LBN 245 (IC 1318B) a Hattyúban – Fotó: Vincze János, szöveg: VCSE
Az LBN 245 (más néven az IC-katalógusban IC 1318B) a Hattyú (Cygnus) csillagkép egyik leglátványosabb – ugyanakkor vizuálisan kifejezetten halvány – emissziós ködrészlete a Tejútrendszer sűrű galaktikus fősíkja mentén. A szakirodalmi és amatőrcsillagászati gyakorlatban az LBN 245-öt többnyire úgy érdemes elképzelni, mint az IC 1318 (Sadr-régió / Gamma Cygni-köd) nagy, tagolt HII-komplexumának egyik „alcélpontját”: egy olyan fénylő ionizált gázfelhőt, amelynek morfológiáját drámaian formálja a környezet pora és sötét felhőanyaga. A legismertebb vizuális asszociációt az adja, hogy az IC 1318 népszerű neve gyakran „Butterfly Nebula” (Pillangó-köd): a köd „két szárnyát” egy hosszú, sötét por- és molekulafelhősáv választja el egymástól. Ebben a felosztásban az IC 1318-at több részre bontják (A, B, C), és a B–C komponensek között éppen egy markáns sötét sáv, az LDN 889 húzódik.
Katalógus-szempontból az LBN 245 a Lynds-féle fényes ködök (LBN) rendszerében önálló bejegyzés; a SIMBAD adatbázis az LBN 245 / LBN 078.55+00.85 / IC 1318B azonosítókat együtt kezeli, és objektumtípusként HII régióként (ionizált hidrogénfelhőként) sorolja be. Nagyon közel fekszik a galaktikus fősíkhoz – ahhoz a látóirányhoz, ahol a Tejútrendszer ködösségei, porfelhői és csillagmezői a legsűrűbben rétegződnek egymásra.
Az LBN 245 értelmezésének kulcsa a tágabb környezet: a Sadr (γ Cygni) környékét gyakran „Sadr-régióként” említik, és az IC 1318-at a Gamma Cygni-köd névvel is illetik. Ugyanakkor több forrás hangsúlyozza, hogy a látványos köd és a Sadr fényes csillaga nem feltétlenül fizikailag összetartozó rendszer: a csillag a látóirányban előtérben is elhelyezkedhet, miközben a köd emisszióját más, valóban forró, nagy tömegű csillagok UV-sugárzása és csillagszele ionizálja. Ezt az amatőröknek szóló összefoglalók külön is kiemelik, mert a „köd a csillag körül” vizuális benyomás könnyen félrevezető.
A távolság kérdése a Cygnus-vidéken eleve nehéz, mert ugyanabban a látóirányban több spirálkarszegmens és több, eltérő távolságban fekvő gáz- és porstruktúra vetül egymásra. Ennek ellenére a szakirodalomban találunk kapaszkodókat: az IRAS-adatokra építő, a Hattyú irányába eső csillagkeletkezési területeket áttekintő munka például az IC 1318-hoz d ≈ 1500 pc (nagyjából 4900 fényév) nagyságrendű távolságot társít, és megjegyzi, hogy a térség optikai ködeinek jelentős része ~1.2–2.4 kpc közötti távolságtartományban lehet. Ezzel összhangban amatőrcsillagászati összefoglalók is tipikusan több ezer fényéves skálán adják meg az IC 1318 távolságát (például ~4000 fényév körüli értékkel), miközben a Sadr távolsága ennél jóval kisebb, és több forrás csak ~1500–1800 fényév köré teszi. A Gaia műhold is 1831 fényévre érte a távolságát. A méretre vonatkozó becslések a teljes IC 1318-komplexum esetén nagy, akár ~100 fényév körüli kiterjedést is említenek; ha ezt összevetjük a „pár fokos” látszómezőkkel, akkor a nagyskálás fizikai méretek nagyságrendileg adódnak. Az LBN 245 ennek a nagy rendszernek egy markáns, fényesebb részlete: a látványban domináns „kék” (szűk sávú palettákon gyakran OIII-hoz rendelt) területek és a poros sávok kontrasztja miatt fotogén, de fizikailag ugyanúgy a kiterjedt HII struktúra része.
Asztrofizikai értelemben az LBN 245 „motorja” az, ami minden HII régióé: a környék nagy energiájú sugárzási mezeje ionizálja a hidrogént, majd a plazma rekombinációja (és a tiltott vonalak emissziója) hozza létre a jellegzetes fénylést. A ködösségben a gáz és a por térbeli keveredése alapvető: a por egyrészt elnyeli és szórja a fényt (ezért látunk sötét sávokat és „hasadékokat”), másrészt a csillagszelek és sugárnyomás által formált peremeknél a sűrűbb anyag gyakran összetömörödik, ami kedvezhet további csillagkeletkezési gócok kialakulásának. Az IC 1318 A/B/C részekre bontása és a LDN 889 sötét felhő emlegetése éppen azt tükrözi, hogy itt nem egy homogén felhőről van szó, hanem ionizált buborékok, poros frontok és sötét felhőmagok mozaikjáról.
A csillagkeletkezési aktivitás szempontjából a Sadr-régió a Hattyú irányának egyik klasszikus „zajos” célterülete: az IRAS-felmérés (ez egy infravörös, űrtávcsöves égboltfelmérés volt) célja éppen az volt, hogy a távoli infravörös emisszió alapján azonosítson és csoportosítson csillagkeletkezéshez köthető forrásokat és molekulafelhő-komplexumokat a Cygnus látóirányban. A munka nemcsak távolságtartományokat, hanem több, eltérő sebességű és eltérő távolságú csoportot is tárgyal, és az IC 1318 környezetét a nagyobb Cygnus-asszociációk és ködkomplexumok kontextusába helyezi. Ez az LBN 245 esetében azért lényeges, mert a köd fényes peremei és a sötét sávok (különösen az LDN 889) tipikusan olyan helyek, ahol az ionizációs frontok és a molekuláris anyag találkozása miatt a csillagkeletkezés jelei (infravörös pontforrások, meleg porcsomók) jó eséllyel megjelenhetnek – még ha egy konkrét, egyértelmű „beágyazott” csillaghalmazt nem is mindig könnyű a látóiránybeli keveredés miatt egyetlen távolsághoz kötni.
A vizsgálatok egy másik, nagyon gyakorlati oldala az, hogy az IC 1318 térsége nemcsak „szép köd”, hanem mérési szempontból összetett előtér/háttér a Cygnus-vidék rádióforrásaihoz. A Gamma Cygni környékén található a G78.2+2.1 jelű szupernóva-maradvány (SNR) is, és egy többfrekvenciás rádióspektrum-vizsgálat kifejezetten megjegyzi, hogy a térképek szélén alacsony szintű termikus emisszió látszik az IC 1318B felől, ami keveredhet a nemtermikus (szinkrotron) sugárzással. Ez pontosan az a helyzet, amikor az LBN 245 (IC 1318B) nemcsak „célpont”, hanem „zavaró forrás” és egyben diagnosztikai komponens is: a termikus és nemtermikus hozzájárulások szétválasztásához több hullámhosszon kell mérni, és a köd paraméterei (például emissziós mérték, spektrumjelleg) közvetlenül befolyásolják a környék rádióasztrofizikai értelmezését. A térség nagy léptékű, semleges hidrogén (HI) szerkezetét is célzottan tanulmányozták a Cygnus X-1 rádióforrás környezetében, ami jól jelzi: az LBN 245 „színpada” valójában egy sokfázisú (ionizált–semleges–molekuláris) ISM-környezet.
Érdekes, hogy a modern égboltfelmérések és módszertanok már nem kizárólag klasszikus képi felismerésre támaszkodnak: a LAMOST közepes felbontású spektrumaira építő, gépi tanulást alkalmazó vizsgálat például kifejezetten galaktikus HII régiók szisztematikus azonosítását célozta, és a publikáció SIMBAD-ben listázott kapcsolódásai között az LBN 245-öt is megtaláljuk mint katalógusban szereplő HII objektumot. Ennek az LBN 245-ről szóló ismeretterjesztésben az a tanulsága, hogy a „klasszikus” ködnevek és fotók mellett egyre nagyobb szerepet kap a spektrális (vonalas) azonosítás, a többhullámhosszas keresztazonosítás és a nagy adatbázisok statisztikus szemlélete: ugyanaz az objektum egyszerre lehet látványos égterület-folt, katalógusbejegyzés és egy automatikus osztályozó algoritmus tanító/tesztpontja.
Amatőrcsillagászati megfigyelhetőség szempontjából az LBN 245 (IC 1318B) talán a legfontosabb „őszinte” üzenet: fotón erős, okulárban sokszor alig van jelen. Az IC 1318-régióról szóló amatőr leírások hangsúlyozzák, hogy a köd vizuálisan halvány és fátyolos, a fényes Sadr közelsége pedig tovább rontja a kontrasztot; ezért észlelésnél gyakran az a nyerő stratégia, ha a távcső látómezejéből „kiköltöztetjük” a nagyon fényes csillagot, és sötét ég alól, nagyobb apertúrával keresünk finom ködfátylat. Fotózásnál viszont kifejezetten hálás célpont: a keskenysávú H-alfa (és OIII) szűrők látványosan kiemelik a filamentumokat, miközben a köd óriási kiterjedése miatt jellemzően nagylátómezejű rendszerekkel vagy mozaikokkal készülnek a legimpozánsabb felvételek; egy közismert feldolgozás például több fokos (több holdátmérőnyi) égterületet említ, ami jól érzékelteti, miért lesz az LBN 245-ből gyakran „kompozíciós középpont” a Sadr környéki széles látómezejű projektekben.
Források:
sag-sas.ch+2skyatnightmagazine.com
Related posts:
Egy izolált spirálgalaxis: az NGC 1398 a Kemencében
Melyik a Tejútrendszerre legjobban hasonlító extragalaxis? – Csizmadia Szilárd
Az IC 342, a “Rejtett-galaxis” fotografikus megfigyelése – Ágoston Zsolt
Egy ősi planetáris köd: Abell 31 (Mezei Balázs)
Holdfogyatkozás 2025. szeptember 7-én este – Csizmadia Szilárd
