Schmall Rafael felvétele a B160 ködösségről
Schmall Rafael felvétele a B160 ködösségről

Kép: Schmall Rafael
Távcső: SkyWatcher gyártmányú 200/800-as Newton
Kamera: átalakított Canon EOS 6D
Mechanika: SkyWatcher EQ6 Pro Goto
Időpont: 2022. július 22.
Helyszín: R1 Zselic Observatory
Átlátszóság: 3
Nyugodtság: 3
Expozíciós adatok: 400×150 másodperc RGB, 60×300 másodperc H-alfa, ISO 1600, f/4

Nem volt egy akármilyen időszak, de a feldolgozásokkal annyira nem érek rá bíbelődni mostanában. Lassan kezdem kinőni a DSLR-t, de talán már nincs is olyan messze nálam a hűtött CMOS korszak.

Eme sötétködöket jobban, könnyebben meg lehetne örökíteni keskenysávval, hűtött CMOSsal, de sajnos egyelőre még nem volt lehetőségem szerezni olyat. A DSLR-ről nem fogok lemondani, de jobb ég alá rakom. Az R1-es Bortle 5-ös ég alatt van és néha teljesen tönkreteszik a környező fények. Talán jövőre már meglesz az R2 csillagvizsgálóm Bortle 3-ja is.

Ez azért fontos, mert nyilván minél jobb az ég, annál kevesebbet kell exponálni adott témára és annál könnyebb a feldolgozás is.

Az oldal főszerk. (Cs. Sz.) kiegészítései:
A Barnard 160 ködöt is Edward Emerson Barnard (1857-1923) amerikai csillagász figyelte meg először és listázta is sötétköd-katalógusában. Katalógusának rövidítése a B betű, és a B-katalógus 349 bejegyzést tartalmaz 1-től 370-ig. (A katalógus végső változata kissé kaotikus: van pl. B44 és B44a is, de pl. a katalógus modern változataiban B52-t nem találunk. Eredetileg volt B52 az 1919-es munkájában, de az 1927-es, posztumusz kiadásban már nem. Barnard időközben ugyanis átdolgozta a katalógust, és a kiegészítések és törlések következtében végső munkája 349 objektumot tartalmaz. A Barnard-ködök számozása így magában foglalja a B 44a, 83a, 84a, 117a és 119a sötétködöket, ugyanakkor a végső katalógusból hiányzik a B52, B172, valamint a B176-200 objektumok, viszont hozzá lett adva a B370 is.) Barnard katalógusának jelentőségét növeli, hogy ő szisztematikusan kereste és publikálta a szakmai nyilvánosság előtt sötétköd-felfedezéseit. Úgy tűnik, hogy William, Caroline és John Herschel, W. H. Smyth, T. W. Webb, A. Secchi. E. Trouvelot és mások már Barnard előtt is felfedeztek sötétködöket, de ők gyakran még a “Lyuk az égben” (ang. hole in the sky) kifejezést alkalmazták ezekre a sötétködökre – és sokszor csak magánlevelezésükben, nem szaklapban említették az ilyen megfigyeléseket.
Barnard emellett 15 üstököst egyedül, kettőt másokkal együtt fedezett fel, valamint egy különleges, nagy sajátmozgású csillagot (Barnard-csillag) is talált számtalan kettőscsillag-felfedezése mellett. Az Orion csillagképben a Barnard-hurok is az ő nevét viseli (ang. Barnard’s Loop, 1894-ben tette közzé ezt a felfedezését). A Jupiter ötödik, Amalthea nevű holdját is ő fedezte fel.
A sötétködök kisebb vagy nagyobb por- és gázfelhők, nem egyszer molekulafelhők a galaxisokban, amelyek a megfigyelőtől nézve eltakarják a mögöttük lévő csillagok fényét. A látható fény tartományában gyakran tűnnek úgy, mint lyukak, zsákok, vagy tekergőző sötét kígyók, amelyekben nincs vagy alig van csillag (ha van, akkor az többnyire előtércsillag, vagyis a ködösség előtt helyezkedik el). Éppen ezért gazdag csillagmező előtt, vagyis magában a Tejútban könnyebb őket felfedezni és megfigyelni, mint csillagszegény területen. A sötétködök többnyire nagyon hidegek, és csak látható fényben vagy még rövidebb hullámhosszokon közel vagy teljesen átlátszatlanok; infravörösben vagy rádióhullámhosszokon azonban a hosszú hullámhosszú fény keresztüljut rajtuk, és a mögöttük lévő térség így feltérképezhető.
A Barnard 160-at és környékét a szén-monoxid (CO) molekulasávjaiban az 1990-es években rádiótávcsövekkel többen is vizsgálták. A B160 távolsága tőlünk talán 1000 fényév lehet.
A Barnard 160 = LDN 1088 néven is ismert. A Lynds-katalógusról lásd itt.
A Galaxisban lévő porködök egy típusáról nemrégen írtunk a honlapunkon részletesebben.