Júniusi észlelőhétvége (jún. 4-5.) – Szalontai Tibor élménybeszámolója

Sokéves egyesületi hagyományok szerint a Sümegi-pincénél rendeztük meg az észlelőhétvégénket, amit a tagtársak elfoglaltságai miatt csupán egyetlen éjszakára, péntekről szombatra virradóan hirdetett meg Vizsi Csaba, a mostani rendezvény szervezője. Az Egyesület elnökének és titkárának erre az időre esett más, fontos elfoglaltságai miatt most őt bízta meg a VCSE a szervezéssel, és Csaba a feladatnak remekül eleget is tett. A legtöbb korábbi alkalomhoz hasonlóan ez az észlelőhétvége is „kirakodóvásárral” kezdődött: péntek koraeste azzal voltunk elfoglalva, hogy felcipeljük és összeállítsuk az állványainkat, felszerelésünket.

VCSE - 2021. júniusi észlelőhétvége: Péter Attila és Mezei Balázs igyekszik összerakni egy EQ-mechanikát. - Foto: Ágoston Zsolt
VCSE – 2021. júniusi észlelőhétvége: Péter Attila és Mezei Balázs igyekszik összerakni egy EQxx-mechanikát. – Foto: Ágoston Zsolt

Azok, akik korábban tudtak érkezni és végeztek már a maguk logisztikai feladataival, nagyon kedvesen, előzékenyen segítettek a későn érkezőknek a nehéz felszerelés cipelésében!

A hosszú és hideg, borult ősz-tél-tavasz elmúltával, s legfőképp az életünket beszűkítő járvány csitultával felmerült, hogy most már feltétlenül ki kellene használni a havonta egyszer kedvező, újholdközeli hétvégéket. Sokunk készült már hosszú hónapok óta, hogy végre kiszabadulhasson és az égbolt-elvonási tüneteit enyhíthesse.

A főszervező feladatait a többi elnökségi tag nehéz elfoglaltságai miatt tehát ezúttal Vizsi Csaba tagtársunkra bíztuk, aki körbetelefonálta a többnyire Egerszegen vagy a közelben lakó aktív tagjainkat, hogy mit szólnának egy júniusi észlelőhétvégéhez. Többen pozitív visszajelzést adtak, viszont a járvány kapcsán kételyek is felmerültek. Előbb folyamatosan figyelni kellett a szinte naponta változó hatósági álláspontot, valamint azzal szinkronba hozni a résztvevők felé támasztott “gyógyult-oltott-negatívra tesztelt” követelményt. Sokáig hezitáltunk rajta, hogy meg szabad-e most rendezni az eseményt? Nem akarom végtelen hosszan sorolni az érvek-ellenérvek ütköztetésének (néha fájdalmas) folyamatát, a végső szót Egyesületünk elnöke, Dr. Csizmadia Szilárd mondta ki: megtartjuk és meghirdetjük a rendezvényt! Ő maga azonban – a sajnos június hó elején még továbbra is érvényben lévő utazási korlátozások miatt – most még nem utazhatott Berlinből haza Zalába. 

 

Résztvevő

Távcső

Ágoston Zsolt

200/800 Newton EQ5

Fehér Norbert

80/400 Fraunhofer AZ

Jandó Dániel

200/1200 Dobson

Mezei Balázs

250/960 Newton EQxx (prototípus állvány)

Péter Attila

130/650 Newton EQ3

Szalontai Tibor

254/1250 Newton EQ6

Vizsi Csaba

200/1200 Newton EQ5

A közelgő napforduló (június 21.) miatt az asztrofotózásra alkalmas sötét csak későn, nagyjából 23:30-tól állt be és csupán kevesebb, mint 3 óra állt rendelkezésre.

Még ki sem értem Balázsfára, csörgött a mobilom. Vizsi Csaba telefonált, hogy elindultam-e már? Hát, nem volt szerencséje, pont akkor értem a Dobronhegy-táblához. A hagyma maradt otthon, ami valaminek a sütéséhez kellett volna. Alig két perc múlva már láttam is Csabát a balázsfai pincesor előtt gyalogolni. Megálltam mellette, üdvözöltem. Még mindig hagyma után kutatva keresi, hátha valamelyik gazda ott van és tudna adni néhány fej hagymát. Nem derült ki később sem, hogy lett-e hagyma, vagy hogy mit is akart sütni.

VCSE - 2021. júniusi észlelőhétvége - mire besötétedett felkészültünk - Fotó: Szalontai Tibor
VCSE – 2021. júniusi észlelőhétvége – mire besötétedett, felkészültünk – Fotó: Szalontai Tibor

Sajnos nem volt teljesen derült, felhőfoszlányok időnként átvonultak, valamint nyugat-délnyugat felől vakuztak. Péter Attila kiderítette, hogy Graz felett van épp az a vihar, aminek a villámlásait észleljük.

A következő akció a makrancos NEQ6-Pro GoTo mechanikám ráncba szedése volt, ami igazi csapatmunkában történt. Előzménye az volt, hogy egy még szinte vadonatúj (eddig csupán hatszor felállított) Skywatcher szett a háromcsillagos beállítás után rendre hibásan állt rá a keresett objektumra, vagy éppenséggel azt írta ki, hogy még a horizont alatt van! Miközben a hozzá legközelebbi fényes csillag volt az egyik tájolásra felhasznált objektum.

Napokkal korábban egyeztettünk Péter Attilával, Vizsi Csabával és Ágoston Zsolttal, akiknek ez a hiba nem volt ismeretlen és a kézi vezérlő firmware frissítésével javasolták kijavítani a bug-ot.

Amikor kipakoltuk az állványt, Attila rögtön észrevette, hogy a beállítótüske eleve a déli félteke szerinti furatban van, át kell rakni. Szerencsére volt nálam teljes szerszámkészlet, gond nélkül átszereltük a rendes helyére, ahol az északi irányt kell vele becélozni. A következő lépés a háromláb vízszintbe állítása, amit megint Attila smartphone app-ja segítségével +/- 0,2° pontossággal minden irányba sikerült belőni. Ekkor Zsolt folytatta a mechanika-fejegység felszerelésével és a Sarkcsillaghoz igazítással a pólusraállást. Ez komoly zsugor-próbát igényelt, lévén, hogy a háromláb (tripod) lábai közé kellett le- és beülnie, hogy belenézhessen a pólustávcsőbe! A sikeres pólusraállást követően felszereltük az ellensúlyokat, amikhez a toldószár is kellett, lévén a 254/1250-es Newton + a Canon 1100D a tubusgyűrűkkel bőven 13 kg felett volt.

VCSE - Ssötétedésre vár Jandó Dániel - Fotó: Szalontai Tibor
VCSE – Sötétedésre vár Jandó Dániel – Fotó: Szalontai Tibor

Mindeközben Vizsi Csaba kezelésbe vette a kézivezérlőt és frissítette a firmware-t a legutolsó, már sok-sok bug javítását tartalmazóra. Amíg Csaba a szoftveren dolgozott, Norbival és Attilával kollimáltuk a tükröket, egy piros lézer-pointert tartalmazó jusztírozóval. Első lépésben a lehető legpontosabbra beállítva az optikai tengelyt, majd egy 2x-es Barlow-t a fényútba illesztve egy trükköt alkalmaztunk. A Barlow-lencse hatására a jusztírozó 45°-ban illesztett kijelző lapján megjelent a főtükör közepét jelölő matt-kör kontúrja, azt még tovább központosítva az utolsó 1%-ot is kipréseltük a távcsőből.

(A trükk: a jusztírozó sok esetben nincsen a gyártó által pontosan középre állítva/vagy időközben elmozdult, amit mindenki úgy ellenőrizhet, hogy egy asztal lapján végiggurítja az okulárt bekapcsolt piros fénnyel és a falon figyeli közben a piros pont egyenletes mozgását. Azonnal észrevehető, ha elállítódott, mert centimétereket kileng a fénypont. Javítani úgy lehet, hogy a mobiltelefon kijelző üvegét tükröző felületként használva, merőlegesen ráteszi a jusztírozó okulárt, bekapcsolja a piros fényt és szükség szerint korrigálja a nyalábot a három hernyócsavarral, amíg az eltűnik az indikátorlemez furatában. Akkor van pontosan a helyén a fénypont.)

Most már bevetésre készen állt a „nagyágyú“, vártuk a teljes sötétet.

VCSE - A „Makrancos“ már észlelésre készen - Fotó: Szalontai Tibor
VCSE – A „Makrancos“ már észlelésre készen – Fotó: Szalontai Tibor

Itt még nem ért véget a feladat, mert azt hittem, hogy a keresőtávcsövet el sem hoztam a nagy tubushoz, lévén szinte mindig egy zöld lézert használok az objektumra állás alkalmával. Persze praktikus okokból azt szállításkor le kell szerelnem. Naná, hogy nem volt fedésben az okulár-látómező és a keresőnyaláb. Zsolt kénytelen volt visszaállni a tubussal a Sarkcsillagra, majd a kereső zöld fénysugarát most már pontosan a Polarisra állította.

Jó lett volna, ha tudjuk használni a keresőtávcsövet (a kicsi kék tubus a fenti fényképen), mert azt hittem, mégsem hoztam magammal. Pedig ott volt, másnap reggel Jandó Dániel találta meg és gyűjtötte be részemre! Köszönöm szépen, Dani!

Eközben a többiek előkészültek a kiválasztott fotótéma fotózására.

Vizsi Csaba az NGC 7000-et célozta be, Mezei Balázs az Abell 39-et, Ágoston Zsolt az Abell 1656-t. Péter Attila az M57-et igyekezett lefotózni, de sajnos egész idő alatt a vezetőkamera szoftvere babrált ki vele. Órákig állítgatta a paramétereket, nem sikerült talán 3-4 képnél többet összehoznia. (Későbbi éjszakákon online tanakodva az eset felett, ezt is megoldottuk – a szerk.)

Az M57-es jelű planetáris köd nagyon népszerű célpont, előző este a VCSE távvezérelt csillagdájából az új IDAS3 szűrő tesztelése kapcsán ugyanezt a célpontot választotta ki elnökünk, Dr. Csizmadia Szilárd. Először, mert most elég magasan jár a Lant csillagkép, másodszor pedig, mert a többszínű Gyűrűs-köd pont megfelelő tesztalany.

VCSE - Balra Mezei Balázs, jobbra Ágoston Zsolt - Fotó: Szalontai Tibor
VCSE – Balra Mezei Balázs, jobbra Ágoston Zsolt – Fotó: Szalontai Tibor

Magamnak is ugyanezt állítottam be, s a mechanika most már szinte tökéletesen középre hozta be. Elsőre csak egy 40 mm-es okulárral figyeltem meg, de már ebben is határozottan jól látszott, majd egy 20 mm-essel is megnéztem, ebben már a színeit is látni véltem. Ezúton mondok hálás köszönetet a segítőkész tagtársaknak, egyedül sokkal tovább tartott volna, vagy frusztráltan, idő előtt feladom és útilaput kötök az EQ-6 lábára!

Éjfél körül sajnos feltámadt a szél, úgyhogy mire beállíthattam volna az SW Planetary 7 mm-es okulárt, annyira elkezdett oszcillálni a tubus, hogy megszédültem bele. Képtelen voltam élesre beállítani, ami a mikrofókuszáló ellenére sem sikerült. Ekkor jutott eszembe, hát vannak itt más, ilyenkor is látványos csillagok, pl. az Albireo (β Cygni) kettőscsillag (a Hattyú csillagkép legdélebbi tagja), amit a 10 hüvelykes optika látványosan szét is választott egy vörös óriásra és egy kékesen fehér csillagra.

Ekkor igyekeztem a Canon 1100D-vel az Albireót és környezetét lekapni, de sajnos még 30 sec expozíció is sok volt abban a szélben. A többiek is küszködtek, alig-alig sikerült pár használható fotót begyűjteniük.

Ezalatt jöttek-mentek a felhők, teljes derültünk nem volt, igaz, be sem borult teljesen. Jókat beszélgettünk, tervezgettük a következő egyesületi eseményeket. Mezei Balázs beszámolt a kísérleti EQxx mechanikájáról, Dániel az érettségi vizsga körüli tapasztalatairól. Összességében egy nagyon jó hangulatú közös észlelésen voltunk túl, ami már nagyon ránk fért a hosszúra nyúlt kényszerszünet után. Hajnali fél 3 körül kezdett kelet felől kivilágosodni, mindenki elkezdte szétszerelni és elpakolni a felszerelését. Nagyjából hajnali 3 óra körül búcsúztunk el egymástól.