Kategória: Észlelés

Észlelések

2024. decemberi észlelésajánló – Ágoston Zsolt, Csizmadia Szilárd

A következőkben decemberi amatőrcsillagászati megfigyelésekhez szeretnénk ajánlani néhány objektumot! A Nap decemberben 7:30 (KözEI) körül kel, 16:00 (KözEI) körül nyugszik. (A KözEI a Közép-Európai Idő rövidítése, megegyezik a polgári téli időszámításunkkal, KözEI=UT+1 h.) Az észlelés napnyugta után – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül egy-másfél órával már elkezdhető. A csillagászati szürkület a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Első negyed december 8-án, telehold december 15-én, utolsó negyed december 22-én, újhold december 30-án lesz. Csillagászati szürkület alatt azt az időszakot értjük, amikor a Nap már legalább -12°-on vagy mélyebben van a horizont alatt, de a -18° horizont alatti magasságot még nem éri el. A -18°-os érték elérése után áll be a teljes sötétség. Látványosabb, fontosabb események UT időzóna szerint (KözEI-1 óra): 12.06. 02:00 A Merkúr alsó együttállásban a Nappal. 12.14.  A Geminidák meteorraj maximuma (ZHR=150) 12.14.  19:00 A Jupiter 5 fokra a 100%-os fázisú Holdtól 12.21. 09:21 Téli napforduló 12.25. 03:00 A Merkúr a legnagyobb nyugati kitérésben, 22 fokra a Naptól 12.29. 05:55 40 órás holdsarló 2° magasan a horizont felett A Merkúr napnyugta után már nem figyelhető meg elseje utántól. 6-án alsó együttállásban van a Nappal, 9-én háromnegyed órával kel a Nap előtt, hajnali láthatósága gyorsan javul. 25-én van a legkedvezőbb pozícióban hajnali megfigyeléshez. A Vénusz megfigyelhető napnyugta után, a délnyugati égen. Koraeste nyugszik. A Mars az éjszaka nagyobb részében kereshető a keleti égen. Fényessége -0,5 magnitúdóról -1,2-re, látszó átmérője 11,6″-ről 14,2"-re nő. A Jupiter egész éjszaka megfigyelhető, nagyon látványos. A Szaturnusz az éjszaka első felében megfigyelhető a délnyugati égen. Az Uránusz az esti óráktól megfigyelhető hajnalig a keleti égen. A Neptunusz az éjszaka első felében megfigyelhető. A következő táblázatban Zalaegerszegre nézve a Nap és a Hold keltének, delelésének és nyugvásának időpontjait adjuk meg (óra:perc formátumban, nyári időszámítás szerint), valamint a Hold aktuális fázisát az adott nap 00:00 h UT-jére (0%: újhold, 50%: első vagy utolsó negyed, 100%: telehold). A táblázat tartalmazza ezen felül, hogy milyen napról van szó (hétfő-vasárnap), a Julián dátumot az adott nap 0 h UT-jére, valamint a helyi csillagidőt (Local Sidereal Time, LST) Zalaegerszeg földrajzi hosszúságára, vagyis λ = 16º 50′-re, óra:perc:másodperc alakban. A helyi csillagidő a tavaszpont óraszöge az adott helyről nézve. Megjegyzendő, hogy az ország középső részén tipikusan kb. 15, a keleti határ mentén tipikusan kb. 30 perccel korábban történnek a kelések-nyugvások, mint Zalaegerszegen, az eltérő földrajzi hosszúságok miatt. A Nap és a Hold kelési, delelési, nyugvási időpontjai KözEI-ben vannak megadva.

...
Read more

Ilyen volt az észlelőhétvégénk – Csizmadia Szilárd

Ősz van. Süt a Nap erősen. Vezetek éppen haza Zalaegerszegre, előttem a gyenge szél kavarja a lehullott sárga-barna-vörös-zöld faleveleket. A 121 km-es úton gondolkozom, milyen jó kis észlelőhétvégénk volt, mennyi minden érdekeset láttam az Univerzumból. Az űrhajósok megérintik a Kozmoszt – engem a Kozmosz érintett meg megint, ki tudja hányadik alkalommal… És még e sokadik alkalom után is láttam újat, láttam jobbat, szereztem új élményeket! Pedig már 39 éve járok ki az ég alá rendszeresen, különböző műszerekkel. A 4 cm-es távcsőtől a 152 cm-ig néztem már mindenfélébe, a 1,5 cm-es nagylátószögű kamerától 10 méteres távcsőig észleltem sok mindenféle műszerrel: és a hatalmas Univerzum még mindig mutat újat. Bizonyára mindig is fog! Talán éppen a társaság tette, hogy az Univerzum élménye meghatványozódott, és még többet nyújtott, mint amikor egymagam a kertünkből nézegetem vagy fotózgatom a csillagvilágot. Talán éppen a jelenlévők nyújtotta közösség tette élvezetesebbé az észlelést – mégse olyan száraz munka, mint amikor a VLT 8 méteres távcsövének vagy a 3,6 méteres La Silla-i távcső éjszakai asszisztensét instruálom, hogy a radiális sebességgörbe felvételéhez mi is az utolsó beállítás, amivel észlelünk. A bárdudvarnoki réten jelenlévő 10x50-es binokulároktól 46 cm-es Dobsonig fordultak elő a műszerek, de köröttük emberek voltak, nem sivatagi csend: az ő társaságuk, és a távcsőbe szemmel való bepillantás biztosítja, hogy ne szakadjak el túlságosan a kutatásaim tárgyától, az égitestektől… Nagyon könnyű ám az Univerzumot egy 1024 x 768-as képernyőn megjelenő görbére redukálni! Itt meg ott van a galaxis a látómezőben egy kettőscsillaggal: nincs annyi részlet, nem tűnnek fel a spirálkarok, életlen kis folt a tűéles csillagok között (sokkal kevesebb van belőlük, mint a fotón) – és mégis, ez az élmény, mert ezt én látom élőben… És egyre többen örvendezünk a távcsőnél, az NGC 7331-nek és a többinek örülve. Hogy ugyanazt látjuk: a minket körülvevő világot. Hogy a Te távcsöved is megmutatja a Pelikán-ködöt. Meg az enyém is. Meg milyen jó a Jupiter képe az ő távcsövében, az Io árnyékával. Az övében 562x-es nagyítással az is látszik, hogy az Io egy fényes korong egy sötét jupitersáv előtt. És nem csak ő látja, megtartva magának a látványt. Örül, hogy belenézünk a távcsövébe, és megosztja a remek okulárja nyújtotta képet. (Az persze meg csalódás, hogy Mezei Balázs 7 mm-es Nagler-okulárja kenterbe veri az én 6,7 mm-es Scientific Exploreremet ugyanazon a műszeren, ugyanazon az objektumon. Pedig a 82 fok látómezejű Scientific Explorer se volt olcsó, és kenterbe veri az összes többi okulárt. De hiába: a csillagok ugyan éppen olyan tűélesek mindkettőben, de a Naglerben bizony több fény marad meg…!) Nos, ilyen gondolatok támadtak bennem hazafelé az úton. De milyen is volt ez a remek észlelőhétvége?

...
Read more