Címke archívum: Schmall Rafael

Szupernóva-robbanás a Tűzijáték-galaxisban – NGC 6946 + SN2017eaw – Schmall Rafael

Feltöltve : Szerkesztette :
Nemrég egy szupernóva tűnt fel fel a tőlünk 22 millió fényévre lévő NGC 6946 spirálgalaxisban. A szupernóva majdnem olyan fényerővel bír, mint maga a galaxis. Az Univerzum legnagyobb robbanásait a szupernóvák produkálják (ennél nagyobb energiát már csak a különböző gammakitörések szabadítanak fel), ám többfajta szupernóva létezik. A mostani az SN2017eaw nevet kapta és egy IIP típusú szupernóva, tehát körülbelül egy 10 naptömegűnél nagyobb csillag élete végén történő összeroskadása nyomán keletkezik. Akár hetekig is megfigyelhető, sőt, ha közel van, akkor akár évekig nyomon követhető a halványodása. Ez annyit jelent, hogy egy ilyen viszonylag közeli IIP, mint az SN 2017eaw közepes távcsővel már simán észlelhető.
VCSE - Szupernóva robbanás a Tűzijáték galaxisban - NGC 6946 + SN2017 - Schmall Rafael
VCSE – Szupernóva-robbanás a Tűzijáték-galaxisban – NGC 6946 + SN 2017eaw  – Schmall Rafael
A galaxistól balra látható kis csillaghalmaz az NGC 6939, mely már a mi Tejútrendszerünkben foglal helyet kb. 3600 fényévre tőlünk.
A fotó ~5 órán keresztül készült a Zselicben, amíg a rossz idő meg nem érkezett és lehetetlenné nem tette a további fénygyűjtést. A kép érdekessége még, hogy egy nem is olyan nagy rendszerrel készült, viszont vezetés mindenképpen volt. A felvétel 750 mm-es fókusszal rendelkező 150 mm-es tükörátmérőjű Newton távcsővel készült. Összesen 40 darab 8 perces ISO 800-as fotó lett begyűjtve azon a bizonyos éjszakán.
Be lett jelölve a szupernóva a galaxisban, mely egy hónappal ezelőtt még nem volt ott. Halvány, de mégis nagy jelentősége van.
VCSE - Szupernóva robbanás a Tűzijáték galaxisban - NGC 6946 + SN2017 - Schmall Rafael
VCSE – Szupernóva-robbanás a Tűzijáték-galaxisban – NGC 6946 + SN 2017eaw – Schmall Rafael
Időpont: 2017. május 18/19.
Távcső: SkyWatcher 150/750 Newton tubus, f/5 fényerő
Mechanika: SkyWatcher EQ-5 Pro mechanika
Kamera: Canon EOS1100D (átalakított)
Szűrő: Astronomik IDAS LPS-D1 (de minek…)
Vezetőegység: Lacerta Standalone MGen
Korrektor: SkyWatcher kómakorrektor f/4 távcsövekhez
ISO800 / 40 x 8 perc

A Messier 81 és a Messier 82 galaxisok integrált fluxusködökkel – Schmall Rafael

Feltöltve : Szerkesztette :

Végre-valahára elkészült az eddig leghosszabb expozíciósorozatból álló asztrofotóm, melynél a 14 éjszakányi idő az M81-82 galaxispárosra esett.

VCSE - Messier 81 és Messier 82 galaxisok az integrált fluxusködökkel - Schmall Rafael
VCSE – A Messier 81 és a Messier 82 galaxisok integrált fluxusködökkel – Schmall Rafael

A felvételen látható két galaxist természetesen binokulárral is megtalálhatjuk. 40-45x nagyításon impozáns látványt nyújtanak, de egy 150x nagyításon szerintem az M81 gyönyörű. A fotón nemcsak a galaxisok látszódnak jól, hanem az “expóidőfelfaló” fluxusködök (Integrated Flux nebula, IFN) is, melyek viszont a galaxisunkhoz tartoznak és rettentő halványak. Az az érdekességük, hogy a mi Tejútrendszerünk fényét verik vissza. Számos helyen jelen vannak és a sűrűsödésük a fotókon érzékelhető a Cefeusz / Perzeusz / Bika csillagkép környékén is (és még sokfelé). A fluxusködök mindenfelé hömpölyögnek a fotón. Mögöttük másvalami érdekesség is látszik. Az sok-sok apró pöttyöcske nem csillagok… A csillagoknál kissé nagyobb kiterjedésűek: azok milliárd fényév távolságban elhelyezkedő galaxisok. Tehát a képen van jópár…

Az integrált fluxusködökről már írtunk honlapunkon korábban: http://vcse.hu/m81-es-m82/ és http://vcse.hu/galaxis-es-a-csillagkozi-por/ cikkeinkben.  – A szerk.

A galaxisok előtt hömpölygő, de rendkívül halvány IFN ködök előcsalogatásához igen sok összidő kellett. Nekiálltam a feladatnak és 14 éjszaka alatt összesen 650 x 5 percnyi fotó gyűlt össze. 50 képet Dobronhegyen sikerült “bezsebelni”. Ez összesen több mint 54 órányi expozíciós időt jelent. Kétszer annyit, mint amennyit az NGC 2170-re exponáltattam, és gyakorlatilag 2,5 szezont vett igénybe a “mutatvány”. Tehát konkrétan már arra a célra nézett állandóan a távcső… elindítottam, felügyeltem, lekapcsoltam – mondjuk hajnali 5-kor…

Az éjszakák hangulata természetesen magasról veri a feldolgozási nehézségeket. Az IDAS szűrő lilásít sajnos, de tökéletesen levágta a fényszennyezést, már a maradékot, ami volt. Az intenzitását a képnek sikerült megadni, de a lilásság miatt sokat várt az egész, majd rájöttünk, hogy miként lehet az intenzitásra színt tenni, így a Dobronhegyen készült  50 utolsó felvétel oldotta meg a nehézségeket.

Neki lehet állni összeszámolni a galaxisokat a háttérben… mert én már abban vért izzadtam, hogy feldolgoztam ezt. A képen látható sok-sok érdekesség számbavétele külön eszmefuttatás tárgya lesz.

Távcső: SkyWatcher 200/800 Newton tubus
Mechanika: SkyWatcher AZ-EQ-6 Pro mechanika / SkyWatcher EQ6 Pro Goto mechanika
Kamera: Canon EOS1100D (átalakított)
Szűrő: Astronomik IR/UV-Block CCD-szűrő / IDAS LPS-D1 pro
Vezetőegység: Lacerta Standalone MGen
Korrektor: SkyWatcher kómakorrektor F/4 távcsövekhez

ISO800 / 650 x 5 perc / 800 mm / f4

Az emelkedő Vega – Schmall Rafael

Feltöltve : Szerkesztette :
VCSE - Az emelkedő Vega - Schmall Rafael
VCSE – Az emelkedő Vega – Schmall Rafael

Tegnap este készült a fotó, miután a vendégek számos látványos objektumot láthattak. Jó egünk volt egészen éjfélig, aztán jöttek a felhők.

(Canon 6Da / 1.4 USM – ISO 10000 / 10sec / f/2 / 50 mm)

A Cepheus – Cassiopeia-határon (M52 és NGC 7635) – Schmall Rafael

Feltöltve : Szerkesztette :
Találtam 20 x 8 percnyi képanyagot tavalyról, és nemrég a rossz időjárási periódusban fel is dolgoztam. Az eredményt az alábbi kép mutatja:
A felvételen számos mélyég-objektum látható, melyeket megpróbáltam a Stellariumban azonosítani. A következőket sikerült megtalálnom a képemen:
Úgy döntöttem, hogy nem hagyom kárba veszni ezt a 20 képet, inkább összerakom annak ellenére, hogy nem sikerült a területről több képet gyűjteni. A Zselicből viszont gyakorlatilag problémamentes képet sikerült csinálni így is. Maga a képfeldolgozás időben és ráfordított energiában is több munka volt, mint a fotonok begyűjtése (vagyis maga az észlelés).
A képhez használt eszközök listája:
Canon EOS 1100Dmod / Canon 200mm f2.8 L USM / Skywatcher EQ5 GT / LacertaMGen
20 x 8 perc / ISO800 / 200 mm / f/3.2

NGC 2170 az Egyszarvúban – Schmall Rafael

Feltöltve : Szerkesztette :
Ismereteim szerint most kerül először publikálásra hazánkban asztrofotó az NGC 2170-ről. Ez egy diffúzköd az Egyszarvú (Monoceros) csillagképben. 1784. október 16-án fedezte fel William Herschel.

Varga György vetette fel nekem, hogy ezt jó lenne lefotózni. Teljes reménységgel fordítottam rá a távcsövet. Természetesen a teljes reménységet alapos tervezés előzte meg, hogy hogyan komponáljam, mennyit fotózzak rá. Utóbbiból alapos meglepődés lett.

A tervem az volt, hogy legalább 200 képet készítek róla és azok összeadásával készül majd az összegkép. 200-ból lett 250 úgy, hogy olyan 15-20 darabot kitöröltem. A feldolgozás nem ment egyszerűen. Két-három hétig szenvedtem vele, ugyanis ez a darabszám nem elég erre az amúgy halvány objektumra.

Halvány, és mivel nekem a fátylak, meg a halvány részek is kellenek a képre, sok munkám volt vele. Az objektumot futószalagszerűen illesztettem be a hosszú éjszakák műszakjaiba. Volt olyan, hogy 3-4 objektumot is fotóztam közben, mint például az IC 405-t, vagy a következő objektum az M81-82 galaxispárt.

 

VCSE - NGC 2170 - Schmall Rafael
VCSE – NGC 2170 – Schmall Rafael

 

A fotóhoz dupla rendszert használtam, attól függően, hogy épp hol vagyok.
Rendszerösszeállítás
Skywatcher AZEQ6 / EQ6
200/800 T, Skywatcher carbon
Skywatcher kómakorrektor f/4
IDAS LPS D1-es szűrő
Canon EOS1100D FS
Lacerta MGen
9×50-es kereső
250 x 5 perc / ISO800 / f/4 / 800mm

Kevés információ érhető el az objektumról, gyakorlatilag vakon tapogatóztam. Csak annyit tudok róla hogy viszonylag közel van – 2500 fényévre – és reflexiós ködök sokasága alkotja. Ez a képről is jól kitűnik.

A szerkesztő (Cs. Sz.) megjegyzése: Különböző ismeretetrjesztő lapokon, pl. a wikipédián alig egy-két  sor található csak az NGC 2170-ről. A SIMBAD csillagászati adatbázis 34 hivatásos csillagászok által írt tanulmányt sorol fel 1850-2017 közöttről, ami így vagy úgy említi az objektumot. Ez a csillagászatban inkább kevésnek mondható, nem túl jól ismert és alig tanulmányozott objektum. A Planck űrszonda eredményei alapján az NGC 2170 ködösségében a hőmérséklet mindössze 20,1 K, ami a kozmikus háttérsugárzás 2,7 K-jénél azért melegebb, de elég hideg helynek számít így is. Hőmérséklete így gyakorlatilag megegyezik az Orion-ködével, amely ugyanazon Planck-eredmények szerint 21 Kelvin-fok.