A Nagy Magellán-felhő fotografikus megfigyelése

A 2025. évi namíbiai utazásom első célpontja volt a Nagy Magellán-felhő, amit az első derült éjszaka el is kezdtem fényképezni. A május közepi időpontban még megfigyelhető volt, de már csak alacsonyan és hamar el is tűnt, ezért két koraestényi anyagot gyűjtöttem csak össze róla. Szabad szemmel és binokulárral is nagyon látványos volt!

A Nagy Magellán-felhő a Tejút kísérőgalaxisa, magellán-típusú spirálgalaxis, amit a Tejút tömegvonzása fogott be és torzított el. A déli féltekén már az írott történelem előtti korokban is ismerhették, de az európaiak közül először a hajós felfedezők ismerhették meg a 16. században. Amerigo Vespucci tett róla először megerősített írásos feljegyzést 1503-ban, majd Ferdinand Magellan 1519-1522 közötti expedíciójakor szintén feljegyezte. A Nagy Magellán-felhő 163 000 fényévre található tőlünk, 32 000 fényév átmérőjű.

A galaxis kutatása során nagyjából 60 gömbhalmazt, 400 planetáris ködöt és 700 nyílt halmazt találtak, emellett százezres nagyságrendű óriás- és szuperóriás csillagot. Az 1987A szupernóva – az utóbbi 400 év legközelibb szupernóvája – szintén itt robbant fel. A Nagy Magellán-felhőben fedezték fel a gamma-pulzárokat is.

Related posts:

Az IC 2944 (Futó Csirke-köd) fotografikus megfigyelése – Ágoston Zsolt Az NGC 55 Gyöngyfüzér-galaxis fotografikus megfigyelése – Ágoston Zsolt Az Abell 1656 (Coma-halmaz) fotografikus megfigyelése – Ágoston Zsolt A Szív-köd (IC 1805, Sh2-190) fotografikus megfigyelése – Ágoston Zsolt Az NGC 5128 Centaurus A galaxis fotografikus megfigyelése Namíbiából – Ágoston Zsolt