Mély-ég objektumok a csillagos égben – Bozsoky János
Bozsoky János alábbi cikkével emlékezünk a magyar amatőrcsillagászat kiemelkedő alakja, Szentmártoni Béla születésének 95. évfordulójára. Nemcsak zseniális távcsőépítő és tükörcsiszoló volt, hanem a hazai észlelőközösség igazi mentora is: generációkat tanított meg az égbolt értő megfigyelésére. Az Albireo Amatőrcsillagász Klub alapítójaként pedig közösséget adott a magyar csillagászatnak. Bebizonyította, hogy megfelelő akarattal a kert végéből is elérhető a világegyetem. – a szerk.
A mély-ég objektum kifejezést hazánkban az amatőrcsillagász körökben megszokott fogalomként említik, használják hosszú évtizedek óta. Azt azonban kevesen tudják, hogy a kifejezést Magyarországon egy 1931. február 6-án, Hencsén született és Kaposváron röntgenasszisztensként dolgozó amatőrcsillagász, Szentmártoni Béla honosította meg alapjaiban. (Idén, 2026 február havában van a 95. születési évfordulója éppen.)
1996-98-as években hallottam Béla munkásságáról először Kaposváron, Hevesi Zoltántól és Gombás Gézától személyesen. Nagy lendületet és motivációt adott nekem is Béla munkássága, mert sok párhuzamot véltem felfedezni abban amit egykor ő és amit napjainkban saját magam gondolok a távcsőoptikákról és a vizuális észlelésről. A magyar amatőrcsillagász mozgalmon belül több leírásban, könyvben, folyóiratban fellelhető bejegyzés, vagy olvasható cikk arról, hogy milyen széleskörű és alapos volt az, amit a csillagász közösségünkért tett. Az elvet, hogy bolygó és Hold megfigyeléseken kívül bemutatókon vagy találkozókon a csillagos „égben mélyen elrejtve” találhatunk rengeteg más, halvány objektumot is, azokról leírásokat és rajzokat készítünk, majd azokat összegyűjtjük és elérhetővé tesszük amatőrcsillagászok számára, magyar honosításban, Szentmártoni Béla alapozta meg.
A távcsőtükör készítésének az alapjait Dr. Kulin Györgytől tanulta. Viszont teljesen más céljai voltak a csillagászat egyes észlelési területein. Ezekhez az igényekhez viszont fényerős optikákra volt szüksége. Ami nála az F/3 – F/5 fényerő tartományt jelentette Newton szerelésben. Ilyen tükröket csak külföldről egy vagyonért vagy egyáltalán nem lehetett beszerezni akkoriban. A mozgalmon belül is inkább a hosszú fókuszú lencsék és tükrök terjedtek el, mert ezeket lehetett könnyebben elkészíteni nagyobb pontossággal, jó képalkotásúra. Nem volt mit tennie, saját kezűleg kellett ilyen fényerős tükröket csiszolnia. A távcsőkorongok beszerezhetőségét figyelembe véve ideális volt a 15-20 cm átmérőjű tükrökben gondolkodnia. A végleges tubusméreteket és a nagyítás/látómezőt figyelembe véve könnyen hordozható és elég fényt gyűjtő Newton tubusokat tudott építeni. Mivel rendszeresen levelezett optika témában a Gleanings for ATM’s rovat akkori szerkesztőjével, az Egyesült Államokban élő Robert E. Coxszal, nagy rálátása volt idővel sok olyan dologra, amit idehaza a gyakorlatban nem igen ismerhettek. Főleg nem a rendkívül fényerős paraboloid tükrök elkészítését tekintve.
A 60-as évek vége fele ösztönözte a kaposvári amatőrcsillagászokat arra, hogy az észleléseiket küldjék el neki, az objektumok leírásaival együtt. Ezeket egy Lyra nevű füzetben (saját kiadványban) összegezte és 1970-71 között 7 db ilyen Lyra füzetet jelentetett meg. Ez volt az őse a mai „mély-ég rovatoknak” tulajdonképpen. Az Albireo Amatőrcsillagász Klub 1971. június 1-én alakult meg 5 fővel Kaposváron. Menet közben tükröket és távcsöveket készített az észleléseihez magának és az akkori albireósoknak is. * Itt azért megjegyzem, hogy a tükörkészítéseinek menetéről, hogyanjáról még a legavatottabb barátainak és szaktársainak sem igen beszélt. Hogy miért, az tényleg egy nagy talány a mai napig is. Sokan csak azt tudták, hogy ezt vagy azt a tükröt a Szentmártoni Béla csiszolta. De a hogyanról eddig senkitől sem sikerült konkrét válaszokat kapnom eddig. Pedig beszéltem erről Gombás Gézával, aki azt mondta, hogy „mivel Béla látta, hogy engem a tükörcsiszolás nem érdekelt, ezért nem erőltette ezt és nem is volt ez téma közöttük. Hevesi Zoltán is csak a csillagtesztet említette, tubusba szerelve. Újvárosy Antal sem tudott újat. És különösen érdekes, hogy a témáról konkrétumot, az ország akkor (és ma is) egyik kiváló optikai tudással rendelkező személye, Berente Béla sem tudott szinte semmit sem mondani. Pedig Berente Béla a Cassegrain rendszerek elkészítésében is jártas. Ez a tükörcsiszolásos témakör kérdőjeles része kezdett el foglalkoztatni Szentmártoni Bélával kapcsolatosan. Azt viszont tudom, hogy távcső és tükör formájában láttam, mértem Szentmártoni tükröket. Az elkészült optikák többnyire síküvegből vagy az akkor tömegben gyártott „taposókorongokból”, jobb esetben pyrex üveganyagú „benéző” üvegekből készült. A tükrök oldalán megtaláltam a polírozás és parabolizáláshoz használt vasoxid nyomokat, melyek erősen beleültek a korongok barázdáltabb oldalfelületeiben helyenként. Magam is sokat dolgoztam vasoxiddal, főleg puhább üveganyagok végső polírozásánál használtam, mivel lassan, nem durván, de finom felületet eredményez, mely az RMS tekintetében jelentősen jobb minőséget eredményez.
Tehát a nagy titok Szentmártoni Bélával kapcsolatosan a „hogyan?” kérdése. Pontosan, hogyan ellenőrizte 60 évvel ezelőtt azoknak a fényerős tükröknek a minőségét? Mi alapján győződött meg arról, hogy mikor lesz megfelelően jó egy F/3-as fényerejű parabolatükör? (Akkor 60 évvel ezelőtt a Foucault maszkolásos módszeren kívül nem használtak interferométert!)
Ennek jártam utána az elmúlt hosszú évek során, mivel magam is beleszerettem a tükörcsiszolás és távcsőépítés megfoghatatlan világába. Ezt a téma részt külön szeretném majd folytatni egy cikkben vagy cikk sorozatban, mert érdekes világ ez és évtizedek alatt rájöttem Béla pár „hogyanjára”. Érdekességként: Számomra is jóval később jutott csak tudomásomra, hogy születésünk napja egy napra esik. Február 6. A mély-ég észlelés kezdett el érdekelni, csillaghalmazok, galaxisok felkeresése és tanulmányozása, mielőtt még tudtam volna, hogy Kaposváron volt egy amatőrcsillagász, aki pont ezzel foglalkozott. Az érdekelt mindig is, hogyan tudnék magamnak nagyon jó, nagyobb átmérőjű és hordozhatóbb Newton távcsöveket készíteni. Mert a 2000-es években egy F/4-es korrekt 15 centiméteres Newton távcső még nem nagyon volt elérhető, vagy ha igen, az számomra a megfizethetetlen kategória volt akkor. Ha a cél a nagy égterület, halvány, nagy kiterjedésű gázködök vizsgálata egyben…., ahhoz nagyobb, fényerősebb tükröt, csiszolni kell.
***
A ’96-2000-es években fiatal kaposvári amatőrcsillagászokkal együtt alapítottam meg az Orion Amatőrcsillagász Klubbot. Szakköri működésünk alapvetően az általános elméleten kívül észlelés centrikus volt. 1 éves működésünket követve alakítottuk meg akkor az MCSE Kaposvári helyi csoportját is. Volt lehetőségem Juhász Tiborral is levelezni. A kaposvári amatőrcsillagászoknak több távcső is készült, akkoriban 10 – 22 cm átmérőtartományban F/3,6 – F/5 fényerők között. Az első komoly Newton távcsövem egy 150/735-ös tubus volt. Több száz mély-ég objektumot rajzoltam, észleltem vele. A Messier objektumok talán 70%-át először azzal a távcsővel rajzoltam le. A főtükrét Pethő Ernő barátomtól kaptam Kaposváron. Látta a lelkesedésemet és azt mondta, „ha építesz belőle távcsövet, neked adom”. Elfogadtam. Minden saját terv alapján készült, házi építéssel. Egy esztergályos barátom, Tibor segített az alkatrészek kivitelezésében. Nagy a valószínűsége, hogy a kiváló F/5-ös parabolatükröt még Varga János készítette egykor az Urániában. Kevés hazai csiszoló volt, aki képes volt abban az időben, a régi mérési módszerekkel ilyen bravúrokra. A sors érdekessége, hogy Szentmártoni Béla „szellemi fuvallata” később is követett engem. Megismertem egy kaposvári amatőrcsillagászt Németh Károlyt a 90-es évek végén, aki még észlelt az egykor aktívan működő Kaposvári TIT Uránia Csillagvizsgálóban az egykori albireósokkal is. Ismerte a régebbi amatőrcsillagászok egy részét is. Sokat beszélgettünk a régi időkről, észlelésekről. Majd később egy érdekes ajánlatot tett számomra, látva elkötelezettségemet és az akkori kaposvári amatőrcsillagász szakkör aktív munkásságát.
Azt mondta. „Van nálam egy 110/385-ös paraméterű főtükör. Egykor egy kaposvári amatőrcsillagász csiszolta életének inkább már a vége fele. Azt tudom, hogy értett a tükörcsiszoláshoz. Fényerős tükör, pont olyan, mint ami téged is érdekel.”
Ki csiszolta? Kérdeztem. A válasz valahol talán nem is lepett meg…nagyon: Szentmártoni Béla.
„Nem kérek érte pénzt, csak azt, hogy készüljön belőle távcső.” Így is lett. 1-2 évig aktívan észleltem is vele, majd az egyik aktív és lelkes kaposvári amatőrcsillagász tanítványomhoz került a távcső, Jakabfi Tamáshoz. És a sors érdekessége, hogy úgy tűnik, hamarosan 25 év után visszatér hozzám e remek kis távcső. Amit megköszönök Tamásnak. Itt a Táti szakkörben és a gyerekeknek tartott bemutatókon sokakat elkápráztatunk majd vele, amit e kis távcső mutat a Tejútból. Ma már messze jobb okulárjaink vannak. De soha sem felejtem, hogy egykor egy 31,7mm-es Super Plössl 32mm-es okulárral pásztáztam végig a nyári Tejutat. Még szerencse, hogy a talajról észleltem a kis távcsővel, mert a látvány után, melyet az adott 12x-es nagyításon…nem bírtam felállni.
Az első 15 centis távcsövemnek később Szegeden lett egy új tulajdonosa. Mivel a 110/385-ös Newton megmutatta számomra, hogy milyen észlelési potenciál van a fényerős távcsövekkel elérhető nagy kiterjedésű objektumoknál rövid fókusszal, megépítettem egy 150/600-as Newtont, mély-ég és üstökös keresésére. Azóta is ezt használom aktívan. Később építettem egy 220/800-as F/3,6-os fényerejűt is. Az egy Kaposszekcsői barátomhoz került idővel.
A 110/385-ös Dobson szerelésű tubussal végzett megfigyeléseim alkalmával rajzok is készültek, megtaláltam őket a lefűzött rajzok között. Most 3 objektumot hoztam. Ezek 2000 -ben készült rajzaim. Mindegyik rajzom mellé szeretnék régi albireós amatőrcsillagászok által készített leírást tenni. Ezzel is tiszteletemet kifejezve Szentmártoni Béla és az albireósok munkássága előtt. Az elmúlt 1 évben szereztem tudomást róla, hogy egy Belső-Somogyi kötődésű amatőrcsillagász és kiváló asztrofotós, Vámosi Flórián is felkutat minden elérhető információt, ami Bélával kapcsolatos. Örülök, hogy Flórián nyitott, segítőkész és lelkes amatőrcsillagász. Sikerült felvennem vele a kapcsolatot, azóta már közösen dolgozunk együtt a Szentmártoni örökségen.
Ebben az évben tervezek elindítani egy Szentmártoni Béla 2026 Országos, rajzos emlék kiállítást. Melynek alapja a mély-ég objektumok rajzi megörökítése az amatőrcsillagászatban. Mindemellett természetesen bolygó, Hold, Nap és üstökös rajzokat, festményeket is ajánlottak fel a kiállításra magyar amatőrcsillagászok. Amelyek kiállításra kerülnek.
***
Brlás Pál
M 44 = NGC 2632 Cnc /08375+1952/ 3.7 mg 95′ NY.
Sötét égbolton szabad szemmel is feltűnő, nagyméretű ovális ködfolt, néhány felvillanó halvány csillaggal. 6x30B csaknem teljesen felbontja, a halványabb csillagok még elmosódott ködös fénylésként látszanak a háttérben. 7x50B-al teljes a felbontás, kb. 10 fényesebb és 40 halványabb csillag látszik. 10x80B-al átmérője 1,5 fok, s 46 csillag számolható meg. 10T-nél nagyobb távcsövek már túl nagyok ehhez az objektumhoz, csak a legkisebb nagyításokkal fér a LM-be.
Hevesi Zoltán
M 81 = NGC 3031 UMa /09515+6918/ 7.0 mg 16×10′ GX.
Könnyen megtalálható 7x50B-vel, mint feltűnő és fényes ködfoltocska. 5-6L/25x-el már mutatja, hogy kissé ovális alakú és a fényes belső részt egy halvány “haló” veszi körül. 7L-12T/45x-el szép képet ad róla, Az elliptikus alak teljesen határozott. A mag nagyon fényes, szinte kiemelkedik a ködösségből. Kifelé haladva ugrásszerűen hatványul, kb. a külső 1/3-ig, ezután a peremvidék már lassan halványul a háttér felé, de nem olvad bele. A legtöbb GX-al ellentétben, az M 81-nek éles, jól határolt pereme van. 15-20T/50x-el még nem változtat a látványon, de 80-100x nagyítással tiszta és sötét égen észrevehető a peremvidék pettyezettsége.
M 82 = NGC 3034 UMa /09519+6956/ 8.4 mg 7×2′ GX.
B-al is azonosítható halvány, majdnem csillagszerű foltocska, kissé halványabb, mint az egy LM-ben lévő M 81. 5L-8T-vel már határozott ködfolt, hosszúkás 1:3 arányban, K-NY fekvéssel, 8L-10T-vel szivar vagy orsó alakú; érdekes hogy kisebb /20x/ nagyítással hajtott formája van, ami arra utal, hogy a legfényesebb része nem a közepén van. 40-60x-al látható egy fényesebb mag, s úgy tűnik, hogy az É-i része kipúposodik és nem olyan éles, kontrasztos mint a D-i. 15-20T kis nagyításokkal nem hoz elő újabb dolgokat, de 60-80x már nagyon halvány, sötét sávszerű bevágásokat mutat, amelyeket azonban a legkisebb légköri rendellenesség is eltüntet. Ennél az objektumnál jól használhatók a nagyobb nagyítások, A GX ÉK-i szélének közvetlen közelében látható egy kb. 9 mg-s csillagocska.
Bozsoky János, Táti szakkör 2026-01-29
