Kategória: Cikkek – Ismeretterjesztő

A Kilometer Space Telescope (KST) kilométeres méretű űrtávcsőkoncepciójának látványterve, az Echo–1 műholddal összehasonlítva. Távlati technológiai elképzelés. Forrás: D. Crowe és munkatársai, Raytheon, 2018. © 2018 Raytheon Company. A 2026. nyári európai erdőtüzek szörnyűek voltak. Kollégáimmal az okokról és a következményekről, a sokrétű kárról beszélgettünk július végén egy munka közbeni kávészünetben a berlini Deutsches Zentrum für Luft- und Raumfahrtban. Ez az intézet élen jár világviszonylatban is az erdőtüzek korai, műholdas észlelésében, ami segíthet csírájában vagy kisebb kiterjedésnél elfojtani a tűzgócokat. (Persze, ha nagy területen történt szándékos gyújtogatás eredménye az erdőtűz, akkor a műholdas segítség sem tudja egy helyhez rögzíteni a problémát.) Ekkor, kávézás közben tettem fel a kérdést egy, az exobolygók légkörének kutatásában élenjáró kollégának: vajon mekkora kiterjedésű erdőtüzek nyomait lehetne észlelnünk a jelenlegi, vagy a jövőben megépítendő űrtávcsövekkel egy exobolygón? A válaszban nem volt biztos, ezért a következő napokban magam jártam utána a kérdésnek. A választ magamnak kellett megtalálnom, mert nem sok korábbi kutatás történt ezen a téren. Úgy tűnik, az exobolygók erdőtüzeinek észlelése az űrtávcsövek következő, az évszázad második felére tervezett nagy űrtávcsövekkel lesz lehetséges, így részbeni motivációként szolgálhat ezek megépítésének szorgalmazásához. (A döntéshozók felé széleskörűen kell prezentálni, mit akarnak a műszerrel észlelni.) Még meglepőbb, hogy egy másik bolygón előforduló életnek megdöbbentően egyszerű bizonyítékát észlelhetjük közvetett úton, csak nagy távcső kell hozzá.  Elárulhatná-e hát egy távoli bolygóról, hogy élet van rajta, ha leégne rajta egy erdő? Első hallásra különös ötlet: a földön kívüli életet többnyire víz, oxigén vagy más, élőlények jelenlétére utaló anyagok keresésével próbáljuk megtalálni. Egy új tanulmányom azonban azt javasolja, hogy egy feltételezett erdőtűz lefolyását és az azt követő újranövekedést együtt figyeljük meg, több időpontban. Az egymást követő változások többet árulhatnának el, mint egyetlen színkép vagy légköri összetevő egyetlen időpontban mérve. (Az időpontot a csillagászatban epochának is mondják, idegen eredetű kifejezéssel tehát azt javaslom, hogy multi-epochás megfigyeléseket tegyünk.) 1987 – a tűz előtt 1989 – a tűz után 2008 – húsz évvel később A Yellowstone Nemzeti Park egy részének változása az 1988-as erdőtüzek előtt, után és húsz évvel később. A Landsat–5 látható és infravörös mérésekből összeállított hamisszínes felvételein a növényzet zöld, a friss égésnyomok vörösek. A későbbi képen a növényzet részleges visszatérése követhető; az eredeti erdőállomány helyreállása ekkor még nem teljes. Képek: NASA Earth Observatory / Robert Simmon; Landsat-adatok: USGS. Eredeti képek és ismertető.