Búcsúzunk Szekeres Erzsébet tagtársunktól
Egyesületünk alakulása óta külső tagként töretlen lelkesedéssel támogatta annak megszületését és fejlődését.
Mint az alapítók, Szilárd és Ákos édesanyja ennél sokkal többet tett gyermekeinek felnőtté cseperedése és iskoláztatása érdekében, így ilyen módon is megalapozta a közösségünk létrejöttét.
Férjével, Istvánnal együtt jelentős szerepet vállalt a VEGA folyóiratunk kézbevehető példányainak létrehozása és kézbesítése érdekében. A kezdetektől fogva nyomtatták a lap összes példányát a 112-es számmal bezárólag, illetve a postázást végezték további 7 lapszám erejéig.
2020 és 2021-ben a Covid-járvány idején is megrendeztük nyári táborunkat. Ebben is jelentős szerepe volt Erzsébetnek azáltal, hogy ügyelt a megfelelő egészségügyi körülményekre, és a tábornyitón tájékoztatást tartott a megfelelő járványhelyzeti viselkedésről és higiéniai szabályokról.
2022-ben VCSE Kitüntető Oklevél elismerésben részesült a közösségünk érdekében végzett munkájáért.
Hivatásos ismeretterjesztőként élte dolgos éveit, hiszen mint védőnő az édesanyákat, kisbabákat, majd később az iskolásokat segítette tanácsaival.
Tisztelettel és hálával gondolunk Erzsébetre. Emlékét nemcsak a családja, de egyesületünk tagsága is megőrzi. Nyugodjék békében!
/Bánfalvi Péter, Jandó Attila/
Simonkay Piroska megemlékezése
Úgy emlékszem, pont 30 éve ismertem meg Szilárd és Ákos édesanyját, kb. pont amikor a fiúkat is – őket abban az ominózus ’93-as dióskáli Vega-táborban, amikor még VCSE sem volt, viszont elég sok minden történt Dióskálon, pl. a 842 db-os egyesületi Perseida-észlelés.
Fiai – Szilárd, Ákos – és köztem, később családom között baráti kapcsolat alakult ki; 1994-ben mindhárman ott voltunk a Vega Csillagászati Egyesület alakuló ülésén (Kehidakustány, 1994. aug. 10.), valamint szinte az összes VCSE-táborban találkoztunk. Gyermekeim „majdnem egyszerre” születtek Ákos (és Juca) gyermekeivel; Ákos családjával 7-8 alkalommal a VCSE-táborokon kívül is nyaraltunk együtt, eleinte hatan, majd nyolcan. Továbbá, Szilárd volt az esküvői tanúm (ezt legközelebb azért jobban átgondolom); Erzsi nélkül mindez SEM valósulhatott volna meg.
Minden alkalommal nagyon kellemes élmény volt Erzsivel találkozni; akár valamelyik VCSE-táborban, akár Zalaegerszegen, Berzsenyi utcai lakásukban, akár véletlenül az utcán, vagy Szilárd és Meli esküvőjén – mindig a nyugalom, a megfontoltság sugárzott belőle, mindig biztosak lehettünk benne, hogy – Istvánnal karöltve – továbbra is, ahogy mindig is, biztosítja a szerető családi hátteret fiainak.
Az egyesület székhelye is náluk van, a Vega Klub, majd a VCSE postaforgalma is átment a kezén, a VEGA gördülékeny terjesztéséhez is nagymértékben hozzájárult, intézte az egyesület apró-cseprő, személyesen bonyolítandó dolgait.
Vagy ha netán a nyár közepén lángost kívántunk volna fogyasztani, abban is oroszlánrészt vállalt, mint 2000-ben, Salomváron.
Néhány hónapja tudtam, hogy beteg, de hogy ennyire, azt nem.
Viszlát, Erzsi, köszönöm, hogy harminc évig ismerhettelek!
