Egy friss kutatásban egy eleddig ismeretlen, rejtélyes szerkezetet azonosítottak a kutatók a minden amatőrcsillagász által jól ismert M57 Gyűrű-köd (NGC 6720) közepén. A felfedezést tevő csapatot a University College London (UCL) és a Cardiff University csillagászai vezettek. Leírásuk szerint az M57 közepén egy vasból álló, rúd alakú felhő található, mely éppen belefér a köd elliptikus, belső tartományába. A csoport becslése szerint a „vasrúd” hossza nagyjából a Plútó Nap körüli pályájának 500-szorosának felel meg, a benne lévő vasatomok össztömege pedig a Mars tömegéhez mérhető! Amikor egy, a Naphoz hasonló csillag kifogy a hidrogén-üzemanyagból, felfúvódik, vörös óriássá válik, és ledobja külső rétegeit; amik a csillag maradványától távolodva fénylő héjat alkotnak. Ezt nevezzük planetáris ködnek. A visszamaradó csillagmag fehér törpévé válik: bár már nem éget üzemanyagot, mégis tovább sugároz, miközben több milliárd év alatt lassan kihűl. A Gyűrű-köd egy nagyjából 2600 fényév (787 parszek) távolságban található planetáris köd, amely mintegy 4000 éve keletkezett. A planetáris köd kidobódása visszajuttatja a csillagban létrejött anyagot a csillagközi térbe, és a Világegyetem szén- és nitrogénkészletének jelentős részét adja – ezek a földi élet alapvető építőkövei. Így keletkezett tehát a Gyűrű-köd is, amelyet először 1779-ben figyeltek meg a Lant (Lyra) csillagkép irányában.A tanulmány szerzői a vasfelhőt felfedő méréseket a WEAVE nevű új műszerrel és annak Large Integral Field Unit (LIFU) üzemmódjával végezték el. A WEAVE-t a 4,2 méteres William Herschel Telescope-ra szerelték fel. A LIFU egy több száz optikai szálból álló egység, aminek köszönhetően a kutatók a köd teljes kiterjedésében, pontról pontra tudtak spektrumokat felvenni (vagyis a fényt hullámhosszak szerint szétválasztani). Így nemcsak képeket tudnak előállítani, hanem azt is meg tudják mondani, hogy a köd különböző részein milyen a kémiai összetétel. A tanulmány szerzői szerint egyelőre nem világos, hogyan keletkezhetett a vasból álló, különös alakú felhő. Két fő lehetőséget vetnek fel: a jelenség új részleteket árul el arról, hogyan zajlott a csillag anyagkidobási folyamata, amely létrehozta a ködöt; izgalmasabb lehetőségnek tűnik, hogy a vasfelhő egy olyan plazmaív is lehet, amely egy kőzetbolygó elpárolgásából származik. Ehhez az kell, hogy a bolygó a csillag korábbi felfúvódása során belesodródjon annak plazmájába. A szerzők kiemelik, hogy további, részletesebb megfigyelésekre van szükség, például annak kiderítésére, hogy más kémiai elemek is együtt jelen vannak-e a frissen azonosított vassal – ez segítene eldönteni, melyik magyarázó modell a valószínűbb. A csapat ezért nagyobb spektrális felbontású WEAVE/LIFU méréseket tervez. A WEAVE műszert a következő öt évben nyolc nagy felmérési programban is bevetik majd, a közeli fehér törpéktől a nagyon távoli galaxisokig sokféle célponttal. A program egyik ága számos további ionizált ködöt is vizsgál az északi Tejútrendszerben, és a kutatók szerint meglepő lenne, ha a Gyűrű-ködben látott vasrúd teljesen egyedülálló jelenség volna. Forrás: University College London, illetve: https://ras.ac.uk/news-and-press/research-highlights/mysterious-iron-bar-discovered-famous-nebula R. Wesson és munkatársai „WEAVE imaging spectroscopy of NGC 6720: an iron bar in the Ring” című cikke megjelent a Monthly Notices of the Royal Astronomical Society folyóiratban. DOI: 10.1093/mnras/staf2139. További képek az M57-ről a James Webb Űrtávcsővel: https://www.ucl.ac.uk/news/2023/aug/second-james-webb-image-ring-nebula-hints-dying-stars-companion https://www.cardiff.ac.uk/news/view/2739414-astronomers-spy-structures-that-no-previous-telescope-could-detect-in-new-images-of-dying-star
...