Hol van a sötét anyag hatása a Gaia műhold DR3-as katalógusában? Egy új tanulmány a Gaia asztrometriai műhold adatainak segítségével azt vizsgálta, hogy vajon az alternatív gravitációs hipotézisek képesek-e magyarázni a legfrissebb rotációs görbe-adatokat. Ezek ugyanis 3 szigma, azaz kb. 99,73% bizonyossággal nem egyeznek a sötét anyag jelenlétéből várható grafikonokkal. No de haladjunk csak sorjában! Miért gondoljuk, hogy van sötét anyag? Az 1930-as években egy svájci csillagász, Fritz Zwicky galaxishalmazok tagjainak mozgását tanulmányozta spektroszkópiai módszerek segítségével. A vöröseltolódások vizsgálatával megállapította, hogy az egyes halmaztagoknak mekkora a sebessége a közös tömegközépponthoz képest. (Ugyebár a legközelebbi néhány galaxis kivételével mindegyiknél vöröseltolódást figyelhetünk meg, az Univerzum tágulása következtében. Ezekben azonban lehetnek kisebb-nagyobb eltérések, hiszen az egymástól nem túl távol lévő (néhány millió fényév) galaxisok még bőven tudják számottevően befolyásolni egymás mozgását.) Ez az egymás körüli mozgás betekintést enged a kölcsönös gravitációs vonzásba, ami a halmaztagok között zajlik. A halmaz távolságát a Hubble-Lemaitre-törvény és a vöröseltolódás ismeretében ki tudjuk számolni. Ennek felhasználásával pedig a látható méretekből meghatározható a rendszer fizikai mérete is, ami lehetővé teszi, hogy tömegbecslést adjunk. Hogyan? A gravitációs erőtörvény ismeretével! Ugyanis a szökési sebesség, a rendszer mérete és tömege összefüggésben vannak egymással! Ha látjuk, hogy a rendszer különböző tagjai keringenek a galaxishalmazban, azaz nem sugárirányban esnek befelé vagy dobódnak kifelé, akkor feltehetjük, hogy a rendszer stabil. Ez azt jelenti, hogy a galaxisok sebessége nem elég nagy ahhoz, hogy megszökjenek a halmazból - a halmaz gravitációja benntartja őket. Ezzel már becslést adhatunk az össztömegre. Ezt Zwicky meg is tette, és durván 100-szor akkora számot kapott, mint amire a galaxisokbeli csillagok fényéből becsült tömege alapján számított. Más szavakkal: a halmazt összetartó tömegnek mintegy százszor nagyobbnak kellene lennie, mint amit a világító csillagok fényéből kapunk, máskülönben a halmaz galaxisai szétrepülnének. Ez egy ellentmondás, a kétféle tömegbecslés nagyon különböző eredményre vezetett.
...Hónap: 2025 március
Mai csillagászati kép: a Nap fotografikus megfigyelése hidrogén-alfa szűrővel 2025.03.08-án – Ágoston Zsolt
Távcső: Skywatcher 72/420 apokromát távcső Szűrő: Daystar Quark szűrő Mechanika: Ragdoll17 mechanika Kamera: ASI294MM monokróm kamera A március...
Mai csillagászati kép: Theophilus, Cyrillus, Catharina holdkráterek – Schmall Rafael, Szucsányi Béci
Három lenyűgöző holdkráter: Theophilus, Cyrillus és Catharina A Hold Mare Nectaris nevű holdtengerének szélén három egymáshoz közeli, impozáns kráter található: Theophilus, Cyrillus és Catharina. Ezek a formációk nemcsak méretükkel és látványos szerkezetükkel, hanem történetükkel is lenyűgözik a csillagászat iránt érdeklődőket – legyen szó hivatásos kutatókról vagy amatőrcsillagászokról. Theophilus – a legfiatalabb A három közül a Theophilus-kráter a legfiatalabb és leglátványosabb. Átmérője körülbelül 100 km, mélysége pedig eléri a 4,2 km-t. A kráter belsejében markáns központi csúcsrendszer emelkedik, amely több, esetenként 2 km magas hegycsúcsból áll. Ezek a hegyek a becsapódás során visszapattanó felszín következményei, és egyfajta geológiai „ujjlenyomatot” hagynak a becsapódás erejéről.
...Kék spirál az égbolton – Hegedüs Tibor
Egy érdekes kék spirál tűnt fel 2025. március 24-én az égbolton. Tagtársaink közül Schmall Rafael és Zelkó Zoltán is lefotózta, ezeket a képeket...
Mai csillagászati kép: Vénusz-megfigyelések – Schmall Rafael, Barna Gábor, Blahó Norbert, Szucsányi Béci
Ilyen vékony vénuszsarlót nézegetni élmény. Ilyen csak a nappali égbolton látszik, és az észlelés értéke nagy. Azonban a legutóbbi téli-tavaszi láthatóságkor mások is készítettek Vénusz-fotót, amiken jól látszik, hogy a Vénusz fázisa hogyan változik a Föld és a Vénusz Nap körüli keringése miatt. Ilyen megfigyelések vezették rá Galileit 1609-10-ben, hogy a Vénusz ilyetén fázisváltozásai a kopernikuszi rendszerben lehetségesek, a ptolemaioszi bolygórendszerben nem - ez volt az egyik első megfigyelési bizonyíték a kopernikuszi bolygórendszerre.
...