Összefüggés a bolygók keringési ideje, és a róluk elnevezett napok sorrendje közt – Nagy Pál

Aprócska kiegészítés a hét napjai nevének csillagászati eredetéhez, amiről korábban írtunk honlapunkon.

Egy kis kiegészítést fűznék Zoltán Szilárd írásához, ami a hét napjai nevének csillagászati eredetét tárgyalja. Első ránézésre nem látszik semmilyen összefüggés a bolygók naprendszerben elfoglalt helye, és hét napjainak sorrendje közt, éppen ellenkezőleg, azt mondhatnánk, hogy teljes a zűrzavar. A szombat a Szaturnusztól kapta a nevét, a vasárnap a Naptól, a hétfő a Holdtól, a kedd pedig a Marstól. Ez után a Merkúr, a Jupiter, és a Vénusz napja következik ebben a sorrendben. Lehet-e itt valamilyen szabályosságról beszélni? Valójában a hét napjai a legnagyobb keringési idejű Szaturnusztól kezdődően a bolygók csökkenő keringési ideje szerint kapták a nevüket, egy első ránézésre érthetetlennek tűnő szabály alapján. A szombattól kezdően hagyjunk ki négy napot (vasárnap, hétfő, kedd szerda), és a csütörtök lesz a Jupiter napja. A következő kisebb keringésű idejű bolygó a Mars, ennek napját, a keddet úgy kapjuk, hogy a csütörtök után kihagyunk négy napot (péntek, szombat, vasárnap, hétfő). A következő kisebb keringési idejű „bolygó” – legalábbis az ókoriak szerint – a Nap. Ennek a napját, a vasárnapot megint csak úgy kapjuk, hogy a kedd után kihagyunk négy napot (szerda, csütörtök, péntek, szombat). A következő kisebb keringési idejű bolygó a Vénusz, a napja a péntek, és már nem meglepő, hogy ehhez a naphoz úgy jutunk, hogy a vasárnap után kihagyunk négy napot (hétfő, kedd, szerda, csütörtök). A következő kisebb keringési idejű bolygó a Merkúr, amelynek a napjához, a szerdához megint csak úgy jutunk, hogy kihagyjuk szombatot, a vasárnapot, a hétfőt és a keddet. Végül a legkisebb keringési idejű „bolygó” a Hold. Szerda után négy napot, a csütörtököt, a pénteket, a szombatot és a vasárnapot kihagyva eljutottunk a Hold napjához, a hétfőhöz. Kérdés, hogy van-e ennek a szabálynak valamilyen mélyebb magyarázata. Az ókori görögök és rómaiak nemcsak egy napról gondolták, hogy valamely isten/bolygó uralja, hanem a nap minden óráját, a bolygók csökkenő keringési ideje szerint. Kezdjük újra a Szaturnusszal: a szombati nap első órája, és így az egész nap a Szaturnuszé, a második óra a Jupiteré, a harmadik a Marsé, s így tovább, a hetedik óra a Holdé, és ezután mindez kezdődik elölről. Vagyis a nap nyolcadik órája ismét a Szaturnuszé, a tizennegyedik újra a Holdé, a tizenötödik megint a Szaturnuszé, és 22-dik újra a Szaturnuszé, a 23-dik a Jupiteré, a 24-dik a Marsé, és a következő óra a Napé, de ez már a következő nap, a vasárnap első órája. És ezzel ez a nap a Nap napja. Ennek a napnak a 8-dik, 15-dik, és 22-dik órája a Napé, a 23-dik a Vénuszé, a 24-dik a Merkúré. És a következő óra, amely már a következő nap első órája, a Holdé, és az egész nap is a Hold napja, a hétfő, és így tovább. E szerint a szisztéma szerint követik egymást a bolygókról elnevezett hét napjai. A hét napjainak sorrendje és a bolygók Naprendszerben elfoglalt helyei közti összefüggés végső soron azért alakult így, mert az ókorban hét bolygót ismertek, ezek közé sorolva a Napot és Holdat, egy nap pedig 24 órából áll.