Kategória: Cikkek – ismeretterjesztő

Fehér törpék a Nap 40 parszekos környezetében

A 8-10 naptömegnél kisebb tömegű csillagok életük végén fehér törpévé válnak (a kb. 0,5 naptömegnél nagyobbak kisebb-nagyobb planetáris ködként veszítik el külső köpenyüket). A Nap környezetében az első fehér törpét még a 19. században fedezték fel, de furcsa tulajdonságait csak a 20. század első felében magyarázták meg: ez volt a Szíriusz B, a Naptól mintegy 8,6 fényévre lévő fényes kettőscsillagrendszer halványabbik tagja. A későbbiekben folytatódott a közeli fehér törpék felfedezése. A forró, kékes színű fehér törpék utáni kiterjedtebb hajsza eredményeként 1986-ban Green vezetésével fedeztek fel jópárat, a hidegebb fehér törpéket pedig általában sajátmozgásuk segítségével azonosították 1988-ban Liebert vezetésével, de a leghalványabb fehér törpéket akkor még nem találták meg. Erre csak újabban került sor, amikor a nagyon mély égboltfelmérésekkel ki lehetett terjeszteni a vizsgálatokat sokkal halványabb objektumokra is. Például a Sloan Digital Sky Survey ilyen projekt, amelyekkel akár 16 magnitúdó abszolút fényességű fehér törpéket is lehetett azonosítani a közelünkben, de a 2006-os első vizsgálat még nem találta meg az összes közeli fehér törpét, különböző kiválasztási efefktusok miatt. 2008-ban, illetve 2012-ben jelentek meg olyan tanulmányok, amelyek a Nap 20 parszekes környezetében az összes fehér törpét fel kívánták fedezni: ebben a két munkában összesen mintegy 130 ilyen fehér törpét soroltak fel, de már akkor hozzátették az akkori kutatást végzők, hogy becsléseik szerint az ilyen távolságig előforduló fehér törpéknek csak kb. 90%-át találhatták meg.

...
Read more

A leghosszabb keringésidejű fedési kettőscsillag

Egy ma közzétett tanulmányban (http://arxiv.org/abs/1601.00135) a TYC 2505-672-1 jelű csillagról mutatják meg, hogy kb. 69,1 éves periódusidejű fedési kettőscsillag, ahol maguk a fedések 3,45 évig tartanak. A fedés mélysége nagyon mély, kb. 4,5 magnitúdó. A tanulmány szerzői amerikaiak, és sok professzionális és amatőr mérést, illetve fényességbecslést felhasználtak, így az amatőr-profi együttműködésnek is szép példája ez a felfedezés. Ezzel a keringésidővel felülmúlja az eddig ismert leghosszabb keringésidejű rendszert, az Epszilon Aurigae-t, ahol 27 évente következnek be a fedések.

...
Read more

KIC 84 62 852

Bizonyára emlékeznek a kedves olvasók arra, hogy 2015. őszén egy csillag különös fényességváltozásait szerette volna egy csillagász idegen civilizációk megastruktúráival (pl. űrállomások, napelemfarmok stb.) magyarázni. A józanabbak szerint oly' sok természetes magyarázat kizárása után még mindig lehetséges, hogy nagyon sok üstökös gyors szétesése okozta az említett fényességváltozásokat - erről 2015. november 26-án számoltunk be a VCSE levelezőlistáján és honlapján (itt érhető el). Abban a levélben ismertettük a Spitzer infravörös űrtávcsővel készült közeli infravörös tartománybeli méréseket, amelyek kizárták, hogy az észlelt furcsa elhalványodásokat kisbolygóütközések, árapályerők széttépte bolygók vagy holdak, vagy porfelhőbe burkolózó bolygókezdemények okoznák; de a mérési eredmények egyezésben vannak azzal a képpel, hogy erősen excentrikus pályán keringő üstököscsaládok felbomlásában kell az okot keresni.

...
Read more

KIC 84 62 852

A tárgysorban emlegetett jelű csillagról röppent fel 1-2 hónapja a hír, hogy rendkívül szabálytalan elhalványodásait esetleg idegenek által épített megastrúktúrák (pl. napelemfarm vagy űrállomás) okozná. Ezt a legtöbb kolléga - én is - igencsak valószínűtlennek tartotta, egyébként is, egy ilyen ötlet igencsak sok egyéb, további mérést igényelne a bizonyítás során. Rádiótávcsövekkel is mérték rövid ideig az ötlet felvetése óta a csillagot, de semmi különlegeset nem találtak.

...
Read more