Pető Zsolt felvétele egy Hold-Vénusz-Jupiter együttállásról 2008. december 6-án - VCSE - VEGA
Pető Zsolt felvétele egy Hold-Vénusz-Jupiter együttállásról 2008. december 6-án – VCSE – VEGA

2011/3 (90.) szám
A Vega Csillagászati Egyesület időszakonként megjelenő ingyenes körlevele és amatőr-csillagászati tájékoztatója. The magazine of the Vega Astronomical Association, published from time to time. It is free of charge, but donations are welcome.

 

Szerkesztő/Editor: Dr. Csizmadia Szilárd

 

Kiadja a Vega Csillagászati Egyesület. Postacím: 8900 Zalaegerszeg, Berzsenyi u. 8. Honlap: www.vcse.hu. E-mail: vcse@vcse.hu. Észlelések beküldési határideje: február 6. (november-januári észleléseké), május 6. (február-áprilisi észleléseké), augusztus 6. (május-júliusi észleléseké), november 6. (augusztus-októberi észleléseké).

TARTALOM / CONTENTS

 

Megfigyelések

A 2011. jún. 15-i holdfogyatkozás megfigyelése

A Hold hamuszürke fényének megfigyelése                         /Csizmadia Szilárd/

Holdfogyatkozás lesz 2011. dec. 10-én

Asztrofotográfia           /Bánfalvi Péter, Benkő Dóra, Benkő Imre, Csizmadia Szilárd, Győrffy Ákos, Hegyi Norbert, Preczlik Gábor, Zelkó Zoltán/

A mély-ég objektumok korai kutatása                                   /Csizmadia Szilárd/

VCSE-hírek

 

Címlapunkon: Pető Zsolt felvétele egy Hold-Vénusz-Jupiter együttállásról 2008. december 6-án készült. A Hold mellett a Vénusz bolygó látszik, jobbra fenn pedig a Jupiter.

 

MEGFIGYELÉSEK          

 

A 2011. JÚN. 15-I HOLDFOGYATKOZÁS MEGFIGYELÉSE

 

Észlelő:                       Lakhely:                     Megfigyelés helye:                 Műszer:          

Bánfalvi Péter            Zalaegerszeg               Zalaegerszeg                          127/1500 MC, 100/1000 L

Benkő Imre                Pókaszepetk               Pókaszepetk                           sz. sz., 70/900 L

Bíró Nikolett              Budapest                     Budapest                                 sz. sz., 110/1035 C

Cseh Ferenc                Zalaegerszeg              Zalaegerszeg                          150/1500 N

Csizmadia Ákos          Göd                              Göd                                          sz. sz., 10×50 B

Csizmadia Szilárd       Zalaegerszeg              Marseille, FR                          sz. sz., 250/2500 SC

Csizmadia István       Zalaegerszeg              Göd                                           sz. sz., 10×50 B

Fitos Péter                 Sopron                         Pécs                                          binokulár

Gálicz Eszter              Székesfehérvár          Budapest                                 fotó

Molnár Melinda         Babót                           Berlin                                      7x50B

Preczlik Gábor           Zalalövő                      Zalalövő                                  150/750 SN

Zelkó Zoltán               Zalaegerszeg              Budapest                                sz. sz., 110/1035 C

 

A 2011. június 15-i holdfogyatkozás egyike volt a megelőző 25 év legérdekesebb holdfogyatkozásainak. Különlegességét rendkívüli hosszúsága adta: a Hold 1 óra 40 percet tartózkodott a föld teljes árnyékában, és nagyon közel járt a földárnyék közepéhez. Általában a fogyatkozások ennél rövidebbek és a Hold sem merül ilyen mélyre a földárnyákba (ld. 1. ábra a 14. oldalon).  Például a 2001-2100 közötti években 87 félárnyékos, 58 részleges és 85 teljes holdfogyatkozás lesz, de ugyanezekben az években csak 25 ún. centrális fogyatkozás (a fogyatkozás centrális, amikor a Hold keresztülmegy a Föld árnyékának közepén – ezek a legsötétebb fogyatkozások). Érdemes tudni, hogy amikor egy nagy földi vulkán, kitörése során rengeteg hamut lövell a légkörbe, akkor a Föld légköre átlátszatlanabbá válik, és a prizmaeffektus kevésbé tud érvényesülni: emiatt is sötétebb lesz a fogyatkozás. A tavalyi és az idei izlandi vulkánkitörések alkalmából tekintélyes mennyiségű vulkáni por és hamu került a légkörbe, emiatt is sötét fogyatkozásra számítottunk.

Ha nem számoljuk a félárnyékos fogyatkozásokat, akkor ezt az alkalmat megelőzően Európából 2008. augusztus 16-án volt részleges holdfogyatkozás látható (ezt azévi nyári táborunkból figyeltük meg), mert a 2009. dec. 31-it az időjárás miatt nem lehetett észlelni, 2010. dec. 21-én pedig nagyon alacsonyan, a horizonthoz közel, a fogyatkozásból csak pár percet lehetett látni. Legközelebb földrészünkről részben láthatjuk a 2011. december 10-it (a fogyatkozás vége látható holdkeltekor, ugyancsak alacsonyan). Egy 12 percig tartó, Magyarországról nagyon rosszul megfigyelhető részleges holdfogyatkozás lesz 2012. április 25-én. Hazánkból legközelebb csak 2015-ben lehet teljes holdfogyatkozást megfigyelni, egy igazán jól láthatóra pedig 2018-ig várni kell!

Benkő Imre 21:25-től 21:55-ig (NYISZ) követte Pókaszepetkről fotózás útján és vizuálisan a holdfogyatkozást. Bíró Nikolett és Zelkó Zoltán Budapestről követték a jelenséget több eszközzel is (fotó, távcső, vizuális). Bánfalvi Péter és Cseh Ferenc három távcsővel Zalaegerszegről mutatták be és magyarázták meg  az érdeklődő nagyközönségnek (sok száz embernek) a holdfogyatkozást. Bánfalvi Péter később időt szakított az élmények írásban való rögzítésére is, ebből idézünk:

“A teljes árnyékkal részben fedett égitestet tiszta, még világos égbolton pillantottuk meg. Az alacsony horizont feletti magasság és a félárnyék miatt erősen vörösbe hajlott a “megvilágított” nyugati oldala. A jelentős számú érdeklődő miatt a kráterkontaktusok észlelésére nem volt alkalom. A teljesség időszakában számomra is úgy tűnt, hogy az általam megfigyelt jelentős számú holdfogyatkozás közül a második legsötétebb volt. (Alig volt látható.)

A teljes árnyékba merülés és az abból való kilépés a VCSE weblapján jelzett időpontokban következett be. A 23:02 időpont (NYISZ, a teljes árnyékból való kilépés előrejelzett időpontja) előtt már jól érzékelhetően világosabb volt a Hold keleti fele, majd egyértelmű fényerős sávként megjelent a teljes árnyék alól kibukkanó keleti perem. A megvilágítás fényerős volt, és az elvárható ütemben haladt el az égitesten.

A teljesség időszakában mindkét esti átvonulása során láttuk a Nemzetközi Űrállomást  (ISS) és több szakaszban a Szaturnuszt és a Titánt. (A délnyugati égboltot időnként fátyolfelhők takarták el.)

A megfigyelést 16-án 0:30-kor befejeztük. (Akkor már “csak” Cseh Feri és családja alkotta a társaságot.) A programot amatőrcsillagászati szempontból nem lehet értékelni, az ismeretterjesztő szerepét viszont tökéletesen betöltötte.”

Csizmadia Ákos és Csizmadia István Gödről próbálták meg észlelni a jelenséget, de a holdfogyatkozás annyira sötét volt, a felhők pedig olyan erősek, hogy a jelenséget eltakarta előlük. Ugyanígy járt Molnár Melinda is, akinek észlelését a berlini felhős ég hiúsította meg.

Csizmadia Szilárd egy csillagászati konferencia résztvevőjeként, a konferenciavacsora idején észlelte a holdfogyatkozást. Akkor, amikor az előrejelzés szerint a jó horizontú észlelőhelyen fel kellett volna kelnie a Holdnak, még semmit nem látott kollégáival együtt. (Mivel Marseille-ben, észlelőhelyén több perccel később kelt a Hold a magyarországi holdkelténél, és még egy apró hegy is zavarta a kilátást, de nem túlságosan, már elkezdődött a teljesség, amikor a Hold a horizontjukra került. Mikor kb. 10 perccel később szabad szemmel észrevették a Holdat, csak egy nagyon keskeny vörös, vagy inkább szürkenarancs árnyalatú holdsarló látszott csak (a látható fénylés fázisa megfelelt a négynapos Holdénak). Később a Hold teljesen eltűnt az égről (ebben a cirruszfelhők és a fényszennyezés is közrejátszhatott), L=0-nak becsülte a fogyatkozás Danjon-fokozatát, de megjegyezte, hogy nem volt annyira sötét, mint az általa szabad szemmel látott 1986. októberi fogyatkozás. Távcsővel, 100x-os nagyítással a Holdat az árnyékban is nagyon szépen lehetett látni. A teljes árnyékból való kilépés előtt a Hold keleti oldala visszanyerte előbb sápadt szürkenarancsos színét, és egyáltalán nem volt vörös szabad szemmel; később egy nagyon sárgás, nagyon erős fény jelent meg a keleti oldalon, amelynek mérete egyre nőtt. Távcsővel az umbra nagyon élesnek látszódott, és a kilépés idején szürkésnek. Binokulárban sárgás, vöröses volt a földárnyákba merült Hold. Megjegyezte: az 1986-os után ez volt második legsötétebb holdfogyatkozása.

Gálicz Eszter budapesti lakásából figyelte meg a fogyatkozást, de csak azután sikerült észrevennie a Holdat, miután kissé feljebb jött: a horizonthoz közel a városfények és a légszennyezés eltakarta. Szép felvételét, amely 2 másodperces expozíciós idővel készült, a 14. oldalon mutatjuk be.

Preczlik Gábor beszámolója szerint szintén élete egyik legsötétebb holdfogyatkozását látta. Megfigyeléseit a vonuló felhők zavarták meg. A vizuális megfigyelések mellett fotók készítésével próbálkozott, és helybeli érdeklődőknek mutatta be távcsövén a fogyatkozást.

 

AMATŐRCSILLAGÁSZAT        

 

A HOLD HAMUSZÜRKE FÉNYÉNEK MEGFIGYELÉSE – CSIZMADIA SZILÁRD

A Hold hamuszürke-fény jelenségének létrejöttét az 1. ábra mutatja be. A Nap megvilágítja a Földet és a Holdat is. A Hold megvilágított részét látjuk holdsarlóként. A Föld megvilágított részéről a napfény visszaverődik mindenfelé, így a Hold felé is. A Hold éjszakai fele ezt a fényt az újhold környéki napokban képes visszaverni, és ez a visszavert fény eljut a Földre, ahonnét megfigyelhető. Amikor a Hold utolsó negyed és első negyed között van, akkor jól lehet látni a Hold éjszakai oldalán a Föld visszavert fényét.

 

A címlapon közölt kép (Pető Zsolt munkája) a Holdat, mellette a Vénuszt és feljebb távolabb a Jupitert mutatja. A szép együttállás 2008. december 6-án zajlott. A Hold vékony sarlója mellett azonban észrevehetjük az azt teljes koronggá, szabályos kör alakúvá kiegészítő halvány derengést, amely alig válik el az égbolttól, mégis határozottan látszik. Ez a halvény derengés a Hold hamuszürke fénye.

1. ábra:A hamuszürke-fény jelenség létrejöttének magyarázata. - VCSE - VEGA
1. ábra:A hamuszürke-fény jelenség létrejöttének magyarázata. – VCSE – VEGA

 

A hamuszürke fényt szabad szemmel, binokulárral és kis távcsővel egyaránt meg lehet figyelni. A Hold hamuszürke fényéről és megfigyeléseiről már több ízben is írtunk a VEGA-ban:

Vega 7. szám 9-11 oldalak (1993)

Vega 11. szám 4-5. oldalak (1993)

Vega 30. szám 7-9. oldalak (1997)

Vega 32. szám 6-10. oldalak (1997)

Vega 53. 16. oldal (2000)

Érdemes az érdeklődő olvasónak ezeket a cikkeket át-tekintenie (honlapunkról letölthetők). A hamuszürke fény erőssége, észlelhetősége a holdfázisnak is függvénye. Amikor a holdsarló kicsi, akkor a sarló még nem nagyon fényes. Ezért mellette a hamuszürke fényt könnyen megpillanthatjuk. Újholdhoz közelebb a Hold éjszakai oldalának sokkal nagyobb részét mutatja felénk, így több földfényt tud visszaverni: a hamuszürke fény erősebb.

Egy hamuszürke fény megfigyelés adatlapja és kitöltendő rovatai a következők (ld. még az észlelőlapot a szomszéd hasábban).

 

VCSE-VEGA - hamuszürke fény észlelőlapja
VCSE-VEGA – hamuszürke fény észlelőlapja

 

Az észlelőlap első két rovata (észlelő neve és észlelés helye) magától értetődő. Az időpont megadásánál húzzuk alá vagy keretezzük be, hogy az időpontot UT-ben, KöZEI-ben vagy NYISZ-ben adtuk-e meg. (UT: greenwhichi idő, KöZEI: Közép-Európai Idő, megegyezik a mi téli időszámításunkkal (KözEI = UT+1 óra), NYISZ: nyári időszámítás, NYISZ = UT + 2 óra). Ha szabad szemmel észlelünk, húzzuk azt alá, ha binokulárral vagy távcsővel, adjuk meg adatait (binokulárnál a nagyítás és az átmérő, pl. 7×50 B, ahol a B betű a binokulár megnevezése, távcsőnél az átmérő és a fókusz mm-ben, pl. 100/1000 és a nagyítás.) Nem szükséges az észlelőlapot innen kivágni, e-mailben vagy papírlapon is beküldhető.

Szabad szemes és binokulárral végzett észlelésnél elegendő csak az átlátszóságot megadni, a nyugodtság megadásának csak távcsöves észlelésnél van értelme. A skálafokozatok megtalálhatók itt: http://www.vcse.hu/ vega/utmutato/page1.html. Az átlátszóság azért különösen fontos, mert derült, nagyon tiszta időben a hamuszürke fény jobban látszik.

A hamuszürke fény skálafokozatai:

Z:  negatív észlelés, a hamuszürke fény nem látszik.

A: alig üt el az égtől, igen sötét.

B: sötét, de könnyebben észrevehető.

C: közepes erősségű, de szélei gyengén, bizonytalanul határoltak.

C+: közepes erősségű, de szélei jól határoltak.

D: igen erős, világos, szélei jól határoltak.

E: igen erős, egy vagy több holdtenger látszik benne.

(A C+ és az E fokozatot 2011-ben vezettük be, a korábbi tapasztalatok alapján ugyanis a skála nem volt elég finom. Az észlelők saját tapasztalataik alapján írhatnak + és – jeleket, pl. E- vagy B+, ha a skálát tovább kell finomítani az észlelés jobb leírása érdekében.)

Ha binokulárral vagy távcsővel nézzük a jelenséget, akkor a sötét oldalon, a hamuszürke fényben néha a holdtengerek kivehetők. Ha ilyet látunk, jegyezzük fel az “egyéb jellegzetességek” rovatba.

Az észleléseket – lehetőleg e-mailben a vcse@vcse.hu címre – az alábbi határidőkig kell beküldeni:

november, december, januári észleléseket: február 6-ig

február, március, áprilisi észleléseket: május 6-ig

május, június, júliusi észleléseket: augusztus 6-ig

augusztus, szeptember és októberi észleléseket: novem-ber 6-ig

 

Az észlelők neveit és észleléseiket a VEGA-ban közzétesszük.

 

A VEGA korábbi számaiban már többször közöltünk hamuszürke fény-észleléseket. A jobb áttekinthetőség kedvéért ezeket most egységes formátumban ismét leközöljük:

 

  1. már. 20. D Csz 40/360L, 40x HK=4,39, A hamuszürke fény világos, mélyszürke színű, éles, határozott pereme van. (V7/10)

 

  1. feb. 28. D Csz, 48/540L, 108x, HK=5,16,  D             Ila, 48/540L, 90x, HK=5,16,  D             Szt, 48/540L, 108x,  HK=5,16  (mindhárom V11/4)
    már. 28. B Csz, szabad szem, HK=7,14,   C                Csz, 48/540L, 30x, HK=7,2,  (mindkettő V11/4)
  1. már. 5. C Pzs, 10x50B, hajnali ég,  HK=22 (V30/8-9)
  1. már. 6. C Pzs, 10x50B, hajnali ég, HK=23 (V30/8-9)
  1. már. 14. A Pzs, 10x50B, HK=1 (V30/8-9)
  2. már. 15. D Pzs, 10x50B, HK=2 (V30/8-9)
  3. már. 16. D Pzs, 10x50B, HK=3 (V30/8-9)
  4. már. 17. D Pzs, 10x50B, HK=4 (V30/8-9)
  5. már. 20. C Pzs, 10x50B, HK=7 (V30/8-9)
  6. ápr. 19. D Pzs, 10x50B, HK=7 (V30/8-9)
  7. máj. 16. D Pzs, 10x50B, HK=6 (V30/8-9)
  8. jún. 15. D Pzs, 10x50B, HK=6 (V30/8-9)
  9. feb. 2. D Pzs, 10x50B, HK=3 (V30/8-9)
  10. feb. 3. D Pzs, 10x50B, HK=4 (V30/8-9)
  11. feb. 4. D Pzs, 10x50B, HK=5 (V30/8-9)
  12. dec. 7. D Csa, 7x50B, HK=5 (V30/8-9)
  13. dec. 11. B Csa, 7x50B, HK=8 (V30/8-9)
  14. dec. 12. A Csa, 7x50B, HK=9 (V30/8-9)
  15. feb. 23. C Pzs, 10x50B, HK=4 (V30/8-9)
  16. feb. 23. A Pzs, 10x50B, HK=8 (V30/8-9)
  17. márc. 5. D Csa, 7x50B, HK=4 (V30/8-9)
  18. feb. 10. D Csa, 7x50B, HK=3,1 (V32/6)
  19. feb. 11. Z Csa, 7x50B, HK=4 (párás ég)                                       (V32/6)
  20. feb. 13. B Csa, 7x50B, HK=6,1 (felhők)                                        (V32/6)
  21. dec. 3. D Kzs, 106/500L, 50x HK =25,1                                     (V53/16)
  1. ápr. 9. E Csa, 10x50B, HK=2,3. A binokulárban jól látszanak a holdtengerek. (V81/8)
  1. ápr. 5. E Csz, szabad szemmel, HK=2,2

HK: a Hold kora (az újholdtól eltelt napok száma). L: lencsés távcső. x: távcső nagyítása (20x: hússzoros nagyítás). Zárójelben az észlelés közlésének első helye (V: VEGA, utána a lap sorszáma és az oldalszám).

Névkódok: Csa: Csizmadia Ákos, Csz: Csizmadia Szilárd, Ila: Illés Anita, Kzs: Kovács Zsolt, Pzs: Pető Zsolt, Szt: Szekeres Tibor.

 

A megfigyelések száma:

Csizmadia Ákos                                 8

Csizmadia Szilárd                              5

Illés Anita                                           1

Kovács Zsolt                                       1

Pető Zsolt                                           15

Szekeres Tibor                                   1            

Összesen:                                             31 megfigyelés

 

összefüggés a Hold kora és a hamuszürke fény erőssége között. - VCSE - VEGA
összefüggés a Hold kora és a hamuszürke fény erőssége között. – VCSE – VEGA

 

A Hold kora függvényében felrajzolhatjuk a hamuszürke fény erősségét is . A vízszintes tengelyen az újholdtól eltelt napok számát tüntettük fel: 0 az újhold napja, a negatív számok az újhold előtti napokat jelzik, a pozítiv számok az újhold utániakat. (Utolsó negyed tehát kb. -7,4 napnál, első negyed +7,4 napnál van ezen a skálán). A következő átváltásokat használtuk az ábra elkészítéséhez: Z = 0, A=3, B=6, C=9, D=12 és E=15. (Így lehetőség lesz később beilleszteni ebbe a listába az alfokozatokat, ha valaki a + és – alfokozatokat is használja majd.) A behúzott vonalak a hamuszürke fény észlelő által látható erősségének a megfigyelésekből várt menetét mutatják. Ez csak egy nagyon előzetes eredmény, a jövőben – több észleléssel – pontosítható. Lehetséges, hogy a hamuszürke fény már az újhold utáni 6. nap után elkezd kevéssbé látható lenni, de az is lehet, hogy csak gyengébb megfigyelési körülmények okozzák ezt az érzetet, és egészen a 7. napig feltűnően ragyog, és a 9. napon tűnik csak el.

Hajnali megfigyelés alig van, az utolsó negyedtől az újholdig tartó időszakból különösen jó lenne, ha lenne megfigyelés. Arról jelenleg semmit nem tudunk, hogy a felsőlégkör állapotától (pl. mennyi vulkanikus hamu és egyéb szennyeződés van a légkörben), valamint a Föld felhőkkel való borítottságától (a felhők több napfényt vernek vissza, mint a szárazföldek vagy a tenger) hogyan  függ a hamuszürke fény láthatósága. Ha lenne a következő két-három év minden lunációjából (a lunáció a Hold egy Föld körüli keringésének időszaka) 5-6 megfigyelés, akkor már esetleg tudnánk felelni ezekre a kérdésekre. Ezért lenne igazán időszerű, ha minél többen és hosszabban végeznék ezt az egyszerű megfigyeléssorozatot.

Mindezek nagyon is csak előzetes eredmények. Mivel a megfigyelések szabad szemmel és binokulárokkal is végezhetők, és nem vesznek igénybe alkalmanként az észlelés lejegyzésével együtt két-három percnél többet, mindenkit biztatunk a megfigyelésekre, és az eredményeknek a vcse@vcse.hu e-mail címre történő beküldésére! A megfigyeléseket nagyon várjuk!

 

Holdfogyatkozás lesz 2011. december 10-én

Magyarországról részben megfigyelhető lesz a 2011. december 10-én koraesti órákban zajló holdfogyatkozás: a jelenség második felét, a kilépést lehet észlelni tőlünk. (Teljes egészében a keleti féltekéről lenne megfigyelhető.) A fogyatkozás nagysága mindössze 1,11 (azaz a teljesség közepén ennyi látszó holdsugárnyi lesz a Hold középpontjának és az árnyék közepének távolsága.) Kelet-Magyarországon már 15:32 körül, Nyugat-Magyarországon csak 16:04-kor kel fel a Hold. Mivel a Hold 15:57-kor kezd el kilépni az árnyékból, a keleti végeken kicsit lehet látni a teljes fogyatkozásban lévő Holdat, Ny-Magyarországon azonban már csak azt, ahogy a Hold egyre inkább kilép az árnyékból. A fogyatkozás vége 17:18-kor lesz. A Hold az Aldebarantól csak 9°-ra lesz. Időadatok téli időszámítás szerint:

Részleges fogyatkozás kezdete: 13:45

Teljes fogyatkozás kezdete: 15:06

Teljes fogyatkozás vége: 15:57

A Hold kel Nyugat-Magyarországon: 16:04

A részleges fogyatkozás vége: 17:18

A kényelmes időpont miatt azoknak, akik kelet-délkeletre jó kilátással bírnak, a holdfogyatkozás jó alkalom távcsöves bemutatók szervezésére, szabadszemes és binokuláris megfigyelésekre, fotózásra. Jó észlelést!

 

ASZTROFOTOGRÁFIA

A következő oldalakon tagtársaink által beküldött fotókat közlünk. Helyhiány miatt az összes fotó közlésére most nincs mód, következő számainkban folytatjuk a beküldött anyagok közlését. Fotóitokat nagyon szépen köszönjük, mert ez lehetővé teszi munkátok megismertetését és lapunkat színesebbé teszi.

 

Hegyi Norbert felvétele a C/2007 N3 (Lulin) üstökösről - VCSE - VEGA
Hegyi Norbert felvétele a C/2007 N3 (Lulin) üstökösről – VCSE – VEGA

 

Hegyi Norbert felvétele a C/2007 N3 (Lulin) üstökösről (a két fehér vonallal megjelölve). A bal alsó sarokban egy meteor is feltűnt. A felvétel a Hegyhátsáli Csillagvizsgáló 50cm-es RC távcsövével készült 2008. június 9-én 23:34 UT-kor 6×60 sec expozíciós idővel, FLI-CM9 CCD-kamerával.

 

VCSE - VEGA - Hegyi Norbert felvétele
VCSE – VEGA – Hegyi Norbert felvétele

2011. március 11-én 16:38 UT körül Hegyi Norbertnek sikerült naplementekor három apró sötét foltot megfigyelnie az elvörösödő Nap korongján. Egészen 16:41 UT-ig sikerült nyomon követnie szabadszemmel a foltokat. A mellékelt fotót ugyanő készítette 16:43 UT-kor. A megfigyelés Helye: Körmend. A kép ISO 80-nal, 1/1000 sec expozíciós idővel, Sony Cybershot DSC-H5 fényképezőgéppel készült. A képen a NOAA 1166 és 1169-es foltok mutatkoznak meg.

 

VCSE - VEGA - Csizmadia Szilárd felvétele - M15
VCSE – VEGA – Csizmadia Szilárd felvétele – M15

 

Az M15 (NGC 7078, GH Peg) felvételét Csizmadia Szilárd készítette Berlinből, 127/1500-as MC távcsővel, 32×10 sec (=5 perc 20 sec) expozíciós idővel, Meade DSI Pro II CCD-kamerával, szűrő nélkül, fókuszfelező használatával. A felvétel időpontja: 2011. szeptember 3., a kép mérete: 26×20 ívperc.

 

VCSE - VEGA - hegyi Norbert felvétele - M57
VCSE – VEGA – hegyi Norbert felvétele – M57

Az M57 (NGC 6720, Gyűrűs-köd, PL Lyr) felvételét Hegyi Norbert, Benkő Imre és Benkő Dóra készítették a Hegyhátsáli Csillagvizsgáló 50 cm-es, f/8-as RC-távcsövével 2011. augusztus 18-án 19:17 UT kezdettel, összesen 1 óra 3 perc 30 másodperc expozíciós idővel, Canon 450D fényképezőgéppel.

 

 

VCSE - VEGA - Preczlik Gábor - Eszkimó-köd
VCSE – VEGA – Preczlik Gábor – Eszkimó-köd

Az Eszkimó-köd (NGC 2392 PL Gem) felvételét Preczlik Gábor készítette a Hegyhátsáli Csillagvizsgáló 50 cm f/8 RC-távcsövével, Canon EOS 350D fényképezőgéppel és 22,5 perc expozíciós idővel.

VCSE - VEGA - M57
VCSE – VEGA – M57

Az M57 (NGC 6720 PL Lyr) felvételét a VCSE kávási őszi észlelőhétvégéjén résztvevők készítették (Zelkó Zoltán, Győrffy Ákos, Csizmadia Szilárd), a VCSE 250/1200-as Newton-reflektorával, Meade DSI Pro II CCD kamerával, RGB szűrőkkel és fehér fényben, 4 szín x 30 felvétel x 10 sec expozíciós idővel, 2011. október 31/nov 1-én.

 

VCSE - VEGA - M27
VCSE – VEGA – M27

Az M27 (Súlyzó-köd, NGC 6853 PL Vul) képét Pulai Gábor és Horváth András készítette Meade 25,4 cm-es LX200 GPS Schmidt-Cassegrain távcsővel, Canon EOS 5D fényképezőgéppel, több 20 sec-es felvétel összeadásával. A képfeldolgozáshoz a PixInsight for Macintosh szoftvert használta.

214543

A zalaegerszegi HUVCSE01 meteorkamera rögzítette ezt a kapitális tűzgömböt 2011. június 10-én 21:45:43 UT-kor. Repülési ideje közel 7 másodperc (!) volt. A Budapesten működő HUVCSE02 kamera is rögzítette a tűzgömb útját, így lehetőség nyílik pályaszámításra. A metor fényessége kb. -4 magnitúdó volt (Bánfalvi Péter, Zelkó Zoltán).

 

Továbbra is várjuk felvételeiteket és észleléseiteket. Mind a most közlésre nem került képeket, mind az új észleléseket folyamatosan közölni fogjuk. – A szerk.

 

 

TUDOMÁNYTÖRTÉNET

 

A MÉLY-ÉG OBJEKTUMOK KORAI KUTATÁSA – CSIZMADIA SZILÁRD

A mély-ég objektum kifejezés az angol “deep-sky object” magyarosítása. A kifejezés a 18. században keletkezett, amikor ezzel a szókapcsolattal illeték mindazokat az égi-testeket, amelyek nem csillagok és a Naprendszer határain túl vannak: az “ég mélyén”. Ez egyben a kifejezés magyarázata is.

Magyarul a kifejezés írásmódja következetlen. A mély-ég észlelési ág hazai meghonosítója, Szentmártoni Béla maga is hol mélyégnek, hol mély-égnek írta.

Mivel a mélyegek lényegét elhelyezkedésük adja (a Naprendszeren túl kellenek, hogy legyenek), és nem fizikai tulajdonságaik (elég, ha nem csillagok és nem planetáris testek), a legkülönfélébb objektumok tartoznak a mélyegek közé: diffúzködök (DF), sötétködök (SK),  planetáris ködök (PL), szupernóva-maradványok (SNR), aszterizmusok és csillagcsoportosulások (AST), nyilt-halmazok (NY), gömbhalmazok (GH), galaxisok (GX), valamint egyéb extragalaktikus objektumok (pl. blazárok, kvazárok, aktív galaxismagok). Ezeknek az objektum-típusoknak a magyarázata megtalálható pl. az egyesületi észlelési útmutató 15-16. oldalán, amely a http://www.vcse.hu/vega/utmutato/page16.html webcímről bárki számára elérhető.

Mindezeknek az objektumtípusoknak az összetétele, kialakulása, szerkezete és fizikája nagyon is különböző. A csillagászok különböző csoportjai tanulmányozzák tulajdonságaikat, és aki specialistája az egyik típusnak, gyakran nem szakértője a másiknak. Az észlelő amatőrcsillagász számára azonban ezek az objektumok egységesen mélyegek és a mélyég-észlelési szakág részét képeik – ez még abból az időből származik, amikor nem voltak tisztában ezeknek az objektumoknak a fizikai természetével.

 

A mélyegek felfedezése

A távcső előtti kor

Már az ókorban és a középkorban is leírtak olyan égi látnivalókat, amelyek nem csillagok, hanem csillag-csoportosulások és ködösségek az égbolton.

A Bika csillagképben szabad szemmel is látható két feltűnő nyilthalmazt, a Fiastyúkot (Pleiades) és a Hyades-t legkorábban már Homérosz említi a kb. Kr. e. 750 körül keletkezett Ilíászában. Hesziodusz (Kr. e. 740-670) a “Napok és munkák” című, kb. Kr. e. 720 és 700 között megírt művében szintén említi ezt a két nyilthalmazt. A Fiastyúkot a Bibliában is többször emlegetik, elsőként Homérosszal egyidejűleg, Ámosz próféta könyvében (amely Kr. e. 750/749-ben íródott). Ugyancsak előkerül Jób könyvében, amelynek keletkezési ideje nem pontosan ismert, de a konszenzus szerint Dávid király uralkodása körül, azaz Kr. e. 1000 táján íródott. Ha ez igaz, akkor ez a Fiastyúk legkorábbi említése. Mások szerint azonban Jób könyve még korábban, Mózes idején íródott (a Kr. e. 13-16. században), vagy inkább később, a Kr. e. 3-5- században – e kérdés vajmi kevésbé fontos a mi szem-pontunkból. Érdekes, hogy eddig nem kerül elő még korábbi feljegyzés a Fiastyúkról, pedig a kaldeus csilla-gászoktól már Kr. e. 2500 tájékáról, a kínai csillagászok-tól pedig hasonló korból vannak feljegyzéseink.

Egyesek arra gyanakodnak, hogy az Androméda-galaxist babiloniai és sumér forrásokban megemlítik, de a szöveg nehezen érthető, és nem biztos, hogy erről az égi ködösségről beszélnek.

A Közép-Amerikában élő maják népmeséiben vannak olyan részletek, amelyet egyes néprajzi kutatók az Orion-köddel azonosítanak, mindenesetre itt is hasonló bizony-talanságban vagyunk, hogy vajon valóban erről az égi ködről beszélnek-e a maják.

Az sem biztos, hogy Arisztotelész (Kr.e. 384-322) vajon tényleg látta-e szemével az M41 nyilthalmazt, ami a Szíriusztól délre helyezkedik el. Nagyon tiszta égen, zavaró fényektől nagyon távol, ha az ember tudja, hol keresse, egy gyakorlott amatőrcsillagász szabad szemmel is észreveheti az M41-et. Ha feljegyzéseit tényleg helyesen azonosítják az M41-gyel, akkor ez volt a leghalványabb, szabad szemmel észlelt mély-ég objektum az ókorban. Az viszont egészen bizonyosnak tűnik Burnham, P. Doig és J. E. Gore a 20. század elején folytatott utólagos vizsgálataiból, hogy Arisztotelész észlelte a Hattyúban az M39 nyilthalmazt, amely Európából nyári tiszta éjszakákon, magasan a fejünk felett könnyen látszik távcső segítsége nélkül is. Arisztotelész “üstökösszerű” objektumot említ, ami nem mozdul a csillagképhez képest, ez alapján gyanítják, hogy ez az M39 lehetett.

Úgy tűnik, Aratosz görög költő (Kr. e. 310-245) említi először a Nyáj (Praesepe) nyilthalmazt a Rák csillagképben, amelyet ma M44-ként ismerünk. Ő még úgy írja le, mint “köd a Rákban”.

Az ókor legnevesebb csillagásza, a görög Hipparkhosz (Kr. e. kb. 190-120) maradandót alkotott a csillagászatban. Több nevezetes csillagászati felfedezés mellett egy csillagkatalógust is összeállított. Két – vagy inkább három – ködös égi objektumot említ méltán híres csillagkatalógusában, a Praesepét és a Perzeusz-beli Ikerhalmazt. Ez utóbbi két, egymáshoz közel látszó nyilthalmaz, modern nevük h Persei és khí Persei, vagy  NGC 869 és NGC 884. Mindegyik könnyen látszik szabad szemmel is.

Végül az ókor legnagyobb csillagásza, Ptolemaiosz (Kr. u. kb. 85-165) szintén összeállított egy csillagkatalógust elődei munkáit egybedolgozva. E csillagkatalógusban ő is említést tesz égi ködökről. Főművében, az Almagesztben összesen már hét ilyen objektumot sorol fel: az M44-et, az Ikerhalmazt, és újakat is: a Skorpió-beli M7-et (szintén nyilthalmaz), és a Bereniké Haja elnevezésű nyilthalmazt, amely egyben csillagkép is, és Melotte 111 néven is ismert. A többi három objektum nem létezik, vagy csak aszterizmus.

Közel nyolcszáz évig nem történik újabb említésre méltó felfedezés vagy megfigyelés témánkban. Egészen a kora középkor magas szintű arab csillagászatáig kellett várni az első valódi ködösség felfedezéséig. Az említett nyilthalmazok ugyanis csak szabad szemmel nézve ködösek, de jó szemű ember maga is felbontja pl. a Fiastyúkot csillagokra, de távcsővel a többi is csillagokra bomlik. Az Androméda-ködöt 905-ben fedezte fel valaki, de csak 964-ben rögzítette írásban Al-Szufi arab csillagász (903-986) (Lehet, hogy korábban is látták már, de felfedezőnek mindig azt tekintjük, aki elsőként írta le az objektumot.)

Al-Szufi két másik nyilthalmazt is leírt könyvében. Az egyik egészen biztosan az IC 2391, egy fényes nyilthalmaz a Vitorla csillagképben. Úgy tűnik, ugyan-csak Al-Szufi írta le elsőként a Ruhafogasként emlegetett nyilthalmazt, azaz mai nevén a Collinder 399-et. Noha a déli népek egészen bizonyosan számon tartották a két Magellán-felhőt, Al-Szufi tesz említést először róluk írásban. Ezek Európából nem látszanak, annyira messze délen vannak az égbolton, de az ő észlelőhelyéről, Dél-Arábiából már a horizont fölé jönnek az év egy bizonyos időszakában. Ezen kívül könyvében megismétel Ptole-maiosz ködösségei közül hatot, összesen tehát tizenegy ködös objektumról tesz említést.

Al-Szufi bámulatos tevékenysége átvezet minket már a középkorba. További évszázadok elteltével a déli tengerekre merészkedő portugál hajósok jegyeztek fel újabb mély-ég objektumokat. V. Y. Pinzon (1563-1514) tesz említést először a Szeneszsákról, egy nagy, hatalmas kiterjedésú sötét foltról – valójában sötétköd – a Tejútban. A. Vespucci (1451-1512) olyan objektumokról számol be, amiket ma a két Magellán-felhővel és a Szenesszákkal azonosítunk – egyik sem újabb felfedezés tehát. 1519-ben F. Magellan (1480-1521) újra jelentette a Magellán-felhőket, amiket róla neveztek el végül. Részben Al-Szufi munkáit az akkori Európában nem ismerték, másfelől Magellán leírása pontosabb volt az objektumok helyzetéről, és nagyobb publicitást is kapott. Annak ellenére róla nevezték el ezt a két galaxist, hogy a déli féltekén élő népek már jóval előtte ismerték, de vagy írásuk nem volt, vagy feljegyzéseikbe nem vették bele – és, mint már említettük, a felfedező az a személy, aki először ad pontos, jó leírást az objektumról. Az ókorban és a középkorban tehát összesen 15, szabad szemmel is látható mély-eget ismertek – már amikor a felfedezők könyve elérhető volt. Ezek a felfedezés sorrendjében:

M45, Hyades, M41, M39, M44, NGC 869 és 884, M7, Mel 111, M31, IC 2391, Cr 399, Szenesszák, a két Magellán-felhő.

 

A távcső feltalálása után 1746-ig

Elsőként az angol Th. Harriot és G. Galilei fordították távcsöveiket az égbolt felé 1609-ben. Míg Harriot inkább a Hold iránt érdeklődött, Galilei mindent megnézett távcsövével, amit csak látott. Az M44-ről megállapította, hogy nem ködösség, távcsöve csillagokra bontja. Csak szemünk kicsiny felbontóképessége miatt látjuk ködösségnek szabad szemmel.

  1. C. F. de Peiresc (1580-1637) francia csillagász figyelte meg először távcsővel az Orion-ködöt 1610-ben. Fura, hogy az egyébként városi fények alól szabad szemmel is látható Orion-ködöt távcsővel fedezték fel. J. B. Cysatus (1588-1657) jezsuita csillagász szintén felfedezte Peiresc-től függetlenül távcsövével az Orion-ködöt 1611-ben. Ez a két megfigyelés csak sok-sok évvel később vált szélesebb körben ismertté. Galilei maga nem tudta kis teljesítményű távcsövével az Orion-köd köd-természetét észlelni (nem is látott ködösséget), csak sok-sok csillagot a területen. A magam részéről azt gyanítom, hogy ez inkább az NGC 1981 nyilthalmaz lehetett, ami kéttucatnyi, nagyon fényes csillagból áll közvetlenül az Orion-köd felett északra, mintegy három teleholdnyi területen. Kis nagyítással megejtően szép látványt nyújtanak, és Galilei távcsövével könnyen észlelhetők voltak. 1617-ben Galilei észlelte azt a kis csillagcsoportot az Orion-köd közepén, amit ma Trapézium néven ismerünk. A Trapézium egy négy csillag alkotta, trapéz-alakú csillagcsoport, de Galilei kicsi távcsöve csak három csillagot mutatott meg egymáshoz közel. 1612-ben S. Marius (1570-1624) német csillagász távcsövével függetlenül felfedezte az Androméda-ködöt – Al-Szufi könyve még mindig nem volt ismert Europában (sem).
  2. B. Hodierna (1597-1660) olasz csillagász már valódi mély-ég katalógust állított össze, amelyet egy 20x-os nagyítású Galilei-távcsővel készített. 40 objektuma közül 19 valós. Bár katalógusát 1654-ben Palermo-ban kinyom-tatták, valamiért mindenki figyelmét elkerülte, és csak 1985-ben vált ismertté, hogy ő állította össze az első távcsövel készült mély-ég katalógust! (Addig ezt a címet Ch. Messier-nek adták.) A következő felsorolás megadja, hogy mely objektumokat látta Hodierna. A többség ezek közül az ő saját felfedezése:

M31, M42, Alpha Per-halmaz (Mel 20), M6, M8, M36, M37, M38, M41, M47, NGC 2362, NGC 6231, M 33, M34, NGC 752, NGC 2451, NGC 2169, NGC 2175, Collinder 399.

 

1656-ban Ch. Huyghens újra felfedezte az M42-t és a Trapézium-halmazt, de 1673-ig kellett várni, amíg J. Picard megtalálta a trapéz negyedik csillagát is. Megfigyelését 1684-ben Huyghens megerősítette. (Struve  1826-ban fedezte fel a halmaz ötödik tagját egy 24 cm-es műszerrel. A hatodikat J. Herschel 1830-ban, a hetediket és a nyolcadikat A. Clark, ill. E. E. Barnard 1888-ban. Ez utóbbi észlelők 60-91 cm-es távcsöveket használtak már.)

  1. Hevelius (1611-1687) lengyel csillagász 1564 csillagból álló katalógust állított össze, amelybe néhány ködösnek látszó objektumot is belevett, közte az M31-et és az M44-et: a többi 14 csak aszterizmus vagy nem is létezik. Hevelius egyik ilyen aszterizmusát később Messier M40 néven katalógizálta. Hevelius függetlenül felfedezte a Nyilasban az M22 gömbhalmazt, amelyet azonban kissé korábban A. Ihle (1627-1699) 1665-ben már megfigyelt és leírt. Ez volt az első ismert gömb-halmaz, de akkoriban még csak ködösségnek látták a távcsövekben.
  2. Flamsteed (1646-1719) 1712-ben, majd a halála után, 1725-ben megjelent katalógusában leírta az addig már ismert csillaghalmazok közül a Mel 111-et, az Ikerhalmazt, az M31-et és az M42-t, és közzétette három saját felfedezését: M8, M41 és NGC 2244 nyilthalmazok. G. Kirch (1639-1710) 1681-ben az M11 nyilthalmazt fedezte fel a Pajzs csillagépben, 1702-ben pedig az M5 gömbhalmazt a Vadászebekben. E. Halley (1656-1742) ugyan csak két mély-ég objektumot fedezett fel (mind-kettő gömbhalmaz: az Omega Centaurit 1677-ben és az M13-at 1714-ben), és mély-ég katalógusa is csak hat objektumot sorolt fel (az előző kettőn kívül még az M11, M22, M32 és M42-t), Hodierna katalógusával szemben mégis sokan ismerték, és minden csillagvizsgálóban tudtak róla.

A 18. század elején egyre több embernek lett jobb minőségű távcsöve, amit a felfedezések megszaporodása is mutat. J. Bevis (1695-1771) 1731-ben bejelentette az M1 felfedezését – ezt ma Rák-ködként ismerjük, és egy szupernóva-robbanás maradványa. J. J. D. de Mairan (1678-1771) 1733-ban közzétette az M43 felfedezését, ami egy kis mellékköd a sokkal nagyobb Orion-köd mellett. W. Derham (1657-1735) 16 objektumból álló katalógust tett közzé, amelyeket Hevelius és Halley listából állított össze, de csak az M7 és az M31 érdekes közülük, a többi aszterizmus csak vagy egyszerűen nem is létezik.

 

A Messier-katalógushoz vezető út

A megnövekedett érdeklődés átfogó vizsgálatokat inspirált a korábbi véletlenszerű felfedezések után. Ph. L. de Chéseaux (1718-1751) fiatalon elhunyt svájci csillagász tűnik az elsőnek, aki szisztematikusan keresgetett az égbolton távcsövével új ködössségek után. 1746-ban munkájáról írt egy összefoglaló levelet a Francia Tudományos Akadémiának, amelynek ülésén felolvasták. Bár a 19. század végéig nem nyomtatták ki ezt a levelet, munkája a felolvasás eredményeképp mégis széles körben ismertté vált. Nyolc saját felfedezése mellett három független felfedezést is magáénak mondhat, listája pedig 21 objektumot tartalmazott. Nagy erőssége katalógusának, hogy mind a huszonegy ténylegesen létező objektum. Mások is fedeztek fel mélyegeket a 18. században:

Szórványfelfedezések a 18. században

Felfedező         Objektum             Csk           Év

Maraldi           M2                         Aqr            1746

Maraldi           M15                       Peg            1746

Le Gentil         M32                       And           1749

Le Gentil         M8                          Sgr           1749

Le Gentil         NGC 6712             Aql            1749

Le Gentil         M38                       Aur           1749

Le Gentil         M36                       Aur           1749

Köhler              M81, 82                UMa          1772

Bode                 M81, 82                UMa          1774

Bode                 M53                       Com          1775

Bode                 M92                       Her           1777

Köhler              M67                       Cnc            1778?

Bode                 M64                       CVn           1779

Pigott               M64                       CVn           1779

Pellepoix         M57                        Lyr            1779

Köhler             M59, M60             Vir              1779

Oriani              M61                        Vir             1779

Bode                M48, IC 4665       Hya/Oph  1782

Megj.: AZ IC 4665-öt már korábban mások is látták.

  1. L. de la Caille (1713-1762) a déli égbolt alá utazott 1751-52-ben, és 42 listából álló katalógust jelentett meg. Ebből csak 32 objektum létezik, de 24 eredeti felfedezés. Legérdekesebb felfedezései közé tartozik a 47 Tucanae gömbhalmaz és a Tarantulla-köd, valamint az M83 spirál-galaxis. J. E. Bode 1779-ben egy 75 objektumból álló listát közölt a berlini Csillagászati Évkönyvben, de modern vizsgálatok szerint csak 50 létezik közülük – a számok növekedése azonban mutatja a felfedezések gyors ütemét.

Külön meg kell emlékezni Charles Messier (1730-1817) francia csillagászról. Az új üstökösök utáni kutatással foglalkozó Messier-t az égen az üstököshöz hasonló objektumok zavarták meg a gyors üstökösfelfedezésben. Ezért átvizsgálta a korábbi listákat, és a ténylegesen létező objektumokat újra megfigyelte, pozícióikat precízen meghatározta, és leírásokat adott kinézetükre, méretükre és fényességükre. Számos saját felfedezéssel bővítette katalógusát, nem csak a korábban felfedezettek újbóli megfigyelése szerepelt benne (első saját felfedezését 1764-ben tette, amikor észrevette az M3-at). Több, mint egy évtizednyi munkával 103 objektumból álló listát tett közzé a francia csillagászati évkönyvben, amelyek két kivétellel léteznek, így listája a korábbiaknál hosszabb és sokkal megbízhatóbb volt, és világszerte ismertté vált. Később kiderült, hogy az M91 az M58, az M103 pedig az M102 ismételt megfigyeléséből származó hiba, és Messier nem vette észre, hogy ezt a két galaxist már látta korábban. Mivel azonban katalógusa óriási mérföldkőnek számított, a későbbi korok hálás csillagászai az M91 és M103 nevet az előzőek közelében látszó másik galaxisnak, illetve gömbhalmaznak adták. Messier későbbi megfigyelései az asztalfiókban maradtak, mert a francia forradalom zűrzavaros évei alatt a publikálás rendkívül nehézkes volt. Később, a 19. század második felében és a 20. század közepén összegyűjtötték Messier és munkatársa, P. Méchain még hiányzó hét megfigyelését, amelyeket M104-110 számokon adtak hozzá a katalógusokhoz. Az igazságos utókor szerint tehát a Messier-katalógus 110 objektumból áll, amelyből 44-et maga Messier fedezett fel, 20-at pedig mások munkáiról nem tudva függetlenül regisztrált. Méchain, akinek a felfedezései a Messier-katalógusba kerültek bele, az 1779-et követő években 25 saját felfedezést tett. A Messier-katalógus első változata 45 objektummal 1771-ben, az első kiegészítés immár 68 objektummal 1781-ben, az utolsó változat pedig 1784-ben 103 objektummal jelent meg. A katalógus modern változatának 110 objektuma közül 40 galaxis, 29 gömbhalmaz, 27 nyilthalmaz, hat diffúzköd, négy planetáris köd, egy szupernóva-maradvány, kettő aszterizmus (az M24 és az M73), egy pedig nem mélyég-objektum, hanem kettőscsillag (az M40). Itt a korai felfedezések összefoglalóját megszakítjuk, mert a téma következő jelentős kutatója, W. Herschel munkássága már egy következő korszakot jelent a tudománytörténetben.

 

A http://messier.seds.org/xtra/history/deepskyd.html weblap alapján készült írás.


 EGYESÜLETI HÍREK

 Új tagtársaink

  1. június 23-tól tagtársunk Oláh Patrícia és Ódor Zsófia zalaegerszegi gimnazisták, június 29-től pedig Stark Lívia budapesti gimnazista. Augusztus 30-án Takács Piroska zalaegerszegi gimnazista lett a VCSE új tagja.

 

Támogatások

Szeptember, illetve október hónapokban a Zala Megyei Kereskedelmi és Iparkamara 20 000.- Ft-tal (nyári tábort illetően), Zalaegerszeg Megyei Jogú Városa pedig 50 000.- Ft-tal (az egyesületi húsz évet bemutató kiadvány megjelentetése céljával) támogatta a Vega Csillagászati Egyesületet. Köszönjük!

 

Egyesületi események

ápr. 7.: Virtuális Csillagászati Klubösszejövetelt tartottunk, amelyen Mohácsi István tartott egy nagyon élvezetes, nagyon lendületes és érdekes előadást Közeli fekete lyukak címmel. Az összejövetelen 19-en vettek részt.

ápr. 16.: idei közgyűlésünket Zalaegerszegen, a Tudomány és Technika Házában tartottuk 14 fő egyesületi tag és hét vendég részvételével. Az elnökségi beszámoló, a közhasznúsági jelentés és az éves beszámoló ismertetése és elfogadása  után a 2011. évi Hettyei János-Díjat Juhász Tibor zalaegerszegi csillagásznak adtuk, főként az Albireóban kifejtett munkásságáért. A közgyűlést követően Hegyi Norbert a magaslégköri ballonkísérlet terveiről bezsélt, Nagy Viktor, Bánfalvi Péter, Győrffy Örs, Szente Hajnalka és Győrffy Ákos (ebben a sorrendben) pedig az Egyesület alapításának 20. évfordulója kapcsán emlékeztek. Szünetet követően Csizmadia Ákos binokuláris észlelései lehetőségekről beszélt, Bánfalvi Péter a zalaegerszegi egyesületi meteorkamera működését mutatta be, Csizmadia Szilárd pedig egyik előadásában az előző húsz év csillagászatának néhány fontos eredményét emelte ki, a másikban pedig szimultán meteorészlelések kiértékeléséről, eredményekről beszélt. A közgyűlés utánra tervezett észlelőest a nem megfelelő időjárás miatt elmaradt.

május 5.: ehavi Virtuális Csillagászati Klub-összejövetelünkön a közeljövő tervezett űrtávcsöveiről beszélt Csizmadia Szilárd, az összejövetelen kilencen vettek részt.

május 30.: elnökségi ülést tartottunk skype-on, amelyről csak Mikics Károly ellenőr hiányzott, betegsége miatt. Az elnökségi ülésen zöld utat adtunk a ballonprojektnek, elhatároztuk, hogy veszünk egy 25-30 cm körüli távcsövet a VCSE-nek egyesületi pénzből még a nyári tábor előtt, illetve a logóterveket illetően egyeztettünk, de végleges döntést nem hoztunk még.

június 15.: holdfogyatkozás-bemutatót tartottak tagtársaink: Zalalövőn Preczlik Gábor, Zalaegerszegen pedig Bánfalvi Péter és Cseh Ferenc. Mindkét helyen óriási volt az érdeklődés.

június 22.: távcsöves bemutatót tartott Preczlik Gábor Szőcén.

június 24.: távcsöves bemutatót tartott Preczlik Gábor Zalalövőn.

A Múzeumok Éjszakáján Zalaegerszegen Bánfalvi Péter tartott távcsöves bemutatót Zalaegerszegen.

július 30-augusztus 6. nyári táborunk volt Szécsiszigeten. Részletes beszámolóval majd következő számunkban jelentkezünk.

 

Gálicz Eszter felvétele a 2011. június 15-i holdfogyatkozásról - VCSE - VEGA
Gálicz Eszter felvétele a 2011. június 15-i holdfogyatkozásról – VCSE – VEGA

Gálicz Eszter felvétele a 2011. június 15-i holdfogyatkozásról Budapestről készült 2 sec expozíciós idővel és egy egyszerű digitális fényképezőgéppel.

Holdfogyatkozás - VCSE - VEGA
Holdfogyatkozás – VCSE – VEGA

Holdfogyatkozás-megfigyelések 2011. június 15-én c. cikkünkhöz.  A Napot úgy kell elképzelni, mintha messze a kép alatt lenne ezen a nem méretarányos ábrán, és onnét világítana. Ezért a Föld Nap felé forduló fele (az ábrán alul) megvilágított, ott nappal van, a másik oldalán éjszaka van. A Földet azonban vékony levegőréteg veszi körbe. A légkör átlátszó, ezért rajta keresztülmegy a napfény. Ugyanakkor a légköri molekulákon és poron szóródik a napfény. (Ilyen szórási jelenség hozza létre a felkelő, illetve lenyugvó Nap vöröses színét is.) A fény ezért színeire bomlik: a légkör prizmaként viselkedik. Amikor a Hold keringése során belép a Föld árnyékába, akkor a légkör által szórt fényen: először a kékesen, aztán a sárgáson, végül a vörösön megy át, majd tovahaladva ismét a sárgás, majd a kékes részt keresztezi. A légkör miatt a Föld árnyéka általában megrövidül, és nem ér el a Holdig, ezért lesz vöröses a fogyatkozó Hold. Amikor a Hold az árnyék közepéhez közelebb jár és földközelben is van, valamint pl. vulkáni por és hamu miatt a prizmaeffektus nem működik teljesen, akkor a sötét rész (ahová nem jut a légkör által szórt fényből) közelebb kerül a Holdhoz, és sötétebb holdfogyatkozást látunk.