2021. júliusi észlelésajánló – Ágoston Zsolt, Kopeczny Zsuzsanna, Csizmadia Szilárd

A következőkben a júliusi amatőrcsillagászati megfigyelésekhez szeretnénk ajánlani néhány objektumot.

A Nap júliusban 05:00 (NYISZ) körül kel, 20:40 (NYISZ) körül nyugszik. (A NYISZ a nyári időszámítás rövidítése – NYISZ = UT + 2 h, NYISZ = KözEI + 1 h, ahol UT a világidő, KözEI a közép-európai idő rövidítése.) Az észlelés napnyugta után – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül másfél-két órával már elkezdhető. Utolsó negyed július 1-én, újhold július 10-én, első negyed július 17-én, telehold július 24-én lesz.

Csillagászati szürkület alatt azt az időszakot értjük, amikor a Nap már legalább -12°-on vagy mélyebben van a horizont alatt, de a -18° horizont alatti magasságot még nem éri el. A -18°-os érték elérése után áll be a teljes sötétség.

Látványosabb, fontosabb események UT időzóna szerint (KözEI-1 óra):

07.04. 19:45 A Merkúr legnagyobb nyugati elongációja
07.05. 22:27 A Föld Naptávolban
07.12. 09:37 A Vénusz 3°-ra az 5,6%-os fázisú Holdól (a Mars közelében)
07.13. 19:22 A Vénusz és a Mars 30′-es közelsége
07.29. 20:15 Az Io és a Callisto árnyéka egyszerre látszik a Jupiteren 20:37-ig
07.30. A Déli Aquaridák (ZHR=25) és az Alfa Capricornidák (ZHR=5) meteorrajok maximuma

A Merkúr láthatósága a hónap első felében kedvező, 4-én kerül a legnagyobb nyugati kitérésbe, ekkor egy órával kel a Nap előtt.

A Vénusz napnyugta után látható, másfél órával nyugszik a Nap után.

A Mars koraeste figyelhető meg a nyugati égen. Gyorsan távolodik, fényessége 1,9 magnitúdóra, látszó átmérője 3,7″-re csökken.

A Jupiter megfigyelhető a Vízöntő csillagképben késő estétől, a délkeleti látóhatáron.

A Szaturnusz megfigyelhető a Bak csillagképben, délkeleten. Este kel, csaknem egész éjszaka megfigyelhető.

Az Uránusz éjfél körül kel, a Kos csillagképben található.

A Neptunusz a Vízöntő csillagképben már megfigyelhető a késő esti óráktól.

A következő táblázatban Zalaegerszegre nézve a Nap és a Hold keltének, delelésének és nyugvásának időpontjait adjuk meg (óra:perc formátumban, nyári időszámítás szerint), valamint a Hold aktuális fázisát az adott nap 00:00 h UT-jére (0%: újhold, 50%: első vagy utolsó negyed, 100%: telehold). A táblázat tartalmazza ezen felül, hogy milyen napról van szó (hétfő-vasárnap), a Julián dátumot az adott nap 0 h UT-jére, valamint a helyi csillagidőt (Local Sidereal Time, LST) Zalaegerszeg földrajzi hosszúságára, vagyis λ = 16º50′-re, óra:perc:másodperc alakban. A helyi csillagidő a tavaszpont óraszöge az adott helyről nézve. Megjegyzendő, hogy az ország középső részén tipikusan kb. 15, a keleti határ mentén tipikusan kb. 30 perccel korábban történnek a kelések-nyugvások, mint Zalaegerszegen, az eltérő földrajzi hosszúságok miatt.

„Mini”-Kassziopeia a Draco csillagképben – a Kemble 2 aszterizmus

A Kassziopeia kicsinyített mását 7-9 mg-s csillagok alkotják, legfényesebb csillaga narancsszínű. Ezt a maroknyi csillagot nagyon könnyű megtalálni: körülbelül 20”-es távolságban, 1,1 fokra K-DK-re található a Khí Draconistól (SAO 9087), amely egy 3,6 magnitúdós, szabad szemmel is látható csillag. A Kemble 2 név az Uranometria 2000.0 csillagatlasz második kiadásában jelent meg először. Lucian J. Kemble (1922-1999), egy ismert kanadai amatőrcsillagász és ferences atya jegyezte le az Asterism című írásában, amelyet soha nem tett közzé. A leírásra norvég barátja, Arild Moland hívta fel a figyelmet, aki Mini-Cas aszterizmusnak nevezte el. Philip S. Harrington The Deep Sky: An Introduction c. könyvében ezt a feltűnő csillagcsomót Kiskirálynőnek nevezi. Ezek az alternatív nevek is jelzik azt, ami annyira szembetűnő a Kemble 2-ben: óriási hasonlóságot mutat a W alakú Kassziopeia öt fényes csillagával. Van még egy hatodik csillag is, amely „megfelel” az Éta (η) Cassiopeiae-nek. Egy kis refraktorral 28x-os nagyítással a legfényesebb csillagok aranyszínűnek látszanak.

Sue French: Deep-sky Wonders 157. o.

Napnyugtától látható lesz néhány, a Messier-katalógushoz tartozó gömbhalmaz (M3, M13, M92, M5).

Kora estétől megfigyelhetők az M57 és az M27 planetáris ködök, az NGC 7000 Észak-Amerika köd, a Fátyol-köd és a Sadr-környéki emissziós ködök.

Napnyugta után a Tejút közepe kel fel – számos mélyég-objektum kerül elő ilyenkor (pl. M8 Lagúna-köd, M20 Trifid-köd, az Antares-környéki ködök, M16 Sas-köd, M17 Omega-köd, a Nyilas csillagkép nyílthalmazai). (A térképen Veil Nebulának írt objektum a Fátyol-köd.)

Éjfél körül alacsonyan megfigyelhető a Perzeusz csillagképben az NGC 884 – NGC 869 (Ikerhalmaz), az Androméda csillagképben az Androméda-köd, a Triangulum csillagképben a Triangulum-galaxis.

A Kassziopeia csillagkép számos látványos nyílthalmaza is észlelhető az éjszakák folyamán, mint az NGC 457 Bagoly-halmaz.

Néhány kedvező(bb) láthatóságú objektum haladóbb amatőröknek:

NGC 6910 NY Cyg: a kb. 70 csillagból álló nyílthalmaz a Hattyú csillagképben látszik. A halmaz legfényesebb csillagai kb. 10 magnitúdósak, a halmaz összfényessége 7,4 magnitúdó. Látszó átmérője kb. nyolc ívperc. A Gamma Cygnitől északkeletre található. W. Herschel fedezte fel 1786. okt. 17-én. Már kis, 7×50-es binokulárral is megtalálható, de felbontatlan marad és apró ködösségként látszik csak. 10 cm-es távcsővel, 15x-ös vagy nagyobb nagyítással már felbontható csillagokra. 13 cm-es távcsővel vizuálisan egyre több csillag tűnik fel elnyúlt, majdnem sarlószerű alakzatban.

IC 1318 DF Cyg: a Gamma Cygni ködösség. Sötét ködök öt különálló részre szabdalják. Sadr-régiónak is nevezik a Gamma Cygni másik neve után. Legnagyobb kiterjedése majdnem két teleholdnyi méretű egyik irányban, és teleholdnyi másik irányban. H-béta szűrő segíthet a megpillantásában. UHC szűrő is segíthet, egyes amatőrök az OIII-at itt nem találták megfelelőnek a köd észleléséhez. 10 cm-es távcsőben, 32x-es nagyításban már jól látszik a hatalmas ködösség. Fényerős (f/4-6) műszerek előnyösebbek megfigyeléséhez.

NGC 1499 DF Per: Kalifornia-köd néven is ismerik. Júliusban is észlelhető már az éjszaka végén, augusztusban az éjszaka második felében jó a láthatósága, ősszel pedig a kora esti égre kerül át. 145×40 ívperces ködösség (a telehold mérete kb. 30′!), és bár összfényessége 6 magnitúdó, de óriási területen oszlik el. Így haloványnak tűnik, egyes részei talán csak 14 magnitúdósak. A Kszí Persei csillag fényét tükrözi vissza. Voltak, akik látták közepes, 12 cm-es műszerrel, mások, ha az ég nem volt megfelelően sötét, még 45 cm-essel sem vehették észre. A köd észlelését nagyban elősegíti egy megfelelő ködszűrő alkalmazása. Nagyon sötét égen azonban észlelték 10 cm-es f/6-os refraktorral 22x-es nagyítással és 23 cm-es Schmidt-Cassegrainnel, 50x-es nagyítással is. Egyszer valaki összehasonlította az OIII, UHC és H-béta szűrőket ezen a ködön az említett műszerekkel. Szerinte a H-béta szűrő drámaian megnövelte a látványt és a köd észrevehetőségét. Az OIII szűrő gyakorlatilag használhatatlan volt ezen az objektumon, az UHC alig javított a köd észrevehetőségén. A 23 cm-es SC-ben még részletek is előjöttek, viszont a H-bétával. A köd megfigyelésének nehézségére jellemző, hogy a legendás mélyég-megfigyelő, D. J. Eicher azt írta róla, hogy “Legyünk türelmesek, ha sikerül megpillantanunk a Kalifornia-ködöt, a legkiválóbb mélyég-észlelők közé sorolhatjuk magunkat.” (Eicher 15 éves korában alapította a Deep Sky Monthly magazint, egyébként pedig amatőrcsillagász, foglalkozása történész, kutatási területe pedig az amerikai polgárháború. Csillagászati népszerűsítő tevékenységéért a 3617-es sorszámú kisbolygót nevezték el róla (3617) Eicher-nek. Az Univerzum c. könyve magyarul is megjelent 1993-ban, onnét származik tőle a fenti idézet.)

NGC 6357 DF Sco: egy fényes diffúzköd alacsonyan a Skorpióban, nevezik Homár-ködnek és Sharpless 11-nek is. 5500 fényévre van tőlünk, és rengeteg nagy tömegű, fiatal, forró és fényes csillagot tartalmaz, amelyek gyakran fényesek. Benne látszik a Pismis 24 nyílthalmaz is. A Pismis 24-1 egy három csillagból álló többescsillag, ahol mindhárom csillag valószínűleg egyenként 100-100 naptömegű: ezzel a Galaxis rendkívül ritkán előforduló, legnagyobb tömegű csillagai közé tartoznak. -34°-os deklinációja nem könnyíti meg észlelését, Magyarországról alig emelkedik 8-9 fokra a horizont fölé. Mivel az idei VCSE-tábor igen jó déli horizonttal bíró helyen lesz, és a Skorpió az éjszaka kezdeti óráiban még nem nyugszik le, érdemes lenne megpróbálnunk vizuálisan észlelni. Legjobb hozzá az OIII szűrő, de az UHC is segít kontrasztosabbá tenni. H-béta viszont nem ajánlott hozzá, szinte teljesen eltünteti az égről.

NGC 6781 PL Aql: ez egy kis planetáris köd a Sasban. 11,8 magnitúdós, gyűrű alakú, két ívperces objektum. 10-15 cm-es távcsövekkel már látható, de sötét éjszaka kell hozzá. Ködszűrő nélkül is könnyen megpillantható ilyen közepes méretű amatőrcsillagászati távcsövekben, de mind UHC, mind OIII szűrő javítja a látványát. Egy H-béta szűrő azonban teljesen eltünteti az égről.

Az ajánló összeállításához a Meteor Csillagászati Évkönyv 2021-et és a Stellariumot használtuk, július 17-ei dátummal (az időpontok körülbelüli időpontok, ahol nincs percre pontosan kiírva).

Related posts:

2021. augusztusi észlelésajánló – Ágoston Zsolt, Kopeczny Zsuzsanna, Jandó Dániel, Csizmadia Szilárd 2021. szeptemberi észlelésajánló – Ágoston Zsolt, Kopeczny Zsuzsanna, Csizmadia Szilárd 2021. októberi észlelésajánló – Ágoston Zsolt, Kopeczny Zsuzsanna, Csizmadia Szilárd 2019. júliusi észlelésajánló – Ágoston Zsolt, Csizmadia Szilárd 2020. júliusi észlelési ajánló – Ágoston Zsolt, Csizmadia Szilárd