A C/2022 E3 (ZTF) üstökös távolodóban van Földünktől, ezért szerettük volna még egyszer lefotózni, amire 2023. február 10-én az időjárás és a későn kelő Hold lehetőséget adott.

Szerencsére szél- és páramentes idő fogadott minket és a hőmérséklet is csak 0, +1 °C körül lehetett, ami később -3, -4 °C-ra hűlt. 18:00-kor érkeztünk a VCSE kávási észlelőbázisára, ahol első alkalommal használtuk GoTo-s rendszerekhez a terület tavaly novemberben átadott elektromos hálózatát.

Ez egyben egy kis felavatása is volt a helynek, mégiscsak az első alkalom volt, amikor használtuk a nemrégen bevezetett áramszolgáltatást. Korábban már sok tagtárs észlelt a területről, de vagy akkumulátorról üzemeltették a műszereket, vagy olyan megfigyelés volt, amihez nem volt szükség áramra.

Ezen nevezetes alkalommal jelen voltak Ágoston Zsolt, Péter Attila és a szerző, Vizsi Csaba. Attila vizuális megfigyeléseket végzett: C/2022 E3 (ZTF) üstökös; Messier 42-43; Messier 45 azzal a Dobson-nal, melynek tükrét Varga György újította fel  (200/1000).

Zsolt és én a C/2022 E3 (ZTF) üstököst fényképeztük. A rendszerek összeszerelése után elindultak az első fényképek, amik szépen megjelenítették az objektumot, majd sajnos északról jöttek a fátyolfelhők több hullámban.

Összességében 23 óráig maradtunk, amikor a Hold fénye már kezdett zavaró lenni. Nagyjából a fényképek fele lett használható a vonuló felhők miatt, az eredmény pedig itt látható:

Vizsi Csaba - C/2022 E3 ZTF - VCSE
VCSE – A C/2022 E3 (ZTF) üstökös 2023. feb. 10-i képe. A kép adatait lásd a szövegben! – Fotó: Vizsi Csaba

Olvasd tovább

VCSE - Az NGC 6960, a Fátyol-köd egyik része - Fotó: Vizsi Csaba
VCSE – Az IC 1340, a Fátyol-köd egyik része – Fotó: Vizsi Csaba

A Hattyú csillagképben látszódó híres Fátyol-ködnek egy kevésbé sokszor emlegetett része az IC 1340 jelölést viseli. Ebben a cikkben alaposan áttekintettük, hogy a hatalmas kiterjedésű, 3° látszó méretű – azaz átmérője megfelel a telehold hatszorosának az égen! – Fátyol-köd melyik része milyen néven ismert. Abban a cikkben egy igen jó áttekintő térképet is közöltünk a ködről, érdemes megtekinteni. Az IC 1340 a köd keleti részén található csomósodás. A régi időkben vizuálisan először csak a köd legfényesebb részeit fedezték fel, ezért az különböző NGC számokon ismert (NGC 6960, 6974, 6979, 6992, 6995), később fotografikusan, az egyre érzékenyebb anyagokkal dolgozva összeállt a köd teljes kiterjedése, amiben itt-ott fényesebb-halványabb részek vannak. A köd egyik része az IC 1340 nevet viseli. Az IC 1340 látszólagos fényessége V = 7 magnitúdó.

2021. augusztus 12-13-án, a VEGA ’21 Nyári Amatőrcsillagászati Megfigyelőtáborban készült a fenti fénykép a Fátyol- ködnek erről a részéről. A képen az északi irány balra van.

A Fátyol-köd egy körülbelül 5000 évvel ezelőtti szupernóva-kitörés maradványa. Összetett, szálas szerkezete összetéveszthetetlenné teszi más objektumokkal.

Vizuálisan nem könnyű megfigyelni, sötét, fényszennyezettségtől mentes eget kíván. Gyakran használnak OIII szűrőt a megfigyelésre, amely csak a kétszeresen ionizált oxigén keskeny vonalai környékén engedi át a fényt. Így gyakorlatilag minden zavaró tényezőt ki lehet szűrni, a köd és az égi háttér közötti kontraszt jelentősen megemelkedik. Ráadásul a kétszeresen ionizált oxigén fénye igen jellemző a Fátyol-ködre. Tehát a szűrővel a köd egyfajta kémiai analízisét hajthatjuk végre. A zöldes részek a hidrogénre utalnak, a sárgás részeken kén is található, míg a kék és a lila részeken az oxigén dominál. Az OIII szűrő használata akkor előnyös, ha minél nagyobb távcsövet használunk. A nyári táborban és a 2021-es ausztriai észlelőhétvégén is nagy élmény volt az egész Fátyol-ködöt látni Nagy Balázs 12 cm-es apokromátjában, amit OIII szűrővel látott el. A nagy látómező lehetővé tette az egész ködkomplexum megfigyelését, és láthattuk, hogyan látszik ma a felrobbant csillag részeinek szétvetett ködössége az égbolton.

Távcső: 200/1000 Newton (Skywatcher)

Időpont: 2021. 08. 12.

Helyszín: Őrimagyarósd

Kamera: Canon 6D átalakított

Mechanika: HEQ-5

Expozíciós adatok: 52×300 sec ISO 3200

Szűrő: Optolong L-eNhance

2020. szeptember 18-a Dobronhegy-Balázsfán (tiszta idő, 12 °C), az igen produktív egyesületi észlelőhétvége egyik éjszakája volt. Ezt a kitelepülést már nagyon vártam, mivel végre kipróbálhattam a nemrég megvásárolt Canon 6D DSLR (használt) fényképezőgépemet.

A célpontom a Messier 31 = Androméda-galaxis lett. A kép ezen egységek segítségével készült: Skywatcher EQ-5 mechanikára rögzített 200/1000-es Newton-tubussal, Canon 6D (nem átalakított) fényképezőgéppel és Skywatcher F/4-es kómakorrektorral, illetve vezetéshez 9×50-es Skywatcher gyártmányú keresőtávcső. A vezetőkamera ASI120MM volt. A felvételek rögzítését és a vezetés koordinálását ASI AIR Pro (RasPi) és Asiair szoftver végezte.

Vizsi Csaba - M31 - VCSE
Vizsi Csaba – M31 – VCSE

Olvasd tovább

A VCSE 2019. szeptember 20-22. között Dobronhegy-Balázsfán megrendezett őszi észlelőhétvégéje során készült fotóimat szeretném megosztani veletek, mely a Messier 13 gömbhalmazról és a Messier 27 planetáris ködről készült, szeptember 21-én.

A kép Skywatcher EQ-5 mechanikára rögzített 200/1000-as Newton-tubussal, átalakított Canon 550D fényképezőgéppel és Skywatcher F/4-es kómakorrektorral készült. Az M13 87 db, az M27 107 db 60 másodperces objektum (light) kép, 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), ISO 1600-as érzékenységű kép összegzéséből készült. A feldolgozás Deepskystacker 4.2.2. és Photoshop segítségével történt, a felvétel készítéséhez szűrőt nem használtam.

 

VCSE - Messier 13 - Vizsi Csaba
VCSE – Messier 13 – Vizsi Csaba

 

A Messier 13 talán a leglátványosabb gömbhalmaz az északi égbolton, nagyon kedvező elhelyezkedése van a nyári, kora őszi hónapokban. Magjában nem sikerült felbontani a csillagokat, olyan sűrű, kifelé haladva csak lassan csökken a csillagsűrűség, majd a gömbhalmaz peremén gyorsan ritkul, élesen kiugrik környezetéből. Vizuálisan is lenyűgöző látvány.

Sir Edmond Halley fedezte fel, 1714-ben. A Herkules csillagképben található, 11,7 milliárd éves. 25 000 fényévre található a Földtől. 300 000 csillag alkotja, átmérője 140 fényév. Magjában ötszázszor gyakoribbak a csillagok, mint a Nap környezetében.

1974. november 16-án az areciboi rádióteleszkópból rádióadást indítottak a gömbhalmaz felé, ezzel egy esetleges földönkívüli technológiai civilizációnak szerettek volna üzenetet küldeni. Az üzenetet Frank Drake és Carl Sagan írta, 1672 bitből áll, ami két prímszám, 23 és 73 szorzata, 23 oszlopba és 73 sorba rendezve. A digitális formátumban küldött üzenetet grafikusan megjelenítve egy ábra jön ki, mely többek között kettes számrendszerbeli számokat 1-10-ig, a DNS-t felépítő elemek rendszámát, egy emberalakot, a DNS kettős spirál ábráját, a Naprendszert alkotó bolygókat, és az areciboi rádióteleszkóp ábráját tartalmazza, leegyszerűsített formában. Az üzenet elküldése mégis inkább technológiai demonstráció volt, mert ugyan a gömbhalmaz peremén létezhetnek olyan csillagok, melyeknek stabil bolygópályái alakulhattak ki, de mire 25 000 év múlva az üzenet megérkezne, a gömbhalmaz már teljesen más helyen lesz. Az üzenetet egyetlen alkalommal küldték el, 1672 másodperces adás keretében.

VCSE - Messier 27 - Vizsi Csaba
VCSE – Messier 27 – Vizsi Csaba
A Kis Róka (Vulpecula) csillagképben található Messier 27 (Dumbbell-köd, Súlyzó-köd, Almacsutka-köd) katalógusjelű mélyég-objektum az egyik legfényesebb és legnagyobb látszólagos kiterjedésű planetáris köd, népszerű célpont amatőrcsillagászok és asztrofotósok között. 15 cm átmérőjű Newton-távcsővel 27x-es nagyítás mellett mérsékelten fényszennyezett külvárosi égen könnyen észrevehető a halvány, almacsutkaszerű középső régiója.
Az asztrotofotómon a fényesebb, súlyzószerű területen világoskék és “S” alakban elhelyezkedő vörös térségek különíthetőek el, a vöröses színt az ionizált hidrogén adja a ködnek. A központi területet kétoldalt halvány, kék színű térség övezi.
1764. július 12-én fedezte fel Charles Messier, aki fel is vette katalógusába a kb. 1300 fényév távolságra található, kb. 3000-4000 éve kialakult ködöt. Az 1,44 fényév átmérőjű planetáris köd valójában egy közepes méretű csillag életciklusának végén ledobott ionizált gázburka, közepén egy fehér törpe figyelhető meg, mely az elpusztult csillag magjából kialakult fehér törpe.