Hónap: 2023 augusztus

A következőkben augusztusi amatőrcsillagászati megfigyelésekhez szeretnénk ajánlani néhány objektumot! A Nap augusztus közepén 5:35 (NYISZ) körül kel, 20:00 (NYISZ) körül nyugszik. (A NYISZ a nyári időszámítás rövidítése. NYISZ = UT + 2 óra, ahol UT a Universal Time = Világidő rövidítése.) Az észlelés napnyugta után – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül két órával már elkezdhető. A csillagászati szürkület a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Telehold augusztus 1-én és 31-én, utolsó negyed augusztus 8-án, újhold augusztus 16-án, első negyed augusztus 24-én lesz. Csillagászati szürkület alatt azt az időszakot értjük, amikor a Nap már legalább -12°-on vagy mélyebben van a horizont alatt, de a -18° horizont alatti magasságot még nem éri el. A -18°-os érték elérése után áll be a teljes sötétség. Látványosabb, fontosabb események UT időzóna szerint (UT = NYISZ-2 óra): 08.03.             Az Alfa Capricornidák meteorraj maximuma (ZHR=5) 08.04. 00:21 A Szaturnusz 3 fokra a Holdtól (96%-os holdfázis) 08.07.             A Iota Aquaridák meteorraj maximuma (ZHR=8) 08.10. 02:00 A Merkúr legnagyobb keleti elongációja 08.11 - 08.19 VEGA '23 Nyári Amatőrcsillagászati Megfigyelőtábor és TUTY projekttalálkozó Ispánkon 08.13.              A Perseidák meteorraj maximuma (ZHR=100) 7-14 UT között 08.15. 03:04 30 órás holdsarló 7 fok magasan 08.17. 18:26 33 órás holdsarló 2 fok magasan 08.30. 17:57 A Szaturnusz 3 fokra a Holdtól (99%-os holdfázis) A Merkúr a hónap elején egy órával a Nap után nyugszik, 10-én van a legnagyobb keleti kitérésben, 27 fokra a Naptól. 15-e után láthatósága gyorsan romlik, 20-ától már nem lehet megfigyelni. A Vénusz a hónap első felében nem figyelhető meg, 20-a után viszont már fél, hó végén egy órával kel a Nap előtt. Láthatósága innentől gyorsan javul. A Mars a hónap elején még megfigyelhető kora este a nyugati irányban, ezután eltűnik a Nap fényében. A Jupiter a Kos csillagképben látható késő estétől, keleten. Fényessége -2,5 magnitúdó, látszó átmérője 42". A Szaturnusz a Vízöntő csillagképben látható egész éjszaka. Fényessége 0,5 magnitúdó, átmérője 19". Az Uránusz éjfél előtt kel a Kos csillagképben. A Neptunusz a Halak csillagképben látható az esti óráktól. A következő táblázatban Zalaegerszegre nézve a Nap és a Hold keltének, delelésének és nyugvásának időpontjait adjuk meg (óra:perc formátumban, nyári időszámítás szerint), valamint a Hold aktuális fázisát az adott nap 00:00 h UT-jére (0%: újhold, 50%: első vagy utolsó negyed, 100%: telehold). A táblázat tartalmazza ezen felül, hogy milyen napról van szó (hétfő-vasárnap), a Julián dátumot az adott nap 0 h UT-jére, valamint a helyi csillagidőt (Local Sidereal Time, LST) Zalaegerszeg földrajzi hosszúságára, vagyis λ = 16º 50′-re, óra:perc:másodperc alakban. A helyi csillagidő a tavaszpont óraszöge az adott helyről nézve. Megjegyzendő, hogy az ország középső részén tipikusan kb. 15, a keleti határ mentén tipikusan kb. 30 perccel korábban történnek a kelések-nyugvások, mint Zalaegerszegen, az eltérő földrajzi hosszúságok miatt. A Nap és a Hold kelési-delelési-nyugvási időpontjai NYISZ-ben vannak megadva. Kezdőknek Az IC 4665 (Collinder 349, Melotte 179) egy nyílthalmaz a Kígyótartó (Ophichus) csillagképben. Philippe Loys de Chéseaux svájci csillagász fedezte fel 1745-ben. A halmaz kevesebb, mint 40 millió évvel ezelőtt kezdett kialakulni, és körülbelül 1400 fényévre található a Földtől. Könnyen megtalálható a legkisebb távcsövekkel is. Sőt, igazán sötét helyről akár szabadszemmel is megpillantható. Ez az egyik legfényesebb halmaz, amelyet Charles Messier vagy William Herschel nem katalogizált, valószínűleg azért, mert nagyon laza a szerkezete. A halmazt könnyű megtalálni: a Béta (β) Ophiuchitól 1,3°-ra észak-északkeletre keressük, binokulárban vagy keresőcsőben is egy látómezőn osztoznak. Egy 15x45-ös állványon lévő binokulárral a halmaz legsűrűbb magja nagyobb területen látszik, mint a telihold és a lazán szétszórt csillagokkal már 70'-ig terjed. 20 csillag nagyjából egy kört rajzol ki, egy csillaggal a közepén, és egy szárral, amely nyugat felé vezet egy enyhén hullámos vonal felé. Egyesek virágot, mások Poszeidón szigonyát látják kirajzolódni a csillagokból. Walter Scott Houston 1948 augusztusában a Sky and Telescope-ban ezt írta erről a halmazról (fordította: Szentmártoni Béla): IC 4665. Nagyon laza halmaz, nehéz megkülönböztetni; 60’ átmérő, 13 csillag, 7 mg, 0,2 kpsc. Haladóknak A következő objektumhoz az utunk a Messier 16-nál indul. Az M16-tól 2,2°-kal nyugatra egy 6 magnitúdós aranyszínű csillag ragyog. Innen 53'-et nyugat-délnyugat irányba haladva eljutunk a Sharpless 2-46 (Sh 2-46) emissziós ködhöz. Egy 150 mm-es Makszutov-Newton távcsővel, 65-szörös nagyítással a köd nagynak és rendkívül halványnak mutatja magát. Három csillag látszik benne, amelyek hangsúlyozzák az objektum nagyon alacsony felületi fényességét. Ezután ugorjunk egy nagyot észak felé, ahol egy másik nehéz Sharpless-objektumot találunk: ez a Sharpless 2-68. Ez a nagyon furcsa planetáris köd 52'-re északnyugatra található az 59 Serpentis csillagtól. Keress meg egy 7 magnitúdós fehér és egy 9 magnitúdós aranyszínű csillagot tőle 32’-re nyugatra. Az Sh 2-68 déli széle a két csillagot összekötő vonal felezőpontjában látszik. Már ha látszik. Sue French ezt írta róla: "Nem vagyok biztos abban, hogy láttam-e valaha ezt az objektumot a 25 cm-es reflektorommal. Amikor végigpásztáztam a területen, kis-közepes nagyítással és OIII szűrő használatával… mintha érzékeltem volna a jelenlétét." A planetáris köd még egy nagyágyúval, egy 35 cm-es tubussal is szinte megfoghatatlan. Sue French ennyit írt fel magának: „talán gyűrűs”. Mélyég-fotókon világosabb ív látható a pereme mentén, ami kelthette ezt a benyomást. Átmérője körülbelül 5', csak a legfényesebb, északkeleti részlete látszik, amely csak egy része ennek a hüvelykujjlenyomat alakú ködnek. Egy, a közelmúltban megjelent tanulmány szerint a csillagközi gáz megzavarja az Sh 2-68-at, és gátolja a ködösség tágulását. 16 magnitúdós szülőcsillaga tovább mozgott, így eltávolodott a planetáris köd középpontjától, és idővel el is fogja hagyni azt. Az Sh 2-68 egy öreg, nagyjából 30.000 éves planetáris köd. Sue French: Deep-Sky Wonders 195. o, 189-190. o.