2023. januári észlelésajánló – Ágoston Zsolt, Kopeczny Zsuzsanna, Csizmadia Szilárd

A következőkben januári amatőrcsillagászati megfigyelésekhez szeretnénk ajánlani néhány objektumot.

A Nap januárban 7:30 (KözEI) körül kel, 16:30 (KözEI) körül nyugszik. (A KözEI a Közép-Európai Idő rövidítése, megegyezik a polgári téli időszámításunkkal, KözEI = UT+1 h.) Az észlelés napnyugta után – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül egy-másfél órával már elkezdhető. A csillagászati szürkület a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Telehold január 7-én, utolsó negyed január 15-én, újhold január 21-én, első negyed január 28-án lesz.

Van egy kis érdekesség az idei (2023) januári telehold-időpont körül. Sokfelé olvashatjuk, hogy január 6-án lesz. Már ahol! Merthogy a telehold 2023. január 7-én 00:07 KöZEI-kor lesz. Ami UT-ben 2023. január 6. 23:07 UT. Szóval MAGYAR IDŐ, vagyis a nálunk januárban használatos téli időszámítás (ami megegyezik a KöZEI-vel) szerint január 7-ére esik az idei év első teleholdja, VILÁGIDŐ szerint meg január 6-ra, a többi időzóna szerint meg kiszámolhatja mindenki magának. Emiatt van sokfelé január 6-a, másfelé meg január 7-e! Nem mindegy, milyen idő szerint adjuk meg…

Csillagászati szürkület alatt azt az időszakot értjük, amikor a Nap már legalább -12°-on vagy mélyebben van a horizont alatt, de a -18° horizont alatti magasságot még nem éri el. A -18°-os érték elérése után áll be a teljes sötétség.

Látványosabb, fontosabb események UT időzóna szerint (KözEI-1 óra):

01.01. 23:16 Az Uránusz 19′-re a Holdtól.
01.03. 19:21 A Mars 56′-re a Holdtól.
01.04. 03:40 A Quadrantidák meteorraj maximuma (ZHR=110).
01.20. 05:48 24 órás holdsarló 2 fok magasan a Merkúrtól 8 fokra.
01.22. 16:12 A Vénusz 27′-re a Szaturnusztól.
01.23. 15:49 43 órás holdsarló 12 fok magasan.
01.24. 15:12 A Merkúr dichotómiája.

A hónap során egyre látványosabb a C/2022 E3 (ZTF) üstökös. Jelenleg kb. 8  magnitúdós, de január végén, február elején elérheti az 5,4 magnitúdós fényességet is. Február elején 0,28 CSE-re közelíti meg a Földet. Januárban, majd februárban az Északi Korona, Ökörhajcsár, Sárkány, Kis Medve, Zsiráf és Szekeres csillagképeken halad át (ld. a lenti térképeket). Szabad szemmel nagyon halvány, viszont akár már kis távcsövekkel, binokulárokkal könnyen észrevehető lesz. Részletesebben itt írtunk erről az üstökösről, ahol előrejelzett koordinátái is megtalálhatók.

(Forrás: www.aerith.net)

A Merkúr a hónap elején még kereshető az esti órákban délnyugaton, láthatósága viszont gyorsan romlik. Hamarosan megjelenik viszont a hajnali égen, 10-én már kereshető napkelte előtt délkeleten. Láthatósága ettől kezdve gyorsan javul, 30-án kerül a legnagyobb nyugati kitérésbe, 25°-ra a Naptól.

A Vénusz kora este délnyugaton kereshető, láthatósága folyamatosan javul a hónap során.

A Mars kora este kel, majdnem egész éjszaka megfigyelhető. Fényessége -0,3 magnitúdóra, látszó átmérője 11″-re csökken.

A Jupiter az éjszaka első felében megfigyelhető a Halak csillagképben, -2,3 magnitúdós.

A Szaturnusz még az esti órákban megfigyelhető a Bak csillagképben, a hónap első felében. Fényessége 0,9 magnitúdó.

Az Uránusz kora estétől megfigyelhető a délkeleti ég alján, éjfél körül nyugszik. A Kos csillagképben található.

A Neptunusz az esti órákban megfigyelhető a Vízöntő csillagképben.

A következő táblázatban Zalaegerszegre nézve a Nap és a Hold keltének, delelésének és nyugvásának időpontjait adjuk meg (óra:perc formátumban, téli időszámítás szerint), valamint a Hold aktuális fázisát az adott nap 00:00 h UT-jére (0%: újhold, 50%: félhold, 100%: telehold). A táblázat tartalmazza ezen felül, hogy milyen napról van szó (hétfő-vasárnap), a Julián-dátumot az adott nap 0h UT-jére, valamint a helyi csillagidőt (Local Sidereal Time, LST) Zalaegerszeg földrajzi hosszúságára, vagyis λ = 16º 50′-re, óra:perc:másodperc alakban. A helyi csillagidő a tavaszpont óraszöge az adott helyről nézve. Megjegyzendő, hogy az ország középső részén tipikusan kb. 15, a keleti határ mentén tipikusan kb. 30 perccel korábban történnek a kelések-nyugvások, mint Zalaegerszegen, az eltérő földrajzi hosszúságok miatt.

A Kemble 1 – NGC 1502 és 1501

A Kemble 1 egy aszterizmus a Zsiráf (Camelopardalis) csillagkép délnyugati részén. A Zsiráf nem a leglátványosabb csillagkép az égboltunkon; halvány csillagok alkotják, amelyek nem fényesebbek 3 magnitúdónál. Viccesen szólva sokan csak úgy ismerik ezt a csillagképet: “az égbolt azon területe észak felé, amerre nem látszanak csillagok”. Az aszterizmust alkotó csillagok sora lényegében egy egyenes vonal, körülbelül 2,5 fok hosszan látszik és nagyjából húsz-huszonöt darab 5-9 magnitúdó fényesség közötti, változatos színű csillagból áll. Ez az csillaglánc nem látható szabad szemmel, ezért kistávcsőre, binokulárra lesz szükségünk a felfedezéséhez, amelynek végén az NGC 1502 halmaz homályos fényfoltként jelenik meg. Az NGC 1502 13 cm-es távcsőben már teljesen felbontott, 127/1500-as MC-ben, 28 mm-es okulárral a mintegy 1°-os látómezőnek a felét sem kitöltve szépen és látványosan látszik.

A Kemble 1 egy viszonylag nem olyan régen felfedezett aszterizmus, hiszen csak 1980-ban fedezte fel Lucian Kemble atya, aki amatőrcsillagász és ferences szerzetes volt. A kanadai Albertában volt, amikor rábukkant erre a csodálatos csillagfüzérre egy 7×50-es binokulárral. Walter Scott Houston lelkesen népszerűsítette az aszterizmusokat a Sky and Telescope amatőrcsillagászati magazin 1946 és 1993 között általa jegyzett Deep-Sky Wonders című rovatában. A ferences szerzetes maga írt Houstonnak a felfedezéséről. 1980 decemberében Houston is írt az új aszterizmusról a rovatban, amelyet felfedezője után Kemble Cascade-nak nevezett el, ami magyarul Kemble-kaszkád itt és itt és itt – pedig hívhatnánk Kemble-zuhatagnak vagy Kemble-vízesésnek is, hiszen a cascade zuhatagot, vízesést jelent. Megfelelő szögben nézve a Kemble 1 csillagsor tagjai valóban úgy “esnek lefelé”, mint egy zuhatagban a víz – Szentmártoni Béla is így fordította (ld. alább). Igaz, a szó létezik magyarul is (kaszkád, lásd itt), zúgó jelentésben.

Walter Scott Houston – Mélyég-csodák rovatában Szentmártoni Béla fordításában ezt olvashatjuk a Kemble 1-ről:

E hónap mély-ég objektumait F. L. J. Kemble (Alberta, Kanada) beszámolójából egészítem ki. 7×50 B-al pásztázva a Cam-ban, talált „egy szép vízesést halvány csillagokból, DK felől esve az NGC 1502 nyílthalmaz felé”. Szeretnék kapni beszámolókat e csillagsávról más binokulár használóktól, mivel Kemble a 2 ½ fok hosszú láncot nagyon figyelemre méltónak találta.

Kemble olyan furfangot használ a távcsőnél történő rajz készítéséhez, melyről még nem hallottam. Kihúzza az okulárt a fókuszból addig, míg csak a legfényesebb csillagok láthatók, majd felrajzolja viszonylagos pozícióikat. Utána visszaállítja a fókuszt s kiegészíti a rajzot a halványabb csillagokkal.

Nem egyszerű megtalálni ezt a csillagsort, hiszen az égbolt egy eléggé csillagszegény, látványos, könnyen megtalálható célpontokban szegény területén látszik. Az Alpha Camelopardalis a csillagkép harmadik legfényesebb csillaga 4,3 magnitúdós látszólagos fényességével (1961-es kutatások szerint az NGC 1502 nyílthalmazból szökött meg). A CS Camelopardalis a csillagkép második legfényesebb csillaga, egy 4,21 magnitúdós, kékesfehér színű szuperóriás. Ha összekötjük ezt a két csillagot és a távolságot harmadoljuk, akkor a CS Camelopardalistól egyharmad távolságra egy 5 magnitúdós csillagot látunk, amely „átszúrja” a lánc közepét. A képzeletbeli összekötő vonalra merőlegesen láthatjuk az aszterizmust, amely a Kassziopeia csillagkép felé mutat.

Kis refraktorral 17x-es nagyítással, nagylátószögű okulárral, 3,6°-os látómezőben gyönyörű látványt nyújt, és körülbelül 20 csillagot mutat meg. A sor délkeleti vége közelében az NGC 1502 nyílthalmazt fedezhetjük fel, amely sok halvány csillag zsúfolt halmaza. Néhány sárga-fehér színben csillog, fényességük pedig 7 magnitúdó. 68x-os nagyítással akár 25 csillagot is megszámolhatunk, amelyek egy tömör háromszög formát mutatnak. Az NGC 1502-től délre 1,4°-ra megtaláljuk a kis planetáris ködöt, az NGC 1501-et. Kicsinek, kereknek és meglehetősen fényesnek tűnik egy 105 mm-es távcsővel, 68x-os nagyításnál. A planetáris köd kissé ovális alakú, észrevehetjük a kicsi sötét középpontját, a világosabb északkeleti és délnyugati széleit, illetve a halvány központi csillagát is.

Sue French: Deep-Sky Wonders, 14-15. o.

Napnyugtától megfigyelhető a Kefeusz (Cepheus) csillagképben az Elefántormány-köd (IC 1396), a Perzeusz csillagképben (Perseus) az Ikerhalmaz, a Szív-köd és a Lélek-köd, az Androméda csillagképben (Andromeda) az Androméda-köd, a Háromszög csillagképben (Triangulum) a Triangulum-galaxis.

A Kassziopeia csillagkép (Cassiopeia) számos látványos nyílthalmaza is észlelhető az éjszakák folyamán napnyugtától, mint pl. az NGC 457 Bagoly-halmaz, az M103, az NGC 654 és az NGC 663 nyílthalmazok.

Sötétedéstől megfigyelhetők az M74 és M77 galaxisok is. Ezek viszonylag közepesen nehéz objektumok, kezdők nehezen találják meg, legalább 8 cm-es távcső kell hozzájuk, de ha valamivel többet akarunk látni egy pacánál, érdemes minimum 15 cm-est igénybe venni.

Napnyugtától látható a Fiastyúk, a Szekeresben az M36, M37, M38 nyílthalmazok is. Ezek mindegyike könnyű, kezdőknek is ajánlható objektum, bármilyen távcsőben jól mutatnak. Kis nagyítás jobb hozzájuk, sőt, a Fiastyúk – nagy kiterjedése miatt – esetleg a keresőtávcsövekben és a binokulárokban szebb látványt is ad.

19:00-tól megfigyelhetők az Orion csillagkép (Orion) és környékének látványos mélyég-objektumai: a Nagy és a Kis Orion-köd (M42-43), a Rozetta-köd (NGC 2237), a Tölcsér-köd (NGC 2264), a Lófej-köd (Barnard 33) és az IC 434.

21:00-tól már láthatók a Hajófara és Egyszarvú csillagképek (Puppis és Monoceros) nyílthalmazai, az M46, M47, M48 és az M50 halmazok, melyek vizuálisan és fotografikusan megfigyelve is nagyon látványosak; az M46 egy kisebb planetáris köddel (NGC 2438) együtt látható.

Éjféltől megfigyelhetők a Leo-tripletként is ismert galaxisok (Messier 65, Messier 66, NGC 3628).

Hajnali kettő körül a Virgo-halmaz is kedvező pozícióba kerül, számos galaxist figyelhetünk meg egymás közelében.

Az ajánló összeállításához a Meteor Csillagászati Évkönyv 2023-at és a Stellariumot használtuk január 15-i dátummal.

Related posts:

2021. novemberi észlelésajánló – Ágoston Zsolt, Kopeczny Zsuzsanna, Csizmadia Szilárd 2022. áprilisi észlelésajánló – Ágoston Zsolt, Kopeczny Zsuzsanna, Csizmadia Szilárd 2022. augusztusi észlelésajánló – Ágoston Zsolt, Kopeczny Zsuzsanna, Csizmadia Szilárd 2022. októberi észlelésajánló – Ágoston Zsolt, Kopeczny Zsuzsanna, Csizmadia Szilárd 2022. novemberi észlelésajánló – Ágoston Zsolt, Kopeczny Zsuzsanna, Csizmadia Szilárd