2018. augusztus 10-én hajnalban, a kiválóan sikerült VEGA ’18 Nyári Amatőrcsillagászati Megfigyelőtábort előkészítő “mínusz egyedik” éjszakán készült felvételemet szeretném megosztani veletek, melyet az akkoriban 8 magnitúdósra fényesedő és látványos csóvát kibocsátó 21P/Giacobinni-Zinner üstökösről készítettem, 36x90s objektum (light), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, ISO 1600 képből.

A felvétel Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton tubussal, Skywatcher F/4 kómakorrektorral és átalakított Canon EOS 6D fényképezőgéppel készült, a felvételek vezetése Lacerta MGEN autoguiderrel történt.

VCSE - A 21P/Giacobbini-Zinner üstökös - Ágoston Zsolt felvétele
VCSE – A 21P/Giacobbini-Zinner üstökös – Ágoston Zsolt felvétele
A felvételen jól elkülöníthető az üstökös magja a zöldes színű kómától és a fehéres színű elnyúlt csóvától. A felvételeket  az üstökösmagra illesztettem, ezért a környező csillagok megnyúltnak látszanak.
Az üstököst vizuálisan is megfigyeltük különböző méretű távcsövekkel, a magot övező kóma és csóva könnyen észrevehető volt.
Ezt a kométát először Michel Giacobini figyelte meg 1900. december 20-án, majd Ernst Zinner 1913. október 23-ai megfigyelésével bizonyította, hogy üstökösről van szó. Hat és fél évente tér vissza napközelbe.

A 2018. évi VEGA ’18 Nyári Amatőrcsillagászati Megfigyelőtáborból hazatérve kialvatlanul és fáradtan, mégis feltöltődve üldögéltem a lakásban, csendben, magam elé bambulva. A fejemben visszhangoztak a tábor szavai: „Előadás!” „Vacsora!” „Takarmánykukorica!” [2]. Nézegettem a fotókat, és egyre csak azon járt az agyam, hogy vissza akarok menni, de már nem lehet – nos, valahogy így tudnám leírni, hogy milyen is volt nekem ez az idei tábor.

VCSE-táborban három éve voltam először, akkor még távcső nélkül, aztán tavaly csak egy fél tábor jött össze, szintén még távcső nélkül. Viszont már akkor egészen biztos voltam benne, hogy be kell szereznem egyet. Végre idén minden sikerült, és az új, közepes amatőrtávcsőnek számító 130/650-es Newtonommal (ami a tábor ideje alatt sok kellemes meglepetést okozott) az oldalamon ismét egy hétre a csillagos ég alá költözhettem.

Mivel Budapestről nehezen jutok ki jó ég alá, ezért a táborban kezdtem el igazán megtanulni a műszerem használatát, valamint a csillagatlasz segítségével történő tájékozódást. Ezért feljegyzéseimről is azt gondolom, inkább élménybeszámoló-szerűek lettek, mint minden kritériumot kimerítően pontosak. Sőt, volt este, amikor nem is készítettem feljegyzést, a látvány élvezete vagy az egyéb kísérletezgetések miatt. Így például első este is csak szörfölgettem a Tejúton, felkerestem azokat az objektumokat, amiket már ismertem, vagy könnyebben fel tudtam keresni. Aztán következő nap úgy gondoltam, hogy kellene valami rendszert vinni az esti észlelésekbe. Ehhez kölcsönkaptam Vizi Péter – Csillagatlasz kis távcsövekhez könyvét és más táborozóktól is jöttek tippek, így az estének már egy saját listával vágtam neki (ami végül az egész hétre kitartott).

Az alább közölt észlelések mindegyik a 130/650-es refraktorral készült:

NGC7789 NY Cas (2018. aug. 12.): halvány nyílthalmaz a Kassziopeiában. Először csak 23x-os nagyítással kerestem és néztem meg, így azonban csak a ködössége volt felfedezhető, aztán 52x-es nagyításra váltottam, így már elfordított látással kezdett csillagokra bomlani. A fényesebb csillagai jól láthatóak voltak és körbejáratva a tekintetemet a látómezőben jól kivehetőek voltak a halmaz szélei és néhány további halványabb csillag is.

M92 GH Her (2018. aug. 12.): gömbhalmaz a Herkules trapéza fölött. 52x-es nagyítással különálló csillagok nem igazán figyelhetők meg, inkább csak egy grízes, apró szemcsés szerkezet érzékelhető és ebből tudható, hogy nem egy galaxissal, hanem egy gömbhalmazzal van dolgunk. A szerkezete szépen kivehető volt, egy sűrűbb, fényesebb középső rész, és egy ritkább, halványabb szél volt megfigyelhető.

M52 NY Cas (2018. aug. 12.): nyílthalmaz a Cefeusz és a Kassziopeia között kb. félúton. A halmazban 52x-es nagyítással mintegy 12 csillagot tudtam megszámolni. A fényesebb csillagok között halványabb fényű „derengés” volt látható, ami valószínűleg a kissé párásodó okulár miatt a halványabb csillagok fényének összemosódása volt.

M27 PL Vul (2018. aug. 12.): Súlyzó- vagy Almacsutka-köd beceneveken is ismert, ami egy planetáris köd a Kis Róka csillagképben. Romló átlátszóság közepette, a hajnali világosodás előtti utolsó percekben sikerült ráakadnom, ezért csak elfordított látással lehetett halványan kivenni a formát a ködös foltból. A ködösség maga egyértelmű és jól megfigyelhető volt, a struktúrája már kevésbé. Az egyre erősödő hajnali derengésben sajnos nem tudtam alaposabban megfigyelni, ezért az utolsó, 16-i éjszakán újra visszatértem erre az objektumra. Ugyancsak 52x-es nagyításban néztem, és ekkor már a tökéletes átlátszóság mellett a jellegzetes almacsutka forma is észlelhető volt, ami rendkívül boldoggá tett és a kis tubusom is kapott egy újabb dicséretet.

M22 GH Sgr (2018. aug. 13.): gömbhalmaz a Nyilas csillagképben. A közelünkben éppen elhaladt egy vihar, aminek a villámlásai gyakran világították be az égboltot és így a nyugodtság se volt tökéletes, ennek ellenére 52x-es nagyítással szépen csillagokra bomlott. Érzékelhető volt egy kis színkülönbség is, a középpontban kissé kékesebbnek, míg a széleken már inkább sárgásabbnak látszottak a csillagok. Elkülönítve kb. 10 csillagot tudtam megszámolni a halmazból, de a szemcsés szerkezet jól érzékelhető volt.

M17 DF Sgr (2018. aug. 13.): három éve az első mélyég-objektumok közül, amiket láttam, a Hattyú-köd bűvölt el legjobban, ezért már nagyon vártam, hogy saját műszerrel mit látok majd belőle. Izgatottan kezdtem keresni a Nyilas csillagkép fölött, hogy megpillantsam azt a jellegzetes formát. Sajnos a közeli vihar továbbra is bezavart a villámokkal, de ennek ellenére egyszer csak megjelent az égen úszó hattyú alakja. 52x-es nagyításban a teste tökéletesen kivehető volt, a nyakat viszont már csak elfordított látással lehetett érzékelni. A fő csillagok szépen kivehetőek voltak, a nyak tövénél kettőt, a fejtetőn egyet és a csőrnél is talán egy kettőst sikerült megfigyelnem.

M71 GH Sge (2018. aug. 13.) a Nyíl csillagkép utolsó két csillaga között nagyjából félúton található gömbhalmaz. 52x-es nagyítással kezd csillagokra bomlani, de szükséges az elfordított látás, hogy jól megfigyelhetőek legyenek a részletek. Bár kissé szétszóródtak a csillagok, de megfigyelhető a gömbszimmetrikus struktúra. Néhány fényesebb csillaga külön is látható.

NGC 7009 PL Aqr (2018. aug. 13.):  más nevén Szaturnusz-köd, a Vízöntő csillagképben látszik. Nos, ez nem volt egy egyszerű objektum. Már a megtalálásához is segítséget kellett kérnem, de végül csak meglett, de nehezen megfigyelhető. 52x-es nagyításban csak annyit volt észrevehető, hogy nagyobb és kissé kékesebb a többi csillagnál, ezután egy kétszerező Barlow-lencsével már sikerült annyira nagyítani a képet, hogy minimálisan ugyan, de érzékelhető volt hosszában némi elnyúltság, ami kissé balra dőlt, és ami valóban a Szaturnusz formájára emlékeztethet.

21P/Giacobini–Zinner üstökös (több este): ez az üstökös több estés programot jelentett „felfedezése” után. Először aug. 13-án este hallottam meg, hogy valaki megtalálta, ami nem kis izgatottsággal töltött el, ugyanis eddig nem volt szerencsém üstököst észlelni. [A szerk. megjegyzése: ezt az üstököst más távcsövekkel minden este észleltük, amikor derült volt.] Miután kicsodálkoztam, uuu-ztam és áááh-ztam magamat a szomszédos távcsőnél, elhatároztam, hogy én is megkeresem. Ez sikerült is, és 52x-es nagyításban megfigyelhetővé vált. Elfordított látással a csóva alakja is megjelent. Szépen látszott a fényesebb mag és körülötte az elhalványodó kóma és csóva. A megfigyelésről rajzot is készítettem (01:58 UT-kor), majd mintegy fél óra múlva visszatértem és egy újabb rajzon (02:35 UT) megörökítettem, hogy látható elmozdulás történt.

VCSE - A 21P/Giacobinni-Zinner üstökös 2018. augusztus 13-án 01:58 UT-kor - Román Dávid rajza 130/650-es Newton távcsővel készült. Az üstökös a két fényes csillag között látszik, kicsi csóvával. A két fényes csillag a BD +65° 228 és BD +65° 230 valószínűleg.
VCSE – A 21P/Giacobinni-Zinner üstökös 2018. augusztus 13-án 01:58 UT-kor – Román Dávid rajza 130/650-es Newton távcsővel készült. Az üstökös a két fényes csillag között látszik, kicsi csóvával. A két fényes csillag a BD +65° 228 és BD +65° 230 valószínűleg.
VCSE
VCSE – A 21P/Giacobinni-Zinner üstökös 2018. augusztus 13-án 02:35 UT-kor. Figyeljük meg az üstökös elmozdulását – Román Dávid rajza 130/650-es Newton távcsővel készült.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ekkor jött a gondolat, hogy ezt fotografikusan is megörökíthetném. Sajnos a következő este teljesen felhős volt, így legközelebb 15-én este próbálkozhattam, amikor szintén nem jártam nagy sikerrel az időnként fel-feltűnő felhők miatt, ezért a tervet végül tizenhatodikán, azaz utolsó este sikerült megvalósítani. Mivel ezt csak próbálkozásnak szántam és közben vizuálisan mást is akartam észlelni, nem sikerült egységnyi időközönként visszatérni, mégis azt gondolom, hogy a készült képekből összefűzött gif egészen jól szemlélteti a 21P-üstökös gyors mozgását (az első és az utolsó kép között cirka négy óra telt el, a képek EQ2-n vezetett távcső tetejére rögzített Canon 600D-vel, Pentacon 2.8/135 mc objektívvel, ISO 6400 értéken, 20 mp-es záridővel készültek).

VCSE
VCSE – A 21P/Giacobinni-Zinner üstökös mozgása. A felvételsorozat 13 cm-es Newton távcsővel készült, részletesebben lásd fentebb a főszövegben. Az üstökös a középtől kissé jobbra látszik, a képen fentről lefelé mozog. – Román Dávid képsorozata

M11 NY Sct (2018. aug. 15.): a Vadkacsa-halmaz a Pajzs csillagképben. Ezt is 52x-es nagyításban figyeltem meg, és nagyon szépen csillagokra lehetett bontani. Szembetűnő volt egy fényesebb csillag a közepe tájékán, és egy kettős a jobb alsó „sarkában”, de a többi csillag is egészen jól megfigyelhető volt körülöttük. Elfordított látással azt is érzékeltem, hogy egyes területeken sűrűbben, máshol ritkásabban helyezkednek el a csillagok, kisebb-nagyobb „lyukak” láthatóak a csoportosulásban. Érdekes módon én a vadkacsát nem láttam benne, inkább az tűnt fel, mintha a csillagok négyzetesen rendeződnének.

Mint kisgyerek a cukorkaboltban, mindenbe bele akartam én is kóstolni, ezért utolsó este, egy jól sikerült pólusra álláson felbuzdulva úgy döntöttem, kísérleti jelleggel megnézem, hogy milyen minőségű „asztrofotót” készíthetek. Ehhez az EQ-2 állványon a tubusrögzítő gyűrűre, a tubus fölé csatlakoztattam a fényképezőmet (Canon 600D, Pentacon 2.8/135 mc objektív) és ISO 6400-as értéken, egyszerű óragéppel vezetve, előbb 31 db 20 mp-es, majd 10 db 60 mp-es képet készítettem, hozzájuk pedig 5 darkot, melyekből Deep Sky Stackerrel és Photoshoppal az alábbi képet sikerült varázsolnom. Ezen látható az M31 (Androméda-galaxis), két kísérője: az M110 és az M32, valamint egy, az Andromédában látható csillagfelhő, az NGC 206. Ezek a képek természetesen első táborbeli próbálkozásaim, de a mechanikához képest igen jók. (A szerk. megjegyzése: a közelebbi galaxisok, így pl. az M31 vagy az M33 néhány alakzata, csillaghalmaza önálló NGC-számmal van ellátva, amiket az észlelők többnyire figyelmen kívül hagynak. Igen dicséretes, hogy szerzőnk ezt észrevette, és külön meg is jegyezte!)

A tartalmas éjszakákat persze tartalmas nappalok kísérték számtalan jobbnál jobb előadással, strandolással, Naprendszer-építéssel stb. De ezek elmesélésébe már bele se kezdek. Egy kérdés maradt bennem csupán, vajon hogyan végződik az Aranymeteorit története… [3]

VCSE - Az Androméda-galaxis (M31), két kísérőgalaxisa: az M32 ésM110, valamint egy OB-asszociáció az Androméda-ködben, amit NGC 206-os számmal láttak el. A kép adatait lásd fentebb, a főszövegben - Román Dávid felvétele
VCSE – Az Androméda-galaxis (M31), két kísérőgalaxisa: az M32 és az M110, valamint egy OB-asszociáció az Androméda-ködben, amit NGC 206-os számmal láttak el. A kép adatait lásd fentebb, a főszövegben – Román Dávid felvétele

 

A szerkesztő magyarázó jegyzetei azoknak, akik nem voltak a táborban:

[1] Punxsutawney az “Idétlen időkig” c. filmben szereplő helyszín. Ebben fantasztikus filmben a főszereplő minden nap ugyanarra a napra ébred ugyanabban a kisvárosban, és minden reggel ugyanúgy kezdődik… Vagyis a táborban ismét egy derült éjszaka reményére ébredünk, az előző napi észlelés élményei által feltöltekezve.

[2] Minden tábornak van egy “szavajárása”. 2018-ban ez, a sok átészlelt éjszaka okozta kialvatlanságra utalva az lett, hogy: “Olyan csövesek vagyunk már, mint a takarmánykukorica.” (Á la Schmall Rafael.)

[3] A tábor utolsó napjaiban Francsicsné Szántay Zsófia számolt be Verne Gyula: Az arany meteorit c. könyvéről. Naponta néhány fejezetet elolvasott és azokat tartalmilag kivonatolta, kommentálta. A könyv befejezésére a táborban nem jutott idő, így a résztvevőknek otthon el kell menniük a könyvtárba, ki kell kölcsönözniük az izgalmas, amatőrcsillagászokról, meteorokról és sok kapcsolódó eseményről szóló regényt, hogy megtudják a végét…

2018. január 21-én 22:50 és 23:41 KöZEI között, Zalaegerszeg-Andráshidán készült felvételemet szeretném megosztani veletek, a C/2016 R2 (PANSTARRS) üstökösről. A felvétel 38x60s objektum (light), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 10 flatdark, ISO 3200 képből készült. A feldolgozás Deepsky Stacker, Startools, és Photoshop szoftverek segítségével történt.

VCSE - C/2016 R2 Panstarrs üstökös
VCSE – C/2016 R2 (PANSTARRS) üstökös – Ágoston Zsolt felvétele

A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton tubussal, Skywatcher f/4 kómakorrektorral és Canon EOS 6D fényképezőgéppel készült. A hosszú ideig tartó folyamatosan borult időjárást január 21-én éjszaka néhány órás derült időszak szakította meg, ráadásul a holdfázis is kedvező volt, ezért kitelepültem szokásos megfigyelőhelyemre, és a heavens-above.com oldalon megadott koordinátákon elkezdtem C/2016 R2 (PANSTARRS) üstököst fényképezni. Sajnos a feltámadó szél nem tette lehetővé az egy percnél hosszabb felvételek készítését, még vezetés mellett sem.

Az üstököst 2016. szeptember 7-én fedezte fel a Pan-STARRS (Panoramic Survey Telescope And Rapid Response System, azaz Panoráma-felmérő távcső és gyors reagálású rendszer) égboltfelmérési program PS1 obszervatóriuma a Hawaii-szigetek részét képező Haleakalán. Az Oort-felhőből érkező üstökös jelenleg 2,8 CsE távolságban tartózkodik a Naptól, 2018. május 9-én, perihéliuma idején ez a távolság 2,6 CsE-re csökken. Pályájának legnagyobb távolsága a Naptól 1497 CsE, periódusa 20.550 év a www.theskylive.com honlap szerint. A január eleji 9-10 magnitúdós fényessége 10-11 magnitúdósra csökkent a hónap végére, a nagyon látványos csóvája pedig csaknem teljesen eloszlott. Halvány kóma figyelhető meg az apró mag körül, rövid, kék színű csóvája figyelhető meg.

Az alábbi felvételek 2017. augusztus 29-én készültek a 29P/Schwassmann-Wachmann 1 üstökösről, amely egész fényes kitörésben volt. A felvétel adatai: a képek 22:36:10 és 22:54:58 UT között készültek 100/900 mm ED-refraktorral, Canon 500D fényképezőgéppel ISO 1600 és 3200, 60 és 90 sec expozíciók alkalmazásával. A képkivágás kb. 18×18 ívperc méretű. A jobb láthatóság érdekében egyik-másik képet negatívban is közlöm.

 

 

A meteorrajok ritkábban kisbolygók ütközéseiből vagy testek bolygókba való becsapódásakor alakulnak ki, sokkal gyakrabban pedig üstökösökből származnak. Számos üstökös aktivitása azonban kicsiny még napközelség idején is, ezért ezekből kevesebb meteoroid származik. Ilyen meteorfelhőkből csak kis rajok keletkeznek, amelyek egy-egy éjszakai alig pár meteort adnak csak.

Az üstökösök kicsiny (1-50 km átmérőjű), kevert vagy réteges jeges-kőzetes égitestek, amelyek a külső Naprendszerben keletkeztek. Valamilyen gravitációs perturbáció – pl. egy másik Nap melletti közeli elhaladása nyomán – a Naprendszer belső térségeibe kerülnek. Ha elég közel kerülnek a Naphoz, akkor felszínük elég hőt kap ahhoz, hogy a jeges részek elkezdjenek szublimálni vagy gejzírek törjenek fel rajtuk, amelyek magukkal viszik a jeget, gázt, port. (Ez – üstököstől függően – a Marson vagy a Jupiteren belülre érve következik be.) A lemaradó porból alakul ki egy meteorraj, ami ha ütközik a Földdel, látványos meterraj-tevékenységet, meteorzáport okot. Az üstökös pályájának ismeretében a kialakuló meteorraj Naprendszerbeli mozgása is előrejelezhető, így megmondható, mikor éri el a Földet.

A különböző üstökösök különböző helyeken alakultak ki a külső Naprendszerben nagyobb bolygókká össze nem álló magokból. A meteorraj-előrejelzések észlelésekkel való ellenőrzése így segít tesztelni, hogy mennyire jól becsüljük meg a Naprendszert létrehozó felhő kémiai szerkezetét, az üstökösök összeállásának folyamatát és jelenlegi állapotát. Ha a meteorraj-előrejelzés beválik, akkor jól becsültük meg az üstökös anyagát, szerkezetét és főleg porkibocsátási képességét, de múltbéli pályamódosulásait is; a legtöbb bizonytalansági faktor éppen a porkibocsátási képességben van. Sokszor becsülték már ezt túl, és ezért a meteorzápor előrejelzés nem vált be: vagy egyáltalán nem volt észlelhető meteortevékenység az adott üstökösből, vagy olyan apró szeműek voltak a meteorok, hogy szabad szemmel nem lehetett látni őket, csak a meteorradarok észlelték őket (pl. a Camelopardalidák esetében), vagy a jelenség pár órával, legfeljebb fél-egy nappal korábban vagy később jelentkeztek a várthoz képest (ismét a Camelopardalidákra utalunk, de a Leonidák is mutattak legalább egyszer egynapi eltérést az előrejelzéshez képest). Némely esetben (pl. Perseidák 1993, Alfa Monocerotidák 1995, Perseidák 2004) az előrejelzés mind időpontjában, mind a meteortevékenység nagyságának előrejelzésében bevált. Vagyis a felhasznált fizikai-matematikai módszerek jók, az előrejelzések időnkénti pontatlanságát a bemenő adatok, vagyis a meteorraj szülőüstökösének sokszor nem túl jól ismert viselkedése okozza. Pl. a Perseidák szülőüstököse, a 122P/Swift-Tuttle üstökös mára már igen jól ismert, ezért is jelezhetjük olyan jól előre a Perseidák viselkedését.

A kevésbé ismert vagy csak nemrég felfedezett, alig tanulmányozott üstökösökből származó meteorrajokkal így nemcsak az üstökösök tulajdonságait, elsősorban porkibocsátási képességüket tudjuk tanulmányozni, hanem a porkibocsátási képességnek az üstökös anyagától való függésén keresztül a primitív állapotú, a Naprendszert létrehozó ősködnek, csillagászati nevén a szoláris protoplanetáris ködnek is az anyagi összetételét, eredeti állapotát, amilyen mintegy 4,6 milliárd évvel ezelőtt volt. Az új, frissen a Naprendszerbe került üstökösök ennek a korai állapotnak az őrzői, még nem érintette meg őket a Nap hője, bár magjukban mehettek végbe evolúciós folyamatok. A saját Naprendszerünk keletkezéskori állapotának jobb felderítése pedig nyilván segít más bolygórendszerek kialakulásának megértésében, így végső soron abban, milyen bolygók, hol és mikor alakulnak ki, lehetnek-e köztük lakhatók, kibányászhatók, és mennyi? Az is nagyon fontos kérdés, hogyan változik az évmilliárdok alatt az üstökös magjának szerkezete, kémiája?

Egy meteorraj kitörésének előrejelzését legkönnyebben amatőrcsillagászok ellenőrizhetik, így alapos megfigyeléseikkel, ha minden szükséges adatot jelentenek, komolyan hozzájárulnak ezekhez a messzire vezető kutatások kezdeti lépéseihez.

Egy friss, kanadai csillagászok által jegyzett tanulmány a 252P/LINEAR üstökös esetleges meteorjait vette górcső alá. Míg az aktív, hosszú csóvát eresztő, fényes üstökösöket alaposan tanulmányozzák, mert fényességük okán könnyebb megfigyelni őket, addig a halvány, alig aktív vagy inaktív üstökösökre kevés figyelmet fordítanak, pedig ezekből is származhatnak meteorok. A 252P/LINEAR üstökös is sokszor inaktív. A Jupiter-üstököscsaládjába tartozik ez a kométa.

cikk2

A 252/P (LINEAR) üstökös 2016. január 17-én, Erik Bryssinck felvételén (Forrás: www.aerith.com) A képen az üstökös 17,9 magnitúdós, a kómaátmérő mindössze 9″, csóva nem igazán látszik. A kép 40 cm-es, f/3,8-as távcsővel és SBIG STL-6303E CCD-kamerával ksézült a belgiumi BRIXIIS Csillagvizsgálóból, 6×120 sec expozíciós idővel, fehér fényben.

Ezt az üstököst a LINEAR kisbolygókereső programban fedezték fel 2000. március 9-én. Nap körüli keringési ideje 5,32 év. Felfedezése utáni első, 2005-ös visszatérését nem észlelték, de a 2010-eset és a 2016-osat igen. Az ekliptika síkjához közel kering (inklinációja alig 10°), pályájának fél nagytengelye 3,05 CSE, pályája elnyúlt, excentricitása 0,67, ezért míg naptávolban a Jupiter pályája (5,2 CSE) közelében jár, 5,1 CSE-re a Naptól, addig napközelben a földpálya (átlagosan 1 CSE) közelébe jut, 0,999 CSE-re. Mivel a Föld a Naptól az év folyamán 0,98-1,03 CSE távolságban jár bolygópályánk kis excentricitása miatt, a 252P/LINEAR-t földközeli objektumnak is tekintik (NEO, Near-Earth Object). Csak a távolságokat tekintve akár ütközhetnénk is vele, ám az ellipszispályák orientációja és a két keringésidő olyan, hogy többnyire nagyon elkerüljük egymást: Az 1900-2165-ig szóló számítások szerint legközelebb hozzánk 1921-ban volt, akkor is még 0,08 CSE-re (33-szoros holdtávolság), 2016, március 21-én viszont csak, 0,0356 CSE-re (15-szörös holdtávolság) fog járni a Földtől, ami ebben a több, mint másfél évszázados időszakban a legszorosabb földközelítése. Ilyen szoros megközelítéstől akár meteorokat is várhatunk az üstökösből, feltéve, hogy a porkibocsátása elegendően nagy.

cikk1

Az üstökös látszó égi pályája 2016-os napközelsége idején. Forrás: www.aerith.com

Elméleti számolások szerint csak mintegy 50 keringéssel ezelőtt, az 1800-ik év táján változott meg úgy a pályája, hogy ebből az üstökősből NEO, vagyis földközelítő objektum lett! Emiatt, fizikai időskálán nézve fiatal objektum. Csak mintegy még 150-200 keringést fog NEO-ként megélni, azaz hozzávetőleg 400 évig lesz földközelíi objektum, és utána a pályáját – elsősorban a Jupiter – ismét úgy perturbálja meg, hogy többé nem jön ennyire a Föld közelébe. Egy tízmillió évet átfogó numerikus szimulációból kiderült, hogy ennyi esztendő alatt csak ebben a 400 évben NEO az objektum, vagyis nagyon kevés időt tölt el ekként. Gyakorlatilak ki lehetett jelenteni, hogy első ízben vált NEO-vá. Az üstökös viszont nagyon halvány (abszolút fényessége 18,6 mg, idén március földközelségekor, messze a tőlünk nem átható déli égbolton is csak kb. +11 mg-s lesz, pedig csak 15-ször lesz messzebb, mint a Hold. (Március 25-e körül már a Skorpióban jár, majd a Kígyótartó felé veszi az irányt, még kb. 11-12 mg-s fényességű esz, de májustól nagyon gyorsan elhalványodi.) A kanadai szerzők és mások feltételezik, illékony anyagokban szegény környezetben alakulhatott ki, és ez okozza halványságát: nem nagyon tud mi elszublimálni a felszínéről.

cikk3

Az üstökös előrejelzett fényessége (piros vonal) az idő függvényében. A fekete pontok az eddig elérhető észleléseket jelzik. Forrás: www.aerith.com.

Amennyiben lesznek észlelhető meteorok ebből az üstökösből, akkor az nagyon fontos előrelépés lenne az ilyen kevésbé aktív üstökösök megismerésében. Amennyiben jönnek, akkor 2016. március 21-én jönnek, 11 km/s kicsiny sebességgel (lassú meteorok az égen!), a RA=78°, D=-17° pontból amely a nyúl csillagképbe esik, tehát a raj neve nyilván Lepidák lenne. A Lepus (Nyúl) csillagkép az Orion alatt látható, március végén már korán, már este fél tíz körül (UT-ben ez 20:30) lenyugszik.

Ha feltesszük, hogy az üstökös a múltban is kis aktivitású volt, akkor így számolva az 1915-ös és az 1921-es napközelségekkor kilökődött anyag visszatérését figyelhetnénk meg 2016. március 28-án 00:10 UT (1915-ös) illetve március 27-én 20:47 UT (1921-es) környékén. Ha a szokásos porkibocsátást tesszük fel rá, akor az 1915-ben kibocsátott anyag március 28-án 00:36 UT-kor, az 1921-ben kilökődött porfelhő március 27-én 22:42 UT-kor ér el minket, és még az 1926-os napközelségkor a Naprendszerbe lökődött porfelhő is elér minket március 27-én 15:09 UT-kor, de ez az európai nappalra esik még. Mindenesetre érdemes lehet ebből a radiánsból érkező meteorokat lesni 2016. március 27/28-a éjjelén.

Egyáltalán nem kell nagy aktivitásra számítani. Az előrejelzés szerint a Leonidákhoz képest ezeknek a Lepidáknak a száma nagyjából százezerszer kisebb, vagyis jó, ha az éjszaka folyamán néhány ebből a radiánsból származó meteort meg tudunk figyelni. Az igazán értékesek a szimultán videometeoros és fotografikus meteorészlelések lennének, hogy a pálya meghatározásával látni lehessen, valóban az üstökösből jöttek-e ezek a meteoroidok. A radiáns a Nyúlban van, tehát a fentiekben már említett nyugvási időpont miatt Magyarországról csak egy-két meteorra számíthatunk koraeste, de természetesen előfordulhat, hogy az előrejelzés nem túl pontos, és korábban érkezik a többség, mint az előrejelzett… Ennyit érdemes próbálkozni, főleg az automata videós rendszerekkel vagy fotósan.

Noha egyáltalán nem hatalmas kitörésre számítunk, hanem csak egy gyenge radiáns egy éjszakai jelentkezésére, ha mégis sikerülne ezt az új rajt megfigyelni, akkor jelentősen pontosítani lehetne a kis aktivitású üstökösök meteoroid-felhőinek keletkezéséről és fejlődéséről, vagyis a naprendszerbeli porról alkotott képünket. Fotózásra, vizualizálásra, videózásra fel!

Forrás: Q. Z. Ye, P. G. Brown, P. A. Wiegert, Astrophysical Journal Letters, nyomtatás alatt, ingyenes verzió: http://arxiv.org/abs/1601.07837

Írta: Csizmadia Szilárd