Mai csillagászati kép: Theophilus, Cyrillus, Catharina holdkráterek – Schmall Rafael, Szucsányi Béci

Három lenyűgöző holdkráter: Theophilus, Cyrillus és Catharina

A Hold Mare Nectaris nevű holdtengerének szélén három egymáshoz közeli, impozáns kráter található: Theophilus, Cyrillus és Catharina. Ezek a formációk nemcsak méretükkel és látványos szerkezetükkel, hanem történetükkel is lenyűgözik a csillagászat iránt érdeklődőket – legyen szó hivatásos kutatókról vagy amatőrcsillagászokról.

Theophilus – a legfiatalabb

A három közül a Theophilus-kráter a legfiatalabb és leglátványosabb. Átmérője körülbelül 100 km, mélysége pedig eléri a 4,2 km-t. A kráter belsejében markáns központi csúcsrendszer emelkedik, amely több, esetenként 2 km magas hegycsúcsból áll. Ezek a hegyek a becsapódás során visszapattanó felszín következményei, és egyfajta geológiai „ujjlenyomatot” hagynak a becsapódás erejéről.

A Theophilus viszonylagos fiatalsága – körülbelül 1 milliárd éves – éles peremében és jól definiált szerkezetében is tükröződik. Ez a kráter részben eltakarja az idősebb Cyrillus-krátert, amely bizonyítja a formációk időrendi sorrendjét: a Teophilus később keletkezett, és lerombolta a korábban létrejött Cyrillus kráterfalának egy részét az őt létrehozó test becsapódása.

Cyrillus – az átmeneti kor krátere

A Theophilus nyugati szomszédja a Cyrillus-kráter, amely valamivel kisebb, 98 km-es átmérőjű és körülbelül 3,6 km-es mély. Noha részben a Theophilus által fedett, így keleti fala sérült, a belső szerkezete még mindig jól kivehető. A kráter közepén több kis csúcs található, amelyek tanúskodnak a korai becsapódások dinamikájáról.

A Cyrillus a Nectaris-korszak idejéből származik, azaz körülbelül 3,9 milliárd éves, és jól példázza a Hold felszínének fejlődéstörténetét: már nem olyan éles peremű a kráterfal, mint a Theophilus-é, de még nem annyira erodált, mint a még idősebb krátereké.

Catharina – az ősi tanú

A trió legidősebb tagja a Catharina-kráter, amely délre helyezkedik el a másik kettőtől. Átmérője 100 km, mélysége pedig kb. 3,1 km. A Catharina erősen erodált, pereme több helyen beszakadt, belseje töredezett, és kisebb kráterek szabdalják. Ez a kopottság arra utal, hogy a Catharina akár 4 milliárd évnél is idősebb lehet – a Hold történetének egyik legkorábbi becsapódásos korszakából származik.

Hogyan jöttek létre ezek a kráterek?

Mindhárom krátert hatalmas aszteroida-, azaz kisbolygó-becsapódás hozta létre. A Theophilus esetében a becsapódó égitest átmérője elérhette a 8–10 km-t is, sebessége pedig több, mint 15 km/s lehetett. Az ilyen erejű ütközés hatására a kőzet megolvadt, a felszínen mély krátert formált, és központi csúcsok emelkedtek ki. A folyamat néhány perc alatt lejátszódott, de nyomai milliárd évek múltán is tanulmányozhatók.

Megfigyelésük

A Theophilus–Cyrillus–Catharina trió könnyen megfigyelhető kis, akár csak 5 cm nyílású távcsövekkel is, különösen a növekvő fázisú Hold első negyedéhez közeledve, amikor az árnyékok hangsúlyosan kirajzolják a domborzatot. A Theophilus központi csúcsa és éles pereme kiemelkedik a látómezőben, míg a Cyrillus és Catharina szelídebb vonalai remekül demonstrálják az eltérő korú kráterek kopását. Ez a hármas ideális célpont holdfelszíni részletek tanulmányozásához, akár kezdő megfigyelők számára is.

Érdekességek

– a Theophilus kráter belsejében vulkanikus eredetű olvadt kőzet is található, ami a becsapódás utáni olvadás nyomait őrzi.
– a kráterek elnevezése ókori személyeket idéz: Theophilus egy bizánci keresztény teológus volt, Cyrillus alexandriai pátriárka, míg a Catharina Szent Katalinról kapta nevét.
– a helyi holdi napfelkeltekor különösen látványosak ezek a kráterek, amikor a hosszú árnyékok drámai mélységérzetet keltenek a látómezőben.

A Theophilus, Cyrillus és Catharina kráterhármasa a Hold egyik legikonikusabb látványossága, amely nemcsak esztétikai élményt nyújt, hanem a Hold történetének és felszínformáló folyamataiban való mélyebb elmerülésre is lehetőséget ad. Akár egy kis amatőrtávcsővel is felfedezhetőek ezek a csodálatos alakzatok – és megidézik az űr korai, viharos múltját.

Felhasznált irodalom és források

• Astrotelescopios (n.d.). Los cráteres lunares Theophilus, Cyrillus y Catharina. Elérhető: https://astrotelescopios.com/es-eu/blogs/telescopios/los-crateres-lunares-theophilus-cyrillus-y-catharina

• Wikipedia (n.d.). Theophilus (crater). Elérhető: https://en.wikipedia.org/wiki/Theophilus_(crater)

• Planck, A. (n.d.). Three Imposing Moon Craters: Theophilus, Cyrillus and Catharina. Elérhető: http://andrewplanck.com/three-imposing-moon-craters-theophilus-cyrillus-and-catharina/

• Sky & Telescope (n.d.). Theophilus, Cyrillus, and Catharina – Online Gallery. Elérhető: https://skyandtelescope.org/online-gallery/theophilus-cyrillus-and-catharina/

• Lunar and Planetary Institute (n.d.). Clementine Atlas of the Moon – digitális holdtérképek és morfológiai adatok. Elérhető: https://www.lpi.usra.edu/resources/cla/

• International Astronomical Union (IAU): Gazetteer of Planetary Nomenclature. Elérhető: https://planetarynames.wr.usgs.gov/

Related posts:

Mai kép: Közel és távol – Schmall Rafael Mare Imbrium és Plato-kráter – Hegyi Zoltán Imre Mai csillagászati kép: Vénusz-megfigyelések – Schmall Rafael, Barna Gábor, Blahó Norbert, Szucsányi Béci A 2022-es bolygófüzér – Balázs Gábor, Fridrich János, Ágoston Zsolt, Molnár Attila, Román Dávid, Péter Attila, Krischbaum Tamás, Makár Dávid, Csizmadia Szilárd 25 éves az ISS – H-alfa napfelvétel – Schmall Rafael