Kép készítésének dátuma: 2020. június 13. 22:30 UT
Kép készítésének helye: Kaposfő
Expozíciós idő: 75 sec x 9 panel
Érzékenység: ISO 3200
Képfeldolgozási lépések: Photoshop
Távcső és mechanika: 24 egyéb Star Adventurer
Kamera vagy detektor: Canon 6D nem átalakított
Vezetés: nem volt
Kómakorrektor: nem volt
Nyugodtság: 4
Átlátszóság: 4
Az összegyűjtött kilenc darab képet először illeszteni kellett PTGUI szoftverrel, majd utána jöhetett a Photoshoppal való feldolgozás.
A kép egyfajta hangulatfotó, mely a Zselic egyik legelőjén készült… Egy ehhez hasonló legelőn kezdődött minden, ami az “asztrotalálkozókkal” kapcsolatos… Valójában ezután jött az ötlet, hogy milyen jó lenne elmenni egy csillagászattal foglalkozó táborba.
A panorámakép idején az előrejelzések borultat adtak a térségre, de végül a szerencse győzött.
VCSE – A Barnard-ív (a nagy félkörív alakú rózsaszín ködösség), a pici Lófej-köd (a kép közepe felé), az Orion öve (a kép közepétől balra felfelé a három fényes csillag), és az Orion-köd (a kép közepétől jobbra felfelé). A képre kattintva a képméret megnő. – Kép: Schmall Rafael
A fenti kép 2020. február 21-én (RGB-képek) és 2020. február 28-án (H-alfa) készült a Zselici Csillagparkból (Zselickisfalud). Expozíciós idő: 90×90 sec RGB, ISO 800 és 140×75 sec H-alfa, ISO 3200. Sötétkép (dark), flatdark és mezősimító (flat-field) korrekciókat alkalmaztam, gradienslevonással. Képfeldolgozáshoz használt szoftverek: Deep Sky Stacker, Photoshop. A képek egy 135 mm-es Apokromáttal készültek, ami egy EQ-5 GoTo-s mechanikán volt. A fényképezőgép egy átalakított Canon 6D volt, a vezetés Lacerta MGEN-nel történt.
A nyers képek feldolgozása hónapokig tartott. A képnél nem az azonnaliság számított, hanem inkább mindig egy kicsit finomítgatva lett a feldolgozás a jobb eredmény elérése érdekében. Ez az első képem az észlelésfeltöltőn.
(A szerk. megjegyzése: sőt, ez a legelső ott feltöltött kép egyben. Természetesen a korábbi képbeküldési mód, az email-beli küldés a vcse@vcse.hu címre továbbra is él a kép- és észlelésfeltöltő mellett. Mindenki azt használhatja a kettő közül, ami jobban kézre áll neki vagy szimpatikusabb.)
A szerkesztő elnézést kér a kép készítőjétől, de olyan sok mélyég-objektum látszik a felvételen, hogy néhány jellegzetesebbet bejelölt:
VCSE – A Barnard-ív, az Orion öve (Delta, Epszilon és Zéta Orionis csillagok alkotják) és néhány jellegzetes mélyég-objektum. – Kép: Schmall Rafael, bejelölés: Cs. Sz.
Saiph, Delta Ori (Mintaka), Epszilon Ori (Alnilam), Zéta Ori (Alnitak): csillagok
A Kutner felhője néven ismert köd a Taurus-molekulafelhő része. A Bika csillagkép ugyan a téli estéken magasan delel, azonban a csillagköd megfigyelése vizuálisan meglehetősen nehéz. Csak az egyenetlen égi háttér sejteti, hogy ott valamiféle sötét objektum van.
Schmall Rafael – Kutner felhője – LDN 1529 – VCSE
Ez a sötétköd 450 fényév távolságra van a Földtől. A sötét porfelhők kitakarják a mögöttük világító csillagok fényét. Hosszú expozíciós felvételeken azonban előjönnek azok a halvány fátylak is, melyeken a Tejút fénye szóródik. A molekuláris felhők az idő folyamán összeroskadnak, bennük új csillagok keletkeznek majd.
Az LDN mozaikszó jelentése a Lynds Catalog of Dark Nebulae, egy talán legrészletesebb sötétköd-katalógus, melyet 1962-ben publikáltak. (A Lynds-katalógusról röviden e cikk végén lehet olvasni.)
A sötét csillagködök esetében nagyon fontos, hogy az égbolt sötét és száraz legyen, hiszen a fényszennyezés megemeli a háttér fényességét, emiatt egyre több részlet veszik el a fényárban. Halványságuk miatt tetemes mennyiségű expozíciós időre van szükség egy átlagos ég alatt. Ha nincs a látómezőben H-alfa objektum, akkor átalakítatlan fényképezőgéppel is lehet rá exponálni, viszont érdemes többet exponálni.
A csillagköd-komplexum hatalmas. Még egy kisebb objektívvel készített felvételen is látszanak fodrok, sötét gomolygások, míg a nagyobb rendszerekkel egy-egy részlete a porködnek is szépen megörökíthető.
A képhez használt asztrofotós rendszer: SkyWatcher Quattro 200/800, mechanika: SW EQ6 – GOTO, képrögzítő eszköz: Canon EOS6D (átalakított és normál), vezetőegység: Lacerta M-Gen autoguider, korrektorlencse: SW f4
A felvétel expozíciós ideje:
– 420 darab 2,5 perces normál az átalakított gépvázzal
– 60 darab 5 perces normál fotó az átalakítatlan fényképezőgéppel
– sötétképek / mezősimító fotók és annak a sötétképei
Baloldali fotón egy nyers képkocka látható az öt perces zselici exponálásból, míg jobboldalon a falusi ég világossága majdnem ugyanannyira fényes, de csak feleannyi záridővel.
A felvételhez szükséges nyersek összegyűjtése 24 órát használt fel az egyébként eléggé kevés derült égből. Azért volt szükség ennyi időre, hogy a lehető leghalványabb ködösségek is előjöjjenek feldolgozáskor úgy, hogy közben egy normális zajszint legyen a fotón (az utómunka természetesen ismét 3-4x annyi időt vett igénybe, mint az exponálás).
A stack felvétel után minimalizálni kell a légkör képromboló hatását. Minden idegen, mesterséges fény problémát jelenthet. Ilyenek például a rosszul irányzott észlelőlámpák és állapotjelző LEDek, távoli fények. Hasonlóan problémát jelenthetnek a vékony, szinte láthatatlan és egyenetlen fátyolfelhő-sávok, valamint a szinte mindig jelenlévő légkörfény.
A fotók gyűjtése a 2019. októberi szép éjszakákon kezdődött és végül december 30-án fejeződött be.
Az IC 1848 Dreyer katalógusában nyílthalmazként szerepel, amelynek csillagai halványak, és a halmazban ködösség figyelhető meg szerinte, vagyis: nyílthalmaz diffúzköddel (NY+DF). Ez a ködösség vizuálisan nehezen látható, de fotókon nagyon szépen megmutatkozik.
Az IC katalógusban 1848-as számot viselő csillaghalmaz és ködösség a Cassiopeiában helyezkedik el. Az emissziós ködök hömpölygése egy magzat alakot vesz fel (innen az Embrió-köd elnevezés), bár az angol megnevezésben inkább Soul Nebulaként (Lélek-köd) találkozhatunk vele, ugyanis mellette van a Szív-köd. Olyan közel vannak egymáshoz, hogy gyakran említik őket együtt. Az IC 1848 ködössége egyben rádióforrás is, aminek rádiócsillagászati jelölése a Westerhout 5.
Embrió-köd – Schmall Rafael
7500 fényévre a Perzeusz-karban szálló csillagköd megannyi fiatal csillag otthona, melyek a sugárzásukkal gerjesztik a környező hidrogénfelhőket és azok ezért szép vöröses fénnyel világítanak. Manapság is keletkeznek csillagok ott, némely most elkészülő csillag elkezdi szétfújni a molekuláris felhőket, melyek összeroskadva új csillagoknak adnak otthont.
Az IC ködök általában halványak és nehezen fotózhatók. Legtöbbjükhöz átalakított fényképezőgép, vagy CMOS vagy CCD kamera kell. Bár sok olyan fotón rajta szerepelnek, melyek a Cassiopeia környékét örökítik meg, mégis sokszor csak a csillagok elhelyezkedésének alakjából lehet következtetni az Embrió-köd jelenlétére. A fenti képen viszont igen határozottan látszik.
Mivel a csillagköd látszó átmérője nagy (kb. három teliholdnak felel meg az átmérője, vagyis kb. 1,5°-nak), ezért a nagyobb távcsövek látómezejébe nem férnek bele teljesen. A teljes Embrió-ködhöz rövid fókuszú asztrofotós rendszer kellett.
A felvétel expozíciós ideje:
– 450 darab 5 perces normál (színes – RGB) nyerskép
– 120 darab 10 perces keskenysávú (H-alfa) nyerskép
– sötétképek / mezősimító fotók és annak a sötétképei
Baloldali fotón egy nyers képkocka látható, mely egy falusi ég világossága egy erős fényszennyező reflektorral a közelben. A jobboldali vöröses kép keskenysávú szűrővel készült, mely szépen kiemelte a H-alfa emissziós ködöket. Jól látható a magzat alak is. – A szerző fotói
A felvételhez szükséges nyersek összegyűjtése összesen 60 órát vett igénybe. Azért volt szükség ennyi időre, hogy a lehető leghalványabb ködrészletek is előjöjjenek feldolgozáskor úgy, hogy közben egy normális zajszint legyen a fotón (az utómunka 3-4x annyi időt vett igénybe, mint maga az exponálás).
A H-alfa felvételek eredménye egy fekete-fehér fotó, mely a ködösség kontrasztemeléséhez volt használva. A második képen egy “csillagtalanított” verzió látható, melynek nagy jelentősége nincs, csupán kiemelte a ködök morfológiáját. Látható, hogy mennyire bonyolult az univerzum, még a “szomszédban” is. – A szerző fotói
A felvételek gyűjtése még a szép októberi éjszakákon kezdődött, majd lassan őszből télbe váltott az idő. Végül az első deresedések is megjelentek a távcső harmatsapkáján. Az egész projekt fotózása január 2-án fejeződött be.
Minden év vége felé közeledve, ahogy az időjárás engedi, egy-egy nagyobb asztrofotós találkozót tartunk, mielőtt az újév munkája elkezdődne.
A programot legutóbb 2019. december 29-ére tűztük ki. Hétfőre szabadságot kaptam, míg vasárnap este szikrázóan derült égbolt szerepelt az előrejelezésekben, így megterveztünk közösen egy “nagy finálé fotózást” az év végére. A terv lényege, hogy a teljes sötétedés elejétől a végéig fotózunk, mely majdnem 12 óra hosszú volt (este 6-tól reggel 6-ig).
Az időjárási előrejelzések beváltak, és a felhőzet 19:30 környékére, holdnyugtára lement. Az ország felett erős futóáramlás volt, mely szétszaggatta a felhőzetet, így odafigyelve a légköri nyugtalanságra, a nagytávcsöves, hűtött CMOS-kamerás fotózás helyett inkább kisebb fókuszú rendszereket használtunk nagyobb méretű érzékelőkkel.
Vámosi Flórián – Messier 101 – 80/400 apokromát, 240 s, ISO 1600 – VCSE
Schmall Rafael – Messier 101 – 200/800 Newton, 150 s, ISO 1600 – VCSE
Az ég minőségére nem volt panasz. Átlátszóság: 8 – 8,5 / nyugodtság: a jet miatt 2 – később ez javult. Pára szinte semmi, horizonton is alig voltak fénykupolák a száraz levegő miatt. A magasban a légkörfény még hömpölygött, később az is megszűnt. Végül az év egyik legjobb ege volt némi kompromisszummal. Az SQM műszer bámulatos 21,50 magnitúdó/négyzetívmásodpercet mutatott.
Schmall Rafael – Lassan zuhanó tűzgömb a horizonton, ami vizuálisan olyan -4…-5 magnitúdósnak látszódott. A képen erős légkörfény is látszik (a sárgászöldes fénylés a horizonthoz közelebb) – VCSE
Az “évzárósok”: Kovács Róbert (Canon 200/2.8 + EQ6) / Vámosi Flórián (Esprit 80 + AZEQ6) / Ágoston Zsolt (Evostar 72/432 + HEQ5) és Schmall Rafael (Evostar 72/432 – 200/800 Newton + EQ5 – EQ6).
Az éjszaka nyugalmát csak a néha elsuhanó autósok próbálták zavarni, de ebből semmit sem érzékeltünk, hisz az árammal ellátott távcsőoszlopok egy rejtett és elzárt zugban voltak, ahová se erős szél, se fény, se idegen nem juthat be.
Célpont volt az Orion-köd és Lófej-köd / Kalifornia-köd / Kutner csomója, valamint szezonális váltáskor a kései Rozetta, az M101 és az M64 galaxisok is. Az Orion csillagkép a sötét alapú (!!!) felhőkből hirtelen bukkant ki. Látványa szinte mindenkit elbűvölt. Nyugaton a Tejút sávja ment odébb. A Göncölszekér egyre inkább elkezdett emelkedni.
Ágoston Zsolt fotóján az emelkedő “Nagy Téli Háromszög” látható a rendszerek sokaságával. – VCSE
Végignéztük, ahogy az Orion felkel és le is nyugszik, míg az égbolton az őszből lesz hirtelen tél, majd tavasz. Az állatövi fény délnyugaton már jól látszódott naplementekor, és végig követhető volt az ekliptika vonalán. Hajnalban pedig a Mérleg csillagképből emelkedett ki ismét a bolygóközi por fénye. Az állatövi ellenfényt azonban nehezen észleltük, hisz a hátterében ott volt a Tejút.
A felhőzet elvonultával megnőtt a kisugárzás, ezért a hőmérséklet -8 °C-ig zuhant és mindenre vastagon dér ült. A harmatsapkás rendszerek még felfele nézve is “túlélték” a deresedést, de az objektívek esetében kellett a fűtés.
Timelapse felvétel 730 képből – Ágoston Zsolt
Vámosi Flórián képe : Kora hajnalban a rendszerek már a tavaszi objektumok fényét gyűjtötték. Északon a vízszintesen fekvő Tejút és az északkeleten kelő Vega már jelezte, hogy lassan vége az éjszakának – VCSE
Orion-nyugta a már deres táj felett – Schmall Rafael – VCSE
Hajnalban a kelő Mars és a kelő Nagy Nyári Háromszög (!!!) jelezte, hogy lassan vége az asztrosötétnek, így a világosodással együtt lezártuk a deres rendszereket, majd összepakoltunk és mindenki hazament pihenni. Átadtuk a terepet a nappali távcsöves bemutatóknak.
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.Elfogadom
