A következőkben áprilisi amatőrcsillagászati megfigyelésekhez szeretnénk ajánlani néhány objektumot. A Nap áprilisban 6:00 (KözEI) körül kel, 19:30 (KözEI) körül nyugszik (ld. lentebb részletesebben). (A NYISZ a nyári időszámítás, a KözEI a Közép-Európai Idő rövidítése, utóbbi megegyezik a polgári téli időszámításunkkal. NYISZ = UT + 2 óra, KözEI = UT + 1 óra.) Az észlelés napnyugta után – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül egy órával már elkezdhető. A csillagászati szürkület a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Utolsó negyed április 4-én, újhold április 12-én, első negyed április 20-án, telehold április 27-én lesz. Csillagászati szürkület alatt azt az időszakot értjük, amikor a Nap már legalább -12°-on vagy mélyebben van a horizont alatt, de a -18° horizont alatti magasságot még nem éri el. A -18°-os érték elérése után áll be a teljes sötétség. Látványosabb, fontosabb események UT időzóna szerint (KözEI-1 óra): 04.07. 17:07 A Hold maximális librációja. 04.17. 18:13 A Mars 2°-ra a 26%-os Holdtól az esti szürkületben. 04.17. 20:33 A Hold súrolva fedi az SAO 77790-et az északi pereme mentén a Bika csillagképben. 04.22. 13:00 A Lyridák meteorraj maximuma (ZHR=15). 04.26. 20:51 A Marstól 37'-cel délre látható az M35 nyílthalmaz a Ikrek csillagképben. A Merkúr hónap eleji láthatósága kedvezőtlen, a hónap végén az esti nyugati ég alján már megfigyelhető. 30-án egy órával a Nap után nyugszik. A Vénusz hónap eleji láthatósága kedvezőtlen, a hónap végén a nyugati égen már látható, fél órával nyugszik a Nap után. A Mars az éjszaka első felében, éjfélig figyelhető meg a nyugati égen. Gyorsan távolodik, fényessége 1,5 magnitúdóra, látszó átmérője 4,7"-re csökken. A Jupiter megfigyelhető a Bak csillagképben hajnalban, a délkeleti látóhatáron. A Szaturnusz megfigyelhető a Bak csillagképben hajnalban, a délkeleti látóhatáron. Az Uránusz sötétedéskor még megfigyelhető a délnyugati ég alján, este nyugszik. A Kos csillagképben található. A Neptunusz a hónap végén a Vízöntő csillagképben már megfigyelhető hajnalban. A következő táblázatban Zalaegerszegre nézve a Nap és a Hold keltének, delelésének és nyugvásának időpontjait adjuk meg (óra:perc formátumban, Nyári Időszámítás szerint), valamint a Hold aktuális fázisát az adott nap 00:00h UT-jére (0%: újhold, 50%: első vagy utolsó negyed, 100%: telehold). A táblázat tartalmazza ezen felül, hogy milyen napról van szó (hétfő-vasárnap), a Julián Dátumot az adott nap 0h UT-jére, valamint a helyi csillagidőt (Local Sidereal Time, LST) Zalaegerszeg földrajzi hosszúságára, vagyis λ = 16º 50'-re, óra:perc:másodperc alakban. A helyi csillagidő a Tavaszpont óraszöge az adott helyről nézve. Megjegyzendő, hogy az ország középső részépen tipikusan kb. 15, a keleti határ mentén tipikusan kb. 30 perccel korábban történnek a kelések-nyugvások, mint Zalaegerszegen, az eltérő földrajzi hosszúságok miatt. Az Oroszlánok barlangja, a Leo Triplet Sue French: Deep-sky Wonders 91-92. o. Az északi féltekén tavasszal az Oroszlán (Leo) uralja az esti égboltot, amely egyike az állatövi csillagképeknek. Ha a Leo keleti oldalán kalandozunk, akkor az M65 és M66 kelti fel a figyelmünket. Az M65 körülbelül félúton fekszik Théta és Ióta Leonis között, az M66 pedig csak 20' távolságra van K-DK-re. Mindkettő ovális formájúnak látszik egy 14x70-es binokulárral. Az M66 valamivel nagyobbnak és fényesebbnek is tűnik. Egy 105 mm-es refraktorban, 68x-os nagyítással az M65 ötször hosszabbnak látszik, mint a szélessége, és kissé ÉNY-ra billen. A galaxis egy kissé fényes ovális magot mutat, a déli szélén halvány csillaggal. Az M66 hasonló „szögben” látszik, mint a szomszédja, de ennek a hossza csak valamivel több, mint kétszerese a szélességének. A galaxis fényes ovális magot rejt, ÉNY-i peremét pedig egy 10 magnitúdós csillag díszíti. Ha a látómezőben délen látszik az M65 és az M66, akkor a feltűnik az NGC 3628 is. Ez a galaxis nagy és gyönyörű, bár meglehetősen halvány. Karcsú profilja nyolcszor hosszabb, mint a szélessége, és K-DK felé dől. A „kísérteties” galaxis a nagyon hosszúkás magja körül hullámosnak, csavartnak látszik. Egy 25 cm-es reflektorral, 68x-os nagyítással a galaxisok továbbra is egyetlen látómezőben látszanak. Az M65 teljes 7,3'39" x 2'39" méretű. A legfényesebb része a foltos és csillagszerű mag. Az M66 körül É-D-i „glória” látszik, mérete 6'39" x 2'39". Az NGC 3628 13'39" hosszan nyúlik el az égen, de csupán 2'39" széles. Egy „árnyékos” sötét sáv halad át a galaxis magján. 115x-ös nagyításnál már nem fér el egy látómezőben a Leo Triplet, de egyenként nagyon szép látványt nyújtanak. Az M65 magja egy kis kerek folt, világos csomóval, az M66 magja határozottan foltosnak látszik. Az NGC 3628-on átszelő sötét sáv ferdén halad keresztül a galaxis képén. A Leo Triplet körülbelül 30 millió fényév távolságra van, és egy Leo I néven ismert nagyobb galaxiscsoport része. Az NGC 3628 csavart poros sávja és az M66 torz spirális karjai valószínűleg a csoporton belüli árapály-kölcsönhatások bizonyítékai. A vizsgálatok azt mutatják, hogy az NGC 3628 és az M66 egymilliárd évvel ezelőtt szoros találkozáson eshetett át. A Leo Triplet-ről (vagy Leo Triplett-ről) itt lehet tovább olvasni, az NGC 3628-ról pedig itt.
...
