Mai csillagászati kép: a Majomfej-köd (NGC 2174, NGC 2175) – Blahó Norbert, Vincze János, Kovács Marcell

NGC 2174 és NGC 2175

A tél végi égbolt egyik különleges ékköve a Majomfej-köd, amely a NGC 2174 és NGC 2175 jelöléseken keresztül vált ismertté. Ez a látványos emissziós köd- és nyílthalmaz-együttes az Orion csillagkép északi részén található, nagyjából az Orion és az Ikrek (Gemini) határvidékén. A Földtől való távolsága hozzávetőleg 6350 fényév, és átmérője mintegy 40 fényév.

Két név, egy objektum?

Gyakran okoz zavart, hogy a Majomfej-köd két különböző NGC-számmal szerepel: az NGC 2174 és az NGC 2175 valójában nem két külön objektum. Az NGC 2174 jelölést sokszor csak a ködösség legfényesebb részére használják, míg az NGC 2175 vagy a teljes ködkomplexumra, vagy az abban található laza nyílthalmazra vonatkozik. A SIMBAD adatbázis is külön entitásként kezeli őket, az egyik alatt a csillaghalmaz (NGC 2175), a másik (NGC 2174) alatt a ködösség szerepel.

A ködösséget ionizált hidrogén alkotja (HII-régió), amelyet a benne lévő forró, fiatal csillagok sugárzása gerjeszt. Az NGC 2175 halmaz csillagai – bár nem különösebben koncentrált csoportosulás – már részben kiléptek a szülőködből. A köd belsejében továbbra is aktív csillagkeletkezés zajlik.

Megfigyelés és fotózás

A ködösség fényesebb részei vizuálisan is elérhetők nagyobb amatőrcsillagász távcsövekkel, különösen sötét ég alól, UHC vagy OIII szűrő segítségével. Nagyobb távcsövekkel, jó ég alól szűrő nélkül is látszik, amint azt Kovács Marcell fentebbi megfigyelése bizonyítja. Azonban a köd teljes struktúrájának megfigyelése inkább a hosszú expozíciós asztrofotózással válik igazán lenyűgözővé. A fényképeken jól kivehető a „majomszerű” forma, amelyről a köd a becenevét is kapta.

Sue French is kiemeli a Majomfej-ködöt a Deep-Sky Wonders könyvében, mint a tavaszi égbolt kevéssé ismert, de lenyűgöző látványosságát.

Tudományos érdekességek

A Majomfej-köd vizsgálata nemcsak esztétikai élményt nyújt, hanem fontos információkat is ad a csillagkeletkezés korai fázisairól. A SIMBAD adatbázis szerint több fiatal, fősorozat előtti (angolul: pre-main sequence) csillag található itt, amelyek közül néhány a Herbig–Haro – objektumokhoz hasonló. A köd ionizációjáért főként az O-típusú csillagok felelősek, a legfényesebb közülük a BD+20° 1289.

Az NGC 2174 és NGC 2175, vagyis a Majomfej-köd, méltán válhat egy téli-tavaszi észlelőéjszaka fénypontjává. A halvány ködösség és a benne elszórtan elhelyezkedő fiatal csillagok együttese egyaránt megmozgatja az amatőrcsillagászok fantáziáját és a hivatásos kutatók érdeklődését. Érdemes megfigyelni és fényképezni ezt a színes, változatos és dinamikus csillagkeletkezési régiót – akár csak egy távcsöves sétára indulva az Oriontól északra.

Mikor, hogyan figyeljük meg?

A Majomfej-köd (NGC 2174/2175) a téli égbolt egyik különleges, de kevéssé ismert célpontja. Az alábbi útmutató segít abban, hogyan és mikor érdemes megfigyelni.

🌌 Hol található?

A köd az Orion csillagkép felső részénél, az Ikrek (Gemini) és az Bika (Taurus) határvidékén fekszik. Legkönnyebben úgy található meg, ha a híres Betelgeuze (Alfa Orionis) csillagtól indulunk északkeleti irányba. A köd közel helyezkedik el a χ² Orionis csillaghoz, és tőle kb. 1,5 fokkal északra található. A koordinátái 2025-re vonatkoztatva nagyjából:

• RA: 06h 09m

• Dec: +20° 39′

🔭 Milyen eszközzel észleljük?

• Binokulárral a köd nem igazán látható, de a halmaz halvány csillagai már derenghetnek nagyon sötét ég alatt a látómezőben.

• Kisebb (10–15 cm-es) távcsövekkel a nyílthalmaz csillagai látszanak, de a ködösség csak nagyon sötét égboltról, UHC vagy OIII szűrő segítségével sejlik fel.

• 20 cm-es vagy nagyobb távcsővel, különösen UHC szűrő használatával, már érzékelhető a köd formája, különösen a fényesebb, „fej”-szerű részek.

• 40 cm-es  távcsővel, a nyilthalmaz és a ködösség is jól látszik, akár szűrő nélkül is – természetesen fényszennyezéstől mentes égre igaz ez.

• Fotózással (hosszú expozíciós felvételeken) bontakozik ki igazán a ködösség részletgazdag szerkezete, ívelt porsávjai és fényes csomói.

🕐 Mikor figyeljük meg?

A legjobb észlelési időszak december és március között van, amikor az Orion csillagkép magasan jár az égen, főként éjfél előtt. A köd ekkor a legmagasabban delel, így a légkör zavaró hatása is kisebb.

💡 Tippek az észleléshez

• Keress sötét eget! Fényszennyezett ég alól a köd szinte láthatatlan, míg vidéki, sötét helyről egészen jól előbukkanhat.

• Használj szűrőt! Az UHC vagy OIII szűrő nagyban fokozza a kontrasztot, különösen a fényesebb ívek mentén.

• Lassan pásztázz! A köd kiterjedt (körülbelül egy teliholdnyi látszó méretű), ezért érdemes kis nagyítással, nagy látómezővel kezdeni a megfigyelést.

• Rajzold le vagy jegyzetelj! A köd finom részletei idővel „bejönnek” a szemedbe, ha tudatosan keresed őket.

Sue French több alkalommal is megfigyelte az NGC 2175-öt különféle távcsövekkel, például 4” és 10” méretű tükrösökkel. Leírásai alapján:

„A halmaz csillagai mintegy 18 ívpercen terülnek el, és sötét ég alatt vékony ködfátyol öleli körül őket, amely íves, hajlított formát alkot.”

A megfigyelése során UHC szűrőt használt, és kiemelte, hogy kis nagyítás mellett lehet leginkább érzékelni a köd teljes szerkezetét.

Deepskylog és német amatőrök leírásai (darksky-fan.de):

• Egy megfigyelő 12”-os Dobsonnal, UHC szűrő mellett így írta le:

„A köd szétterül a látómezőben, a legfényesebb része egy íves, visszahajló folt, mely egy arckontúrt formál. A csillaghalmaz fiatal csillagai szikráznak a ködben – valóban találó a beceneve.”

• Más észlelők szerint a köd legsötétebb ég alól is csak „sejlik”, míg a csillaghalmaz már 10 cm-es távcsővel is látható

Szentmártoni Béla fordításában Walter Scott Houston így írt az NGC 2175-ről:

„Az észlelés során az NGC 2175 csillaghalmaz könnyen megfigyelhető volt 15 cm-es tükrössel, de a ködösség csak szűrővel vált érzékelhetővé. A legfényesebb rész félhold alakú.”