NGC 6905: a Kék sugár-köd – VCSE E-klub, Csizmadia Szilárd
A VCSE tanítási időben egy elektronikus szakkört (VCSE E-Klubot) működtet, ahol zoomon találkoznak Magyarország és Európa különböző részeiről érkező magyar szak- és amatőrcsillagászok, életkortól függetlenül. Amikor derült az ég, a VCSE Távvezérelt Csillagvizsgáló 25 cm-es Newton távcsövével közösen, online észlelünk. A képeket a következő vagy az azt követő alkalommal dolgozzuk fel. Most a 2025. szeptember 3-i szakkörön készült képet mutatjuk be fentebb és lentebb, aminek képfeldolgozását közösen végeztük el a szeptember 17-i szakkörön. Szeptember 3-án 11 fő, szeptember 17-én 22 fő vett részt az E-klubon, természetesen mindannyian VCSE-tagok voltak.
A kép a zalaegerszegi VCSE Távvezérelt Csillagvizsgáló 250/1200-as Newton-távcsövével készült (EQ-6 mechanika), amelyre SkyWatcher F/4-5 kómakorrektor volt feltéve. A detektor egy ASI585MC Pro hűtött színes kamera volt (-10 °C-ra), előtte egy Astronomik L2 UV/IR-Cut szűrő volt elhelyezve. Az expozíciós idő végül 24×3 perc = 72 perc = 1 óra 12 perc volt (34 kép készült eredetileg a szakkörön, de vezetési hiba miatt 10 képet kidobtunk).
55 nullkép (bias), 11 db 3 perces sötétkép (dark), 53 mezősimító kép (flat) került felhasználásra a bias-, dark- és flat-field-korrekcióhoz. Mivel ez a művelet mintegy 32 percig tartott a képfeldolgozáshoz használt laptopon, ezt még az E-klub előtt megcsinálta a gépen elnökünk, és csak utána kezdődött a képfeldolgozás Csizmadia Szilárd és Ágoston Zsolt vezetésével, akiknek munkájába Schmall Rafael is besegített. A képen automatikus háttérlevonást és gradienskorrekciót végeztünk, majd Gaia-csillagok segítségével korrigáltuk a fluxust és a színeket. BlurXT-modullal élesítettük a képet, egy nagyon kicsit görbéztünk (azaz a kép átviteli skáláját megváltoztattuk, hogy az égi háttér sötétebb legyen), majd XISF és PNG formátumokban elmentettük az elkészült képet. A végeredmény alább látható. A teljes látómező mérete kb. 32×18 ívperc (a telehold nem, de a félhold beleférne). A planetáris ködök mind pici látszó méretűek, ez a lenti teljes képen is jól kivehető. Erről a képről készült a fent látható képkivágás. Igen jó hangulatú szakkör volt, amit élénk diszkusszió követett a képfeldolgozásról, a C/2025 R2 (SWAN) üstökösről, a csillagok fényességméréséről. Legközelebb az NGC 6946 galaxis képét dolgozzuk fel közösen, október 1-én.
Az NGC 6905 egy planetáris köd a Delfin csillagképben. Halványsága és mérete miatt megfigyelését a haladó amatőröknek javasoljuk, legalább 10-12 cm-es távcsővel. Nagyobb távcsővel azonban könnyebben, kontrasztosabban látszik, és érdemes akár 30-50 cm-es műszert is ráfordítani. A köd beceneve “Kék sugár-köd”, angolul “Blue Flash Nebula”*.
A Kék sugár-köd 47″x34″ látszó méretű, 11 magnitúdós kis köd. (A Jupiter látszó mérete szeptemberben 36″ körüli, és soha nem nagyobb 50,1″-nél. A Jupiterhez hasonló látszó méretű foltot keress tehát.) Nagy nagyítással és UHC és OIII szűrővel érdemes észlelni. A köd belseje „szemcsés”, a burok két végén kicsúcsosodó nyúlványokkal. Már a keresésekor, azonosításakor érdemes 90-120x-os körüli nagyítást alkalmazni, és érdemes utána akár 200x-osig vagy nagyobb nagyításig is elmenni. OIII szűrővel a köd „kiugrik” a sűrű csillagmezőből. Jó égen finom fényességingadozás és enyhe megnyúlás is észrevehető. Fotókon a köd gyakran kékesnek látszik – innen a neve.
A nyúlványok főleg ionizált nitrogénből [NII] állnak.
Asztrofizikailag érdekes, hogy a központi csillag ritka [WO2] típusú, ~150 000 K felszíni hőmérsékletű, erős OVI/OVIII (azaz ötszörösen és hétszeresen ionizált oxigén) emissziós vonalakkal bíró objektum, amiben még ionizált neon is látszik – igazi nagyenergiás „fúvóka”, amely a környező gázt gerjeszti. Az egész központi csillag inkább hasonlít egy Wolf-Rayet csillagra, mint egy fehér törpére. A központi csillag tömegét 0,31-0,47 naptömeg közöttire becsülik, ami tipikus egy fehér törpére, de nem hasonlít a Wolf-Rayet-csillagok sokkal nagyobb tömegére. A Gaia műhold mérései szerint a központi objektum kettős, és talán a kísérő okozza ezt a furcsa színképet. A ködben alacsony ionizációjú struktúrák (LIS) is tanulmányozhatók.
Ezt a planetáris ködöt W. Herschel fedezte fel 1784-ben.
- * Kék villanás-ködnek is fordíthatnánk, de a kapcsolódó green flash (vagy green ray) kifejezést magyarra már zöld sugárnak fordították évtizedekkel korábban, és a csillagászat hagyománytisztelő tudomány – néha. A zöld sugár jelenség a felkelő vagy lenyugvó Napon figyelhető meg: a légköri fénytörés miatt a már horizont alatt, vagy a horizontot érintő Nap felett néhány másodpercig egy zöldes fényfolt látszik. A jelenséget két légköri hatás idézi elő: a levegő törésmutatója egyes színekre más és más, a vörösre kisebb, a zöld és a kék fényre nagyobb, így a lenyugvó vagy felkelő Nap fényének vörös komponense nem jut el felénk a horizont alól, de a zöld és a kék igen; csak éppen a kék komponenst a légkörbeli fényszórás, ami rövidebb hullámhosszakra hatékony, kiszűri. Így csak a zöld marad meg, azt láthatjuk csak. Ld. a fotót róla itt. A kék villanás vagy kék sugár ehhez hasonló jelenség: ha a légkör állapota olyan, akkor a kék komponenst nem szórja túlságosan, és az is a szemünkbe juthat. A kék sugár sokkal ritkábban figyelhető meg, mint a zöld.
//Vissza//
