A csillagászok nagyon sokáig, az amatőrcsillagászok pedig még tovább csak szemmel tekintettek bele a távcsőbe. Az ilyen észlelést nevezzük vizuális észlelésnek. Sokszor rajzban örökítik meg a látványt: most egy ilyen észlelést közlünk. A rajzos észlelés olcsóbb, mint a fotografikus, kevesebb munkával jár, és bár az emberi szem nem olyan érzékeny, mint a fotográfia, a száz-millió fényévekre lévő objektumokat a saját szemünkkel látni csodás, felemelő élmény… Főleg, ha nagy távcsőben részleteket is látunk!

Rajz: Fröhlich Viktória

Szöveg: Csizmadia Szilárd

Az észlelés adatai (Fröhlich Viktória):

M33 GX Tri 457/199 Dobson 68x-os nagyítás (28 mm-es Apex-okulár, szűrő nélkül), 2021. szept. 11. Trahütten, Ausztria, S=10, T=5: Fenomenális látvány, majdnem kitölti a látómezőt. Nincs mindenhol egyértelmű határa, sok helyen diffúzan veszik bele az égi háttérbe, kivéve a spirálkarokat. Ezekből három nagyon könnyen megfigyelhető, egy pedig némi idő elteltével rajzolódott ki. Hosszasabb megfigyelés, illetve elfordított látás segítségével a karokban porsávok is megfigyelhetővé váltak. A galaxismag feltűnően fényes, ellipszoid, a diffúz külső régiók keleti részei valamivel fényesebbek a nyugati oldalnál. A galaxis szabad szemmel is könnyedén kivehető volt a csodálatos ausztriai ég alól.

Fenomenális látvány: az M33 egy 46 cm-es távcsőben (Csizmadia Szilárd). Csodálatosan tiszta az ég, rengeteg csillaggal: kezdő észlelők fel sem ismerik a csillagképeket, olyan sok csillag látszik. A Triangulum-galaxis (Messier 33, M33) szabad szemmel is határozottan látszik az égen, jól elkülönül az égi háttértől. A szeptemberi hajnalon már nagyon magasra mászott fel az égen. Olyannyira megerőltetés nélkül látszik, hogy Schmall Rafael szerint Bortle 2-es kategóriájú ég van.

„Nézzük meg az M33-at!” – mondja Csizmadia Szilárd, és Jandó Attila már állítja is a 46 cm-es nyílású műszert a Lokális Galaxiscsoport 2,73 millió fényévre lévő, de szabad szemmel is látható csillagvárosára. Udvariasan előreengedi az Egyesület elnökét, aki nem bír uralkodni magán, és az izgalomtól (“vajon mit látok majd?”) mászik fel a háromfokú létrán az okulárhoz. Ahogy belenéz a távcsőbe, még a sokat látott csillagász is eltátja a száját: „Ebben a galaxisban mennyi sötét sáv látszik, hihetetlen!”

 

 

Ő már sok távcsővel látta az M33-at a saját szemével – nem csak fényképekről ismeri. Schmall Rafaellel és Vámosi Flóriánnal egyetértenek abban, hogy az M33 csalóka objektum szabad szemmel: sokan, akik látni vélik, nem az M33-at, hanem egy közeli csillagcsoport tagjainak folttá összeolvadó fényét vélik annak sok sötét magyarországi észlelőhelyen. Nagyon ritka, hogy az égtől alig elváló, alig érzékelhető galaxisfoltot észrevegyék. Bár az M33 elméletileg szabadszemes, fénye olyan nagy területen terül szét (71×42 ívpercen!), hogy felületi fényessége nagyon alacsony lesz, és nehéz megpillantani, ha csak kicsi fényszennyezés, pára van a levegőben. Vitatott, hogy lehet-e látni szabad szemmel vagy sem. A helyes válasz az égbolt állapotától, minőségétől függ… Itt azonban szabad szemmel is határozottan elkülönül a sötét égi háttértől.

Az M33 fényes, nagy és közeli galaxis, de látszó mérete olyan nagy, hogy fénye a teleholdnál is nagyobb területen terül el. Ezért egy kezdő amatőrcsillagász, aki GoTo-s segítség nélkül keresi, könnyedén átsiklik felette. 5 cm-es távcsővel alacsony felületi fényessége miatt csak nagyon jó égen látszik és akkor is csak halvány, az égből alig kiemelkedő derengésként: mintha bepárásodott volna a távcső. Részletek nélküli alaktalan folt. 13 cm-es nyílású műszerben már feltűnik a fényesebb középső magja közepes magyar egeken, és hogy a halványabb haló úgy veszi körbe, mint a rózsában a szirmok a virág közepét, de mintha egy-egy szirmot letépett volna valaki. 25 cm-esben már biztosan láthatók a spirálkarok (jó égen kisebben is). Na de itt, a szabad szemmel 6,7-es csillagokat is mutató égen, a 46 cm-esben: a spirálkarok sem egyszerűen ott vannak, hanem magukban a karokban is lehet részleteket látni! A széles spirálkarokon belül sötét, vékony, hosszú sávok tűnnek fel, amelyek nem egészen éjfeketék, hanem „világosfekete” árnyalatúak. Szemmel úgy érezni, mintha a galaxis fénye ezekben a sávokban a tizedére esne vissza.

Odahívják a vizuális észlelők az asztrofotósok közül az ébrenlévőket megszemlélni a Természet csodáját. (Azt tudtátok, hogy a görög eredetű fizika szó Természetet jelent, és az asztrofizikának nevezett ága foglalkozik az Univerzummal?) A legtöbben többször is visszamásznak a háromfokú létrára, nézegetni a majdnem zenitben látszó égi szomszédunkat.

Néhányan szóban összehasonlítják a látványt a nem sokkal ezelőtt megtekintett Androméda-galaxissal (M31). Azt is a 46 cm-essel nézték, Szilárd nagylátószögű (82 fokos), Sky-Watcher gyártmányú Sky Panorama UWA okulárjával. Az M33-hoz a 28 mm-es Apexet használják. Lényeges különbségeket mutatott a két spirálgalaxis, és nem csak azért, mert az M33-ra a lapjáról, az M31-re pedig lapos, kb. 13 fokos szögből nézünk rá. Az Androméda-galaxis spirálkarjai egymástól élesen elváltak, elkülönültek, szinte „át lehetett látni a spirálkarok között”, és majdnem teljesen mélyfekete volt két spirálkar között a háttér. Az M31 spirálkarjai határozottan tiszta fehéresek ebben a műszerösszeállításban. Az M33-ban viszont egymásba folynak a spirálkarok, érintik egymást, tiszta, fényesen világító, élénkszürke a látvány.

A mintegy 20 megfigyelő sokáig nem tudott betelni egyik közeli tejút látványával sem, egymást cserélték az okulárnál. Végül csak hagytak időt Fröhlich Viktóriának, hogy lerajzolhassa.

Az észlelést a www.eszleles.hu-ra töltötte fel szerzője.