Kategória: Cikkek – Észlelés

Egy híján húsz tűzgömb és fényes meteor – Pető Zsolt

Pető Zsolt aktív meteorészlelő az 1990-es évek eleje óta. Vizuálisan és fotografikusan is gyűjti a meteorok, vagyis a hullócsillagok, valamint az általa látott fényes tűzgömbök és bolidák adatait. Időnként meteorokról is ír cikkeket a VEGA-ba (itt, 15-16-ik oldalon), vagy éppen a saját honlapjára, ahol rengeteg meteorcsillagászati érdekességet találhatunk. MetVis címmel egy remek, vizuális és videokamerás észleléseket vizualizáló-analizáló szoftvert is írt. 2013-ban Hettyei János Díjat kapott több évtizedes meteormegfigyelő tevékenységéért. Most az ő, többnyire idei meteorfotóit mutatjuk be. Külön erénye munkájának, hogy vizuálisan is észlelte a megfigyelt égterületet, így a szabad szemes látványról és a fényességekről is érdekes észleléseket végzett. (Csizmadia Szilárd, oldal-főszerkesztő). Pető Zsolt beszámolója: 2021. augusztus 7/8. napjának éjszakájától kezdve 2021. augusztus 14/15-e éjszakájáig egymást követő nyolc éjszaka mindegyikén meteorfotóztam Nagyradáról. Erre a hétre szabadságot vettem ki, már jó előre elterveztem a fotós munkát, illetve napközben a munkákat a birtokokon. Ez a hét meglehetősen sűrűre sikerült így, kellőképpen el is fáradtam. Hogy a két tevékenység párhuzamosan folyhasson, a meteorfotós munkát elsősorban a hajnali időszakra időzítettem. A Perseidák radiánsa amúgy is akkor emelkedik magasabbra, így akkor várható több meteor tőlük. Volt olyan éjszaka, amikor csak egy, volt olyan, amikor két fényképezőgéppel dolgoztam. Az említett időszakban 38,78 óra alatt 3059 fotó készült, ezek közül 96 képen van meteor. Meglepően sok fényes van köztük! Természetesen a Perseidák dominálnak, ám az időszak különlegességét a Kappa Cygnidák okozták: több fényes tűzgömböt láttam a rajból, fotózni egyet (vagy kettőt) sikerült. 2021. augusztus 13-án 01:20 UT-kor egy parádés KCG tűzgömb húzott át magasan, szinte zenitközelben, többszörös felvillanást produkálva, ezek becslésem szerint -7-es fényességűek voltak. Ez a fotó látszik legfelül. A jelenség nyoma legalább fél percig látható volt, a robbanások helyén különösen erősen. Tíz éves meteorfotós tevékenységem egyik legszerencsésebb képe született meg, mert a halszemoptikás felvétel sarkába épp bepottyant a tűzgömb! A korábbi évek tapasztalataival összehasonlítva úgy érzem, hogy a Perseidák idén különösen kitettek magukért, az elméleti maximum után érezhető volt a további napok erősebb aktivitása.

...
Read more

Üstökös- és kisbolygóadatok frissítése a Stellariumban és a Cartes du Cielben (SkyChart-ban) – Csizmadia Szilárd

Különböző planetáriumprogramokban rendszeres frissítések nélkül az üstökös- és kisbolygópozíciók rosszak lehetnek. Akár több csillagképpel odébb is lehet az üstökös, mint ahová ezek a programok frissítés nélkül előre jelzik. Ennek oka, hogy ezek az égitestek a nagybolygók – Merkúr-Neptunusz – részéről nagy gravitációs perturbációkat szenvednek el, továbbá az üstökösök esetében napközelség idején rakétaeffektusok léphetnek fel. Ezeket a rakétaeffektusokat az üstökös felszínén működő gejzírek kiáramlásai okozzák. Ugyancsak felléphet az ún. YORP-effektus; ez az effektus a Nap fényével kapcsolatos: a Napból érkező fotonok beleütköznek a kisbolygóba, és lendületüket átadják neki. Ez egy kifelé tartó fénynyomást okoz, kisebb égitestekre jelentősebb hatású, mint nagyobbakra. (Például az egészen apró, méteresnél sokkal kisebb meteoroidokra nagyon jelentős hatással van!) Az átadott energia egyben fel is melegíti a kisbolygót – akárcsak a Földön a mezőt –, és ezt a kisbolygó később infravörösben, minden irányba kisugározza. Az eltávozó fotonok lendületet is elvisznek. A beérkező lendület a Nap felől jön csak, az eltávozó minden irányba megy, emiatt az eredő lendület valamerre folyamatosan ellöki a kisbolygót, ami pályaváltozáshoz vezet. A felsorolt három effektus közül ez a legkisebb mértékű, de ez sem elhanyagolható. A planetáriumprogramok egyszerűbb algoritmusokkal számolnak üstökös- és kisbolygópozíciókat. Bemenő adatokként a pályaelemeket használják, perturbációkat nem nagyon vesznek figyelembe. A perturbációk, rakéta- és YORP-effektusok miatt ezek a pályaelemek lassan változnak, idővel más lesz az értékük. Emiatt szükséges a pályaelemeket tartalmazó adatbázist frissíteni.

...
Read more

2021. novemberi észlelésajánló – Ágoston Zsolt, Kopeczny Zsuzsanna, Csizmadia Szilárd

A következőkben novemberi amatőrcsillagászati megfigyelésekhez szeretnénk ajánlani néhány objektumot. A Nap novemberben 7:00 (KözEI) körül kel, 16:00 (KözEI) körül nyugszik. (A KözEI a Közép-Európai Idő rövidítése, megegyezik a polgári téli időszámításunkkal, KözEI=UT+1 h.) Az észlelés napnyugta után – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül egy-másfél órával már elkezdhető. A csillagászati szürkület a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Újhold november 4-én, első negyed november 11-én, telehold november 19-én, utolsó negyed 27-én lesz. Csillagászati szürkület alatt azt az időszakot értjük, amikor a Nap már legalább -12°-on vagy mélyebben van a horizont alatt, de a -18° horizont alatti magasságot még nem éri el. A -18°-os érték elérése után áll be a teljes sötétség. Látványosabb, fontosabb események UT időzóna szerint (KözEI-1 óra): 11.04. 04:56 16 órás holdsarló 4° magasan a reggeli égen, a Merkúrtól 6°-ra, a Marstól 2°-ra. 11.10. 05:05 A Merkúr és a Mars 1°-os közelségben a Szűz csillagképben. 11.11. 20:25 A Jupiter 5°-ra az 50%-os Holdtól a Bak csillagképben. 11.12. Az Északi Tauridák meteorraj maximuma (ZHR=5). 11.22. 04:13 A 93%-os holdkorong peremétől 10'-re északra látható az 5 magnitúdós 139 Tauri. A Merkúr a hónap első felében kedvező helyzetben van, 1-én másfél órával kel a Nap előtt. Megfigyelhetősége gyorsan romlik, a hónap végén már elveszik a Nap fényében. 29-én felső együttállásban a Nappal. A Vénusz esténként délnyugaton megfigyelhető, láthatósága folyamatosan javul. -4,9 magnitúdós, 30%-ra esik a fázisa, átmérője 38"-re nő. A Mars megfigyelhetősége kedvezőtlen. A Jupiter az éjszaka első felében megfigyelhető a Bak csillagképben, -2,4 magnitúdós. A Szaturnusz az éjszaka első felében megfigyelhető a Bak csillagképben, fényessége 0,7 magnitúdó. Az Uránusz estétől megfigyelhető a délkeleti ég alján. A Kos csillagképben található. 4-én szembenállásban van a Nappal. A Neptunusz az éjszaka első felében megfigyelhető a Vízöntő csillagképben, délkeleten. A következő táblázatban Zalaegerszegre nézve a Nap és a Hold keltének, delelésének és nyugvásának időpontjait adjuk meg (óra:perc formátumban, nyári időszámítás szerint), valamint a Hold aktuális fázisát az adott nap 00:00 h UT-jére (0%: újhold, 50%: első vagy utolsó negyed, 100%: telehold). A táblázat tartalmazza ezen felül, hogy milyen napról van szó (hétfő-vasárnap), a Julián dátumot az adott nap 0 h UT-jére, valamint a helyi csillagidőt (Local Sidereal Time, LST) Zalaegerszeg földrajzi hosszúságára, vagyis λ = 16º 50'-re, óra:perc:másodperc alakban. A helyi csillagidő a tavaszpont óraszöge az adott helyről nézve. Megjegyzendő, hogy az ország középső részén tipikusan kb. 15, a keleti határ mentén tipikusan kb. 30 perccel korábban történnek a kelések-nyugvások, mint Zalaegerszegen, az eltérő földrajzi hosszúságok miatt. NGC 40 (haladóknak) Az NGC 40 (Caldwell 2) egy fiatal planetáris köd a Cepheus csillagképben, amelyet 1788. november 25-én fedezett fel William Herschel.  Ez a kis teleszkópok számára közepesen könnyű célpont a Cassiopeia csillagkép és az égi pólus közötti, viszonylag csillagszegény régióban fekszik, amely a Gamma Cephei (Errai) és a Kappa Cassiopeiae közötti út egyharmadánál található. A Gamma Cephei-ről egy 6 magnitúdós fehér csillagra „ugorj”, amely 2,3°-ra található déli irányban, majd haladj tovább 1,3°-ot egy sárga, 6 magnitúdós csillagig. A következő lépés 1°-os területen V alakban elhelyezkedő csillagok csoportja, amely meglehetősen jellegzetes látvány, ezt az előző csillagtól 1,5°-ra keletre találod meg. D-i csúcsa egy 7 magnitúdós csillag, ettől mindössze 1° távolságra van ÉNY-ra az NGC 40-től. Kis nagyítású okulár látómezejében keress meg egy 9' hosszú, 9-11 magnitúdójú, négy csillagból álló cikkcakkot. A leghalványabb a planetáris köd központi csillaga. Egy kis, 10 cm körüli refraktor 127x-es nagyítással elég halványan mutatja a ködösséget a csillag körül, de a köd DNY-i széle mellett egy halvány csillag is feltűnik a látómezőben. Egy 25 cm-es távcsőben 43x-os nagyításnál az NGC 40 kékesnek, 115x-ösnél pedig kissé oválisnak és gyűrűs szerkezetűnek tűnik. Természetesen a részletesebb látványhoz már nagy nagyítás kell. 231x-es nagyítással láthatjuk, hogy a ködösség ovális alakja kissé dől, északról keletre, hosszabb oldalai világosabbak, mint a végei. A planetáris köd észlelését segíti egy UHC szűrő használata - mint ahogy minden planetáris ködnél beválik az ilyen szűrő. Az NGC 40 központi csillaga egy WC osztályú Wolf-Rayet csillag. Bár az ilyen csillagok spektruma hasonló a klasszikus Wolf-Rayet csillagokhoz, a hasonlóság csak látszólagos. A klasszikus Wolf-Rayet egy rövid életű hatalmas csillag, amelynek külső hidrogénburkát elfújják a heves csillagszelek. Arra van ítélve, hogy egy szupernóva-robbanásban fejezze be életét. Az NGC 40 szíve ezzel szemben egy kisebb csillag összehúzódó magját rejti, amely vörös óriássá öregedett, majd lefújta külső rétegeit és fokozatosan fehér törpe csillaggá fejlődik. Forrás: Sue French: Deep-sky wonders 263-264. oldalak

...
Read more

Az NGC 7635 Buborék-köd, az M52 és a Nova Cas 2021 fotografikus megfigyelése – Ágoston Zsolt

A 2021. augusztus 9-én, a VEGA '21 Nyári Amatőrcsillagászati Megfigyelőtábor során készült felvételem az NGC 7635 jelű emissziós ködről, más néven a...

Read more

Vizuális észlelés: az M33 csodás spirálkarjai nagy távcsővel – Fröhlich Viktória, Csizmadia Szilárd

A csillagászok nagyon sokáig, az amatőrcsillagászok pedig még tovább csak szemmel tekintettek bele a távcsőbe. Az ilyen észlelést nevezzük vizuális észlelésnek. Sokszor rajzban örökítik meg a látványt: most egy ilyen észlelést közlünk. A rajzos észlelés olcsóbb, mint a fotografikus, kevesebb munkával jár, és bár az emberi szem nem olyan érzékeny, mint a fotográfia, a száz-millió fényévekre lévő objektumokat a saját szemünkkel látni csodás, felemelő élmény... Főleg, ha nagy távcsőben részleteket is látunk! Rajz: Fröhlich Viktória Szöveg: Csizmadia Szilárd

...
Read more