Tejútrendszerünk két látványos kísérőgalaxisa, a Kis és a Nagy Magellán-felhő a déli féltekéről nagyszerűen megfigyelhető.

VCSE – Magellán felhők – Schmall Rafael
VCSE – Magellán-felhők – Schmall Rafael

Minden amatőrcsillagász fejében megfordul egyszer-egyszer, hogy vajon milyen lehet a Magellán-felhőket látni. Hogyan is néznek ki? Mekkorák lehetnek? Stb.

2018 májusában hat asztrofotós, hat kíváncsi ember útja igen távolra, a déli féltekére vezetett. Namíbia légvonalban 9 000 km-re van Magyarországtól, de ehhez 12 000 km-t kellett utazni, mivel nincs közvetlen járat oda. A május Namíbiában egyenlő azzal, mintha itt november lenne. Bár az éghajlat más, de ott ez pont ideális időszak arra, hogy asztrofotózni lehessen a 10/10-es átlátszóságú ég alatt. Bizony 10/10-es. Magyarországon jó esetben is csak 8-as ég van. Nyilván Namíbiában a 10 %-os páratartalom és az 1700-1800 méteres tengerszint feletti magasság alaposan tiszta levegőt eredményez. Annyira tisztát, hogy amikor nyugszik a Nap, az utolsó egy százaléka is igen vakító. Nem lehet belenézni.

A fenti felvétel az Isabis farmról készült. 150 km-es körzetben gyakorlatilag nulla a fényszennyezés, így az égbolt olyan, amilyennek lennie kell. Májusi éjszakák kezdetén a Magellán-felhők abszolút feltűnőek. Könnyedén észrevehetők szabad szemmel is a déli égi pólus közelében. Hatalmasak, látványosak. Mintha a Tejút egy-egy elhagyott darabja lenne. Részletdúsak. Binokulárral pedig hasra lehet esni a látványtól. A Tarantula-köd és a 47 Tucanae gömbhalmaz szabad szemmel látható. A Tarantula-köd hasonló az Orion-ködhöz, viszont a 47 Tuc egy homályos, zsíros csillagnak tűnik, de mégis ott van.

Az Isabis egy időszakos folyó, mely a farm területén hatalmas kanyont vájt a tájba. A kanyon két oldalán különösen szép, karakterisztikus fák nőnek. 5-7 km-re az észlelőhelytől fotózva bizony az ember tényleg úgy érzi, mintha a világűrben lenne. Teljesen különleges a hangulata a vidéknek az éjszakában. Nincs vaksötét, hiszen a Tejút markánsan deríti a tájat. A világos kavicsok akár navigátorként is szolgálhatnak. Nincs szükség zseblámpára, ha a sötétadaptáció megtörtént, mert annyi a csillag, hogy tényleg árnyékot vetnek a fák a Tejút fénye alatt.

Namíbiában nem a fényszennyezés az, ami piszkálhatja az asztrofotósokat, hanem a képen is látható légkörfény, mely néha egészen fényesen tud jelentkezni és egészen magasan. Lassan hömpölyög és hullámzik, de az éjszaka második felében mindig elhalványul. Vannak viszont olyan esetek, amikor képes a légkörfény ellehetetleníteni az asztrofotózást.

A bemutatott felvétel egyetlen egy expozíció, mely 24 mm-en készült, ISO 10000-es érzékenységgel és f/2-es rekesszel egy Canon EOS6D-vel és Samyang 24mm f/1.4-es objektívvel.

A szerző kiegészítése 2018. június 6-án: a felvétel egyetlen egy darab felvétel, amelynek expozíciós ideje 10 sec volt.

VCSE – Fényoszlopok a Zselicben – Schmall Rafael

A fényoszlopok igen ritkák Magyarországon. A legutóbbi 2013 januárjában volt fotózható egész pontosan fél órára a Zselicben. Azóta mástól nem érkezett róla beszámoló.

2017. november 20-a egy átlagos őszi estének indult. Ám a kissé fátyolfelhős égbolton furcsa foltok látszódtak a csillagászati szürkületben. A Zselici Csillagpark Allsky-kameráján viszont egyértelműen előjöttek a klasszikus fényoszlopok. A kamera alapos vizsgálata után a tettek helyszíne alig negyed órára volt a kiindulóponttól, így gyors reagálással sikerült lencsevégre kapni ezt a különleges légköroptikai jelenséget.

A fényoszlopokat a felhőkben lebegő jégkristályok milliárdjai hozzák létre úgy, hogy a hatszögletű lapkristályok a felületükkel tükörként verik vissza a fényeket és ez az észlelő szempontjából a fényforrás felett és alatt egy-egy oszlopszerű fényfoltként jelenik meg. A fény lehet a Hold, a Nap, de akár a Szíriusz fénye is. Vagy mint a Zselic esetében, a távoli települések fényei.

A felvételen látható oszlopok 20-40km-re lévő templomok díszkivilágításának fényei. Ritkább esetben akár az utcák lámpái is kirajzolódhatnak az égbolton. A fotón a csillagok gyakorlatilag átderengenek a vékony fátyolfelhőn, ami okozta a jelenséget. Balra az Orion csillagkép emelkedik az éjszakai égbolt legfényesebb csillagára, a Szíriuszra mutatva. A kép közepétől kicsit balra a három fő fényoszlop szabad szemmel is látszódott.

A felvétel nyolc darab állóképből áll, mely egy Canon EOS6D-vel és egy Samyang 24mm f1.4-es objektívvel készültek. Egy kép 10 másodpercig készült 10000-es ISO-n és f2-es rekeszen.

A panorámakép a Hét, a Hónap és az Év asztrofotója lett.

http://www.ng.hu/Fold/2017/11/30/2017.-november-asztrofotoja-Fenyoszlopok
https://www.csillagaszat.hu/a-het…/fenyoszlopok-a-zselicben
http://www.ng.hu/Fold/2018/01/14/2017-legjobb-asztrofotoi

 

Nemrég egy szupernóva tűnt fel fel a tőlünk 22 millió fényévre lévő NGC 6946 spirálgalaxisban. A szupernóva majdnem olyan fényerővel bír, mint maga a galaxis. Az Univerzum legnagyobb robbanásait a szupernóvák produkálják (ennél nagyobb energiát már csak a különböző gammakitörések szabadítanak fel), ám többfajta szupernóva létezik. A mostani az SN2017eaw nevet kapta és egy IIP típusú szupernóva, tehát körülbelül egy 10 naptömegűnél nagyobb csillag élete végén történő összeroskadása nyomán keletkezik. Akár hetekig is megfigyelhető, sőt, ha közel van, akkor akár évekig nyomon követhető a halványodása. Ez annyit jelent, hogy egy ilyen viszonylag közeli IIP, mint az SN 2017eaw közepes távcsővel már simán észlelhető.
VCSE - Szupernóva robbanás a Tűzijáték galaxisban - NGC 6946 + SN2017 - Schmall Rafael
VCSE – Szupernóva-robbanás a Tűzijáték-galaxisban – NGC 6946 + SN 2017eaw  – Schmall Rafael
A galaxistól balra látható kis csillaghalmaz az NGC 6939, mely már a mi Tejútrendszerünkben foglal helyet kb. 3600 fényévre tőlünk.
A fotó ~5 órán keresztül készült a Zselicben, amíg a rossz idő meg nem érkezett és lehetetlenné nem tette a további fénygyűjtést. A kép érdekessége még, hogy egy nem is olyan nagy rendszerrel készült, viszont vezetés mindenképpen volt. A felvétel 750 mm-es fókusszal rendelkező 150 mm-es tükörátmérőjű Newton távcsővel készült. Összesen 40 darab 8 perces ISO 800-as fotó lett begyűjtve azon a bizonyos éjszakán.
Be lett jelölve a szupernóva a galaxisban, mely egy hónappal ezelőtt még nem volt ott. Halvány, de mégis nagy jelentősége van.
VCSE - Szupernóva robbanás a Tűzijáték galaxisban - NGC 6946 + SN2017 - Schmall Rafael
VCSE – Szupernóva-robbanás a Tűzijáték-galaxisban – NGC 6946 + SN 2017eaw – Schmall Rafael
Időpont: 2017. május 18/19.
Távcső: SkyWatcher 150/750 Newton tubus, f/5 fényerő
Mechanika: SkyWatcher EQ-5 Pro mechanika
Kamera: Canon EOS1100D (átalakított)
Szűrő: Astronomik IDAS LPS-D1 (de minek…)
Vezetőegység: Lacerta Standalone MGen
Korrektor: SkyWatcher kómakorrektor f/4 távcsövekhez
ISO800 / 40 x 8 perc

Végre-valahára elkészült az eddig leghosszabb expozíciósorozatból álló asztrofotóm, melynél a 14 éjszakányi idő az M81-82 galaxispárosra esett.

VCSE - Messier 81 és Messier 82 galaxisok az integrált fluxusködökkel - Schmall Rafael
VCSE – A Messier 81 és a Messier 82 galaxisok integrált fluxusködökkel – Schmall Rafael

A felvételen látható két galaxist természetesen binokulárral is megtalálhatjuk. 40-45x nagyításon impozáns látványt nyújtanak, de egy 150x nagyításon szerintem az M81 gyönyörű. A fotón nemcsak a galaxisok látszódnak jól, hanem az “expóidőfelfaló” fluxusködök (Integrated Flux nebula, IFN) is, melyek viszont a galaxisunkhoz tartoznak és rettentő halványak. Az az érdekességük, hogy a mi Tejútrendszerünk fényét verik vissza. Számos helyen jelen vannak és a sűrűsödésük a fotókon érzékelhető a Cefeusz / Perzeusz / Bika csillagkép környékén is (és még sokfelé). A fluxusködök mindenfelé hömpölyögnek a fotón. Mögöttük másvalami érdekesség is látszik. Az sok-sok apró pöttyöcske nem csillagok… A csillagoknál kissé nagyobb kiterjedésűek: azok milliárd fényév távolságban elhelyezkedő galaxisok. Tehát a képen van jópár…

Az integrált fluxusködökről már írtunk honlapunkon korábban: http://vcse.hu/m81-es-m82/ és http://vcse.hu/galaxis-es-a-csillagkozi-por/ cikkeinkben.  – A szerk.

A galaxisok előtt hömpölygő, de rendkívül halvány IFN ködök előcsalogatásához igen sok összidő kellett. Nekiálltam a feladatnak és 14 éjszaka alatt összesen 650 x 5 percnyi fotó gyűlt össze. 50 képet Dobronhegyen sikerült “bezsebelni”. Ez összesen több mint 54 órányi expozíciós időt jelent. Kétszer annyit, mint amennyit az NGC 2170-re exponáltattam, és gyakorlatilag 2,5 szezont vett igénybe a “mutatvány”. Tehát konkrétan már arra a célra nézett állandóan a távcső… elindítottam, felügyeltem, lekapcsoltam – mondjuk hajnali 5-kor…

Az éjszakák hangulata természetesen magasról veri a feldolgozási nehézségeket. Az IDAS szűrő lilásít sajnos, de tökéletesen levágta a fényszennyezést, már a maradékot, ami volt. Az intenzitását a képnek sikerült megadni, de a lilásság miatt sokat várt az egész, majd rájöttünk, hogy miként lehet az intenzitásra színt tenni, így a Dobronhegyen készült  50 utolsó felvétel oldotta meg a nehézségeket.

Neki lehet állni összeszámolni a galaxisokat a háttérben… mert én már abban vért izzadtam, hogy feldolgoztam ezt. A képen látható sok-sok érdekesség számbavétele külön eszmefuttatás tárgya lesz.

Távcső: SkyWatcher 200/800 Newton tubus
Mechanika: SkyWatcher AZ-EQ-6 Pro mechanika / SkyWatcher EQ6 Pro Goto mechanika
Kamera: Canon EOS1100D (átalakított)
Szűrő: Astronomik IR/UV-Block CCD-szűrő / IDAS LPS-D1 pro
Vezetőegység: Lacerta Standalone MGen
Korrektor: SkyWatcher kómakorrektor F/4 távcsövekhez

ISO800 / 650 x 5 perc / 800 mm / f4

VCSE - Az emelkedő Vega - Schmall Rafael
VCSE – Az emelkedő Vega – Schmall Rafael

Tegnap este készült a fotó, miután a vendégek számos látványos objektumot láthattak. Jó egünk volt egészen éjfélig, aztán jöttek a felhők.

(Canon 6Da / 1.4 USM – ISO 10000 / 10sec / f/2 / 50 mm)