VCSE - A sarkcsillag (Stella Polaris) és környéke nyári alpesi fenyvessel - Fotó: Román Dávid
VCSE – A Sarkcsillag (Stella Polaris) és környéke nyári alpesi fenyvessel az észlelőrétünkről – Fotó: Román Dávid

Olyan észlelőhétvégén vagyunk túl, hogy még mindig kavarognak bennünk az élmények, és feldobódunk, ha csak rájuk gondolunk. Az ég annyira jó volt, hogy a 46 cm-esben a Türkizkék Golyó nevű planetáris köd tényleg türkizkékben látszódott, és még csak mereszteni sem kellett a szemet, egyből jött a színe szűrő nélkül

VCSE - Az észlelőhétvége csoportképe. Balról jobra: Kiss Norbert, Kopeczny Zsuzsanna, Román Dávid, Csizmadia Szilárd, Tornyi Zoltán, Jandó Attila, Nagy Balázs, Császár Kornél, Lakatos Csaba, Ágoston Zsolt, Jandó Dániel, Szarka Bence - Fotó: Ágoston Zsolt
VCSE – Az észlelőhétvége csoportképe. Balról jobbra: Kiss Norbert, Kopeczny Zsuzsanna, Román Dávid, Csizmadia Szilárd, Tornyi Zoltán, Jandó Attila, Nagy Balázs, Császár Kornél, Lakatos Csaba, Jandó Dániel, Ágoston Zsolt, Szarka Bence, Szalontai Tibor. Háttérben a piros tetejű épület a szállásul szolgáló hotel. Attila mögött a fekete távcső a legnagyobb kivitt műszerünk, a 457/1900-as Dobson. – Fotó: Ágoston Zsolt

VCSE – Az égbolt, a csillagok mozgása, és az észlelők tevékenysége 2020. augusztus 19/20-án –  Timelapse: Ágoston Zsolt

A 2020. évi járványügyi helyzetben minden program szervezése nehézkes és rengeteg időt, megfontoltságot igényel. Tekintettel az aktuális alacsony esetszámokra és a lehetőségre – talán éppen az utolsó pillanatban – végül is megtartottuk magashegyi, nyári észlelőhétvégénket. Nem titkoljuk, hogy a helyfoglalást úgy intéztük, hogy ez az észlelőhétvége volt nyári táborunk B-terve: ha Magyarországon nem lehet nyári ifjúsági táborokat tartani, de lehet még külföldre és külföldről haza utazni nehézségek és karantén nélkül, akkor ezt nevezzük ki nyári tábornak. Mert ha csak néhányan is tudtak volna részt venni rajta, akkor se szakadjon meg a VCSE-táborok immár 29 éves sorozata…

Végül is igazán szerencsések voltunk, hiszen mind a nyári táborunkra sor került 2020. július 17-25. között (ennek beszámolója később kerül ki a honlapra), mind nyári észlelőhétvégénket is megtartottuk aug. 19-22. között. A részvétel félpanziós módon (szállás kétágyas szobákban saját fürdőszobával, reggeli, vacsora) 154 euróba került fejenként a három estére. Összehasonlításul: a nyári tábor szállással, elegendő számú, de mégiscsak a folyosó végén lévő WC-vel és fürdővel, ebéddel, vacsorával nyolc estére 78 eurónak megfelelő forint volt. Ez az osztrák és a magyar árszínvonal közti különbség… A jelentősen magasabb ár miatt két kedves tagtársunk két továbbit megszponzoráltak, akiknek a kiválasztását az elnökségre bízták. Az elnökség az ötletek összegyűjtése után az elnökre bízta a döntést. Egyiküket hamar sikerült kiválasztani (a második megkeresett ember fogadta el), de a másik helyet csak az utolsó pillanatban sikerült kiadni, miután több mint tizenkét tagtársunknak felkínáltuk a helyet. Mindkét szponzorált egyesületi résztvevőt természetesen a VCSE-tagok közül választottuk ki.

Előkészületek

A szervezés már kb. áprilisban megkezdődött. A tábori szervezőbizottság (Ágoston Zsolt, Csizmadia Szilárd, Jandó Attila) egészült ki az ausztriai viszonyokat jól ismerő, ott dolgozó Szalontai Tiborral – ez lett végül az észlelőhétvége szervezőbizottsága. Számos megbeszélésen részt vett Zelkó Zoltán is, egyesületünk alelnöke.

A helyfoglalást, a helyiekkel való tárgyalásokat Szalontai Tibor intézte, a hely kiválasztásában, az utazás szervezésében, a program kialakításában, a 46 cm-es utaztatásában Ágoston Zsolt, Csizmadia Szilárd és Jandó Attila vett részt mások mellett. Öröm, hogy a résztvevők segítettek egymásnak és mindenkinek sikerült autós segítséget találnia.

VCSE - Hús- és tejforrás ez a barátságos élőlény- Fotó Ágoston Zsolt
VCSE – Hús- és tejforrás ez a barátságos élőlény, akit kirándulásunk alkalmával láttunk társaival – Fotó: Ágoston Zsolt

A szállás

Szállásunk az ausztriai Deutschlandsberg (Stájerország) melletti Trahütten falujához tartozó, de a faluhatártól még jó pár kilométerrel odébb lévő Koralpenblick Biohotelben volt. Kb. a hotel harmadát-felét megtöltöttük. A többiben más, főleg persze osztrák nemzetiségű vendégek voltak, akik a második estén odajöttek a távcsövekhez, és laikusok létére nagyon érdeklődőnek és kíváncsinak bizonyultak, és nagyon értékelték az égitestek látványát a távcsőben. Mi is…

Az elszállásolás kétágyas szobákban történt (a hotelnek van négyágyas szobája is családok részére), mindegyikhez tartozott saját WC és fürdőszoba. A reggelit a napfényes, alpesi tájra néző teraszon, a vacsorát ugyanitt vagy a benti étteremben fogyasztottuk el. A szállodaszemélyzet bőséges adagokat szolgált fel, és nagyon kedvesek voltak, mindenben lesték a kívánságunkat. (Bár a társaságunk és a szállodaszemélyzet is igen jól beszélt angolul és németül, a főpincér és több más alkalmazott is magyar állampolgár volt, így igazán akkor sem lett volna nyelvi nehézségünk, ha nyelvtudás nélkül megyünk ki). A hotelszobák tiszták, kellemes faburkolatúak voltak – nagyon jól éreztük magunkat. (Ha már kritika: a fürdőszobába naponta kitett friss törülközők túlzás, a legtöbb szállodában a padlóra dobott törülköző jelzi a csere kérését – így mosószert lehet megtakarítani a környezet terhelésének csökkentésére. Valamint csak szappant tettek ki a mosdóba, tusfürdőt nem. Nem igazán tudom, bármi más kritikát meg tudnánk-e fogalmazni…)

VCSE - Megnézzük hordozható, 102/500-as refraktorral kirándulásunk alkalmával, hogy tagtársunk feljutott-e a szemközti hegycsúcsra (igen, feljutott, onnét integetett!) - Fotó: Ágoston Zsolt
VCSE – Megnézzük hordozható, 102/500-as refraktorral kirándulásunk alkalmával, hogy tagtársunk feljutott-e a szemközti hegycsúcsra (igen, feljutott, onnét integetett!) – Fotó: Ágoston Zsolt

Az észlelőrét

A szálloda körül nemcsak egy hatalmas játszótér, elegendően nagy parkoló van, hanem az ezekkel átellenes oldalán egy nagy gabonatábla és kaszáló, utóbbi majdnem teljesen vízszintes. A szálloda személyzete remek észlelőrétet készített nekünk ide. Ebbe a kaszálóba vágtak bele első estére egy kb. hat méter széles közlekedőfolyosót, így a háztól vagy jó 200 méterre tudtunk észlelni. Másnap a teljes rétet lekaszálták és a füvet összeszedték. (A szálloda és a gazdaság egy kézben van. A szálloda a saját tehenészetéből hozza a marhasültekhez az alapanyagot.) Ide a tulajdonos húzott ki nekünk egy hosszabbítót, amit alig kellett a sajátjainkkal megtoldani, hogy elérjen az észlelés helyéhez az áramszolgáltatás. A szálloda parkolójának egyik, az észlelőhelyet zavaró mozgásérzékelős lámpa érzékelőjét egy pokróccal letakarták. A szálloda ablakaiból is csak egyszer szűrődött fény pár percen át este az egyébként a szállodához tartozó észlelőrétünkre – és ezt is a mi résztvevőink okozták, amikor a szobába visszamentek valamiért…

(Ha már magunkról írunk: elnökünk egyszer csak az éjszaka közepén megjegyezte, milyen csendesek vagyunk. Táborokban és észlelőhétvégéken nagyobb a hangzavar. Valahogy nem a hiányzó barátok okozhatták a csendet, hanem a csodás ég okozta néma égboltbámulat. Nem véletlen, hogy az egyik résztvevő meg is jegyezte elnökünknek, hogy „Igazad lesz. A táborbeli sok és jó ég után  azt mondtad, égboltmérgezést fogunk kapni. Most már annyi jó eget láttam, hogy megkapom…”)

Az észlelőrét 1100 méter magasságban van. Bár a legtöbb autó végig bírta az odavezető utat, mégis, az egyik résztvevő kocsijának hűtővize felforrt felfelé, mások automata váltója nem akart hármas fölé kapcsolni. Volt, aki lefelé annyit fékezett, hogy pár percre megállt a síkságra leérve, hogy a fékbetétek szaga elmúljon és kissé kihűljenek. Hiába no, magas és meredek hegyen voltunk.

Az égbolt minősége

Ilyen sok pénzt a szállásra, ellátásra, útra csak akkor ad ki az ember, ha a várható ég minősége ezt megérdemli.

A közeli falvak (43-nak!) közvilágítását Szalontai Tibor tagtársunk, amatőrcsillagász és világítástechnikai mérnök tervezte. A legnagyobb közeli települését, Deutschlandsbergét viszont nem. E város fényei azonban eleve szintén jól tervezettek a helyben kapott információk szerint: este 10 órakor az eredeti fényteljesítmény 60%-ára, éjjel kettőkor 25%-ára vesznek vissza, és a munkába indulók miatt csak hajnali négykor kapcsolnak vissza. Deutschlandsberg azonban így is több száz méterrel volt alattunk, légvonalban pedig olyan jó 6-8 km-re volt. Egy környezetbarátabb módon kivitelezett kisvárosra kell gondolni, nem egy átlagos magyar megyeszékhely fényszennyezésére… Ha nem is teljesen fényszennyezésmentes helyen voltunk, azért eléggé minimális volt a mesterséges fény mennyiség, amennyire közelünkben csak lehet. Erre a következőket hozzuk fel illusztrációnak:

(1) Teljes körpanorámánk volt nyugattól északkeletig, a többi részen pedig legfeljebb 10 fok magasságig zavartak a fák. (Nyugatra volt csak egy hegycsúcs a látóhatáron.) Román Dávid mellékelt képeiből összeállított animáción látható, hogy az M17 Omega-köd még kb. mínusz 1 fokos horizont feletti magasságon is abszolúte jól és erősen látszik a lenyugvásakor, a távoli fák sziluettje felett 13 cm-es távcsövén keresztül.

Bár az égbolt a zenitben olyan volt, mint Őrimagyarósdon a legtisztább, holdtalan éjszakákon (21,77 magnitúdó/négyzetívmásodperc mindkét helyen a fényszennyezéses térképek szerint, illetve szabad szemmel olyan 6,7-6,8-as határmagnitúdó a zenitben), a különbséget az 50° horizont feletti magasság alatti rész adta. Őrimagyarósdon és gyakorlatilag Magyarországon mindenhol az ég legalsó 5°-os része már használhatatlan a fényszennyezés és a légköri szmog, pára miatt, a köztes részeken pedig fokozatosan romlik el. Trahüttenben azonban a Tejút fényesen és határozottan érte el a horizontot, mindenhol tiszta és jó átlátszóságú volt. (Zsolt animációján látszik valami fényszennyezés azért a déli horizonton, de csak nagyon alacsonyan és vizuálisan ez nem tűnt fel.) Vagyis, az égbolt nagyobb részét lehetett kihasználni. Ezt bizonyítja Dávid animációja is a horizonton fénylő diffúzködről. Így tehát azok az objektumok, amik nem emelkednek a zenitig, sokkal jobban látszódtak, mint bárhonnan Magyarországról.

VCSE - Jó a hangulat ebéd közben - Fotó: Ágoston Zsolt
VCSE – Jó a hangulat ebéd közben – Fotó: Ágoston Zsolt

(2) Amikor az ember a főépületből kilépett, és az észlelőréttel ellentétes oldalon elindult oldalra, az ottani, mozgásérzékelős lámpa fényében is annyi csillagot látott, mint Magyarországon soha. Élesen, kontrasztosan, jól kivehetően – már-már túl sokat, hogy pl. a zenitbeli Hattyút egy kezdő könnyedén felismerje. Többeket szinte „arcon csapott” a parkolólámpák alól is a látvány.

VCSE - A szálláshely, az észlelőrét és egy gabonatábla - Fotó: Ágoston Zsolt, drón
VCSE – A szálláshely, az észlelőrét és egy gabonatábla – Fotó: Ágoston Zsolt, drónnal

(3) A Neowise-üstökös a horizont felett olyan kb. 5°-os magasságban is fényesebbnek látszott, mint a kb. 15° magasan lévő M97-es planetáris köd. A 8-9 magnitúdós üstökös határozottan, fényesen, jól látszódott ilyen közel a horizonthoz 7, 13, 20 és 46 cm-es távcsövekben is (az 50/190-es keresőben viszont nem).

Az észlelőhely 1100 méteren volt. Lett volna lehetőségünk felmenni PowerTankokkal, távcsövekkel, autóval egy 1900 méteres hegycsúcsra, de lemondtunk róla, miután helybéli amatőrcsillagászokkal beszélgettünk: szerintük már nem látni lényegesen többet onnét, az ég 1100 méteren is ugyanolyan tiszta. Meg akartuk spórolni a felcihelődéssel, összepakolással és lemenetellel járó időt.

Észlelőhelyünkön a távcsöveket is kinn hagyhattuk teljes biztonságban.

VCSE - Az észlelőhely közeléből fitózva a szállásunk, amely egyáltalán nem adott fényszennyezést - Fotó: Román Dávid
VCSE – Az észlelőhely közeléből fotózva a szállásunk, amely egyáltalán nem adott fényszennyezést – Fotó: Román Dávid

Résztvevők

Az eredetileg jelentkezett 16 résztvevőből végül csak tizenegyen jöttek el, viszont ketten az utolsó előtti napon csatlakoztak hozzánk, így végül 13-an vettünk részt az eseményen: Ágoston Zsolt, Csizmadia Szilárd, Jandó Attila, Jandó Dániel, Szalontai Tibor, Kiss Norbert, Kopeczny Zsuzsanna, Császár Kornél, Tornyi Zoltán, Román Dávid, Szarka Bence, Lakatos Csaba, Nagy Balázs. Köszönjük annak a két tagtársunknak, akik megfázásos tüneteket észlelve a tábor előtt 3, illetve 1 nappal jelezték, hogy inkább nem jönnek. Ilyen koronavírusos időben ez felelősségteljes és bátor magatartás! Kár, hogy a többieknek ilyen-olyan dolgok közbejöttek az utolsó pillanatban és nem tudtak jönni.

VCSE - Szálláshelyünk egy másik szemszögből, ugyancsak drónnal fényképezve - Fotó: Ágoston Zsolt
VCSE – Szálláshelyünk egy másik szemszögből, ugyancsak drónnal fényképezve – Fotó: Ágoston Zsolt

Nappali programok

Első nap délelőtt egy EQ-3-as mechanika túlságosan megszorított csavarjait lazítottuk meg, és újra elosztottuk benne a zsírt. Ezzel párhuzamosan a Szilárd által hozott többféle amatőrcsillagászati, angol nyelvű kézikönyvből válogattunk estére célpontokat. Ezután egy magasabban, kb. 1700 méteren lévő étteremben ebédeltünk. (Az étel finom és bőséges volt, az áraik az egekben. A kiszolgálást csak részben találtuk jónak, mert a kártyás fizetés nem működött és a koronavírustól való félelmükben étlapot sem adtak – legalább akasztották volna ki valahová, hogy nézegetni lehessen!). Ezután ki egy, ki több közeli hegycsúcsra felgyalogolt, és volt, aki napon vagy árnyékban szundított, így pihent az éjszakai erőfeszítésekre. Mások a közelben legelésző tehéncsorda tagjait fotózták. Nagyon közel lehetett menni az állatokhoz.

Második napon a kiránduláshoz többen fáradtak voltunk, de volt, aki így is elment autóval erre-arra kirándulni. A többiek ismét célpontokat válogattak, élményeket beszéltek meg, az Egyesület jövőjét tervezgették, rajzos észleléseiket dolgozták ki.

VCSE - Közös reggeli eőtt, közben, után... -Fotó: Ágoston Zsolt
VCSE – Közös reggeli előtt, közben, után… -Fotó: Ágoston Zsolt

Éjszakai megfigyelések

Mind a három éjszakánk teljesen derült volt, csak az utolsó este zavarta meg egy rövid átmeneti felhősödés a holdsarló megfigyelését napnyugtától kb. két órán át. Így valójában az „asztrosötét”-ből, vagyis az éjszakából sem vesztettünk többet, mint fél órát – vagy annyit se.

A keleti és a déli irányban kissé az elvi horizont alá is láttunk pár fokkal. Nyugatra egy közeli hegy kb. 12 fokig takarta ki a kilátást, de ezt inkább áldásnak vettük, mert a tetején lévő három szélerőmű között nyugodott le az Arcturus. A három erőmű tetején három, bennünket egyáltalán nem zavaró,  távoli piros lámpa villogott. A három lámpa és az Arcturus „együttállását” neveztük el helyben “karácsonyfának”. Északra kb. 10 fokig fenyőerdő takart ki, de ez sem volt zavaró. Amikor hajnalban a Vénusz megjelent a fák felett, egyikünk ezt találta mondani: „Most a Fiastyúk a fenyőfákkal azt az érzést kelti, mintha az Alpokban észlelnénk!”

Ágoston Zsolt asztrofotózott és asztrotájképezett, de fotókat készített időről-időre Kornél és Dávid is. A többiek vizualizáltak: ki csak sportosan rohangálva az objektumok között, ki szöveges leírást készítve, ki rajzolással is megpróbálkozva. A sok-sok megfigyelés közül csak néhányat villantunk itt fel (kihagyva az égen áthúzó szép Kappa Cygnida tűzgömböket, amelyeknek maximumuk volt 20-a körül).

VCSE - Kiránduláson láttuk néhányan ezt a vízesést - Fotó: Román Dávid
VCSE – Kiránduláson láttuk néhányan ezt a vízesést – Fotó: Román Dávid

 

Első este Szilárd megmutatta pólusraállása közben a társaságnak Ágoston Zsolt 8×30-as binokulárjával és saját 50/190-es keresőjével az Eljegyzési Gyűrű aszterizmust. (Lásd itt az észlelési ajánlat vége felé.) Többen először látták ezt  az egész évben megfigyelhető, Sarkcsillag körüli aszterizmust tudatosan. Legjobb látványt a keresőtávcsövekben és az 5 cm-esnél nagyobb binokulárokban mutatta. Kb. kétharmad fok méretű kis, behorpadt ellipszis alakú, fényes csillagív a Sarkcsillag körül. A csillagívben látható behorpadást Szilárd úgy kommentálta, hogy a “kislány visszadobta a gyűrűt a kérőnek és az ütődéstől behorpadt”. 

M8. Másik nevén Lagúna-köd. Minden távcső látómezejét kitöltötte, és a szokottnál sokkal több részletet mutatott, mert az ég a Nyilas csillagképben is tiszta és jó átlátszóságú volt. Míg Magyarországon egy adott távcső kb. 1 fokos látómezejében jó helyről nézve is csak a látómező felét tölti ki, most mérete nagyobb volt, olyan félszer egy fokos vizuálisan a 46-osban és a 13 cm-esben is. 

OIII, H-béta és UHC szűrőkkel is megnéztük (mint egyébként szinte mindent). Ezen a ködön a H-béta nem sokat javított, de UHC-val és különösen OIII szűrővel rengeteg részlet kontrasztosabbá vált, és a benne lévő sötétködöket jól lehetett tanulmányozni.

VCSE - Kiránduláson láttuk... - Fotó: Román Dávid
VCSE – Kiránduláson láttuk… – Fotó: Román Dávid

M16. A Sas-ködben a Teremtés Oszlopait OIII szűrővel könnyen ki lehetett venni vizuálisan a 46 cm-es távcsővel, de szűrő nélkül nem mindenkinek sikerült.

VCSE - Földárnyék - Fotó: Román Dávid
VCSE – Földárnyék – Fotó: Román Dávid

M17. Nemcsak a hattyú alakja látszódott a Hattyú-ködnek, más nevén Omega-ködnek, hanem a mellette lévő, sakktáblaszerűen elhelyezkedő, halovány ködrészletek is könnyen jöttek minden 7-46 cm-es távcsővel.  A köd teljes mérete akár másfél fok is lehetett. Legjobb látványt itt is az OIII, majd az UHC szűrő adta.

Román Dávid lejjebb lévő animált képein látható, hogy még közvetlenül a fák felett is erősen és jól, részletdúsan látszódott a ködösség – ez jellemző az ég minőségére. 

VCSE – Az Orion csillagkép és a Vénusz bolygó kelte 2020. augusztus 21-én hajnalban – Timelapse: Ágoston Zsolt

M24. Az 50/190-es keresőben nyújtotta a legjobb látványt. (Néha kis távcsövekkel, binokulárral kell nézni egy-egy mélyég-objektumot!) Az M24-gyel kapcsolatban vannak értelmezési problémák, néhány könyv ugyanis a mindössze öt ívperces NGC 6603 nyílthalmazzal azonosítja. Egyértelmű a keresőben látott kép alapján, hogy Charles Messier nem erre, hanem az IC 4715-re, más nevén a Sagittarius-csillagfelhőre gondolt. Kb. két fokosnak láttuk az 5°-os látómezejű keresőkben, ami ezen a jó égen határozottan, nagyon élesen elvált az égi háttértől, és kifejezetten szép ellipszis alakja volt, ami gyengén fényesedett a szélétől a közepe felé. Körötte is sok csillag volt a keresőben, különösen szép látvánnyá téve ezt a csillagfelhőt.

M81-82. Többen szabad szemmel is látni vélték, de már binokulárokban is nagyon jól előjött ez a galaxispáros.

 

VCSE - ezen a rövid egymásutánban készült képekből összeállított animáción az M8 (Lagúna-köd) nyugvása látszik. Mivel a vezetés a 130/650-es távcsővel a ködre történt, a horizonton lévő távoli fék alulról "úsznak be". Az animált fotó kiválóan illusztrálja, hogy a horizont közelében is lehet jó az átlátszóság... - Fotó: Román Dávid
VCSE – Ezen a rövid egymásutánban készült képekből összeállított animáción az M17 (Omega-köd v. Hattyú-köd) nyugvása látszik. Mivel a vezetés a 130/650-es távcsővel a ködre történt, a horizonton lévő távoli fák alulról “úsznak be”. Az animált fotó kiválóan illusztrálja, hogy a horizont közelében is lehet jó az átlátszóság… – Fotó: Román Dávid

 

C/2020 F3 (NEOWISE). „Láttátok a tábor óta a Neowise-üstököst? Nem? Nosza, keressük meg!” Nagy Balázs volt a kezdeményező, és második este térkép alapján megtalálta. Sok más távcső fordult rá. Harmadik este viszont később álltunk neki keresni, ezért lejjebb került. Ekkor már csak a netről legyűjtött koordináták alapján találtuk meg, amit Szilárd EQ-3-as GoTo-mechanikájába tápláltunk be. Egyből ott volt az üstökös, 2-3 fok magasan a látszó horizont felett. Még mindig fényesebb volt akár 1-2 magnitúdóval is az M97 jelű planetáris ködnél, ami 9,9 magnitúdós vizuálisan, viszont mérete az M97 vizuális méretének olyan 80-90%-a lehetett. Kör alakú volt, csipkézett szélekkel, csóva nélkül. Élmény volt azt is látni, hogy már az Ökörhajcsár alatt jár az üstökös és nem szabadszemes, míg a táborban a Göncölszekérben még több fokos csóvát mutatott mindenféle távcső és binokulár nélkül, csak szabad szemünket használva a megfigyeléshez.

Az üstökös eltávolodása a július közepi-végi helyzetétől és elhalványodása megdöbbentő volt azoknak, akik először tudtak egy üstököst észlelni idén.

VCSE - 15 óra 59 perces holdsarló a távoli sípálya felvonója felett. - Román Dávid felvétele
VCSE – 39 óra 59 perces holdsarló a távoli sípálya felvonója felett. – Román Dávid felvétele

NGC 6781. Jandó Dániel javaslatára kerestük meg ezt a Sas-beli planetáris ködöt. Nagyméretű volt, halvány a 46-osban is, de a gyűrű alakot ki lehetett venni benne azzal, hogy az egyik oldalán sarló alakban fényesebb terület látszik. Hogy ezt mi okozta, arról majd egy következő cikkben fényképes illusztrációval számolunk be. (A látvány arra sarkallt minket, hogy az egyesületi csillagdából lefotózzuk, amin látszik az aszimmetria oka: a szép, gömb alakú szerkezet az egyik oldalán megtörik, ahogy más anyagba ütközik a planetáris köd táguló, eredetileg szimmetrikus gömbfelhője.)

VCSE – A Tejút centruma lenyugvás előtt, az észlelőréttől pár méterrel odébb észlelve 2020. augusztus 20/21-én. Érdekes, hogy a távoli, völgybeli gazdaság autóinak és külső lámpáinak fénye egyáltalán nem volt feltűnő vizuálisan magáról az észlelőrétről. – Timelapse: Ágoston Zsolt

Türkizkék Golyó. Az NGC 6572 jelzésű planetáris köd egy kb. 9 magnitúdós, hat ívmásodperc átmérőjűnek mért planetáris köd a Kígyótartó csillagkép északi részén. 1825-ben fedezte fel F.G.W. von Struve. Rendkívül fiatal, talán csak pár ezer éves planetáris köd, ami így sűrűbb és forróbb az átlagosnál. A benne lévő nitrogén sugárzása adja türkizkék színét. Mint sok más objektumot, ezt is úgy állítottuk be, hogy a velünk lévő 127/1500-as MC távcső EQ-3-as GoTo-mechanikáját használtuk ki: azzal állítottuk be először, a kis távcsőben néztük meg, majd lézerrel a keresőjébe világítva a 46 cm-es Dobsont a lézer végéhez fordítottuk. (Drága volt a túra, nagyon ki kellett használni az időt…) A köd határozottan, jól, a csillagoknál nagyobb méretű, de apró, színtelen foltnak látszódott a 127/1500-as MC-ben 53-szoros és 167x-es nagyításokkal. A továbbiakat Szilárd leírásából idézzük:

“Miután ráálltunk, és belenéztem a 46-osbeli látványba, elállt a lélegzetem. Akár 200-300 csillag is lehetett a sűrű látómezőben, többnyire fényesek, és köztük, a látómező (LM) közepétől egyötöd LM-nyi távolságra egy fényes, határozottan látszó, zöldes-türkizkékes átmeneti színű, nem egészen homogén (szélein árnyalatnyit fényesebb) korong látszódott: a Türkizkék Golyó-köd. Nem számítottam színekre, de annyira érdekesen szép és szokatlan a színe, hogy a mai napig, ha rágondolok, előttem van és megáll a szó bennem egy pillanatra…”

Természetesen ezeknél jóval több mindent figyeltünk meg – remélhetőleg a honlapunkon és a VEGA-ban ezt-azt viszontlátunk belőle.

VCSE - Legfőbb celebünk sztárfotója - Román Dávid felvétele
VCSE – Legfőbb celebünk sztárfotója – Román Dávid felvétele

 

VCSE - Delel a Tejút - Fotó: Román Dávid
VCSE – Delel a Tejút – alattuk az észlelők és piros zseblámpáik. Figyeljük meg, hogy a Tejút merőlegesen fut bele a horizontba és még alul is milyen fényes és részletgazdag. – Fotó: Román Dávid

 

VCSE - A csillagképek az észlelőrétről - Fotó és a csillagképek berajzolása: Román Dávid
VCSE – A csillagképek az észlelőrétről – Fotó és a csillagképek berajzolása: Román Dávid

 

VCSE - Az Arcturus a távoli szélerőművek teteján vilogó piros lámpák közelében (
VCSE – Az Arcturus a távoli szélerőművek tetején villogó piros lámpák közelében (a “Karácsonyfa-halmaz”) – Fotó: Császár Kornél

Összegzés

Teljes mértékben megérte elmenni a horizont közelében is tiszta égért. Jól fel voltunk szerelkezve, semmi nem hiányzott, és teljesen elő volt készítve minden eszköz, megfigyelés és az észlelőrét is. Könnyű volt az odatalálás, jó a szállás. Szeretnénk 2021-ben is (talán szeptember hóban) újra eljönni ide. Akár táborhelyszínnek is megfelelő lenne – ha sikerülne kigazdálkodni a hely ára és az általunk megfizethető ár közötti különbséget…

További képek itt:

Ágoston Zsolt képei

Császár Kornél képei

Román Dávid képei