30 éve az Uránusznál
Tegnap volt 30 éve, hogy a Voyager-2 űrszonda 1986. január 24-én elhaladt az Uránusz mellett. Pontosabban, a NASA kronológiai nyilvántartása szerint ekkor lépett be az Uránusz rendszerébe, és 1986. február 25-én végleg elhagyta azt.
A Voyager–2 az amerikai Voyager-programban a második (egyben az utolsó) űrszonda. Az űrszonda eredeti neve Mariner Jupiter/Saturn B volt, de az űrszondát a kilövése előtt fél évvel átkeresztelték Voyager-2-re.
Az űrszonda aznap 16:50 UT-kor 29 000 km távolságra megközelítette a Miranda holdat, 17:25 -kor 127 000 km-re haladt el az Ariel mellett, ugyanekkor 325 km-re volt található az Umbriel holdtól. 17:59-kor volt az Uránuszhoz a legközelebb. Ekkor a nagybolygó tömegközéppontjától 107 000 km távolságra repült.
2007. augusztus 20. 14:29:00 UTC-kor ünnepelte az űrszonda a folyamatos repülésének és működésének 30 éves évfordulóját. 2010 áprilisában a pasadenai Jet Propulsion Laboratory irányítóközpontban észlelték először, hogy az űrszonda szokásos adatfolyama megváltozott. A földi központ számára értelmezhetetlen jeleket küld a szonda, amely ekkor 13 milliárd kilométeres távolságból, a Plútó pályáján túl található.
A bulvársajtó azonnal ufókról és földönkívüli civilizációkról kezdett el cikkezni. Ám a szakértők megállapítják, hogy “csak” szoftverhiba történt a szonda kommunikációs rendszerében. A küldendő jelek kódolásakor időnként megváltozott 1 bitnyi információ, amely a Földre megérkező üzenetet értelmezhetetlenné tette.
Hamarosan Ed Stone, a Voyager program egyik vezetője bejelentette, hogy az űrszondát sikerült hibajavító üzemmódba kapcsolni, és sikerült a rendszert újraindítani, ezt követően a Földről feltöltött javítócsomagot telepíteni. Mindezt úgy, hogy a nagy távolság miatt a rádiójelek 13 óra alatt érik el a Voyager-2 űrszondát. Így minimálisan 26 órára volt szükség, hogy egy kiküldött parancsról visszajelzést kaphasson a földi irányítóközpont. Szerencsére az űrszonda navigációs és önfenntartó rendszereit felügyelő programokat nem érintette ez a meghibásodás.
2011. november 7-én energiatakarékos üzemmódba kapcsolták az űrszondát. Ez azt jelenti, hogy energiamegtakarítás végett csak a tartalék manőverező hajtóművei állnak működésre készen. Ezt az űrszonda visszaigazolta. A parancs hatására kikapcsolták azokat a fűtőszálakat, amik az elsődleges manőverező rakéta üzemanyagvezetékét melegen tartotta. Ez megközelítőleg 12 wattal csökkentette az űrszonda energiafelvételét, aminek következtében még évtizedekre elegendő lesz a rendelkezésre álló villamos energia.
Az űrszondába annak idején beépítettek három darab Multihundred-Watt radioizotópos, termoelektromos generátor (MHW RTG). Minden RTG tartalmaz a 24 darab préselt plutónium-oxid gömböt, amelyek a rádióaktív bomlás során hőt termelnek. Ez generátoronként 157 watt termelt energiát jelent. Előzetes számítások szerint ez elegendő lesz, hogy az űrszonda 2020-2025-ig működőképes legyen.
Előzetes számítások szerint, várhatóan az idén, 2016-ban lép be az űrszonda a csillagközi térbe, amikor is mérésekkel állapíthatja meg a csillagközi plazma sűrűségét és hőmérsékletét.
