Év: 2023

A következőkben áprilisi amatőrcsillagászati megfigyelésekhez szeretnénk ajánlani néhány objektumot! A Nap április közepén 6:00 (NYISZ) körül kel, 19:30 (NYISZ) körül nyugszik. (A NYISZ a nyári időszámítás rövidítése. NYISZ = UT + 2 óra, ahol UT a Universal Time = Világidő rövidítése.) Az észlelés napnyugta után – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül egy-másfél órával már elkezdhető. A csillagászati szürkület a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Telehold április 6-án, utolsó negyed április 13-án, újhold április 20-án, első negyed április 27-én lesz. Csillagászati szürkület alatt azt az időszakot értjük, amikor a Nap már legalább -12°-on vagy mélyebben van a horizont alatt, de a -18° horizont alatti magasságot még nem éri el. A -18°-os érték elérése után áll be a teljes sötétség. Látványosabb, fontosabb események UT időzóna szerint (UT = NYISZ-2 óra): 04.11. 22:00 A Merkúr legnagyobb keleti elongációja (19°) 04.12.            A Virginidák meteorraj maximuma (ZHR=5) 04.16. 04:01 A Szaturnusz 4,5 fokkal északra a Holdtól (Aquarius csillagkép, 20%-os holdfázis) 04.21. 18:11 38 órás holdsarló 11 fok magasan az esti égen 04.23. 01:00 A Lyridák meteorraj maximuma (ZHR=18) 04.23. 13:36 A Vénusz 1 fokra a Holdtól (12%-os holdfázis) 04.25. 21:57 A Mars 4,5 fokkal északkeletre a Holdtól (31%-os holdfázis) 04.29.            Az Alfa Scorpiidák meteorraj maximuma (ZHR=5) A Merkúr a hónap nagy részében jól megfigyelhető napnyugta után nyugati irányban, ez az idei legkedvezőbb esti láthatósága. 11-én van a legnagyobb keleti kitérésben a Naptól, 19 fokra. Ezután láthatósága folyamatosan romlik, a hónap végére már eltűnik az esti szürkületben. A Vénusz a kora esti órákban délnyugaton kereshető, láthatósága kiváló a hónap során. Fényessége -4 magnitúdó, átmérője 17", fázisa 67%. A Mars kora este kel, az este első felében megfigyelhető. Gyorsan távolodik, fényessége 1,3 magnitúdóra, látszó átmérője 5,4"-re csökken. A Jupiter a Nap közelsége miatt nem figyelhető meg. A Szaturnusz a Vízöntő csillagképben figyelhető meg, hajnalban megfigyelhető alacsonyan a délkeleti irányban. Az Uránusz a hónap első felében még kereshető a Kos csillagképben, alacsonyan nyugaton. A Neptunusz a hónap során nem figyelhető meg. A következő táblázatban Zalaegerszegre nézve a Nap és a Hold keltének, delelésének és nyugvásának időpontjait adjuk meg (óra:perc formátumban, nyári időszámítás szerint), valamint a Hold aktuális fázisát az adott nap 00:00 h UT-jére (0%: újhold, 50%: félhold, 100%: telehold). A táblázat tartalmazza ezen felül, hogy milyen napról van szó (hétfő-vasárnap), a Julián-dátumot az adott nap 0 h UT-jére, valamint a helyi csillagidőt (Local Sidereal Time, LST) Zalaegerszeg földrajzi hosszúságára, vagyis λ = 16º 50'-re, óra:perc:másodperc alakban. A helyi csillagidő a tavaszpont óraszöge az adott helyről nézve. Megjegyzendő, hogy az ország középső részén tipikusan kb. 15, a keleti határ mentén tipikusan kb. 30 perccel korábban történnek a kelések-nyugvások, mint Zalaegerszegen, az eltérő földrajzi hosszúságok miatt. Galaxisok a Nagy Medvében Ha tavasz, akkor galaxisok… De nem a megszokott Virgo galaxishalmaz tagjai közül szemezgetünk áprilisi ajánlónkban, hanem a Nagy Medve csillagképbeliek közül! Első célpontunk az NGC 2768, amely félúton fekszik az Üpszilon (υ) és az Omikron (ο) Ursae Majoris, a Nagy Medve orrát jelző csillag között. Ez a galaxis halványan látszik egy kis refraktorral is 17x-es nagyítás mellett. Alakja KNY-i irányú ovális formát mutat 47x-es nagyításnál és a galaxismag felé világosabbá válik. A 87-szeres nagyítás szebb képet ad, egy 10 magnitúdós csillaggal a galaxis nyugati-északnyugati peremén, és egy halvánnyal a keleti-északkeleti széléhez közel. Ha északnyugat felé mozdítjuk a távcsövet, akkor egy 53’-es látómezőben feltűnik az NGC 2742 is. Formáját és tájolását tekintve hasonló az NGC 2768-hoz, de kisebb és egyenletesebb felületi fényerővel rendelkezik. Az NGC 2742-t északnyugaton egy mélysárga csillag, délnyugaton pedig egy halvány csillagokból álló kis háromszög kíséri. Mindkét galaxis nagyjából 65 millió fényévre helyezkedik el tőlünk. Az NGC 2768 a Seyfert-galaxisokra példa, egy olyan objektumtípusra, amelynek középpontjában egy nagyon nagytömegű fekete lyuk található. Mindkét galaxis, miképp a Nagy Medve csillagkép is, cirkumpoláris Magyarországról nézve. Az NGC 2742-től körülbelül egy fokkal délre egy 6 magnitúdós csillaghoz jutunk, ahonnan 1,8°-kal nyugatra egy másik csillag is látszik. Az NGC 2685, a Hélix-galaxis a második csillagtól 27'-re délkeletre fekszik. (Nem összekeverendő az NGC 7293-mal, ami a Hélix-köd.) Nagyon halvány ÉK-DNY irányú ovális formát mutat egy 105 mm-es refraktorral 28x-os nagyítás mellett, és egy halvány csillag ül északkeleti csúcsától északra. 87x-es nagyítással 1,5' hosszú, és valamivel fényesebbé válik a közepe felé. A Hélix-galaxis az egyik legközelebbi poláris gyűrűs galaxis. A poláris gyűrűs galaxis egy gázból, porból és csillagokból álló korongot (vagy gyűrűt) mutat, amely majdnem merőleges a befogadó galaxis korongjára. Úgy gondolják, hogy a gyűrű egy szomszédos galaxis anyagával való egyesülés vagy felhalmozódás eredményeként keletkezik. Egy 25 cm-es távcsővel a galaxis poláris gyűrűjét úgy érzékeljük, hogy közepén a galaxis vastagsága nagyobb, mint amit egyébként várhatnánk. Egy 14,5”-es tubussal nagyon halványan mutatja meg ezt a szélesebb középső régiót. Amely a fő galaxisra merőlegestől, kissé az óramutató járásával megegyező irányba billen, az északnyugati oldalon lévő rész egyértelműbben látszik. A Hélix-galaxis egy lentikuláris és poláris gyűrűs Seyfert 2 típusú galaxis. Kb. 50.000 fényév átmérőjű és körülbelül 45 millió fényévre van a Földtől. Másodpercenként 883 kilométeres sebességgel távolodik tőlünk. Nagy tudományos érdeklődésre számot tartó objektum, mert a poláris gyűrűs galaxisok elég ritkák. Innen észak felé induljunk távcsövünkkel, ahol is galaxisok egy érdekes kvartettjét találjuk, a Holmberg 124-et. Erik Holmberg 1937-ben készítette el katalógusát a kettős és többszörös galaxisokról, amelyeket korai fényképlemezeken talált, sajnos a fejletlenebb technikával készített képek számos hamis azonosításhoz vezetettek. A csoport legnagyobb tagja az NGC 2805, Tau (τ) Ursae Majoristól 1,2° K-ÉK-re látszik. Ennek a spirálisnak a felülete nagyon alacsony fényerővel rendelkezik, és a kis teleszkópokkal csak az apró, világosabb magot tudjuk észlelni. Egy 25 centiméteressel, 170x-es nagyításnál ez a kísérteties galaxis szabálytalanul kereknek és 4-5' átmérőjűnek tűnik. Egy pár meglehetősen fényes, 9-es és 10-es magnitúdós csillag veszi körül, míg egy 12 magnitúdós csillag őrzi északnyugati szélét. Megosztva a látómezőt, az NGC 2814 (küllős spirálgalaxis) 10,5"-re észak-északkeletre helyezkedik el nagyobb társától, és déli csúcsa közelében van egy 11 magnitúdós csillag. Ennek a spirálnak az összmagnitúdója lényegesen halványabb, mint az NGC 2805-é, de fénye sokkal kisebb területre oszlik szét, ami lényegesen nagyobb felületi fényességet eredményez. Úgy néz ki, mint egy 1' hosszú észak-déli perjel. Az NGC 2820 valamivel nyilvánvalóbban mutatja magát, mint az NGC 2814, és csak 3,7’-re van a látómező középpontjától keletre. Az NGC 2820 egy másik éléről látszódó spirál galaxis és elég vékony ahhoz, hogy szerepeljen a „Laposgalaxis” Katalógusban (Igor D. Karachentsev és munkatársai, 1999). A katalógusban szereplő objektumok olyan korongszerű galaxisok, amelyeknek nincs központi dudora, vagy csak csekély a középső kidudorodásuk, és legalább hétszer hosszabbnak tűnnek, mint a szélességük. Egy 25 cm-es távcsővel az NGC 2820 karcsú formája K-ÉK - NY-DNY irányú, és 2,5’-es. A csoporthoz tartozó IC 2458-at Sue French sem látta a saját szemével. A kihívás: valaki látja, ahogy az NGC 2820 nyugati csúcsán lóg? Ezek a Holmberg-galaxisok körülbelül 76 millió fényévnyire találhatók tőlünk. Sue French: Deep-Sky Wonders 98-99. o.