Kategória: Egyéb

A következőkben az októberi amatőrcsillagászati megfigyelésekhez szeretnénk ajánlani néhány objektumot. A Nap október közepén 07:00 (NYISZ) körül kel, 18:00 (NYISZ) körül nyugszik. (A NYISZ a nyári időszámítás rövidítése: NYISZ = UT + 2 h, NYISZ = KözEI + 1 h, ahol UT a világidő, KözEI a közép-európai idő rövidítése.) Az észlelés napnyugta után – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül másfél-két órával már elkezdhető. Újhold október 6-án, első negyed október 13-án, telehold október 20-án, utolsó negyed október 28-án lesz. Csillagászati szürkület alatt azt az időszakot értjük, amikor a Nap a -18° horizont alatti magasságot még nem éri el, de már legalább -12°-on vagy mélyebben van. A -18°-os érték elérése után áll be a teljes sötétség. Látványosabb, fontosabb események UT időzóna szerint (NYISZ-2 óra): 10.05. 04:14 31 órás holdsarló 10° magasan az hajnali égen 10.07. 16:46 30 órás holdsarló 1° magasan az esti égen 10.10. A Déli Tauridák meteorraj maximuma (ZHR=5) 10.16. 19:06 A 86%-os fázisú holdkorong peremétől 1' 24"-re látható a Tau-2 Aquarii jelű csillag (4,1 magnitúdós) 10.21/22. Az Orionidák meteorraj maximuma 10.20. 00:46 A 100%-os fázisú holdkorong peremétől 6' 13"-re látható a 89 Piscium jelű csillag (5,1 magnitúdós) 10.25. A Merkúr legnagyobb nyugati elongációja (56%-os fázis, Szűz csillagkép) 10.29. A Vénusz legnagyobb keleti elongációja (49%-os fázis, Kígyótartó csillagkép) Október 29-én csak egyetlen Galilei-hold, nevezetesen az Europa fog látszódni a Jupiter mellett. 19:48 UT-kor (21:48 NYISZ-kor) az Io a bolygó elé kerül, 21:05-kor az árnyéka kerül a bolygóra; 20:55 UT-kor (22:55 NYISZ-kor) a Ganymedes, 21:25 UT-kor (23:25 UT) a Callisto fog a Jupiter árnyékába merülni (holdfogyatkozást szenvednek el). Kisebb műszerekkel ekkor csak az Europa látszik a Jupiter mellett, bár nagy műszerekkel az Io-t fel lehet ismerni a Jupiter korongja előtt. A Merkúr a hónap első felében kedvezőtlen helyzetben van, viszont 15-én már fél órával napkelte előtt kereshető keleten. A hónap második felében láthatósága gyorsan javul, 25-én kerül a legnagyobb nyugati kitérésbe. A Vénusz esténként délnyugaton megfigyelhető, 29-én kerül a legnagyobb keleti kitérésbe. -4,5 magnitúdós, 49%-ra esik a fázisa, átmérője 25"-re nő. A Mars megfigyelhetősége kedvezőtlen. A Jupiter az éjszaka első felében megfigyelhető a Bak csillagképben, -2,6 magnitúdós. A Szaturnusz az éjszaka első felében megfigyelhető a Bak csillagképben, fényessége 0,6 magnitúdó. Az Uránusz estétől megfigyelhető a délkeleti ég alján. A Kos csillagképben található. A Neptunusz az éjszaka első felében megfigyelhető a Vízöntő csillagképben, délkeleten. A következő táblázatban Zalaegerszegre nézve a Nap és a Hold keltének, delelésének és nyugvásának időpontjait adjuk meg (óra:perc formátumban, nyári időszámítás szerint), valamint a Hold aktuális fázisát az adott nap 00:00 h UT-jére (0%: újhold, 50%: első vagy utolsó negyed, 100%: telehold). A táblázat tartalmazza ezen felül, hogy milyen napról van szó (hétfő-vasárnap), a Julián dátumot az adott nap 0 h UT-jére, valamint a helyi csillagidőt (Local Sidereal Time, LST) Zalaegerszeg földrajzi hosszúságára, vagyis λ = 16º 50'-re, óra:perc:másodperc alakban. A helyi csillagidő a tavaszpont óraszöge az adott helyről nézve. Megjegyzendő, hogy az ország középső részén tipikusan kb. 15, a keleti határ mentén tipikusan kb. 30 perccel korábban történnek a kelések-nyugvások, mint Zalaegerszegen, az eltérő földrajzi hosszúságok miatt. A hó végén visszaállunk a nyáriról a téli időszámításra! (Október 31-én, vasárnap hajnalban.) Fátyol-köd A köd maga egy körülbelül 5000 évvel ezelőtti szupernóva-kitörés maradványa. Összetett, szálas szerkezete összetéveszthetetlenné teszi más objektumokkal. A robbanáskor körülbelül −8 magnitúdós fényességet érhetett el. A köd hivatalos NGC sorszámai: 6960, 6974, 6979, 6992 és 6995, és még az IC 1340 is hozzá tartozik. A sok megnevezés is utal hatalmas méretére (a telehold átmérőjének hétszerese). Legkönnyebben a nyugati része, az NGC 6960 (Boszorkányseprű-köd) figyelhető meg. Az „igazi” Fátyol-köd a NGC 6992 és NGC 6995. A ködösség két halványabb része az NGC 6979 és az NGC 6974, amelyet Pickering-éknek is neveznek. Ezeket a Harvard Obszervatóriumban asszisztensként dolgozó Williamina Fleming fedezte fel 1906-ban, amely végül az obszervatórium igazgatójáról, Edward Pickeringről kapta a nevét. Ez a gyönyörű szupernóva-maradvány szép látvány lehet egy kis távcsőben is, de megfigyeléséhez nagyon sötét égbolt szükséges. Az észleléséhez OIII szűrőre lesz szükségünk. A fátyol legfényesebb része az NGC 6992 és az NGC 6995 jelöléseket viseli, és együttes jelölése a Caldwell 33, ami az Epszilon és Zéta Cygni között félúton látható folttól kissé DNY-ra található. Ezek a finoman ívelő fátyol szálai több mint 1° hosszúak és megközelítőleg É-D-i irányban futnak. A déli vége kiszélesedik, mint egy toll, a nyugati része pedig indaként nyúlik el.  A Fátyol másik nagy részében található az 52 Cygni, mely szabad szemmel is látható, emiatt sokan inkább itt kezdik a fátyol felfedezését. Ez a már korábban is említett NGC 6960, vagy más néven a Caldwell 34. Az 52 Cygnitől délre kiszélesedik és elágazik, a csillagtól északra kicsúcsosodik. Az északi kicsúcsosodástól kelet felé pásztázva megtalálhatod az NGC 6992-t és az NGC 6995-t. Egy 105 mm-es refraktorral a 35 mm-es okulár (17x-es nagyítás) mindkét nagy ívet befogja, és OIII szűrővel talán így nyújtja a legszebb látványt. Az ívek fényesebb északi végei közötti ködösség a nagyon halvány Pickering-ék. A kis eszközökkel a nagy ködök általános alakját és kiterjedését érzékelhetjük, de saját szemünkkel a finom szerkezetet már nem látjuk.