Szerző: Csizmadia Szilárd

A Jupiter Nap körüli keringésideje mintegy 12 év, a Szaturnuszé 30 év, ebből következik, hogy kb. 5:2 arányú középmozgás-rezonanciában állnak egymással: kb. 60 évente ismétlődik az, ahogy állnak a Naphoz képest. A Földről nézve az égre vetített mozgásukat látjuk. Ha az égen a csillagokhoz képest a Szaturnusz egy helyben állna, akkor a Jupiter, amelyik jó tucatnyi év alatt ugyanoda jut az égi körmozgása révén, ennyi időközönként együttállásban lenne vele. Valójában a Szaturnusz szintén lassan odébb megy az égbolton. Így a Jupiternek a mintegy 12 évnyi teljes keringésidő után még egy kicsit mozognia kell, hogy utolérje a Szaturnuszt, és ismét együttállásban legyen vele. A keringésidők pontos figyelembevételével azt kapjuk, hogy a Jupiter és a Szaturnusz ismétlődő együttállásaira mintegy 19,86 évenként kerül sor. Míg a Mars földközelben bekövetkező szembenállásait a csillagászatban a Mars Nagy Oppozíciójának, addig a Jupiter és a Szaturnusz együttállását Nagy Együttállásnak vagy Nagy Konjunkciónak nevezik. A fenti kép azt mutatja, hogy 2020 nyarán látszólag hogyan közelített egymáshoz a két égitest.

A C/2020 M3 (ATLAS) üstököst 2020. június 27-én fedezte fel az Asteroid Terrestrial-Impact Last Alert System (ATLAS) Földre veszélyes kisbolygókat...