Pale Blue Dot
Pale Blue Dot: a Föld a nyíllal jelölt égitest 6,054 milliárd km távolságból, vagyis több, mint 475 ezer földátmérőnyi távolságból.
Angolul Pale Blue Dot, magyarul Sápadt Kék Pont is lehetne, ami talán kifejezőbb, mint a Halványkék Pötty. Ez a neve egy híres felvételnek, ami 1990. február 14-én készült a Földről. Mármint, nem a Föld bolygó felszínéről, hanem magáról a Föld bolygóról. (De milyen szín is az a halványkék??? Czuczor-Fogarasi szerint “Szürkébe átmenő kékszín; különböznek tőle a világoskék és sötétkék.” Vagyis nem halvány kék, ami csak egy alig látható, de kék színű objektumot jelentene, hanem szürke-kékes színárnyalata van. Régi magyar szó, ma már alig használt. De miért pötty? Az angol “dot” szó szerint pontot jelent. A pötty másképp van angolul (spot vagy fleck), és mivel a Föld a képen lényegében csak egy képelemre terjed ki – vagy annyira sem, lásd lentebb -, a pötty meg azért egy kiterjedtebb, többnyire kör alakú színes folt, itt feltétlenül a “pont” fordítás lenne a helyes – szerintem, de a Halványkék Pötty már elterjedt…)
A Voyager-1 űrszonda 1977-ben indult útjára, feladata a Jupiter (1979-ben) és a Szaturnusz (1980-ban) melletti elrepülés volt. Mindkét égitest mellett sikeresen elhaladt, a bolygókról, holdjaikról, a Szaturnusz gyűrűrendszeréről stb. számos felvételt készített különböző szűrőkkel; mágneses térerősséggel kapcsolatos és plazmasugárzási méréseket végzett egyebek között. A Naprendszert elhagyó öt műhold egyike (ezek: Pioneer-10, Pioneer-11, Voyager-1, Voyager-2, New Horizons). A Voyager-2-vel és a New Horizons-szal együtt mind a mai napig működik. Radioizotópos termoelektromos áramgenerátora kb. 2025-ig fogja tudni működtetni a tudományos műszerek egyikét-másikát, utána már nem. A generátor által szolgáltatott energia kb. 2025-ig teszi lehetővé, hogy rádiókapcsolatba lépjünk az eszközzel – 2022. febr. 27-én még működőképes volt. 2019-ben 145 csillagászati egységre jár a Naptól (kb. 22 milliárd km-re), jelenleg ez a Földtől legtávolabbi, ember alkotta eszköz. Kevés földi műszaki cikkről lehet ilyesmit elmondani: élete 44-ik évében még mindig működik.
1980-ban, három évvel felbocsátását követően, és a Szaturnusz elhagyása után jutott eszébe Carl Sagan amerikai csillagásznak, hogy a szonda “visszanézhetne”, és lefotózhatná a Földet. Ez lehetne a Földről készített legtávolabbi kép. Különleges asztrofotónak számítana, hiszen nem a csillagos eget vagy annak objektumait mutatná, hanem a Földet. Az elkészült kép neve Halványkék Pötty lett, de magyarul is néha hazsnált a Pale Blue Dot elnevezés. Sagan beismerte, hogy az elkészült képnek nem lenne nagy tudományos jelentősége, de rámutatott, hogy az emberiség gondolkodásában fontos szerepet játszhatna a felvétel, mivel nagyon pontosan megmutatná helyünket a Világegyetemben.
Az ötletet magát pozitívan fogadták a munkatársak, de erősen aggódtak amiatt, hogy a Nap fénye visszafordíthatatlanul kiégetheti a kamerákat. A Szaturnuszon túlról a Föld mindig nagyon közel látszik a Naphoz. (A Szaturnusztól nézve kb. hat fokra, de ahogy egyre távolodunk a Naptól, látszólag annál közelebb lesz a Föld a Naphoz.) Ezért az ötlet csak 1989-ben lépett a tervezgetési fázisba. A műszerek kalibrációja miatt a kép készítése tovább húzódott. Az akkoriban a Vénuszt vizsgáló Magellán-űrszonda, és a Jupiter felé indított Galileo űrszonda (1989-ben indult, csak 1995-ben érkezett meg) sokak idejét lefoglalta. Végül a NASA akkori igazgatója (amerikaiul: NASA Administrator), Richard H. Truly járt közben a kép elkészülte érdekében – vagyis a NASA legmagasabb szintű vezetői döntésére volt szükség a kép elkészültéhez.
A Voyager-1-nek igen sok műszere volt. Képalkotásra két távcső is rendelkezésre állt: egy 200 mm és egy 1500 mm fókuszú. A Mariner-10 űrszonda hasonló eszközeiből fejlesztették ki ezeket. A Halványkék Pötty-felvételt a hosszabb fókuszú kamera csinálta. Mindkét kamerán nyolc szűrő volt, és régi technikával: vidiconnal rögzítették a képeket. Ezeket még a CCD-k előtt fejlesztették ki. A fény félvezetőre – pl. szelénre – esett, és ahová több fény jutott, ott elektronok gyűltek össze. A félvezető lapot egy katódsugár tapogatta le, ami így a képen változó erősségű áramot keltett, amit meg lehetett mérni. A sugár negatív töltésű elektronokból állt, amit váltakozó elektromos és mágneses terekkel terelgettek a képen. A Galileo űrszonda előtt minden űrtávcső és űrszonda képrögzítő berendezése ilyen volt. (A vidicon a radioszkópból került kifejlesztésre. A radioszkóp vagy ikonoszkóp Tihanyi Kálmán magyar mérnök találmánya, amit külföldi szabadalmi hivatalok is a nevére jegyeztek be (pl. az USA-ban, az Egyesült Királyságban stb.) 1926-1930 között. Találmányát a televíziózás történetében kiemelten jegyzik.)
Mivel nagy távolságból a Föld halvány, hosszabb expozíciós időt kellett használni. Ezalatt a nagy sebességgel haladó űrszonda bemozdul, és el is fordulhat. Körültekintő tervezésre volt tehát szükség. A képek elkészülte után a képalkotó rendszert teljesen és végleg kikapcsolták, lévén, a Voyager-1 már nem repül el semmi mellett, amit még érdemes lenne lefotózni az idő alatt, ameddig az áramgenerátora kitart. A többi műszer (pl. plazmadetektor, mágneses térerősségmérő stb.) működik és adatokat szolgáltat. A Pale Blue Dot tehát a Voyager-1 utolsó képe.
Az űrszondának küldött parancsok pontos sorrendjét és tartalmát végül Caroly Porco és Candy Hansen határozta meg. A képeket 1990. február 14-én vették fel a Pale Blue Dothoz. 60 darab kép készült, de csak hármon látszik a Föld. Ezután a képeket a fedélzeti tárolóegységbe töltötték, és miután a kommunikációra használt rádiótávcsövek felszabadultak a Magellán és a Galileo űrszonda adathalmazainak terhe alól, 1990 márciusában és májusában a Voyager-1 lesugározhatta a képeket a Földre. Akkor a fénysebességgel haladó rádióhullámoknak már öt és fél órára volt szükségük, hogy a Voyager-1-től elindulva elérjék a Földet.
A Föld képét tartalmazó három kép 0,72, 0,48 és 0,72 másodperc expozíciós idővel készült sorban kék, zöld és ibolya szűrőkkel. A 640 ezer pixel közül csak egyre került rá a Föld. A valóságban még egy pixel méretű sincs a Föld a kamerán, olyan 0,12 pixelnyi méretű. A Földre északról, az ekliptika felett kb. 32 fok magasságból nézünk rá. A kép készültekor 6 milliárd 54 millió 558 ezer 968 km-re km-re járt az űrszonda bolygónktól (40,472 226 911 107 1 CSE-re). A képeken a Hold is rajta van, de képfeldolgozás nélkül nem látható.
A rövidebb fókuszú, nagy látómezejű kamera képén a Nap és a Vénusz is látszik. Ezt csak 5 milliszekundum expozíciós idővel vették fel, hogy a kép ne szaturálódjon (telítődjön), és egy metánsávra specializált, nagyon sötét szűrőt alkalmaztak hozzá. Ez kevésbé ismert felvétel, mint a Pale Blue Dot.
A képeket Carl Sagan később így kommentálta:

“Nézzenek ismét arra a pontra. Az itt van. Az otthonunk. Azok mi vagyunk. Ott van mindenki, akit szeretnek, mindenki, akit ismernek, mindenki, akiről valaha hallottak, az összes emberi lény, aki létezett. Az összes örömünk és szenvedésünk, vallások, ideológiák és gazdasági dogmák ezreinek magabiztossága, minden vadász és növényevő, minden hős és gyáva, minden civilizáció alkotója és lerombolója, minden király és paraszt, minden szerelmes fiatal, minden apa és anya, reménnyel teli gyermek, feltaláló és felfedező, minden erkölcs oktatója, minden korrupt politikus, minden „szupersztár”, minden „legfőbb vezér”, fajunk történelmének összes szentje és bűnös személye ott élt – azon a porszemcsén a napsugárban függve. A Föld csak egy nagyon apró színpad a hatalmas kozmikus arénában. Gondoljanak a folyókat megtöltő vérre, melyet a tábornokok és császárok ontottak ki dicsőségben és diadalban, hogy ők lehessenek a pillanatnyi urai eme pont töredékének. Gondoljanak a végtelen kegyetlenségekre, amit a pont egyik oldalának lakosai okoztak a másik sarok tőlük alig különböző lakosainak, hogy milyen gyakoriak a félreértések, hogy mennyire erős a gyilkolási vágy, hogy mennyire heves a gyűlölet.

Az alakoskodás, az elképzelt önnön fontosságunk, a lázálom, hogy valamiféle kiemelt helyünk van a Világegyetemben, mindez kérdőre vonható ennek a fakó fénynek tükrében. Bolygónk egy magányos pötty a mindent körülölelő kozmikus sötétségben. Az ismeretlen homályában, mindezen hatalmas térben, semmi utalás nincsen arra, hogy valahonnan segítség érkezhet, ami megmentene minket önmagunktól.

Jelenleg a Föld az egyetlen, mely képes szállást adni az életnek. Semmi más nincsen, legalábbis a közeljövőben, ahova fajunk áttelepülhet. Látogatni, igen. Letelepedni, még nem. Szeretik vagy sem, ebben a pillanatban a Föld az a tér, ahol helyt kell állnunk.

Úgy tartják, hogy a csillagászat alázatosságra nevelő és jellemfejlesztő tapasztalat. Talán nincsen jobb mód bemutatni az emberi beképzeltség ostoba mivoltát, mint ez a távoli kép az apró világunkról. Számomra ez kiemeli annak felelősségét, hogy kedvesebben bánjunk a másikkal, hogy megtartsuk és ápoljuk eme halványkék pöttyöt, az egyedüli otthonunkat, melyet valaha ismertünk.”

(Ismeretlen személy fordítása – ha valaki tudja, ki fordította, legyen szíves közölni, és kiegészítjük vele a cikket.)

A Halványkék Pöttyről a más elismerések mellett a Szilárd Leó-díjat is megkapó Carl Sagan 1994-ben könyvet is írt Pale Blue Dot címmel (nem tudok róla, hogy magyarul megjelent volna). Megihletett zeneműveket, és bekerült a Kellemetlen igazság c. filmbe is. (Felirattal sokkal jobb ez a film, mint a magyar szinkronnal…) A képre sokszor hivatkoznak érvként, ha be kell mutatni, hogy itt élünk és esetleg csak itt fogunk élni mindig is. Önmagában a kép nem egyszerűen egy asztrofotó, hanem mély filozófia van elrejtve benne. Talán éppen az egyik leghatásosabb filozófiai érv önmagában a Földnek ez az ábrázolása oly’ sok más filozófia és ideológia ellen… A csillagászatnak a gondolkodásunkra gyakorolt hatása lebecsülhetetlen, amit ez a kép is mutat.

2020-ban új képfeldolgozási technikákkal ismét feldolgozták az eredeti nyers képeket, ez lett a Pale Blue Dot Revisited.

További forrás: https://en.wikipedia.org/wiki/Pale_Blue_Dot

A következőkben márciusi amatőrcsillagászati megfigyelésekhez szeretnénk ajánlani néhány objektumot.

A Nap márciusban 6:00 (KözEI) körül kel, 18:00 (KözEI) körül nyugszik. (A KözEI a Közép-Európai Idő rövidítése, megegyezik a polgári téli időszámításunkkal, KözEI=UT+1 h.) Az észlelés napnyugta után – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül egy-másfél órával már elkezdhető. A csillagászati szürkület a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Újhold március 2-án, első negyed március 10-én, telehold március 18-án, utolsó negyed március 25-én lesz.

A nyári időszámítás 2022. március 27-én (vasárnap) kezdődik, aznap hajnali kettőkor egy órával előre, három órára kell állítani az órákat Magyarországon is. (Nyári időszámítás = NYISZ = UT + 2 óra). A lenti táblázatban is ezért van ugrás a Nap- és a Hold kelési-nyugvási adataiban március 27-énél.

VCSE – Az égbolt látványa Zalaegerszegről nézve 2022. március 15-én este 22 órakor. (Az égtájak rövidítése: N: észak, NE: északkelet, E: kelet, SE: délkelet, S: dél, SW: délnyugat, W: nyugat, NW: északnyugat.) A világoskék sáv a Tejút sávja. A koncentrikus körök húsz fokonként (20°, 40°, 60° és 80°) a horizont feletti magasságok, a sugarasan kiágazó vonalak az azimutok 20 fokonként. – A kép a Cartes du Ciel programmal készült.
VCSE – Az égbolt látványa Zalaegerszegről nézve 2022. március 15-én este 22 órakor. (Az égtájak rövidítése: N: észak, NE: északkelet, E: kelet, SE: délkelet, S: dél, SW: délnyugat, W: nyugat, NW: északnyugat.) A világoskék sáv a Tejút sávja. A koncentrikus körök húsz fokonként (20°, 40°, 60° és 80°) a horizont feletti magasságok, a sugarasan kiágazó vonalak az azimutok 20 fokonként. – A kép a Cartes du Ciel programmal készült.

Olvasd tovább

2022. április 1-3. (péntek-vasárnap)

Helyszín: Dobronhegy-Balázsfa

Szervezők:

Gothard Csillagászati Egyesület (GAE), Vega Csillagászati Egyesület (VCSE)

Szeretettel hívjuk meg a vasi, zalai és máshová valósi amatőrcsillagászokat, amatőr/csillagászati egyesületeket és alapítványokat a rendezvényre! Előadási szándékotokat kérjük, a vcse@vcse.hu címen jelezzétek. Jelentkezni a lenti online formanyomtatványon lehet.

VCSE – Dobronhegyből Dobsonhegy lett – távcsövezésre különösen alkalmas hely! (Fotó: Román Dávid)

Olvasd tovább

VCSE - Egy felvétel a 2019-es őszi észlelőhétvégéről - Kép: Schmall Rafael
VCSE – Egy felvétel a 2019-es őszi észlelőhétvégéről – Kép: Schmall Rafael
A Vega Csillagászati Egyesület 2022. évi télvégi észlelőhétvégéjét Dobronhegy-Balázsfán tartjuk 2022. március 4-6-án (péntek/szombat, illetve szombat/vasárnap). 16 főig lehet ott aludni, de ha valaki a szállását máshol megoldja vagy hazamegy autójával, akkor ennél többen is részt vehetünk rajta. A szálláshely igénybevétele jelentkezési sorrendben történik, VCSE-tagok előnyben vannak.

Olvasd tovább

Úgy néztem meg a filmet (Ne nézz fel! Don’t Look Up! Írta és rendezte Adam McKay, Netflix, 2021), hogy alig tudtam róla valamit. Azért ez a mai médiakörnyezetben nem evidencia. Nincs egyszerű dolgunk, ha valóban meglepetéseket, új élményeket akarunk kapni egy filmtől. Hiába bevett gyakorlat a nagybetűs „vigyázat SPOILER!” figyelmeztetés, azért valahogy mégiscsak tudjuk már jó előre, miről fog szólni egy film, és nagyjából mit várhatunk tőle; a könnyen elérhető kritikák, ismertetők, trailerek, felbukkanó hosszabb-rövidebb részletek, óhatatlanul a szemünk elé kerülő vélemények tengerében nehéz tiszta lappal indítani egy mozit.

A Subaru Távcső lézeres vezetője műcsillagot hoz létre a felsőlégkörben az adaptív optika használatához. Forrás: Subaru Telescope of NAOJ Subaru Gallery, Courtesy of NAOJ

A Ne nézz fel! esetében majdnem teljesen sikerült elérni a tabula rasa állapotát. Csak a filmelőzetest láttam, és még egy baráti véleményt hallottam róla, ami azonban mindössze annyi volt, hogy „tök jó film, nézzétek meg, érdemes”. Így összességében azt vártam, hogy egy üstökös becsapódásról, csillagászokról és akadékoskodó politikusokról szóló drámát fogok látni.

Olvasd tovább