A következőkben májusi amatőrcsillagászati megfigyelésekhez szeretnénk ajánlani néhány objektumot. A Nap májusban 5:00 (KözEI) körül kel, 20:00 (KözEI) körül nyugszik (ld. lentebb részletesebben). (A NYISZ a nyári időszámítás, a KözEI a Közép-Európai Idő rövidítése, utóbbi megegyezik a polgári téli időszámításunkkal. NYISZ = UT + 2 óra, KözEI = UT + 1 óra.) Az észlelés napnyugta után – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül egy órával már elkezdhető. A csillagászati szürkület a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Első negyed május 9-én, telehold május 16-án, utolsó negyed május 22-én, újhold május 30-án lesz. Csillagászati szürkület alatt azt az időszakot értjük, amikor a Nap már legalább -12°-on vagy mélyebben van a horizont alatt, de a -18° horizont alatti magasságot még nem éri el. A -18°-os érték elérése után áll be a teljes sötétség. Látványosabb, fontosabb események UT időzóna szerint (KözEI-2 óra): 05.01. 02:50 A Vénusz és a Jupiter közelsége a hajnali szürkületben. 05.02. 18:36 A Merkúr 2°-ra a 4%-os fázisú Holdtól a Bika csillagképben. 05.06. 08:00 Az Éta Aquaridák meteorraj maximuma (ZHR=50). 05.16. 02:28 Teljes holdfogyatkozás, legnagyobb fázis 04:12 UT-kor, vége: 04:54 UT. 05.25. 02:13 A Jupiter 4°-ra a 26%-os fázisú Holdtól. A Mars 4°-ra a Holdtól. 05.27. 02:11 A Vénusz 1°-ra a 10%-os fázisú Holdtól. 05.29. 02:10 A Mars és a Jupiter 37'-es közelsége a Halak csillagképben. A Merkúr a hónap első felében koraeste kereshető a nyugati ég alján. 1-én még két órával, 16-án már csak fél órával nyugszik a Nap után. Ezután eltűnik az alkonyati fényben. A Vénusz hajnalban kereshető a keleti égen. -4 magnitúdós, átmérője 17"-ről 14"-ra csökken, fázisa 68%-ról 78%-ra nő. A Mars hajnalban figyelhető meg a Vízöntő, majd a Halak csillagképben keleten. Fényessége 0,6 magnitúdó, látszó átmérője 6,4". A Jupiter a Halak csillagképben látható hajnalban, délkeleten. Fényessége -2,2 magnitúdó, látszó átmérője 36". A Szaturnusz a Bak csillagképben látható napkelte előtt, délkeleten. Fényessége 0,7 magnitúdó, átmérője 17". Az Uránusz a Nap közelsége miatt nem figyelhető meg. A Neptunusz a Halak csillagképben látható napkelte előtt, délkeleten. A következő táblázatban Zalaegerszegre nézve a Nap és a Hold keltének, delelésének és nyugvásának időpontjait adjuk meg (óra:perc formátumban, nyári időszámítás szerint), valamint a Hold aktuális fázisát az adott nap 00:00 h UT-jére (0%: újhold, 50%: első vagy utolsó negyed, 100%: telehold). A táblázat tartalmazza ezen felül, hogy milyen napról van szó (hétfő-vasárnap), a Julián dátumot az adott nap 0 h UT-jére, valamint a helyi csillagidőt (Local Sidereal Time, LST) Zalaegerszeg földrajzi hosszúságára, vagyis λ = 16º 50′-re, óra:perc:másodperc alakban. A helyi csillagidő a tavaszpont óraszöge az adott helyről nézve. Megjegyzendő, hogy az ország középső részén tipikusan kb. 15, a keleti határ mentén tipikusan kb. 30 perccel korábban történnek a kelések-nyugvások, mint Zalaegerszegen, az eltérő földrajzi hosszúságok miatt. A Nap és a Hold kelési-delelési-nyugvási időpontjai NYISZ-ben vannak megadva. Porrima, NGC 4517, NGC 4517A, NGC 4527, NGC 4536 és a 3C 273 Barangoljunk egy kicsit a Szűz csillagképben, amely még mindig kényelmes magasságban figyelhető meg májusi éjszakákon! A végső célpontunk egy igazi kuriózum lesz. Megéri végiglépkedni az állomásokon. A Gamma Virginis (γ), más néven Porrima, a Szűz csillagképben egy vizuális kettőscsillag-rendszer. A két csillag 169 év alatt kerüli meg egymást benne. 2005 májusában az „ikercsillagok”: egy sárga és egy fehér csillag elérték legkisebb látszólagos távolságukat, ami mindössze 0,4" volt. 2011-ben a csillagok már 1,6"-re távolodtak el egymástól. 2022-ben már 3" körül van a látszó szögtávolságuk. A két csillag 3,6 és 3,7 magnitúdós, így igen fényesek a távcsőben. Maximális szögtávolságuk a Földről nézve 6,6", amit a század vége előtt, 2088-ban érnek majd el. A pálya erősen excentrikus, az excentricitás 0,8825. Közelségük igazi kihívást jelent még nyugodt égbolt mellett is. A következő évtizedekben tovább távolodnak egymástól és 2088-ban elérik majd a 6,0" maximális távolságot. Mind vizuálisan rajzolva a környező csillagokhoz képest, mind fotókon látványos lehet a következő évtizedekben évről-évre nyomon követni a két csillag látszó szögtávolságának és égi irányának változásait. Vizuális észlelők, asztrofotósok: fel a Porrima mozgásának megörökítésére! A Porrima szolgál az NGC 4517 galaxishoz vezető út nyomvonalaként. Először ugorj 1°-kal ÉNY-ra egy 7,2 magnitúdós csillaghoz, a környéken ez a legfényesebb. Majd ugyanabba az irányba menj tovább egy 8,6 magnitúdós aranyszínű csillag felé, amely egy halvány drágakő nyugati szélét díszíti. A két legfényesebb és ez az aranyló csillag egy nyílhegyet rajzol ki. A következő ugrás ugyanakkora, mint az előző, és ismét egy 8 magnitúdós csillagot láthatsz, amely félúton van az NGC 4517 felé vezető úton, és egy látómezőben láthatók. Az NGC 4517-et William Herschel fedezte fel 1784-ben, kb. 40 millió fényévre található Földünktől. Egy 105 mm refraktorral 47-szeres nagyítás mellett az NGC 4517 egy halvány per-jelnek látszik, amelynek északi oldalán egy 11 magnitúdós csillag fészkel. A galaxis erősen megnyúlt profilja kissé északra dől kelettől. Egy 25 cm-es reflektorral 118x-os nagyítással karcsú formát mutat, amely 8,5’-cel nyúlik ki, és a déli oldalon fényesebb. Egy halvány galaxis is feltűnik a közelben, az NGC 4517A, amely észleléséhez már igazán nagy amatőrtávcsőre van szükség: 40 cm átmérőjű eszközzel 150x-es nagyítással vehetjük észre. Társától 17"-re É-ÉNY-ra fekszik, és egy 4"-es háromszöget alkot egy 10 (ÉNY-ra) és egy 11,5 (NY-ra) magnitúdós csillaggal. Az NGC 4517A kissé oválisnak látszik és nagyon halvány. Az elfordított látással való észlelés megkönnyíti a felismerését. Jelölése ellenére az NGC 4517A nem alkot fizikai párt szomszédjával, hiszen 20 millió fényévvel távolabb van. Az NGC 4517 egy „lapos galaxis”. A spirálgalaxis éléről látható része egy lapított korongszerű dolog, amelyet, ha szemből látnánk, kereknek tűnne. Éléről nézve nagyon megnyúltnak tűnik és nincs nagy központi dudora: több mint hétszer hosszabb, mint a szélessége. Az NGC 4517 helyet kapott Igor D. Karachentsev és kollégáinak az 1999 Revised Flat Galaxy Catalogue-jában. (A lapos galaxisok, angolul flat galaxisok központi dudor (ang. bulge) nélküli galaxisok, néha dudornélkülieknek (ang. bulgeless) is hívják őket.) Fényesebb galaxispárja csak egy rövid ugrással észak felé vár ránk. 1°-ra északra az NGC 4517-től egy sárga 8 magnitúdós csillag a következő megálló. Majd innen haladj 1,4°-kal É-ÉK felé, ahol egy észak-déli irányú 9 magnitúdós csillagpárt láthatsz, ez félúton fekszik az NGC 4527 és az NGC 4536 között. Kis refraktorral 47x-es nagyítással mindkét galaxis halvány ovális formát mutat. Az NGC 4536 a nagyobb, de kisebb a felületi fényessége. Az NGC 4527 magja világosabb, elfordított látással jobban kivehető. A két galaxis 87x-es nagyítással egy látótérben látszik. Az NGC 4536 3,5’ hosszú, szélessége ennek egyharmada és déli irányba dől. Az NGC 4527 körülbelül ugyanilyen hosszú, szélessége pedig a negyede és északkeleti irányban dől. 25 cm-es reflektorral, 118x-os nagyítással az NGC 4536 egy nagy, foltos, szabálytalan magot mutat. A lencse alakú középpontban olyan sötét sávok vannak, ami miatt a galaxis egy enyhe „S”-ként látszik. Az NGC 4527 magja halványabb, de hossztengelye felé fényesebbé válik. És akkor most elértünk napunk, bocsánat, esténk „fénypontjához”. Az égbolt legfényesebb, egyben hozzánk legközelebbi és az első azonosított kvazárja a 3C 273. A belőle kilövellő anyagcsóva 200 000 fényév hosszú, látszó mérete az égen 23”. A 3C 273 az NGC 4536-tól 1,3°-ra nyugatra található. A kvazárok hatalmas energiaforrások, távoli galaxisok aktív magjai. Bizonyára sokan úgy gondolják, ahogy Sue French is gondolta korábban, hogy amatőrcsillagász ilyet nem észlelhet. Azonban Brian Skiff arizonai csillagász arról számolt be, hogy látta a 70 mm-es refraktorában, ez inspirálta a Mély-Ég Csodák (Deep-Sky Wonders) szerzőjét is az észlelésben. Nyilván egy ekkora kihívást jelentő célpontnál nagyon sokat segít a fényszennyezésmentes ég. Már egy jó minőségű 90 mm-es és 105 mm-es refraktorral is sikerrel járhatunk. A 105 mm-es refraktorral, 87x-es nagyítással a 3C 273-at és a mellette levő 13,6 magnitúdós csillagot is láthatjuk, a kvazár lényegesen fényesebbnek látszik. A 90 mm-es távcsővel a kvazárt közvetlen látással is észlelhetjük, de a csillagot csak elfordított látással lehet csak észrevenni. A kvazár fényessége szabálytalan időközönként változik – 12 és 13 magnitúdó között, így az észlelés nehézsége is változó. De ha sikerrel járunk, akkor elmondhatjuk magunkról, hogy láttunk valamit az égen, ami 2 milliárd fényévnyi távolságban van tőlünk. Fénye akkor indult útjára, amikor az oxigén a Föld légkörének jelentős alkotóelemévé vált. Megjegyzendő, a kvazárok az égen vizuálisan mindössze egy csillagnak tűnnek! Sue French: Deep-Sky Wonders 116-118.o
...
