfelelősi munkájáért, valamint a VCSE megismertetésében játszott szerepéért, továbbá – az elsősorban a Szegedi Csillagvizsgálóban végzett – ismeretterjesztő és távcsöves bemutatói tevékenységéért kapta.

Olvasd tovább

Az APOD mai felvételén David Necchi felvétele látható, amely augusztus végén készült Izlandon.

VCSE - Mai kép - Sarki fény Izland felett
VCSE – Mai kép – Sarki fény Izland felett

 

A sarki fény (az északi féltekén gyakran: északi fény (aurora borealis), délen: aurora australis) a Föld északi és déli sarkánál a légkörbe behatoló töltött részecskék (elsősorban protonok és elektronok) által keltett időleges fényjelenség. Az északi féltekén leginkább késő ősztől kora tavaszig figyelhető meg gyakrabban (de nem állandóan) az északi sarkkörtől északra. Magyarországról ritkán, átlagosan háromévente egyszer látható.

Nevét a római hajnalistennő Aurora nevéből alkották, de északi fény néven is ismert (a borealis jelentése északi, az australis pedig déli).

A töltött részecskék túlnyomóan a Napból származnak (napszél), kisebb hányadukat a Naprendszeren kívülről érkezett részecskék teszik ki. A töltött részecskéket a földi magnetoszféra nagyrészt eltéríti, a mágneses pólusok körüli tartományban azonban bejutnak a légkörbe. A részecskék ütköznek a légkör atomjaival, ionizálják és gerjesztik az atomokat, a gerjesztett atomok pedig fénykisugárzással térnek vissza alapállapotukba. A kibocsátott fény az atomra vagy molekulára jellemző színű. A színkép látható tartományában elsősorban az oxigén zöld és vörös, valamint a nitrogénmolekulák kékes-ibolya vonalai jelentkeznek, a sarki fény az ultraibolya tartományban is erős. A jelenség 80–1000 km magasságban fordul elő, de leggyakrabban 100 km magasságban figyelhető meg.

A sarki fény formái változatosak, állandóan változnak, gyakran függönyre, ívelt szalagokra emlékeztetnek vagy sugaras szerkezetűek. Műholdról készült felvételek tanúsága szerint a jelenség fénygyűrűként, glóriaként veszi körül a mágneses pólust. Összefüggést találtak a déli és az északi pólusnál fellépő fényjelenségek között. Erős naptevékenységet követően, mágneses viharok idején megváltozik a magnetoszféra szerkezete, ilyenkor a sarki fény alacsonyabb szélességi körökön, így nagyon ritkán Magyarországon is megfigyelhető. Sarki fényt a Naprendszer más mágneses bolygóinál (Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz) és azok egyes holdjainál (Io, Ganymedes) is megfigyeltek.

A sarki fénynek 5 formája ismert:
folt-forma: kisméretű fényjelenségek
ív-forma: enyhén görbülő szalagok
sáv-forma: csomós vagy ráncos alakúak
sugár-forma: egyenes fénynyalábok, amelyek a Föld mágneses erővonalait követik
fátyol-forma: diffúz, nagy kiterjedésű fénylések

Az APOD képe a sarki fény jelenségét mutatja (nevezik északi fénynek is, latinul Aurora Borealis-nak).

 

VCSE - Mai kép - A Sarki fény
VCSE – Mai kép – A Sarki fény 

 

A mellékelt képet idén február 24-én készítette O Chul Kwon amatőrcsillagász Észak-Kanadából. 30 másodperces időközönként készített egy felvételt (balról jobbra időben előre haladunk a képeken), mutatván, milyen gyorsan változik a sarki fény. Felvételein a teljes látható égboltot rögzítette, a kép közepe a fejünk felett lévő pont, a széle pedig a látóhatár (erősen torzított kép!) A sarki fényt a Nap kitöréseiből származó, elektromosan tölött részecskék hozzák létre: e részecskéket a Föld mágneses tere csapdába ejti, a Föld mágneses pólusai felé írányozza, és a részecskék eközbern ionizálják a felsőlégkört, amely ionizáció következményeként létrejövő fényjelenséget látjuk. (Az ionizált oxigén- és nitrogénmolekulák hamar visszaszerzik leszakított elektronjaikat, és eközben sugároznak ki egy fotont.)