Vastag kék betűvel szedve a soronkövetkező program vagy határidő!
2019:
január 10-13. távcsöves bemutatások és előadások a 2019-ben az IAU megalapításának 100-ik évfordulójára szervezett 100 óra csillagászat rendezvényen (Zalaegerszeg, Szombathely, Balatonfűzfő)
január 21.: holdfogyatkozás-bemutató (Zalaegerszeg)
február 20., 20 óra: Virtuális Csillagászati Klub (VCSK) – Bánfalvi Péter: Utazás a Naprendszerben
március 20., 20 óra: VCSK – Schmall Rafael: Zselici éjszakák
április 6/7.: Messier-maratonozás és csillagászati egyesületek találkozója – részletek
április 17., 20 óra: VCSK – Jandó Attila: Rakéták 1.
április 27., 14 óra: Közgyűlés Zalaegerszegen – információk
április 26-28.: Tavaszi észlelőhétvége Dobronhegyen – információk
május 11.: Csillagászat Napja alkalmából távcsöves bemutató Zalaegerszegen
május 14.: VCSE-kvíz beküldési határideje
május 15., 20 óra: VCSK – Csizmadia Szilárd: Húsvétszámítás és naptárrendszerek
május 31.: korai (olcsóbb) jelentkezés határideje az idei nyári táborra – információk
június 2.: ifjúsági cikkírói pályázat beadási határideje (információk később)
június 19., 20 óra: VCSK – Ágoston Zsolt: Neutroncsillagok és pulzárok
június 30.: normál (normál áron történő) jelentkezés határideje az idei nyári táborra – információk
július 16/17.: holdfogyatkozás-bemutató
július 21. Az Apollo-11 holdraszállásának (magyar idő szerinti) 50. évfordulója
július 23.: kései jelentkezés a nyári táborba, emelt áron. Ezek után is lehet jelentkezni, de a lehetőségekről, kivételekről kérjük, olvassa el tájékoztatónkat: információk itt.
július 26-augusztus 1.: Nyári tábor Őrimagyarósdon – információk
(augusztus 2-10.: XIX. Csillagászati és Asztrofizikai Diákolimpia Keszthelyen, számos tagtársunk önkéntes ott! – információk)
szeptember 18., 20 óra: VCSK – Csizmadia Szilárd: Nagy űrfotometriai obszervatóriumok a CoRoT-tól a PLATO-ig (és azon túl)
szeptemberben vagy októberben: őszi észlelőhétvége
október 5.: Csillagászat Napja alkalmából távcsöves bemutató Zalaegerszegen
október 16., 20 óra: Csizmadia Szilárd: A bolygók Love-száma
november 11.: Merkúr-átvonulás távcsöves bemutatása Zalaegerszegen
november 20., 20 óra: VCSK – Jandó Attila: Rakéták 2.
december 18., 20 óra: Bánfalvi Péter: a 2020. év csillagászati látnivalói.
A Gothard Jenő Csillagászati Egyesület kezdeményezésére találkoznak a GCSE, VCSE és BCSE tagjai a Kemenes Vulkán Parkban:
Helyszín: Celldömölk Kemenes Vulkán Park
Időpont: 2019. április 6. szombat 14-15 órától vasárnap hajnalig.
A rendezvény célja, hogy a GCSE, a VCSE és a Bakonyi Csillagászati Egyesület tagjai megismerkedhessenek egymás munkájával, megemlékezzünk közösen Eötvös Lorándról halála 100. évfordulóján, és végül közösen teljesítsük a lehető legtöbb objektum észlelését Messier-maraton keretében.
A tervezett programok:
– vulkántúra és előadások Eötvös Loránd munkásságáról, Ság-hegy geológiájáról
– előadások egyesületek munkájáról
– meteorit kiállítás
– Lego-marsjárók
– távcsöves bemutató látogatók részére (csak ha valakinek van kedve hozzá)
– napnyugta után Messier-maraton
Akit érdekel a kirándulás, kárjük, jelentkezzen Jandó Attilánál a vcse @ vcse.hu címen (a szóközök az e-mail címből törlendők).
Tervezett indulás Zalaegerszegről legkésőbb 13:00-kor (részletes programtól függően még pontosítunk).
VCSE – Röntgenfényben megfigyelhető szuperbuborékok az NGC 3079 galaxisban a Chandra röntgenműhold felvételén – APOD, NASA
A fenti kép a Chandra műhold röntgentartományban működő távcsövével készült, és 2019. március 5-én volt a Nap Csillagászati Képe. A tőlünk kb. 50 millió fényévre elhelyezkedő, a Nagygöncöl (Ursa Maior, UMa) csillagképben látható NGC 3079 rudas (horgas) spirálgalaxist mutatja, de nem a látható fényben, hanem röntgentartományban. A 11,5 magnitúdós galaxis közepes amatőrcsillagászati távcsövekkel is látható, különösen áprilisban, amikor az UMa magasan a fejünk felett jár. A kép érdekessége, hogy ún. szuperbuborékok láthatók rajta, amiket az alábbi képen külön is bejelöltek:
VCSE – Szuperbuborékok (supperbubbles) az NGC 3079 extragalxisban – APOD, NASA, Chandra
A képen a “supermassive black hole” felirat a két szuperbuborék között az NGC 3079 extragalaxis közepén található, kb. 2,4 millió naptömegű, nagyon nagytömegű fekete lyuk helyét mutatja. A szuperbuborék létrejötte ehhez a központi fekete lyukhoz kapcsolható. Az itt megfigyelhető szuperbuborékok 3000-3500 fényév méretűek lehetnek. Az NGC 3079-ben jelenleg láthatók talán egymillió évvel ezelőtt jöttek létre. Azt gyanítják, hogy kb. minden 10 millió évben egyszer aktívvá válik e fekete lyuk, és nagysebességű részecskéket lövell bele a csillagközi anyagba. Ezzel a csillagközi anyagot összesöpri, annak sűrűsége megnő, és nagy csillagkeletkezési hullám indul be.
A szuperbuborékok és a buborékok a csillagközi anyag olyan tartományai, amelyek belsejében a csillagközi anyag sokkal ritkább, mint a buborék/szuperbuborék határán, Pont, mint egy szappanbuborékban… A buborékok és szuperbuborékok idővel eloszlanak, így eltűnnek a galaxisok csillagközi anyagában.
A buborékok létrejötte. A buborékokat szupernóva-robbanások lökéshullámai hozzák létre: a lökéshullám maga előtt összesöpri a csillagközi anyagot, ez lesz a buborék fala. A belső, üreges rész maga a buborék.
Egy szupernóvarobbanásban tipikusan 1045 J energia szabadul fel. Az OB-asszociációkban (vagyis ilyen csillagokból álló nyílthalmazokban) nagyon sok nagytömegű, akár 15-120 naptömegű csillag is van, ezek mind forrók és fiatalok. Nem is lehetnek öregek, mert egy ilyen nagytömegű csillag tömegétől függően négy-öt millió, néhány tízmillió vagy pár százmillió év alatt II-es típusú szupernóvarobbanásban felrobban. A csillag helyén fekete lyuk, neutroncsillag vagy semmi sem marad, attól függően, hogy a csillag magja összeroskadt kompakt objektummá vagy teljesen szétrepült. Természetesen a csillag külső maradványai szupernóvamaradványként: szétrepülő gázfelhőként tágulnak.
Egy-egy ilyen OB-asszociációban csak egy-két tucat csillag van, másokban akár 100 darab is, de ennél több nemigen. (Egyszerűen a csillagközi felhők tömege nem elég nagy, hogy ennél több ilyen nagytömegű csillagot egy csoportban létrehozzanak.) Mivel mindegyik rövid időn belül egymás után szupernóvaként robban fel, az asszociáció létrejötte után néhány tízmillió-százmillió éven belül a halmaztagok szupernóvarobbanások sorozatát hozzák létre: igazi tűzijátékot látunk, ha ki tudjuk várni.
A szupernóvarobbanásokban a csillag külső rétegei nagyságrendileg 15 000 km/s körüli sebességgel hagyják el a csillagot, és gyorsan tágulnak. Nagy energiát visznek magukkal a táguló csillagmaradvány gázrészecskéi, mert nagy kezdősebességgel indultak el. Az OB-asszociáció anyagába és a környező csillagközi anyagba is beleütköznek és magukkal ragadják. A lökéshullámok elkezdik az anyagot kifelé söpörni. Mivel – csillagászati skálán mérve – gyors egymásutánban több szupernóva is erős lökéshullámot indít el kis belső, központi helyről, egy hatalmas méretű buborékot hoznak létre, amin belül az anyagot a lökéshullámok kifelé söprik.
Szuperbuborékok létrejötte. Az egyes galaxisokban megfigyelhető ilyen szuperbuborékokat a csillagkeletkezési hullámok szupernóvarobbanásai hozzák létre. Egyesek szerint sok-sok buborék egyesülése adja ki a szuperbuborékokat, mások reálisabbnak tűnő elképzelése szerint sok, egymáshoz közelebbi violens esemény együttes hatása hozza létre. (Vagyis pl. sok, egymáshoz térben és időben közeli szupernóva-robbanás.)
Amikor a központi fekete lyuk aktív, akkor egyszerre nagyon sok OB-asszociáció keletkezik, és a szuperbuborékok száma és mérete is megnőhet.
A Lokális Buborék. A Nap és vele együtt a Naprendszer is egy ilyen buborékban van. Itt a csillagközi anyag sűrűsége nagyságrenddel kisebb, mint másutt. Ezt a szuperbuborékot 1-es huroknak (Loop 1) hívják, és a legutóbbi 10-20 millió évben robbant szupernóvák hozták létre, mi pedig most haladunk keresztül rajta. A lenti kép mutatja néhány fényes, közeli csillag és a Nap helyzetét, hogy mi merre haladunk és a csillagközi anyag merre mozog.
A következő kép pedig az ezen belüli Lokális buborék határait mutatja – ezen a buborékon éppen keresztülhaladunk.
Egy buborék belsejében a hőmérséklet akár millió fokos is lehet, a falában pedig emissziós sugárzás okoz fénylést.
A csillagközi anyagban előforduló kisebb buborékok és a nagyobb szuperbuborékok nem is olyan ritkák a Tejútrendszerben sem. Oldalról nézve egy ilyen buborék vetületben látszik: kör, ív, hurok, vagy az anyageloszlástól függően gyűrűszerű alakot mutat. Az idősebb buborékok hűlnek, és kölcsön is hathatnak a galaxisok poranyagával, amit felmelegíthetnek. Ezeknek a gyűrűszerű alakzatoknak egyik fontos katalógusát Dr. Könyves Vera és munkatársai állították össze 2006-ban: 462 darab ilyen gyűrűszerű, távoli infravörösben látszó alakzatot találtak. Ezeket részben a nagytömegű csillagok erős csillagszele, részben a szupernóvarobbanások lökéshulláma, részben a Galaxisunkban kavargó anyag turbulens áramlása hozza létre és alakítja. (Forrás: https://arxiv.org/abs/astro-ph/0610465)
Más galaxisokban is találtak szuperbuborékokat. A fenti kép a kb. 160 ezer fényévre lévő Nagy Magellán-felhő-beli N44 jelű szuperbuborékról készült, aminek fala kékesben szépen világít. Az N44-et először Karl Henize vette fel egy katalógusba (1956-ban), átmérőjét 1000 fényévben határozták meg. A közepén lévő “lyuk” átmérője kb. 250 fényév. Kb. negyven csillagból álló asszociáció van a belsejében, közte egy csillagnak rendkívül erős a csillagszele, ami nagyon erősen hozzájárul a köd alakjának alakításához: a csillagszele összesöpri maga előtt a köd anyagát. A képen is látni, hogy a köd sűrűsége nagyon erősen változik: az asszociáció-beli szupernóvák lökéshulláma alakította ilyenre. A múltbéli szupernóvarobbanásokra a ködből érkező röntgensugárzás is bizonyíték. A köd a valóságban inkább rózsaszínes vöröses színű, amit a hidrogén, és az egyszeresen, illetve kétszeresen ionizált oxigén emissziós sugárzása okoz. A mellékelt kép azonban a déli féltekén található 8 méteres Gemini-dél teleszkóppal készült, három nagyon specifikus szűrővel: H-alfa 656 nm-en, [OIII] (kétszeresen ionizált oxigén egyik hullámhossza) és [SII] (egyszeresen ionizált kén egyik vonala), ezt színezték meg sorra lilával, ciánkékkel és naranccsal, ezért lett ilyen színű a kép.
A szerző köszönetet mond Dr. Könyves Verának (Jeremiah Horrocks Institute, University of Lancashire) a cikk első változatának kommentálásáért. Ha valami hiba vagy téves fogalmazás benne maradt mégis, az csakis a szerző hibája.
A következőkben márciusi amatőrcsillagászati megfigyelésekhez szeretnék ajánlani néhány objektumot.
A Nap márciusban 06:00 (KözEI) körül kel, 17:50 (KözEI) körül nyugszik. (A KözEI a Közép-Európai Idő rövidítése, megegyezik a polgári téli időszámításunkkal. KözEI = UT + 1 óra.) Az észlelés napnyugta után – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül egy órával már elkezdhető. A csillagászati szürkület a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Újhold március 6-án, első negyed március 14-én, telihold március 21-én, utolsó negyed március 28-án lesz. (Forrás: http://vcse.hu/).
Csillagászati szürkület alatt azt az időszakot értjük, amikor a Nap a -18° horizont alatti magasságot még nem éri el, de már legalább -12°-on vagy mélyebben van. A -18°-os érték elérése után áll be a teljes sötétség.
A Jupiter, a Szaturnusz és a Vénusz napkeltekor keleten, a Mars, az Uránusz kora estétől délnyugati irányban figyelhető meg. A hónap elején a Merkúr koraeste nyugaton látható.
Látványosabb események UT időzóna szerint (UT = KözEI – 1 óra):
03.03. 04:49 A Vénusz 4°-kal a 10%-os fázisú Holdtól.
03.07. 01:00 A Neptunusz együttállásban a Nappal.
03.13. 17:29 A Hold mögé belép a 97 Tauri. Kilépés: 18:37 UT-kor.
03.15. 03:57 A Merkúr alsó együttállásban a Nappal.
03.20. 00:52 Az Io fogyatkozásának kezdete, 02:32 az Europa fogyatkozásának vége.
03.20. 21:58 Tavaszi napéjegyenlőség.
03.27. 02:43 Az Europa fogyatkozásának kezdete, 02:45 az Io fogyatkozásának kezdete.
A Hold földtávolban: március 4. 12:27 KözEI, 406 387 km-re a Földtől, látszó átmérője 29,4′.
A Hold földközelben: március 19. 20:45 KözEI, 359 378 km-re a Földtől, látszó átmérője 33,3′.
2019. február 4-én és 6-án 20:30 és 23:59 KöZEI között, Zalaegerszeg kertvárosi részén készült felvételemet szeretném megosztani veletek, az NGC 2244 nyílthalmazról és az azt körülvevő Rozetta-ködről. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton tubussal, Skywatcher f/4 kómakorrektorral és Canon EOS 6D fényképezőgéppel készült, 100x90s szűrő nélküli és 32X240s UHC szűrővel exponált objektum (light), 40 sötét (dark), 40 mezősimító (flat), 40 flatdark, ISO 1600 kép összegzéséből. A feldolgozás Nebulosity, Startools, és Photoshop szoftverek segítségével történt. A felvétel feldolgozásakor a szűrő nélküli felvételsor színeit az UHC szűrős képsorozat fényintenzitásával kombináltam, Schmall Rafael ötlete alapján.
VCSE – NGC 2244 és Rozetta-köd – Ágoston Zsolt
Az NGC 2244 nyílthalmaz 6-8 fényesebb, téglalap alakba rendeződő és néhány kisebb csillagból áll, melyet a Rozetta-köd középen lyukas, szabálytalan “fánk” alakban vesz körül. A nagy kiterjedésű emissziós ködöt fodrozódások, továbbá a látható fényt kitakaró porködök teszik látványosabbá. A ködösség több NGC számot kapott: NGC 2237, 2238, 2239 és NGC 2246. A különböző számok a köd különböző részeit jelölik, a régi vizuális észlelések során ugyanis csak a köd fényesebb részeit látták meg, az őket összekötő halványabb részeket nem: így különállóknak gondolták. A főleg hidrogénből és oxigénből álló emissziós köd anyagából keletkezett az NGC 2244 halmaz számos más csillaggal együtt, ezek sugárzása ionizálja a ködösséget.
5000 fényévre található a Földtől, átmérője 130 fényév. Tízezer naptömegű, A nyilthalmazt John Flamsteed fedezte fel 1690-ben. William Herschel is megfigyelte a halmazt 1784-ben. Az NGC 2237-2238-2244 néven ismert ködrészeket John Herschel fedezte fel először. A 2237 a köd északnyugati része, a 2238 a déli, a 2246 pedig az északkeleti. Az NGC 2239 pedig azonos az NGC 2244-gyel, de J. Herschel pozíciómeghatározási hibát követett el, így sokáig az NGC 2239-et egy nemlétező halmazra használták megnevezésként. 1864-ben Albert Marth német csillagász részletesebben is megfigyelte a komplexumot. 1871-ben Lewis A. Swift észlelte a ködösség nagyobb, nyugati részét. Szokás őt megadni sok helyen – pl. a wikipédián is – felfedezőként. Ez, mint látjuk, kissé sommás összefoglalása egy bonyolult történetnek. Hogy fokozzuk: Swift munkáját nem ismerte E. E. Barnard, és 1884-ben ő is tanulmányozta a köd nyugati oldalát. Csak az 1890-es években realizálták, hogy itt egyetlen összefüggő ködról van szó. (A dőlt betűvel szedett részeket a szerkesztő, Csizmadia Szilárd adta hozzá.)
A köd jelenleg is csillagkeletkezési régió, valószínűleg az évmilliók alatt az anyagából születő új csillagok az NGC 2244 nyílthalmazt fogják tovább bővíteni. Keskeny sávú felvételeken jól látható, hogy a halmaz korábban keletkezett, nagytömegű csillagai keltette szupernóva-robbanások által szétszórt oxigén nagy mennyiségben van jelen, így a távoli jövőben esetleg kialakuló élethez adottak a legszükségesebb alkotóelemek.
