Év: 2022

A következőkben októberi amatőrcsillagászati megfigyelésekhez szeretnénk ajánlani néhány objektumot. A Nap Zalaegerszegen októberben a hó közepén kb. 07:00 (NYISZ) körül kel, 18:00 (NYISZ) körül nyugszik (ld. lentebb részletesebben). (A NYISZ a nyári időszámítás, a KözEI a Közép-Európai Idő rövidítése, utóbbi megegyezik a polgári téli időszámításunkkal. NYISZ = UT + 2 óra, KözEI = UT + 1 óra. Október hónap végén a NYISZ KöZEI-rá vált a polgári időszámításban.) Az ország középső részén kb. negyed, a keleti részén kb. fél órával hamarább kel és nyugszik a Nap. Az észlelés napnyugta után – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül egy órával már elkezdhető. A csillagászati szürkület a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Első negyed október 3-án, telehold október 9-én, utolsó negyed október 17-én, újhold október 25-én lesz. Csillagászati szürkület alatt azt az időszakot értjük, amikor a Nap már legalább -12°-on vagy mélyebben van a horizont alatt, de a -18° horizont alatti magasságot még nem éri el. A -18°-os érték elérése után áll be a teljes sötétség. Látványosabb, fontosabb események UT időzóna szerint (NYISZ-2 óra): 10.05. 03:04 A 81P/Wild üstökös 8'-es DNY-ra a 3,8 magnitúdós P Leótól. 10.05. 19:55 A Szaturnusz 4,7°-ra látható a 80%-os fázisú Holdtól a Bak csillagképben. 10.08. 20:57 A Jupiter 2,6°-ra a 99%-os fázisú Holdtól a Halak csillagképben. 10.09. 04:21 A Merkúr kedvező hajnali láthatósága. 10.15. 04:27 A Mars 3,3°-ra a 73%-os fázisú Holdtól a Bika csillagképben. 10.19. 03:22 A (46) Hestia kisbolygó (10,9 magnitúdó) 18'-re az NGC 821 galaxistól a Kos csillagképben. 10.21. Az Orionidák meteorraj maximuma (ZHR=20). 10.24. 03:29 A (2) Pallas kisbolygó 6'-re a Tombaugh 1 nyílthalmaztól a Nagy Kutya csillagképben. 10.24. 04:40 A Merkúr 5°-ra a 2%-os fázisú, 30 órás holdsarlótól a Szűz csillagképben. 10:25. 09:18 Részleges napfogyatkozás, kezdődik 09:18 UT-kor, legnagyobb fázis 10:25 UT-kor, fogyatkozás vége: 11:33-kor (Budapesten). NYISZ-ben - amit az óránk mutat - ezek az időpontok: kezdődik 11:18 NYISZ-kor, legnagyobb fázis 12:25 NYISZ, vége 13:33 NYISZ-kor. 10.26. 01:13 A (2) Pallas kisbolygó 21'-re a Tombaugh 2 nyílthalmaztól a Nagy Kutya csillagképben. 10.30. Hajnali kettőkor a nyári időszámítás vége, a téli időszámítás (ami megegyezik a KöZEI-vel) kezdete. A polgári időt mutató órákat egy órával vissza kell állítani. A Merkúr a hónap nagy részében jól látszik napkelte előtt, a délkeleti ég alján. 8-án van a legnagyobb nyugati kitérésben, ekkor van az idén a legkedvezőbb hajnali láthatósága. A Vénusz napkelte előtt még kereshető a keleti égen a hónap elején, ezután a Nap közelsége miatt már nem figyelhető meg. A Mars estétől figyelhető meg a Bika csillagképben délkeleten. Egyre látványosabb, fényessége -1,2 magnitúdóra, látszó átmérője 15"-re nő a hónap során. A Jupiter a Halak csillagképben látható kora este, déli irányban. Fényessége -2,9 magnitúdó, látszó átmérője 49". A Szaturnusz a Bak csillagképben látható kora estétől hajnalig, délnyugaton. Fényessége 0,6 magnitúdó, átmérője 18". Az Uránusz a Kos csillagképben látható estétől, délkeleten. A Neptunusz a Vízöntő csillagképben látható az esti óráktól, délkeleten. A következő táblázatban Zalaegerszegre nézve a Nap és a Hold keltének, delelésének és nyugvásának időpontjait adjuk meg (óra:perc formátumban, nyári időszámítás szerint), valamint a Hold aktuális fázisát az adott nap 00:00 h UT-jére (0%: újhold, 50%: első vagy utolsó negyed, 100%: telehold). A táblázat tartalmazza ezen felül, hogy milyen napról van szó (hétfő-vasárnap), a Julián dátumot az adott nap 0 h UT-jére, valamint a helyi csillagidőt (Local Sidereal Time, LST) Zalaegerszeg földrajzi hosszúságára, vagyis λ = 16º 50′-re, óra:perc:másodperc alakban. A helyi csillagidő a tavaszpont óraszöge az adott helyről nézve. Megjegyzendő, hogy az ország középső részén tipikusan kb. 15, a keleti határ mentén tipikusan kb. 30 perccel korábban történnek a kelések-nyugvások, mint Zalaegerszegen, az eltérő földrajzi hosszúságok miatt. A Nap és a Hold kelési-delelési-nyugvási időpontjai NYISZ-ben vannak megadva. Messier 72 és 73 Októberi célpontunk két halvány Messier-objektum: az M72 gömbhalmaz és az M73 aszterizmus, amelyek Vízöntő (Aquarius) csillagkép délnyugati részén találhatók. A Messier 72-t Pierre Méchain francia csillagász fedezte fel 1780. augusztus 29-én, majd ugyanebben az évben október 4-én és 5-én Charles Messier is megfigyelte, majd ő katalogizálta. Az M72 a Messier katalógus távolabbi objektumai közé tartozik, de igen gyorsan, 255 km/s sebességgel közeledik felénk és összesen 42 változócsillagot ismerünk a halmazban, melyek többsége RR Lyrae típusú. Hogyan találjuk meg? Keressük meg a 3,8 magnitúdós Epszilon (ε) Aquariit, ettől a csillagtól 3,3⁰-ra dél-délkeletre található. Ez a leghalványabb gömbhalmaz a teljes Messier-listán, 9,4 magnitúdós fényességével. 55 000 fényévnyire található tőlünk és csillagait nagyon nehéz kis távcsővel csillagokra bontani. Egy 70 mm-es műszer csak nagyon kicsi és halvány homályos foltot mutat meg belőle. Egy 9,4 magnitúdós csillagot láthatunk tőle 5’-re kelet-délkeletre. 105 mm-es refraktorral 127x-es nagyítással a halmaz szemcsésnek tűnik, de még ez sem bontja csillagokra a halmazt. A Messier 73, amely az M72-től 1,3°-ra keletre található a gömbhalmaztól, mindössze négy csillagból álló csillagalakzat. Ezt maga Messier fedezte fel és az M72-vel együtt katalogizálta. Eredetileg egy három vagy négy csillagból álló nyílthalmazként jellemezte, amely első látásra egy ködre hasonlít; valószínűleg katalógusába is ezért került be az objektum. Az M73-at általában a nem együtt született csillagok véletlenszerű csillagalakzatai közé sorolják, de egyesek úgy vélik, hogy több csillagból álló rendszer is lehet, amely egy szétszórt halmaz maradványa. (2002-es kutatások, amelyeket Odenkirchen és Soubiran végzett, azt támasztják alá, hogy csak néhány csillag véletlen együttállásáról van szó.) A Gaia asztrometriai műhold 2020-ban közzétett EDR3 jelű katalógusa szerint az M73-at alkotó négy csillag távolsága a Naprendszertől 1030±9, 1249±10, 2170±22, illetve 2290±24 fényév. Ez alapján a csillagok semmilyen kettős- vagy többszörös csillagrendszert, vagy halmazmaradványt nem formálnak, egyszerű aszterizmusról: különböző távolságban lévő, véletlenül közel egy irányba látszódó csillagcsoportról van szó. (Ezen a környéken a kettőscsillagok komponenseinek maximális távolsága két fényév körül van, különben a Galaxis árapályereje szétszakítja a rendszert. Az M73 csillagai ennél jóval messzebb vannak egymástól.) Az M73 négy, 10,4, 11,3, 11,7 és 11,9 magnitúdós csillagból áll, egy Y alakú csoportban, csupán 1’ átmérőjű. Észleléshez 100x-os nagyításra és sötét, fényszennyezésmentes égre van szükség. Forrás: Sue French: Deep-Sky Wonders 232-233. Walter Scott Houston 1950 szeptemberében így írt a két objekumtól (Szentmártoni Béla fordítása): Lent, a Capricornus közepe feletti üres térben fekszik két M-objektum, az M 72 és az M 73. M 72 (NGC 6981) 10 mg-s gömbhalmaz, 5’ átmérőjű, kis kör alakú folt szokatlanul elmosódott megjelenéssel. 1780. augusztus 29-én fedezte fel a szorgalmas Méchain. Helen Sawyer Hogg szerint a gömbhalmazok felfedezői: William Herschel 33, James Dunlop 21, Messier 14, Pierre Méchain 5, John Herschel 5, Lacaille 4, mások csak 2 vagy 1 . Smyth az M 72-t a Capnál tárgyalja, bár ma az Aqr határain belül esik 2 fokkal. M 73 (NGC 6994) 1,5 fokra K-re az M 72-től. Shapley és Davis mint nyílthalmazt katalogizálta, de nincs benn általában a csillaghalmaz-katalógusokban, és sem Smyth, sem Webb nem említi. A szerző sem tárgyalta még e rovatban. Azonban Smyth a Bedford Catalogue-ban (1844) úgy írja le az M 73-at, mint „10 mg-s csillagok triója egy szegény mezőben”. Az NGC leírása: „halmaz, rendkívül szegény, nagyon szabálytalan tömörülésű, semmi köd”.