A következőkben márciusi amatőrcsillagászati megfigyelésekhez szeretnénk ajánlani néhány objektumot! A Nap márciusban 6:00 (KözEI) körül kel, 18:00 (KözEI) körül nyugszik. (A KözEI a Közép-Európai Idő rövidítése, megegyezik a polgári téli időszámításunkkal, KözEI = UT+1 h.) Az észlelés napnyugta után – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül egy-másfél órával már elkezdhető. A csillagászati szürkület a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Telehold március 7-én, utolsó negyed március 15-én, újhold március 21-én, első negyed március 29-én lesz. Csillagászati szürkület alatt azt az időszakot értjük, amikor a Nap már legalább -12°-on vagy mélyebben van a horizont alatt, de a -18° horizont alatti magasságot még nem éri el. A -18°-os érték elérése után áll be a teljes sötétség. Látványosabb, fontosabb események UT időzóna szerint (KözEI-1 óra): 03.02. 10:39 A Vénusz 0,5°-ra a Jupitertől, a Halak csillagképben 03.18. 19:00 Kedvező hétvégi időpont a Messier-maratonra 03.20. 21:24 Tavaszi nap-éj egyenlőség 03.22. 17:28 24 órás holdsarló 4° magasan, a Jupitertől 3 fokra 03.24. 09:12 A Vénusz 1°-kal északra a 9%-os fázisú Holdtól 03.25. 19:00 Kedvező hétvégi időpont a Messier-maratonra 03.28. 12:45 A Mars 2°-ra a 48%-os fázisú Holdtól Márciusban még megfigyelhető a C/2022 E3 (ZTF) üstökös, fényessége 2023. március folyamán 8,5 magnitúdó körülről 11 magnitúdó körülire halványodik. Az Eridanus csillagképen halad át (ld. a lenti térképeket). Már csak távcsövekkel észlelhető. Részletesebben itt írtunk erről az üstökösről, ahol előre jelzett koordinátái is megtalálhatók. (Forrás: www.aerith.net) A Merkúr a hónap nagy részében nem figyelhető meg, 25-étől viszont már kereshető napnyugta után nyugati irányban. Láthatósága innentől gyorsan javul, a hónap végén már egy órával a Nap után nyugszik. A Vénusz a kora esti órákban délnyugaton kereshető, láthatósága gyorsan javul a hónap során. Fényessége -3,9 magnitúdó, átmérője 14", fázisa 78%. A Mars kora este kel, kora hajnalig megfigyelhető. Gyorsan távolodik, fényessége 0,9 magnitúdóra, látszó átmérője 6,5"-re csökken. A Jupiter a kora esti órákban megfigyelhető alacsonyan nyugaton a Halak csillagképben, -2,1 magnitúdós. A Szaturnusz a hónap során megfigyeléshez kedvezőtlen helyzetben van. Az Uránusz az éjszaka első felében kereshető a Kos csillagképben, nyugaton. A Neptunusz a hónap során nem figyelhető meg, 15-én együttállásban van a Nappal. A következő táblázatban Zalaegerszegre nézve a Nap és a Hold keltének, delelésének és nyugvásának időpontjait adjuk meg (óra:perc formátumban, téli, illetve nyári időszámítás szerint - a mintegy egy órás ugrás a kelési-delelési-nyugvási adatokban márc. 25-26-án azért van, mert téliről nyári időszámításra vált az ország márc. 26-án (vasárnap) hajnalban), valamint a Hold aktuális fázisát az adott nap 00:00 h UT-jére (0%: újhold, 50%: félhold, 100%: telehold). A táblázat tartalmazza ezen felül, hogy milyen napról van szó (hétfő-vasárnap), a Julián-dátumot az adott nap 0 h UT-jére, valamint a helyi csillagidőt (Local Sidereal Time, LST) Zalaegerszeg földrajzi hosszúságára, vagyis λ = 16º 50'-re, óra:perc:másodperc alakban. A helyi csillagidő a tavaszpont óraszöge az adott helyről nézve. Megjegyzendő, hogy az ország középső részén tipikusan kb. 15, a keleti határ mentén tipikusan kb. 30 perccel korábban történnek a kelések-nyugvások, mint Zalaegerszegen, az eltérő földrajzi hosszúságok miatt. M50, „Mínusz 3” aszterizmus, SH 2-296 (IC 2177), a vdB 93 és Ced 90 A Messier katalógusból egyetlen objektumot találunk a Monoceros (Egyszarvú) csillagképben: ez az M50 nyílthalmaz. Az M50 egy szabadszemes csillagoktól mentes régióban található. Így a Szíriusztól indul az út hozzá. Észak-északkelet felé haladva egy képzeletbeli vonalat kell követni a Théta (θ) Canis Majoris-on át, a következő lépés ennek az előző távolságnak a négyötöde. Így a Théta és az M50 egy látómező ellentétes oldalain osztoznak majd. A halmaz lágy, halvány fénylésként látható egy 6 magnitúdós csillagtól keletre. Az M50-et elég nehéz csillagokra bontani, ehhez nagyobb nagyításra lesz szükség. 105 mm-es távcsővel 17x-es nagyítással halvány csillagokban gazdag területet tár elénk, amelyet egy ragyogó narancssárga csillag díszít a halmaz déli részén. Egy igazi nagyágyúval (40 cm-es távcsővel) is csak 50 csillagot láthatunk 87x-es nagyítással. Visszatérve a Thétához, majd 1,8 fokot észak felé haladva eljutunk egy aszterizmushoz, amelyet Tom Lorenzin csillagász „Mínusz 3” csoportnak nevezett el. Ezt a 44’ nagyságú csoportosulást Randy Pakan kanadai amatőr is (egymástól függetlenül) leírta, így néha Pakan 3-nak is nevezik. Ahhoz, hogy a teljes látványt élvezhessük, kis nagyításra és nagy látómezőre lesz szükség. A HD 50438 csillaghoz közel kell keresni, ugyanis ez a csillag alkotja az aszterizmus közepét. Innen néhány fokkal keletre csillagközi gáz- és porfelhők csodálatos komplexuma látható, amelyet Sirály-ködként ismernek (IC 2177); a Sirály az égbolt 2,5°-os területen tárja szét szárnyait. Ha kelet felé indulsz el, a Pakan 3-tól haladj addig, amíg az aszterizmus éppen ki nem kerül a kereső látómezőjéből: a Sirály-köd filmszerű hálózata a látómező középpontja közelében lesz. A ködösség fő sávja a Sharpless 2-296 (Sh 2-296), amely a Sirály szárnya. Csak egy kistávcső, kis nagyítással és széles látószögű okulárral mutat meg „elegendően nagy” égboltterületet ahhoz, hogy a teljes látványt élvezhessük. 17x-es nagyítással egy 105 mm-es távcsővel jól látszik a köd már szűrő nélkül is, de egy keskeny sávú mélyégszűrővel (UHC) egy kis javulást mutat. Egyes megfigyelők a H-béta szűrő használatát részesítik előnyben. A Sirály-ködként ismert hatalmas kozmikus por- és gázegyüttes azoknak az asztrofotósoknak és a vizuális megfigyelőknek a kedvenc területe, akik élvezik az emissziós ködök finom ragyogását. A Sharpless 2-296-ra a csillagatlaszokban általában az IC 2177 néven hivatkoznak. Johan L. E. Dreyer az IC 2177-et a Ködök és Csillaghalmazok Második Indexkatalógusába (1908) vette fel, és forrásként Isaac Roberts 1898. novemberi Astronomische Nachrichtenben megjelent írását jelölte meg. Ez egy nagyjából kör alakú HII régió, amelyet Roberts úgy jellemzett, hogy „elég fényes, rendkívül nagy, szabálytalanul kerek, nagyon diffúz”. Az objektum, amelyet Roberts egy fényképen fedezett fel, valójában a Sirály feje, egy sokkal kisebb és valamivel világosabb köd, ma ismertebb nevén a van den Bergh 93 (vdB 93), amely körülvesz egy 7 magnitúdós változócsillagot, a V750 Monocerotis-t. Egy refraktorral 47x-es nagyítással a vdB 93,7'-re látható halvány ködként a csillagtól délre és délkeletre. A csillagtól 12’-re egy még „megfoghatatlanabb”, halványabb ködösség is látszik. Egy még kisebb, levált köd, a Cederblad 90 (Ced 90), amely szinte „elnyel” egy 8 magnitúdós csillagot a Sirály déli szárnyának csúcsánál. Sue French: Deep-Sky Wonders 63-64. o. Walter Scott Houston így ír az M50-ről az eredeti Mélyég-csodák (Sky and Telescope - Deep Sky Wonders) rovatában 1947 márciusában (Szentmártoni Béla fordítása): NGC 2323 /M 50/: Egy mérsékelten homályos halmaz, elborítva fényes csillagokkal.
...
