2018 augusztus közepén került megrendezésre a VEGA ’18 Nyári Amatőrcsillagászati Megfigyelőtábor. A korábbi aggodalmakat teljesen feloszlatta az előrejelzések tüzetes vizsgálata, miszerint sok derült várható a tábor idején, néhány felfrissítő fronttal.
Ahogyan két évvel ezelőtt (2016-ban), úgy most is Zselickisfalud adott helyet a tábornak. Nagy előnye a helynek a kevés fényszennyezés. Csupán Kaposvár fényei zavarhattak be minimálisan. Az égbolt abszolút sötét a környéken, hiszen a déli horizont fele már nem voltak falvak, városok, amik bevilágítottak volna. A falunak a hátránya, hogy egy völgyben fekszik, így gyakori jelenség a pára és a köd. A másik hátrány a horizontot takaró fák, melyek azért kevesebb gondot okoztak. Illetve egy kis csavar volt a helyszínnel. Az utolsó este adott volt a lehetőség a Zselici Csillagpark területén az észleléshez, ahol se pára, se pedig a fák nem jelentettek problémát.
2018-ban is elég szép számban gyűltek össze a táborozók. Látványosabbnál látványosabb távcsövekbe lehetett belenézni. Ugyanúgy lehetett észlelni a Giabocini-Zinner üstököst, a Jupitert, Szaturnuszt, Marsot, egy 5 centis lencsés távcsővel, mint az 50 centis tükrös rendszerrel. Terítékre kerültek a mélyég objektumok is, mint például az M57, M31, M13, M15 (stb). Az asztrofotós szekcióban is szép számban születtek a fotók. Varázsló-köd / Stephans Quintett / Észak-Amerika-köd / Integető Szellemek / Írisz köd (stb).  A tábor egy látványos esemény köré szerveződött, ez pedig a Perseidák. Hullócsillagot rengeteget lehetett észlelni a holdfénymentes és a sok derült estének köszönhetően. Rengeteg meteor volt, közöttük sok nyomot hagyott.
Napközben előadások voltak, naprendszer kísérlet, kötetlen beszélgetések és kirándulások / strandolások. Meg lehetett figyelni, hogy hogyan készül egy távcsőtükör, illetve, hogy hogyan érkezett egy görgőfelhős zivatar (strandolás közben). Bárki, aki először vett részt egy ilyen táborban, szinte biztosan “megfertőződött” a csillagászattal és valószínűleg jövőre is jön.
VCSE - 2018. VCSE tábor fullldome - Schmall Rafael
VCSE – 2018. VCSE tábor fullldome – Schmall Rafael
A 2018-as táborból már nem maradhatott ki a teljes égboltot és előteret lefedő “fulldome panoráma“. 50 kép kellett ahhoz, hogy sikerüljön megvalósítani az elképzelést: egy egész érdekes előtérrel rendelkező, az égboltot átszelő Tejutat. A “halszem” jobb oldalán (nyugaton) az asztrofotósok foglaltak helyet, míg északon és délen, egész pontosan középen a hosszúfókuszú és nagy fényerejű Dobson távcsövek uralták az észlelőrétet (pl. 458/1900, 500/2000 stb). Délebbre a kisebb, könnyen mozgatható távcsövek erdeje foglalt helyet, míg balról (keletről) jöttek be a fő folyosón az óvatos “vöröslámpás” észlelők.
A fénykép Canon EOS 6D és Samyang 24/1.4 segítségével készült. Egy panel 24mm-en, ISO 10000-es érzékenységen, f/2-es rekesszel készült egész pontosan 10 másodpercig. Két expó között forgatni kellett a kamerát, mely miatt az előtérben már elmozdult egy-egy távcső, így nem sikerült tökéletesre az illesztés.

Az APOD mai felvételén Babak Tafreshi (Twan) fényképe látható.

VCSE - Mai kép - Tejút a Turkana-Tó felett
VCSE – Mai kép – Tejút a Turkana-Tó felett

A fotó 2013. novemberében készült Kenya északi részén található Turkana-tó partján. (A tavat 1888-ban a magyar Teleki Sámuel és az osztrák Ludwig von Höhnel fedezte fel. Ők Rudolf trónörökösről nevezték el. Ma használatos nevét csak 1975-ben kapta.)

Az asztrotájképen a lenyugvó Napot követő esti Tejút és a fénylő Vénusz látható.

Az APOD mai felvételén Jurij Beleckij asztrotájképe látható.

VCSE - Mai kép - Tejút és az éjszakai légkörfény
VCSE – Mai kép – Tejút és az éjszakai légkörfény

A szeptember 1-én készült felvétel a chilei téli éjszakai égboltot mutatja meg. A felvételkülönlegessége a kép közepén függőlegesen látható Tejút sávját közrefogó vöröses színű légkörfény, a légköri hullámok (angol neve a jelenségnek : airglow).

A légkörfény hazánkban sem sem lenne ritka jelenség. Azonban a megfigyeléséhez különösen sötét égre és kiváló átlátszóságra van szükség. Elsősorban hidegfrontok utáni éjjelen érdemes keresni, fotózni. Nagy érzékenység és/vagy hosszú záridejű feltétlen szükséges hozzá, hogy megörökítsük, de egy gyengébb fényképezőgép is alkalmas rá, ha pl. tudunk néhány perces vezetett képet csinálni.

A légkörfény a magaslégkörben (100 km) keletkező fotokémiai jelenség, spektruma szabálytalan és erősen változó időben és a földrajzi szélesség függvényében. A Napból érkező extrém tartományú (100-280 nm ) UV sugárzás hatására a ritka közegben kémiai reakciók alakulnak ki, s ezek nyomán szabadulnak fel a fénylést létrehozó fotonok. A sarki fénnyel ellentétben a légkörfény a bolygón bárhol észlelhető jelenség, de megjelenése lényegesen halványabb, s mivel a besugárzás hiányában az éjszakai égbolton nincs, ami tovább generálja, így az idő előrehaladtával intenzitása csökken. Színe legtöbbször jellegzetes zöld, néha pedig vörös. Szabad szemmel a színét csak extrém sötét helyről lehet látni.

A felvételen létható koncentrikus körökre emlékeztető mintázat a troposzférában lejátszódó meteorológia folyamatok és a mezoszférában terjedő légköri felületi hullámok kölcsönhatása. (Angolul ezek a hullámok a gravity wave nevet visleik, amelyek fordításkor nem keverendőek össze a gravitational waves-szel. A gravitációs hullámok az általános relativitáselmélet által megjósolt jelenségek, a felületi hullámok azonban a vízfelszínen terjedőhöz hasonló hullámok. Az angolban ez kevésbbé jobban meg van különböztetve: gravitational waves és gravity waves, magyraul gravitációs iléltve felületi hullámok.)

Az APOD mai felvétele Marin Mark asztrotájképe.

VCSE - Mai kép - Iridium-felvillanás és a Galaxis
VCSE – Mai kép – Iridium-felvillanás és a Galaxis

Az Iridium 66 aktív műholdból és 6 tartalék műholdból álló távközlési műholdrendszer, mellyel eredetileg az egész világot lefedő műholdas telefonszolgáltatást biztosítottak (volna). A rendszer a teljes bolygót lefedi, tehát a kontinenseket, az óceánokat és a pólusokat is.

A rendszer első műholdját 1998-ban indították. A műholdak alacsony Föld körüli pályán keringenek 780 km-es magasságban.

2009. február 12-én a rendszer egyik holdja, az Iridium-33 ütközött a használaton kívüli Kozmosz–2251 jelzésű katonai távközlési műholddal, melynek során viszonylag nagy mennyiségű űrszemét keletkezett.

Az Iridium rendszert kifejlesztő Motorola mérnökei úgy számították, hogy egy nem geoszinkron, alacsony pályán keringő, 77 kommunikációs műholdból álló hálózat elegendő lesz egy cellaszerű mobiltelefon-hálózathoz, amely a Föld teljes felületét lefedi. Ezért a Motorola a tervezett 77 műholdból álló rendszert Iridiumnak nevezte el az irídium (Ir) elemről, melynek magja körül 77 elektron kering. A későbbiekben a rendszert 66 működő műhold szolgálta ki, de az Iridium név megmaradt.

Az Iridium-flereket vagy Iridium-felvillanásokat – természetszerűleg – ezek a műholdak okozzák, ilyenkor a fényességük hirtelen rövid időre többszörösére megnő. A felvillanások olyankor keletkeznek, mikor a műholdak a Nap fényét tükrözik a Földre a a műhold napelemeivel vagy távközlési antennáikkal.

A flerek elérhetik a -9 magnitúdós fényességet is.

Az Iridium-felvillanások várható időpontjáról és helyéről a Heavens Above weboldalról kaphatunk információt.