“Nézd édes, ott a Sarkcsillag!”: Amatőrcsillagászat egy nemzetközi csillagászati konferencián – Koncz Bendegúz, Fröhlich Viktória

John Bally magyar származású amerikai csillagász tiszteletére 2025. május 26-30. között nemzetközi csillagászati konferencia került megrendezésre Visegrádon, melynek címe Csillagkeletkezés, visszacsatolás és a galaxisok ökológiája (Star Formation, Stellar Feedback, and the Ecology of Galaxies) volt. A rendezvényen 140-nél is több, a témában dolgozó kutató és hallgató a nyugdíjba vonuló John Bally munkásságát ünnepelte meg.

John Bally, eredeti nevén Pogácsás János, a Colorado-i Egyetem professor emeritusa Szombathely közelében született. Tudományos pályáját 1980-ban kezdte az AT&T Bell Laboratories (Bell Labs) kutatóintézetben, ahol abban a kutatócsoportban dolgozott, amely korábban felfedezte a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzást. Az 1980-as évek végén munkatársaival létrehozta az első állandó csillagászati obszervatóriumot az Antarktiszon. Ezt követően a Bell Labs-ben csillagközi molekulák rádió-spektroszkópiai vizsgálatával foglalkozott. Az 1990-es évek elején Colorado államba költözött, ahol kutatásai középpontjába a csillagkeletkezési régiók – például az Orion-köd – és protoplanetáris korongjaik kerültek. (Forrás)

A konferencián a legújabb kutatási eredmények mellett az amatőrcsillagászat is szerepet kapott, hiszen John Bally nagy rajongója a távcsövezésnek, amatőr munkának. A szakmabeliek és amatőrök összeköttetése két program keretében valósult meg: távcsöves bemutatót és előadást is tartottunk a VCSE nevében.

“Nézd édes, ott a Sarkcsillag!”

Hétfő este távcsöves bemutatóval kezdtük az amatőr programot a Hotel Visegrád tetőteraszán, este 9 órától. Szerencsénk volt, ugyanis délután 4 órakor egy zivatar csapott le a környékre hatalmas mennyiségű esővel, azonban a vihar ahogy jött, úgy ment, estére pedig minden felszáradt. Sötétedés előtt érkezett meg Füzessy Tamás és Fröhlich Viktória a távcsövekkel, ekkora már a fele égbolt derült volt. A szálloda tetőteraszáról nagyszerű látvány tárult elénk a kivilágított visegrádi várral és a közeli templommal. Ezeknek a fénye és a közvilágítás persze eléggé megnehezítette a dolgunkat, de a hotel lámpáiból igyekeztünk a lehető legtöbbet lekapcsolni vagy eltakarni.

Füzessy Tamás három távcsövet hozott magával: 120/600 RFT akromát, 127/1500 MC, 330/1150 Newton. Én a binokuláromat (Nikon Aculon A211 7×50) adtam körbe az embereknek, akik leginkább a várat nézték meg vele. A távcsövezésre körülbelül 40 fő érkezett (bizony, ilyen sokan választották az egész napos előadások után a meleg pezsgőfürdő és italbár helyett a távcsövezést a párás hidegben!).

A program során először a Mars, majd az M13 gömbhalmaz, végül az M57 Gyűrű-köd került bemutatásra. Több objektum nem fért bele az időnkbe, ugyanis mindenki hosszasan ki akarta élvezni a látványt és mindegyik távcső képét össze akarta hasonlítani. Sokan többször is visszatértek ugyanahhoz az objektumhoz. A nagy pára és rossz fényviszonyok miatt halványabb objektumokat nem is lehetett volna megfigyelni, a Hold és a többi bolygó pedig nem volt fenn az égen. Ez azonban nem okozott senkiben csalódást, a távcsövek és a bemutatott objektumok mindenki tetszését elnyerték.

A távcsövek mellett (mivel zöld lézerünk nem volt) Viki egy piros lézerpálcával mutogatta a csillagképeket a sorokon kívül álló, égboltot csodáló érdeklődőknek. “Egyszer egy házaspár tűnt fel mögöttem, akik megkértek, mutassam meg nekik a csillagképeket. A piros lézer halvány volt, ezért mint a pingvinek húzódtunk össze, hogy mindenki pontosan abba az irányba tudjon nézni, amerre én mutogatok. Ekkor még nem sejtettem semmit, szokásos lendületemmel kezdtem el suhanni a Medvéktől a Zodiákusig. A pár férfitagját kevésbé kötötte le a műsor – feleségét annál inkább. Hogy nem átlagos bámészkodóról van szó, akkor jöttem rá, amikor a feleség rendkívüli izgalommal kezdte ecsetelni férjének, hogy “Nézd édes, ott a Sarkcsillag! Ilyet sem lát minden nap az ember! Mutasd meg kérlek újra, hogy találom meg!”. Kislányos zavaromat visszatartva lassabban kezdtem mesélni, amolyan “akkor vissza az alapokhoz…”-módon. Néhány pillanattal később derült ki a csattanó: a feleség Chiléből származik, és életében először látta az északi égboltot! Hát persze, hogy minden új volt neki!“, meséli Viki. Néha bele sem gondolunk, milyen apróságokkal mekkora élményt és örömöt adhatunk embertársainknak!

A leghálásabb feladat

Az amatőrcsillagászati program kedden folytatódott, ezúttal esti előadásokkal. A szekció címe Az amatőrök hozzájárulása a professzionális csillagászathoz volt, és három előadást foglalt magában. Trina Ruhland Aszteroidák amatőr szemmel címen kisbolygók okkultációjának megfigyeléséről, Mary Putman Az MDW H-alfa felmérés felütéssel egy hidrogén-alfa égboltfelmérésről beszélt, míg Fröhlich Viktória Képek a magyar amatőrcsillagászatról címmel a hazai amatőr mozgalom kutatói tevékenységéről adott elő.

Viki a magyar amatőrcsillagászati egyesületeket és munkásságukat ismertette először, majd szó esett többek között a magyar változócsillagászatról, meteorészlelő rendszerekről és meteoritkereső akciókról is. Emellett kiemelte az utánpótlás-nevelést, a csillagászati diákolimpiát, a járdacsillagászatot, az asztrofotózást és rajzolást is. Végül pedig a VCSE táborát és a sikeres The Universe to Youth Erasmus+ programot is bemutatta a közönségnek. A táborok és észlelőhétvégék sokakban felkeltették az érdeklődést.

Az előadás után a kérdezz-felelek szekcióban még egy bő órán át tartó beszélgetés kerekedett Viki rajzairól, amelyeket az előadás közben körbeadott. “Hihetetlen érzés volt, ahogy egy teremnyi szakcsillagász forgatja a Messier- és NGC-objektumokról,  Naprendszer égitestjeiről készült rajzaimat. Egytől egyig mindegyikük arca felragyogott, valódi érdeklődést, már-már csodálatot mutatott. Többen is kérték, fordítsam le az észlelések mellé írt szöveges leírásaimat, így néhány különleges észleléshez kapcsolódó történetet is elmondhattam. Mind az előadás, mind az azt követő beszélgetések rendkívül inspirálóak, meghatóak voltak. Úgy érzem, valami különlegeset tudtam adni.“, számol be Viki.

Szerintem egy nagyon jól sikerült nemzetközi konferenciát tudhatunk magunk mögött Visegrádon, amelyhez nagyon sokan járultak hozzá segítségükkel.

Elsősorban a szervezőbizottság vezetőit illeti köszönet: Xander Tielens (co-chair), Hans Zinnecker (co-chair), Tom Abel, Nate Bastian, Bruce Elmegreen, Charlie Lada, Ralf Klessen, Sue Madden, Mark Morris, Monika Rubio, L. Viktor Tóth, akik lebonyolították ezt a konferenciát.

A Tudományos Szervezőbizottság élén Alexander Tielens professzor (University of Maryland), az ELTE nevében és a Helyi Szervezőbizottság vezetőjeként pedig Tóth L. Viktor voltak felelősek a konferencia lebonyolításáért. A Helyi Szervezőbizottság további tagjai: Joó András, Pichler Enikő, Varga Nóra, Laschober Dóra, Marc Pound és Koncz Bendegúz. A konferencia az ELTE és a University of Maryland támogatásával valósult meg.

Koncz Bendegúz köszöni szépen Füzessy Tamásnak és Fröhlich Viktóriának a bemutatók megtartását, illetve a VCSE-nek a távcsöves bemutató szervezésében nyújtott segítséget. Továbbá köszönet a Hotel Visegrád munkatársainak, akik nemcsak a távcsövezés során, de az egész konferencia alatt bármilyen kérésünkre azonnal rendelkezésre álltak.

A főszerkesztő (Cs. Sz.) megjegyzése: a korábbi jelöléssel 1968d, mai jelöléssel C/1968 O1 (Bally-Clayton) hiperbola-pályán mozgó üstököst John Bally amatőrcsillagászkodás, konkrétan az M57 észlelése közben fedezte fel.

Related posts:

Csillagászati bemutató Szőcén – Fröhlich Viktória Egy Hét a Csillagok Alatt Budapesten – Bencze Balázs, Nagy Balázs, Fröhlich Viktória 100 óra csillagászat – távcsöves bemutatók (Bánfalvi Péter, Varga György, Horváth Tamás, Jandó Attila, Jandó Dániel, Kocsis Antal) Újraindultak a rendezvények az amatőrcsillagászatban is: távcsöves bemutatókat tartottunk – Jandó Attila, Ágoston Zsolt, Szalontai Tibor, Csizmadia Szilárd VCSE Hajdúsági Területi Klub programok júniusban – Balogh Zoltán