Fotó: Krischbaum Tamás Távcső: SkyWatcher 80/600 ED APO Mechanika: SkyWatcher HEQ-5 Pro GoTo Kép készítésének időpontja: 2022. december 26. Kép készítésének helye: Kemendollár Kamera: ASI294MC Pro Expozíció: 60x180 sec, gain=121-en Sötétkép (dark), mezősimító (flat) korrekció flatdarkkal Szűrő: Optolong UV/IR-cut
...Kategória: Mai kép
Pukkanós meteor ment el Zalaegerszeg felett – Bánfalvi Péter, Csizmadia Szilárd
Azt a meteort (hullócsillagot) hívjuk tűzgömbnek (ang. fireball), amelyik fényessége meghaladja a -4 magnitúdót. (A fényességhatár választásának...
Purgathofer-Weinberger 1 planetáris köd a Hiúz csillagképben – Mezei Balázs
A PuWe1 egy meglehetősen nagy, halvány planetáris köd a Hiúz csillagképben, melyet 1980-ban Alois Purgathofer és Ronald Weinberger fedeztek fel a Palomar Sky Survey felvételein (link). A köd az egyik legnagyobb látszó méretű és a hozzánk legközelebbi planetáris az égen.
...Szabadszemes üstökös február elején? – Schmall Rafael, Csizmadia Szilárd
A C/2022 E3 (ZTF) névre hallgató üstököst 2022. március 2-án fedezték fel a Zwicky Transient Facility (ZTF; Zwicky svájci csillagászról elnevezett tranziens (hirtelen megjelenő) objektumok keresésére szolgáló projekt) 1,2 méteres távcsövével. Ez a távcső Kaliforniában, a Palomar Csillagvizsgálóban található. Felfedezésekor a Sas csillagképben járt és 17,3 magnitúdós volt, vagyis a szabad szemmel, nagyon sötét égbolt alól látható 6,5 magnitúdós csillagoknál majdnem 21 000-szer halványabb. Felfedezéskori képein kisbolygóként azonosították a pontszerűnek tűnő égitestet. Későbbi képeken feltűnt egy nagyon pici és sűrű kóma, ami nyilvánvalóvá tette, hogy valójában üstökösről van szó.
...Galaktikus cirruszfelhők és integrált fluxusködök – Csizmadia Szilárd
A galaktikus cirruszfelhő (ang.: galactic cirrus cloud) - más nevükön infravörös cirruszfelhők (ang.: infrared cirrus clouds) - a Galaxisunkban előforduló, szálas - filamentáris - szerkezetű, ritka eloszlású por. Legerősebben távoli infravörösben sugároz. (A távoli infravöröst egyes szerzők 25-350 mikrométeres, mások megengedőbben a 15 mikrométer - 1 mm hullámhosszú elektromágneses sugárzásként határozzák meg.) Először 1965-ben figyelte meg őket látható fényben B. T. Lynds a Palomar Observatory Sky Survey (POSS, Palomar Csillagvizsgáló Égboltfelmérés) fotografikus lemezein. Részletes tulajdonságaikat az IRAS (Infrared Astronomical Satellite) holland-amerikai-egyesült királyságbeli műhold észlelte 1983-ban, 60 és 100 mikrométeren, és ekkor sikerült őket első alkalommal alaposabban feltérképezni. Nevüket kinézetükről kapták.
...