Hogyan válasszak okulárt? – Csizmadia Szilárd

Hogyan válasszak okulárt?

A következő cikkben ahhoz szeretnénk segítséget nyújtani, hogyan válaszd ki a megfelelő okulárt (szemlencsét) a távcsövedhez.

A távcsőben látott kép élességét, fénygazdagságát, torzulásmentes leképezését nem csak az objektív optikai minősége, de az okulár szerkezete és minősége is meghatározza. Senki sem felejtheti el Al Nagler optikus örökbecsű szavait: “Az okulár a távcsöved fele!” (Emiatt persze egy igazán jó okulár egy távcső árát is kiteheti.) 

E sorok szerzőjének nehéz elfelejtenie, hogy két csúcskategóriás okulár között is van különbség. Egy alkalommal egy 7 mm-es Nagler (428 euró 40 cent) és egy 6,7 mm-es Scientific Explorer (165 euró) okulárral tekintette meg egymás után ugyanazt az objektumot, ugyanazzal a távcsővel. Miközben az argonnal töltött, nem olcsó Scientific Explorer okulár túlszárnyalta az észlelőréten az amatőrtársaknál található összes többi okulárt a látómező mérete, torzulásmentes kép, élesség, csillagok számának tekintetében, addig a Nagler kenterbe verte a Scientific Explorert: egyszerűen még kontrasztosabb, még fénygazdagabb képet adott. Persze, az ára is sokkal több!

De az ár nem minden: drágább okulár is lehet rosszabb minőségű. Ráadásul, ha nem ahhoz a távcsőhöz és arra az objektumtípusra használjuk, amihez és amire való, akkor ne csodálkozzunk a nem várt eredményen…

Lássuk tehát, mit gondoljunk végig okulárvásárláskor, és milyen recept adható azoknak, akik okulárvételen törik a fejüket.

Fontos: a cikk nem az okulárok optikájának elméletéről szól, ezt most – amennyire csak lehetséges – hanyagoljuk. Lényeges dolog azonban az, hogy egyetlen lencséből álló okulár nem képes jó képet adni, mert a fény hullámhosszfüggő módon törik meg a levegő-üveg (illetve a gáz-üveg, más-más anyagú üveg-üveg) felülethatárokon, ezért az ilyen okulár “színez”: a különböző hullámhosszú fénysugarak máshol adnak éles képet. Ilyenkor vörös vagy kék gyűrűt láthatunk a fényes objektumok körül. Ugyancsak, egytagú szemlencse képtelen a látómező középen és a széleken is tűéles csillagképet adni. Ilyenek az optika törvényei! Azonban a több, egymás hibáját korrigáló lencsetagból álló okulárokban sem lehet végtelen mennyiségű lencse, mert a lencse anyagán való áthaladáskor óhatatlanul elveszik a fény néhány százaléka (az anyagi minőségtől és a lencse vastagságától függően).

Megjegyzendő továbbá, hogy a csillagászati távcsövek fordított állású képet adnak. Egyenes állású képhez – tehát ahol a pl. természetfigyelésnél a madarakat nem fejjel lefelé látjuk – képfordító, ún. terresztrikus okulár szükséges. Ezekkel azonban itt nem foglalkozunk.

A KEZDŐKÉSZLET BARIUM OKULÁRJAI

A legtöbb kezdő távcsőhöz 25 mm-es és 10 mm-es Barium okulárokat adnak – gyakran attól függetlenül, mennyi a távcső átmérője, fókusza. Ezek három lencsetagból álló, úgynevezett Kellner-rendszerű okulárok. Hosszabb fókuszú (f/8-as vagy még még gyengébb fényerejű) távcsövekhez alkalmasak. Kellőképpen olcsók, így a kezdőkészlet ára elfogadható, de egyben elég jó minőségűek is ahhoz, hogy ne legyen csalódás az első észlelés. Sokakat igen hosszú ideig kiszolgálnak ezek az okulárok.

Mivel kevés lencsetag van bennük, ezért kevés fény veszik el, amikor a fény a lencsék felületén belép, amikor kilép a lencsetagból (reflexió!), illetve a lencséken való áthaladáskor. Ezért különösen alkalmasak kisebb nyílású távcsövekhez, ahol a kisebb objektívátmérő miatt eleve kevesebb fényt gyűjt a távcső. Az egyébként is kevés fényt ne érje további, felesleges fényveszteség!

A Barium okulárok nem adnak éles képet a látómező szélén, csak a középén. Hogy ezt a negatív hatást csökkentsék, a gyártók nagyon szűkre veszik a látómező méretét. A Barium-okulárok látómezeje általában 40°, bár létezik 60° látómezejű változat is. Ez azt jelenti, hogy ha belenézünk egy ilyen okulárba, az az érzésünk támad, mintha egy hosszú csőbe pillantanánk. A szemünk által befogott látótartományt nem használja ki.

Ha nagyon fényes objektumot (pl. Vénuszt, Jupitert) nézzünk vele, szellemkép jelenhet meg, ami zavaró.

Ha fényerős (pl. f/5-ös vagy fényerősebb) távcsőhöz használjuk őket, a látómező szélén elhúznak a csillagok (pontszerű megjelenés helyett csíkokká válnak), ami az okulár egyszerű felépítéséből adódó optikai effektus.

Nagyon olcsók, fókuszhossztól függően 4000-7000.- Ft körül beszerezhetők.

Megfelelőek kis (7 cm-esnél kisebb) objektívátmérőjű, hosszú fókuszú (f/8 vagy gyengébb fényerejű) távcsövekhez, különösen, ha nem akarunk e műszerekkel a bolygókon sok felszíni részletet megfigyelni.

Cserélni érdemes ezeket az okulárokat komolyabb minőségre a következő esetekben:
– f/8-asnál fényerősebb távcsövünk,
– nagyobb nagyítást adó, rövidebb fókuszú okulárt szeretnénk Hold-, bolygó-, planetáris köd-, gömbhalmaz- vagy kettőscsillag-megfigyeléshez,
– ki szeretnénk használni, hogy távcsövünk 2 collos (2″, azaz 2 hüvelyk) kihuzatú, ezért nagyobb látómezőt adó okulár is behelyezhető (nagyobb a látómező-határoló mérete),
– nagyobb látómezőt, élesebb képet szeretnénk, amit jobban lehet élvezni.
Természetesen a távcső optikai minőségének is megfelelőnek kell lennie, hogy az új okulár minőségét ki lehessen használni. Rossz tükör, egytagú lencséjű objektív képét alig-alig javítja egy drága okulár…

MILYEN OKULÁROKRA LESZ SZÜKSÉGED? VÁLASSZ LEGALÁBB HÁRMAT!

A legtöbbünk nem csak egy észlelési témát űz, hanem mindent meg szeretne nézni az égboton, amit csak a távcsöve meg tud mutatni. Ezért legalább három okulárra lesz szükségünk:
– egy, ami nagy látómezőt ad, és a távcső minimális hasznos nagyítása közelében működik. Ha nincs GoTo-d (de ha van, gyakran akkor is…), ezt a legnagyobb látómezőt adó okulárt használod majd az objektumok megkereséshez. Hasznos lesz továbbá ködösségek, üstökösök, nagy nyílthalmazok, egyes változócsillagok, illetve Tejút-felhők észleléséhez.
– egy, ami a vizuális látásélesség közelében dolgozik (ezt fogod a legtöbb objektumhoz használni, különösen a mélyég-objektumokhoz)
– egy, ami kihasználja a távcsöved maximális hasznos nagyítását.
E három célt a három okulár fókusztávolságának megfelelő megválasztásával lehet elérni.

Később sorra kerül a kilépő pupilla fogalma, most legyen elég annyi, hogy a három fókusztávolság ezzel áll összefüggésben. Az átlagos emberi szem sötétben, sötétadaptáció után 5 mm átmérőjű, a vizuális látásélességnél 2 mm, a maximális értelmes hasznos nagyításnál pedig 0,5 mm-rel kell számolni. Később levezetjük és megindokoljuk, hogy az okulárjaid fókusztávolsága miért legyen okuláronként az egyes kilépő-pupilla érték és a távcsöved fényerejének szorzata.

A távcsöved fényereje az objektív fókusztávolsága osztva az átmérőjével. Pl. egy 200/1000-es Newton-távcső esetében a fényerő 1000 mm fókusz (f) / 200 mm átmérő, ami f/5. Tehát ebben az esetben a három szükséges okulár: 5 mm x 5 = 25 mm kell a legkisebb hasznos nagyításhoz, 2 mm x 5 = 10 mm a közepes nagyításodhoz és 0,5 mm x 5 = 2,5 mm a legnagyobb hasznos nagyításhoz. (Ezek első közelítésként alkalmazhatók, a nyugodtságról és a betekintési távolságról lentebb írtak miatt azonban a 2,5 mm-es helyett ésszerűbb lehet egy 4-5 mm-es okulárt (is) vásárolni.)

Egy másik eljárás a távcső objektívének átmérőjét használja fel az okulárok fókusztávolságának megválasztásához, ha az észlelés célja eltérő (f a távcső fényereje, D a távcső objektívének átmérője mm-ben):
Ajánlott nagyítás / Ajánlott okulárfókusz / ajánlott nagyítás:

Ha ezzel a néhány számítással kész vagy, akár mehetsz is a boltba vagy a kereskedő honlapjára, és meg is veheted az okulárjaidat. De ha kicsit alaposabb és megfontoltabb szeretnél lenni, akkor olvasd el az alábbi jótanácsokat és ismertetőket, hogy még megfelelőbb okulárokat választhass!

AZ OKULÁRKIHUZAT ÁTMÉRŐJE

Manapság kétféle, szabványosnak tekinthető méretben gyártanak okulárokat: a kör keresztmetszetű kihuzat (vagyis ahová behelyezed az okulárt) átmérője 31,7 mm (1,25 hüvelyk, 1,25″) vagy 50,8 mm (2 hüvelyk, 2″) átmérőjű. Évtizedekkel ezelőtt gyártott távcsövek esetében előfordul 24,5 mm-es okulárkihuzat is (0,965″), ezekhez ma már nem lehet új gyártású okulárt kapni. Figyeljünk tehát régebbi, muzeális értékű távcsövek vásárlásakor arra is, hogy milyen az okulárkihuzata! Vannak 3″-os, sőt 4″-os okulárkihuzatok is, de azok nagyon nagy távcsövekhez használatosak, nem az amatőrcsillagász gyakorlatban előfordulókhoz.

A 2″-os kihuzatokba lehet vásárolni szűkítőt, amivel az okulárkihuzat átmérője 2″-ról 1,25″-ra csökkenthető. Ilyen módon a 2″-os kihuzatba betehető az 1,25″-ös okulár – fordítva ez nem megy. Figyeljünk arra, hogy szűkítőkből van hosszabb és rövidebb változat is, az okulárkihuzat hátsó fókusza (angolul back focus, amely azt adja meg, hogy a távcső kihuzata mögött hány mm-rel keletkezik a kép) függvényében egyikre vagy másikra lehet szükségünk. Az okulárvásárláskor először tehát a kihuzat méretét határozzuk meg, és hogy kell-e, lehet-e szűkítőt alkalmazni.

NAGYÍTÁS, FÓKUSZTÁVOLSÁG

A nagyítást az objektív és az okulár effektív, azaz tényleges fókuszának (rendre f_objektív, illetve f_okulár) aránya határozza meg. Hogy az N-nel jelölt nagyítást megkapjuk, a kettőt el kell osztani egymással, azaz:

N = f_objektív / f_okulár

Pl. egy 100/1000-es távcsőhöz (100 mm objektívátmérő, 1000 mm fókusz) egy 10 mm-es okulárt használva N = 1000 mm / 10 mm = 100-szoros nagyítást érünk el. Mivel az objektív fókusza állandó, a nagyítást az okulár cseréjével változtathatjuk meg, úgy, hogy más fókusztávolságúra cseréljük. Az objektív fókusztávolságát le lehet csökkenteni fókuszreduktorral, illetve meg lehet növelni Barlow-lencsével, de ezek most nem képezik a cikk tárgyát.

ZOOM-OKULÁROK

Léteznek változtatható fókusztávolságú, úgynevezett zoom-okulárok is, melyeknek például 8-24 mm között lehet szabályozni a fókusztávolságát az okulártest folyamatos elcsavarásával. Az ilyen okulárokkal a nagyítás az okulár cseréje nélkül, kényelmesen változtatható. Különösen érdekes lehet ilyen okulárt távcsöves bemutatásokon, járdacsillagászaton használni, és a látogatók figyelmét erre a lehetőségre felhívni. Általában élvezik, hogy a Holdat egyszer teljes egészében láthatják, vagy ránagyíthatnak valamelyik kráterre, tengerre, és – pszichológiai effektus – maguk kezelhetik a műszer egy részét.

A régebbi zoom-okulárok nem voltak alternatívái az okulárcserének, mert optikai szempontból meglehetősen sok kompromisszummal jártak. Ezért inkább csak bemutatózni használták őket, nem pedig az okulársorozatokat és az éjszakai okulárcserét kiváltandó. Az idők azonban változnak. A modern, hét lencsetagból álló zoom-okulárok, amik FMC-bevonattal vannak ellátva (az FMC-ről lásd lentebb), a kisebb átmérőjű távcsöveken (mondjuk 10 cm-ig) már valós alternatívát nyújtanak pl. egy 3-5 darabból álló okulársorozat helyett. Nagyobb és fényerősebb távcsövekhez azonban továbbra is a különálló okulárokat javasoljuk (legalábbis 2024-ben, aztán ki tudja, hova fejlődik az optika tudománya!).

MINIMÁLIS ÉS MAXIMÁLIS HASZNOS NAGYÍTÁS

A kilépő pupilla mérete nagyon fontos az okulárok megválasztásakor. A kilépő pupilla annak a fénysugárnak az átmérője, ami elhagyja az okulárt. K-val jelölt Átmérőjét egyszerűen számolhatjuk, úgy, hogy a távcső objektívátmérőjét (D) elosztjuk a nagyítással (N):

K = D / N

Pl. az előbbi példában már használt 100/1000-es távcső 10 mm-es okulárral N = 100x-os nagyítást ad, így a kilépő pupilla mérete K = 100 mm / 100 = 1 mm.

Az egészséges, átlagos emberi szem pupillamérete 0,5 és 5-7 mm között változik. Ha a nagyítás túl nagy, a kilépő pupilla mérete túl kicsi lesz. Ha 0,5 mm-nél kisebb, akkor keresnünk kell a képet az okulárba tekintve (esetleg túl közel is kell tennünk a szemünket az okulárhoz, így az megnyomja szemgödröt). Ha a nagyítás túl kicsi, akkor a kilépő pupilla mérete meghaladja az 5 mm-es, sötétben kitágult pupilla méretét, és a fény egy része nem a szemünk retinájára, hanem mellé jut, és nem hasznosul. (Az észleléshez pupillatágítót egészségügyi okokból nem ajánlunk használni…) Gyerekek esetében a 7 mm-es, 20-40 éveseknél a 6 mm-es pupillaátmérő a normális, idősebbeknél inkább az 5 mm számít pontos becslésnek (sötétben, sötétadaptáció után).

A fentiekből következik, hogy a minimális hasznos nagyítás megegyezik a távcső objektívjének cm-ben kifejezett átmérőjének kétszeresével. Pl. a 100/1000-es távcsővel a minimális nagyítás 10 cm x 2, azaz 20-szoros, ugyanis ezzel 100 mm / 20 = 5 mm-es kilépő pupillát kapunk. A maximális hasznos nagyítás pedig megegyezik az objektív mm-ben kifejezett számértékének kétszeresével (pl. a 100/1000-es távcsőnél ez 100 x 2, azaz 200x-os nagyítás). E határoknál kisebb, illetve nagyobb nagyítást adó okulárt nem érdemes venni az adott távcsőhöz.

LÁTSZÓ ÉS VALÓDI LÁTÓMEZŐ

Tarts egy okulárt nappal magad elé (de úgy, hogy a Nap ne világítson bele!), és a látómező szélén egy hajóablak-szerű éles peremet fogsz látni. Ez a látómező-határoló, idegen eredetű szóval diafragma, ami az okulár lencséi előtt vagy között helyezkedik el. A diafragma feladata az optikai hibák csökkentése (pl. a látómező szélén jelentkező rossz leképezés ne is jelenjen meg), illetve a tükröződések kizárása. A diafragma határozza meg a látszó látómező méretét, ezt szokták az okulárokra ráírni. A mai okulárok látszó látómezeje tipikusan 40 és 110 fok közötti (régebbi, ma már nem gyártott okulárok esetében lehet még találkozni 25°-ossal, és ritkán látni 110°-osnál nagyobbat is).

El lehet mondani, hogy a kis látómezejű (40°-os és alatta) okulárokba betekintve sokszor van az embernek “csőlátás-érzete”, miközben egy nagyobb, 76°-82°-os okulárban “kitárul az Univerzum”, mintha egy tágas ablakon át néznénk ki. Amíg az ember teljesen be tudja fogadni az 52°-os látómezejű okulár képét, egy 82°-os okulárban már “sétáltatnia” kell a szemét, hogy a látómező különböző részeit szemügyre vegye, annyira nagy a kép kiterjedése. Hogy kinek melyik a jobb, kellemesebb, élménydúsabb látvány: az már egyéni ízlés és a szemed kérdése. A 110° látómezejű okulárokban már gyakran ébred az az érzés egyesekben, akiknek a szemük már nem fog be 180°-ot, hogy “túl tág” a látvány. A dolognak nem egyszerűen csak esztétikai jelentősége van: a Tejút, ködösségek, nyílthalmazok a legszebb látványt egy tágabb látómezőben nyújtják. A bolygók megfigyelésekor nem annyira fontos ez a dolog.

A valódi látómezőt, vagyis hogy mekkora területet látunk be az égen az okulárral, első közelítésben a látszó látómező és a nagyítás hányadosával adhatjuk meg. Tehát pl. egy 82°-os látómezejű okulár 100-szoros nagyítás esetén 82°/100 = 0,82° = 49′ (ívperc) nagyságú látómezőt ad az égbolton. Ebbe a 30′ látszó átmérőjű telehold még kényelmesen belefér. Egy 52°-os látómezejű okulár (ami egy tipikus látszó látómező a Plössl okulárok esetén) 50-szeres nagyításnál szinte pontosan 1°-os látómezőt ad, ami a legtöbb mélyég-észleléshez elegendő (de pl. a Fátyol-köd teljes látványához nem, lévén az 3° kiterjedésű az égen).

Érdemes megjegyezni, hogy amikor valaki óragép nélkül (pl. Dobson-távcsővel, vagy motorok nélküli mechanikára szerelt refraktorral) tart járdacsillagászatot, távcsöves bemutatást, a nagyobb méretű valódi látómező előnyös. Kényelmesebb ugyanis, hogy ritkábban kell utánaállítani a távcsövet az objektum követése érdekében, és nem lép ki olyan hamar a látómezőből az objektum. Ilyenkor felmerül a kérdés, hogy vajon saját észleléshez és járdacsillagászathoz nem érdemes-e két külön okulárt tartani? (Azt is érdemes megjegyezni, hogy az okulárokra a hölgyek némely szemfestéke és csillogó díszítése letakaríthatatlanul ráragadhat. Bemutatáskor érdemes erre felhívni a figyelmet, nehogy tönkremenjen az okulár!)

FÉNYERŐS VAGY FÉNYERŐTLEN TÁVCSŐ?

Az okulárválasztáshoz ismernünk kell a távcsövünk fényerejét (angolul focal ratio). Ezt úgy kapjuk meg, hogy a távcső effektív fókusztávolságát elosztjuk az objektív szabad nyílásának átmérőjével. Ezek az adatok a távcső oldalára, vagy szállítólevelére is rá vannak írva – szükség esetén pedig könnyen kimérhető házilag is. Egy 120/600-as lencsés távcső fényereje így 600/120 = f/5, egy 250/1000-es Newtoné 1000/250 = f/4, egy 127/1500-as Makszutov-Cassegrainé 1500/127 = f/11,8. Itt f a fókusztávolság jele, a perjel pedig azért fontos, mert a fényerőt a fókusztávolság törtrészében fejezzük ki! A fényerő annál nagyobb, minél kisebb szám áll a perjel után. Tehát az f/5-ös távcső fényerősebb az f/13-asnál.

Hagyományosan az f/3-as és nagyobb fényerejű távcsöveket nevezik “nagyon fényerős” műszernek. Fényerősek az f/4-f/8-as műszerek. Az f/10-esnél kisebbek a fényerőtlen vagy fényszegény távcsövek. Az f/15, vagy hosszabb fókuszúak már “nagyon fényszegény” távcsövek.  A felosztás nem egzakt, és különböző könyvekben, internetes oldalakon kissé más értékeket találunk a határokra. Elsősorban azt kell megjegyezni, hogy a fényerős távcsövek nagyobb látómezőt adnak, de kisebb nagyítás érhető el velük, az égi háttér világosabb bennük, és a fény koncentráltabban esik egy képelemre (pixel) fényképezés, vagy csap-, illetve pálcikaszámra vizuális észlelés esetén.

Diffúz ködök, üstökösök, nagy kiterjedésű nyílthalmazok megfigyelésére a fényerős távcsövek tehát alkalmasabbak, mint a fényszegény társaik. A fényszegény távcsöveket elsősorban a Hold, bolygók, planetáris ködök, gömbhalmazok és kettőscsillagok megfigyelésére használjuk, ahol fontos a nagy nagyítás, de a kis látómező nem zavaró. A helyzet azonban az, hogy mindenféle távcsővel minden objektum megfigyelhető, csak a látvány lesz más. Egészen mást észlelünk a Fiastyúkból egy 5 cm-es keresőtávcsővel és egy 35 cm-es Dobsonnal. Utóbbiba bele se fér a teljes halmaz, ugyanakkor  halványabb csillagok is feltűnnek vele, a fényesek pedig kényelmesen és színesen látszanak. Előbb-utóbb mindenki kitapasztalja, mihez mit használ szívesen.

A fényerős távcsöveket “gyors” (ang. fast), a fényerőtleneket “lassú” (ang. slow) távcsöveknek is nevezik. Az elnevezés az asztrofotográfia hajnaláról származik, amikor a megörökített objektumok gyorsabban hagytak nyomot a fényképlemezeken fényerős távcsövet használva – de persze kevesebb részletet mutattak meg mint fényerőtlen, hosszú fókuszú távcsővel jól megnagyítva a képüket.

Miért fontos a fényerő ismerete az okulárválasztáshoz? A távcső által összegyűjtött fény kúp alakban halad az objektívlencsétől vagy főtükörtől az okulárig – vagyis a fénysugár átmérője egyre kisebb lesz, egyre jobban beszűkül a kúp mentén. A kép a fókuszpontban (gyújtópontban) veszi fel legkisebb méretét (ez ideális esetben pontszerű). A fényerős távcsövekben meredekebb szögben, a fényszegényekben laposabb szögben érkezik a fénykúp a fókuszpontba.

A kép a fényerős távcsövekben torzulni fog az ún. képmező-elhajlás miatt. Ez azért van, mert a kép valójában nem egy síkban, hanem egy görbült felületen keletkezik. Nagy görbültség esetén hordós képet láthatunk, ahogy az alábbi ábra mutatja. (Éppen ezért tették a Kepler űrtávcsőbe megdöntve a CCD-kamerákat, mert a látómező óriási volt, a képmező meg görbült.) A képmezőt megfelelő korrektor-lencsével vagy kóma-korrektorral lehet síkra korrigálni, de ez sokszor drága beruházást igényel. A fényerőtlen távcsövek lapos szögben érkező fénysugarainál is megvan ez a jelenség, csak éppen ott olyan kicsi, hogy elhanyagolható. A fényerősebbekben viszont egyszerű okulárokat használva jól látható.

A képmező-elhajlás jelenségének eltüntetéséhez további, extra lencsetagokat építenek be egyes okulárokhoz, amelyek korrigálják a képet erre az effektusra, és csökkentik a hatását. Ezeket az okulárokat úgy is reklámozzák, hogy fényerős, gyors (angolul: fast) távcsövekhez valók. Fényszegény műszerekhez felesleges megvenni őket, nem azokhoz valók. A nagyon rövid fókuszú távcsövek esetében az objektív által a fókuszsíkban létrehozott kép görbült is lehet.

BETEKINTÉSI TÁVOLSÁG

A betekintési távolság (ang. eye relief) az okulár legutolsó, szemhez legközelebbi lencséje és a kilépő pupilla helye közti távolság. Gyakran tesznek pl. gumi távtartót az okulár lencséje mögé, hogy a szem ne kerülhessen nulla távolságra a lencséhez. Ez azért jó, mert nem kell odapréselni a szemed a lencséhez. Az okulár használata kis betekintési távolság esetén kényelmetlen. Különösen kisgyerekek és bemutatókon a laikusok esnek zavarba kis betekintési távolság esetén, nagy nagyításoknál, hogy hol is van a kép. A nagy betekintési távolság különösen előnyös azoknak, akiknek asztigmatizmus-korrigáló szemüveget kell viselniük a csillagászati észleléshez is, ez ugyanis akadályozza a lencsékbe való közvetlen betekintést. Fontos, hogy akik csak egyszerűen rövid- vagy távollátók, azok vegyék le a szemüvegüket, és anélkül tekintsenek a távcsőbe. Az élesség az ő szemükhöz is könnyen beállítható az okulárkihuzat segítségével!

PARFOKALITÁS

A közönséges okulárok cseréjénél minden esetben újra be kell állítani az élességet. Akinek ez kényelmetlen, vásároljon parfokális okulársorozatot. Két parfokális okulár cseréjekor ugyanis a fókusz ugyanott marad. Ez Hold- vagy bolygóészlelésnél lehet ez kényelmes, de pl. engem nem zavar az, hogy újra kell állítani az élességet okulárcsere után.

ANTIREFLEXIÓS RÉTEG

Az optikai törvényeinek megfelelően, amikor egy fénysugár esik gáznemű közegből (pl. levegőből) átlátszó üvegre, a fény egy kisebb része visszaverődik róla, nagyobb része pedig áthalad (kis része az áthaladás következtében is elnyelődik az üvegben). A visszavert fény egy másik lencsetagról ismét visszaverődhet, ami szellemképet hoz létre az okulárban. Ez nagyon zavaró tud lenni, főleg fényes objektumok megfigyelésénél.

A gyártók a problémát anti-reflexiós rétegek lencsére való felgőzölésével kezelik. A régebben gyártott optikákon V, RV vagy T megjelöléssel találkozhatunk, ha van rajtuk reflexiógátló réteg. A modernebb optikák már MC (Multi Coated), a legmodernebbek FMC (Fully Multi Coated) megjelölésűek, ezeken már nem csak egy, hanem több réteg is van. Az FMC-k esetében a reflexió a teljes spektrumon gátolva van. Amennyiben az okulár három-négynél több lencséből áll, érdemes FMC-okulárt választani.

GYÁRTÓK, OKULÁRTÍPUSOK

Mindegyik neves gyártó, pl. a Lacerta, Celestron, Explore Scentific, SkyWatcher, Meade, TeleVue, Baader stb., forgalmazza a saját okulársorozatait. Mivel az okulárkihuzatok méretei szabványszerűek (31,7 vagy 50,8 mm-esek), nem szükséges egyetlen gyártóhoz ragaszkodnod.

Az okulárok típusait általában – de nem mindig – arról a csillagászról, fizikusról vagy optikusról nevezték el, aki feltalálta. Pl. Plössl osztrák optikus volt, Huygens holland csillagász, Nagler pedig amerikai optikus. Vannak továbbá orthoszkopikus okulárok, és UWA (Ultra Wide Angle, azaz ultranagy látószögű) okulárok is. Az okulártípusok részletes ismertetése azonban túlmutat ennek a cikknek a keretein, akár egy egész kis füzetet is betöltene.

Itt most csak annyit említünk meg, hogy a fényerős távcsövekhez külön okulárokat terveznek (sőt, néha az okulárt tervezik meg először, és ahhoz építenek távcsövet). A fényerős műszerekhez gyártott okulárok gyakran 7, 8, vagy még több lencsetagból állnak. Némelyikük ED jelöléssel van ellátva, ami az Extra-low Dispersion (nagyon alacsony diszperzió) rövidítése. Ilyenekre példa lehet a TeleVue cég Nagler és Ethos okulárjai. Ezek a színhűséget jobban megőrzik. (A színhűségnek nyilván a bolygók esetében, és néhány mélyég-objektumnál van jelentősége, ahol színek is láthatók nagyon nagy távcsövekkel, pl. planetáris ködöknél, Orion-ködnél. Néhány kivételtől eltekintve vizuálisan a legtöbb mélyég-objektum még 30-40 cm-es távcsőben sem színes.)

Nagyméretű, fényerős távcsövekhez (pl. 35 cm-es f/4-es, f/5-ös Dobson-távcsőhöz) egy kómakorrektor is kellhet, ami a nagy látómező szélén is “kijavítja” az ott már torzuló, megnyúlt csillagalakokat – ha nem ezekhez készített (fast telescope) okulárokat veszünk. Akiknek fényerőtlen távcsövük van (pl. Makszutov-Cassegrain, klasszikus Cassegrain, Schmidt-Cassegrain, vagy f/8-asnál gyengébb Newton), szerencsésebb helyzetben vannak, mert olyan olcsóbb okulárok közül is nagy a választék, amik tökéletesen megfelelnek e távcsövekhez. Számukra gyakorlatilag bármilyen háromtagú okulár (pl. Kellner-félék) megfelelő lesz. Ezeknél a távcsöveknél – a fényerő miatt – amúgy is kisebb a látómező, szükségtelen 100-110 fokos látómezejű okulárt választani hozzájuk, mert nem lehet kihasználni. Bőven elég az 50-70 fokos.

Bolygók, vagy a Hold megfigyeléséhez manapság is az orthoszkopikus okulárokat ajánlják. De pl. a SkyWatcher Planetary sorozata is nagyon megfelelő, akár az UWA 58°-osak. A cikk írása idején ezek 20 000 Ft körüli áron elérhetők. Az okulárok lehetnek nagyon drágák is, akár annyiba, vagy többe is kerülhetnek, mint maga a távcső (a 17 mm-es Ethos okulárt, 100° látómezővel pl. 940 euróért láttuk egy honlapon).

AZ ÉGBOLT HATÁSA NAGY NAGYÍTÁSOKNÁL

A legrövidebb fókuszú okulárok adják a legnagyobb nagyítást, ami a Hold, bolygók, nagyobb távcsöveken a kettőscsillagok, gömbhalmazok és planetáris ködök megfigyelésénél nagyon előnyös. Azonban nem biztos, hogy az égbolt állapota megengedi kihasználni az ilyen rövid, 2-4 mm-es fokuszú okulárok adta lehetőségeket. Ismerünk olyan amatőrcsillagászt, aki azt nyilatkozta, hogy 3,2 mm-es fókusztávolságú Planetary-okulárját a megvásárlása óta eltelt két év után tudta először használni, annyira rossz volt mindaddig a nyugodtság.

A csillagok, bolygók, égitestek fénye ugyanis keresztülhalad a földi légkörön. A légkör sűrűbb és ritkább rétegeinek határán való áthaladásakor a fény megtörik. Mivel a felső légkörben a szelek nagy sebességgel haladnak, és sok ilyen eltérő sűrűségű réteg van, a kép sokfelé töredezik. A eredmény egy elmosódott, hullámzó, rosszabb esetben rezgő kép lesz egy nyugodt, álló kép helyett. Ennek mértékét nevezik nyugodtságnak. A legnagyobb nagyítások csak rendkívül nyugodt égbolton használhatók ki.

Tovább rontja a helyzetet, ha városból, vagy egy városrész felett átnézve észlelünk. A téli fűtés is rontja a nyugodtságot, valamint – különösen nyáron, de igazából minden évszakban – a házak által nappal felvett hő éjszakai kisugárzása is. Ezek felhevítik a levegőt maguk körül, ami áramlik, így tovább rontja a képet. Paradoxnak tűnhet, de a fényes bolygókat a nyugodtság miatt vizuálisan könnyebb vidékről megfigyelni, mint városok közepéből. Ezek arra is vonatkoznak, ha hosszabb fókuszú okulár és egy Barlow-lencse kombinációját alkalmazzuk a nagyítás növelésére. Az ég állapota lehet olyan, hogy a kép szintén rossz lesz.

Éppen ezért nem lehet gyakran kihasználni bolygózásra a legrövidebb fókuszú okulárokat. A 2-3-4 mm-esek helyett érdemes egy 5-6 mm-est is tartani, mert az égbolt nyugodtsága miatt az gyakrabban ad nyugodt képet: nem nagyítja fel annyira a közeli és távoli légköri mozgások okozta képelmosódásokat!

BARLOW-LENCSÉK

A Peter Barlow brit fizikusról elnevezett fókusznyújtókról egy külön cikkben írunk majd.

GÁZZAL TÖLTÖTT OKULÁROK

Argon- vagy nitrogéngázzal nem töltött okulárok esetében lehetséges, hogy – nagy ritkán – belülről párásodnak le. Ez a pára nagyon nehezen távozik, és ha magától nem szárad ki, akkor ebben az esetben bizony az okulárt szét kell szedni, ki kell szárítani, és nagyon precízen újra össze kell rakni…

Abból a célból, hogy az okulárok belső párásodását megelőzzék, a gyártók a páraképződést lehetetlenné tevő gázokkal, pl. argonnal vagy nitrogénnel töltik ki az okulárlencsék közti teret. Ugyan a páraképződésre gyakorolt hatás között nincs különbség, de az argon drágább a nitrogénnél. (Az argongáz nagyobb méretű részecskékből áll, mint a nitrogén, ezért nehezebben szökne el. Viszont a külső légnyomáshoz képest az argon és a nitrogén parciális nyomása különböző, ezért azt várják, hogy az argon szökik el az okulárokból hamarább. Ugyanakkor a gyártás folyamán az argon, a nitrogénnel ellentétben, nem lép reakcióba a gyártáskor használt egyéb anyagokkal, így a gyártó számára a drágább argonnal is olcsóbb lehet több tízezer okulár kivitelezése.) A gáz idővel mindenképp elszökik az évek alatt ezekből az okulárokból. Az elszökését akkor veszed észre, ha mégiscsak belső párásodást tapasztalsz, de ez hosszú-hosszú évek alatt történik csak meg.

SZÁLKERESZTES OKULÁR, MÉRŐOKULÁR

Egy- vagy dupla szálkeresztes okulárok is kaphatók. Régebben ezeknek nagy jelentőségük volt, mert vezetőkamerák híján a vezetés kézzel történt, és szemmel folyamatosan bámulni kellett egy csillagot, hogy a szálkereszten (vagy dupla szálkereszt esetén a középen lévő kis négyzeten belül) maradjon a csillag. A szálkereszt egy, az okuláron belül kifeszített keskeny drót volt, ami élesen látszódott egy sötét vonal vagy célkereszt formájában. (A még régebbi szálkeresztes okulárokban pók fonalát használták.)

A szálkeresztes okulároknak ma is van némi jelentősége azoknak, akik ennek segítségével végzik a GoTo-mechanikák betanítását. (Van megvilágítható szálkeresztes okulár is, hogy jobban láthasd a szálkeresztet.) A mérőokulárral pl. egy kettőscsillagon a kísérőcsillag távolságát és irányát lehet mérni. Ehhez több mindent lehet tekerni az okuláron…

A szálkeresztes okulárok és a mérőokulárok az utóbbi tíz évben tökéletesen elveszítették a jelentőségüket, a gyakorlatban alig használja már őket valaki. A különböző elektronikus kamerák, laptopon, sőt mobiltelefonon elérhető alkalmazások feleslegessé tették őket mind a pólusra állásban, mind a GoTo-k beszabályozásában, és a vezetéshez sem kellenek már. A mérőokulárok helyett pontosabban lehet mérni kettőscsillagokat képről, szoftverrel, és a kamera ára sem olyan vészes már. Ilyen okulárok csak gyűjtőknek, a régi dolgok iránt érdeklődőknek ajánlhatók.

AKKOR MILYEN OKULÁRT VEGYEK?

Most már tudod, hogy:
– a kihuzat mérete legyen megfelelő,
– az adott távcső legkisebb és legnagyobb hasznos nagyítása közé essen majd a nagyítás, amit az okulár adni fog,
– legyen rajta reflexiógátló-réteg, legalább MC, de ha f/5-ösnél fényerősebb műszerhez veszed, akkor FMC,
– ha fényerős (f/8 vagy fényerősebb) műszered van, akkor érdemes nagyobb látómezejű (70 fokos vagy nagyobb) okulárt venni mélyegezéshez, a kevésbé fényerősekhez a 40-70 fokosak is megfelelőek,
– bolygózásra minőségi orthoszkopikus vagy Planetary okulárok ajánlottak,
– f/5-ös vagy fényerősebb távcsöveknél a képmezőn történő torzulás megszüntetéséhez vagy kómakorrektor kell, vagy megfelelően e célra alkotott okulár,
– próbálkozz különböző látómező-méretekkel,
– hacsak nem gyűjtő vagy, kerüld a régi, több évtizedes, örökségből vagy használtan eladott okulárokat,
– távcsöves bemutató céljára érdemes zoom-okulárt venni, de legalábbis külön okulárt tartani,
– egyébként pedig nyugodtan vedd meg azt, amelyikről jót hallottál, és a pénztárcád is megengedi.

Ez utóbbi pont éppen a legfontosabb. Miután az igény és a távcső adta megszorítások leszűkítették a kört, a választás számomra mindig akkor volt a legkönnyebb, amikor kipróbáltam az okulárt. Erre a legtöbb lehetőséged akkor van, ha elmész egy észlelőhétvégére, közös észlelésre, nyári táborba, és megkéred az amatőrtársakat, hogy próbáljatok ki különböző okulárokat különböző objektumokon a távcsöveden. Még sosem hallottam olyanról, aki ne adta volna kölcsön e célra az okulárját. Ahogy a cikk elején is írtam: két, a fenti szempontok alapján megfelelő, és egyaránt drága okulár között is van különbség!

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

Köszönöm Mezei Balázsnak, Nagy Balázsnak, Füzessy Tamásnak, Varga Györgynek, Szőllősi Attilának, Jandó Dánielnek és Vámosi Flóriánnak, hogy okulárjaikat az elmúlt évek során kipróbálhattam a 127/1500 MC és 355/1600-as GoTo Dobson távcsöveimen, illetve belenézhettem az ő távcsöveikbe okulár- és műszerpróba szempontjából! Sok száz más távcsőbe is belenéztem már, de náluk láttam a legjobb élményt adó okulárokat.

Felhasznált források:

https://astronomynow.com/2022/04/08/choosing-the-best-eyepiece-for-you/

https://www.astroshop.eu/magazine/practical-tips/tips-and-tricks/how-to-find-the-right-eyepieces-/i,1078

https://www.astroshop.eu/magazine/information/telescope-information/the-components-in-a-telescope/eyepieces/i,1091

https://optcorp.com/blogs/telescopes-101/choosing-best-telescope-eyepieces

https://www.skyatnightmagazine.com/advice/skills/eyepieces-the-basics

https://skyandtelescope.org/astronomy-equipment/telescope-eyepiece-guide/

https://fotomuveszet.net/korabbi_szamok/200704/treteg_es_fototortenet

http://www.quadibloc.com/science/opt04.htm

valamint saját tapasztalatok.

Related posts:

Okulárok tisztítása – VCSE 2018. júniusi észlelésajánló – Ágoston Zsolt 2021. júliusi észlelésajánló – Ágoston Zsolt, Kopeczny Zsuzsanna, Csizmadia Szilárd 2021. októberi észlelésajánló – Ágoston Zsolt, Kopeczny Zsuzsanna, Csizmadia Szilárd 2022. novemberi észlelésajánló – Ágoston Zsolt, Kopeczny Zsuzsanna, Csizmadia Szilárd