A következőkben decemberi amatőrcsillagászati megfigyelésekhez szeretnénk ajánlani néhány objektumot.
A Nap decemberben 7:30 (KöZEI) körül kel, 16:00 (KöZEI) körül nyugszik. (A KöZEI a Közép-Európai Idő rövidítése, megegyezik a polgári téli időszámításunkkal, KöZEI=UT+1 h.) Az észlelés napnyugta után – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül egy órával már elkezdhető. A csillagászati szürkület a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Utolsó negyed december 8-án, újhold december 14-én, első negyed december 22-én, telehold december 30-án lesz.
VCSE – Az égbolt látványa Zalaegerszegről nézve 2020. december 20-án este 20 órakor. (Az égtájak rövidítése: N: észak, NE: északkelet, E: kelet, SE: délkelet, S: dél, SW: délnyugat, W: nyugat, NW: északnyugat.) A koncentrikus körök húsz fokonként (20°, 40°, 60° és 80°) a horizont feletti magasságok, a sugarasan kiágazó vonalak az azimutok 20 fokonként. – A kép a Cartes du Ciel programmal készült.
A C/2020 M3 (ATLAS) üstököst 2020. június 27-én fedezte fel az Asteroid Terrestrial-Impact Last Alert System (ATLAS) Földre veszélyes kisbolygókat kereső program. Pályája jól ismert, napközelpontja 1,26 Csillagászati Egységre (CSE) van a Naptól. Mivel a Nap-Föld távolság átlagosan 1,0 CSE és soha nem több, mint kb. 1,02 CSE, ez az üstökös nem veszélyes a Földre nézve. A kométa periodikus, 139 év alatt kerüli meg a Napot nagyon erősen elnyújtott, e=0,95-os excentricitású pályán. Pályahajlása 23,5 fok az ekliptikához képest. 2020. október 25-én volt legközelebb a Naphoz, és november 14-én volt földközelben, 53,6 millió km-re tőlünk. Most már távolodik mind a Naptól, mind a Földtől, így az előrejelzés szerint halványodik. A pályát 554 eddig történt mérésből határozták meg. Az üstökös 2159-ben tér vissza legközelebb.
Fényességmenete nagyon érdekes, amit az alábbi ábra illusztrál:
A C/2020 M3 üstökös fénygörbéje a www.aerith.net oldal nyomán. A fekete pöttyök az észlelések, a piros vonal az illesztett fénygörbe, illetve előrejelzés.
Ha a felfedezéskori paramétereiből meghatározott fénygörbét követte volna, akkor kb. 13,5 magnitúdós legnagyobb fényességet ért volna el, amivel az amatőrök által nehezebben észlelhető üstökösök közé tartozott volna. 2020. augusztus 24-én azonban kitörésen esett át, és mintegy öt magnitúdót fényesedett nagyon hirtelen. Emiatt válhatott földközelsége táján kb. 8 magnitúdós objektummá. Legnagyobb fényessége után sikerült kifognunk egy derült éjszakát, és a VCSE zalaegerszegi Távvezérelt Csillagvizsgálójából 67 db 1 perces képet készítettünk róla 250/1200-as Newton-távcsővel, SW kómakorrektorral és Canon 6D fényképezőgéppel. A fényképezőgépet ISO 1600 érzékenységre állítottuk. A távcsőmechanika EQ-6 GoTo volt, a vezetést egy Lacerta MGEN biztosította. A kép mérete függőlegesen (észak-déli irányban) mintegy 34 ívperc, az eredeti képméretnek kb. a fele. A képek 2020. november 21-én 20:30 és 23:12 KöZEI között készültek nem teljesen egyenletes időbeosztással, emiatt vannak néha ugrások az üstökös látszó mozgásában. A 47%-os fázisú, majdnem első negyedbeli Hold erősen zavarta az megfigyelést. Az észlelést akkor kezdtük el, amikor már 12 fok horizont feletti magasságban járt az égitest. Kényelmes helyen, az Orion és a Bika határvidékén mozgott. A videó tetején lévő legfényesebb csillag a HD 35711 (V=8,33 magnitúdó). Az észlelők voltak: Csizmadia Szilárd, Román Dávid, Szalontai Tibor, Ágoston Zsolt, Bánfalvi Péter, Jandó Attila, Kopeczny Zsuzsanna, Péter Attila.
A képeket Román Dávid fűzte össze. A jobb láthatóság miatt negatívba átfordította, és a fenti videóvá alakította. Az üstökös mozgása látványos. Pontosan északi irányba percenként 3,25 ívmásodpercet mozdult el (egy pixel mérete a képen kb. 1″). Így a képen lefelé van észak.
Az üstökös az M1 Rák-köd mellett elhaladt, és könnyen észlelhető marad a következő hetekben, de az előrejelzés szerint halványodik:
A C/2020 M3 (ATLAS) üstökös mozgása a következő napokban. A kép alján az M1, jobbra az NGC 1746 nyílthalmaz található, ezekhez képest lehet elkezdeni az egyre halványuló üstökös keresését. A keresőtérkép tetején lévő fényes csillag a Béta Aurigae. Forrás: http://astro.vanbuitenen.nl/comet/2020M3
2020. szeptember 18-a Dobronhegy-Balázsfán (tiszta idő, 12 °C), az igen produktív egyesületi észlelőhétvége egyik éjszakája volt. Ezt a kitelepülést már nagyon vártam, mivel végre kipróbálhattam a nemrég megvásárolt Canon 6D DSLR (használt) fényképezőgépemet.
A célpontom a Messier 31 = Androméda-galaxis lett. A kép ezen egységek segítségével készült: Skywatcher EQ-5 mechanikára rögzített 200/1000-es Newton-tubussal, Canon 6D (nem átalakított) fényképezőgéppel és Skywatcher F/4-es kómakorrektorral, illetve vezetéshez 9×50-es Skywatcher gyártmányú keresőtávcső. A vezetőkamera ASI120MM volt. A felvételek rögzítését és a vezetés koordinálását ASI AIR Pro (RasPi) és Asiair szoftver végezte.
Nyári táboraink néhány évente visszatérő eleme a Naprendszer-túra. Léptékül általában 100 lépést veszünk egy csillagászati egységnek. A tábor bejáratához képzeljük a Napot, és 39 lépés után elértünk a Merkúrhoz, 72 lépés után a Vénuszhoz, 100 lépés után a Földhöz… (Egy lépés átlagos hossza magyar felnőtt férfiaknál 75 cm körüli, lásd itt). Mivel a Plútó Nap körüli pályájának fél nagytengelye 39,5 CSE, a Plútóig már 3950 lépést kell megtenni, ez már 2962,5 méterre, közel 3 km-re van a tábor bejáratától, tehát szép hosszú sétát lehet tenni, míg a Naprendszer szélére “jutunk”! Amikor egy bolygó így leképezett fél nagytengelytávolságára érünk, akkor ott megállunk, és az illető bolygó adatait ismertetjük. Ilyen módon a naprendszerbeli távolságok méretarányait igen jól meg lehet ismerni, jól lehet érzékeltetni diákokkal, laikusokkal, kezdő amatőrcsillagászokkal is.
2020. szeptember 18-án és 19-én, a Dobronhegy-Balázsfán, a VCSE Őszi Észlelőhétvége keretében készült felvételemet szeretném megosztani veletek, mely a Messier 13 “Herkules-gömbhalmazról” készült. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton-tubussal, ASI294 színes hűtött kamerával és TS Maxfield kómakorrektorral készült, 95×120 s objektum (light), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, Gain150 kép összegzéséből. A vezetést és a felvételek rögzítését egy Asiair vezérlőegység végezte. A feldolgozás Astro Pixel Processor, Startools, és Photoshop szoftverek segítségével történt.
Ágoston Zsolt – M13 Herkules-gömbhalmaz – VCSE
Talán a leglátványosabb gömbhalmaz az északi égbolton, nagyon kedvező elhelyezkedése van a nyári, koraőszi hónapokban. Sir Edmond Halley fedezte fel 1714-ben, majd Messier 1764-ben vette fel a katalógusába. A Herkules csillagképben található, 11,7 milliárd éves. 25 000 fényévre található a Földtől. Kb. 300 000 csillag alkotja, átmérője 140 fényév. Magjában ötszázszor sűrűbben fordulnak elő a csillagok, mint a Nap környezetében. A felvétel jobb felső sarkában látható az NGC 6207 galaxis, illetve félúton a gömbhalmaz és az NGC 6207 között a pici látszó méretű IC 4617 galaxis is megfigyelhető (utóbbi egy csillaghoz nagyon közel).
1974. november 16-án az areciboi rádióteleszkópból rádióadást indítottak a gömbhalmaz felé, ezzel egy esetleges földönkívüli technológiai civilizációnak szerettek volna üzenetet küldeni. Az üzenetet Frank Drake és Carl Sagan írta, 1672 bitből áll, ami két prímszám, 23 és 73 szorzata, 23 oszlopba és 73 sorba rendezve. A digitális formátumban küldött üzenetet grafikusan megjelenítve egy ábra jön ki, mely többek között kettes számrendszerbeli számokat 1-10-ig, a DNS-t felépítő elemek rendszámát, egy emberalakot, a DNS kettős spirál ábráját, a Naprendszert alkotó bolygókat, és az Arecibo-rádióteleszkóp ábráját tartalmazza, leegyszerűsített formában. Az üzenet elküldése mégis inkább technológiai demonstráció volt, mert ugyan a gömbhalmaz peremén létezhetnek olyan csillagok, melyeknek stabil bolygópályái alakulhattak ki, de mire 25 000 év múlva az üzenet megérkezne, a gömbhalmaz már teljesen más helyen lesz. Az üzenetet egyetlen alkalommal küldték el, 1672 másodperces adás keretében. (A főszerk. megjegyzése: egyes csillagászok szerint a célpont nemcsak a gömbhalmaz sajátmozgásának elhanyagolása miatt lett rosszul megtervezve, de a célpont fémtartalma miatt is. Az M13 nagyon fémszegény gömbhalmaz (a csillagászatban minden fém, ami nem hidrogén és nem hélium), így ha tippelni kellene, hol valószínűbb az élet, akkor első helyen nem egy fémszegény gömbhalmazt szerepeltetnénk, ahol lényegesen nagyon kevés van azokból az anyagokból, amikből életformákat lehetne felépíteni, legyen az szénalapú vagy szilíciumalapú stb. Ez egy újabb érv azon túl, hogy a gömbhalmazokban kevés csillag körül lehet stabil bolygópálya, hogy miért valószínűtlenebb az élet egy gömbhalmazban, mint egy mezőcsillag körül.)
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.Elfogadom
