Zalaegerszeg Andráshida városrészéről észleltem, 2017. február 25/26-án, vizuálisan és fotografikusan is. Ekkor készült a most bemutatott asztrofotó.

Abell 426 – Ágoston Zsolt. Az azonosított galaxisok katalógusjelükkel vannak megjelölve. NGC: New General Catalogue, IC: Index Catalogue, UGC: Uppsala Galaxy Catalogue. A hosszabb nevű 2MAXS nevek nem férnének el kényelmesen a képen, ezért a képen rövidítéseket alkalmaztunk, feloldásuk a kép alatti táblázatban érhetők el. A kép feliratmentes változata lejjebb látható.

A megfigyeléshez a Skywatcher cég HEQ-5 mechanikára rögzített 150/750-es Newton-távcsövét, Baader MPCC Mk III kómakorrektort és Canon EOS 6D fényképezőgépet használtam. A vizuális észleléshez  28 mm-es APEX okulárt, illetve 4 mm-es Planetary okulárt tettem be a távcsőbe.

Nagyon tiszta volt az ég Zalaegerszeg-Andráshida fölött, a fényszennyezés is visszafogott, a hőmérséklet elviselhető volt. A fényképezőgép csatlakoztatása előtt a Vénuszt sikerült vizuálisan megfigyelnem a 4 mm-es “Planetary” okulárral, 188x-os nagyítással. Vékony éles sarlóként jelent meg a felénk eső megvilágított terület. 28x-os nagyítás mellett az APEX okulárral diffrakciós tüskék voltak  megfigyelhetők.

A fotografikus megfigyelés során a Perzeusz-galaxishalmazról (Abell 426) készítettem 44×240 sec objektum (light), 10 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), ISO 1600-on felvett képet.

Az időjárás miatti hosszabb – hetek – kihagyás után, nagyon tiszta égbolt alatt készítettem a felvételt,  de ahogy a halmaz egyre közelebb süllyedt a horizonthoz, egyre erősebbé vált a nyers képeken megfigyelhető háttérgradiens, elsősorban emiatt nem tudtam jobban előhozni a halmaz tagjait. A múltkori alkalomhoz képest egészen simán sikerült a felszerelés beindítása, az MGen gyorsan talált vezetőcsillagot (némi fókuszálás után), és tartotta is azt, nagyon könnyen használható, és pontos az egész rendszer.
Abell 426 – Ágoston Zsolt
Az Abell 426 az egyik legnagyobb ismert galaxishalmaz, ezer feletti taggal. Perzeusz-halmaznak is nevezik. A halmazt alkotó galaxisok kb. 200-250 millió fényévre találhatóak a Földtől, legfényesebb tagja az NGC 1275 elliptikus galaxis 12,6 magnitúdóval, mely egyben az egyik legerősebb ismert röntgen- és rádióforrás. A kb. 230 millió fényévre található extragalaxis erős sugárzását a magjában elhelyezkedő nagyon nagy tömegű fekete lyuknak köszönheti: ez a fekete lyuk 340 millió naptömegű.
A fenti kép a teljes képmező kb. 1/6-a, ez tartalmazza a halmaz legsűrűbb részét, nagyobb kép esetén teljesen elvesznek a galaxisok. A halmaz kb. 40 tagját sikerült azonosítanom, néhány halvány galaxisnak nem találtam katalógusszámát, de a képet kinagyítva egyértelműen látszanak.
A leghalványabb galaxis, amit azonosítani tudtam, az UGC 2626 galaxis, 15,7 magnitúdóval.
A Perzeusz-halmaz teljes kiterjedése az égen 863 ívperc, azaz 14 fok. A képen csak a legsűrűbb belső része látható, a kép mérete átlósan kb. 43′.
A galaxisokról és galaxishalmazokról a VEGA korábbi számaiban is lehet olvasni:
Csizmadia Szilárd: Galaxisok, VEGA (1995) 20. szám, 4-14. oldalak http://www.vcse.hu/vega/vega20/page4.html

Eicher, J. David: A galaxisok arcai, VEGA (1996) 27. szám 7-9. oldalak, Astronomy 1995 dec. Fordította: Csizmadia Ákos. http://www.vcse.hu/vega/vega27/page7.html

Csizmadia Ákos: M87 extragalaxis, VEGA (1997) 32. szám 4. oldal http://www.vcse.hu/vega/vega32/page4.html

Csizmadia Szilárd: Galaxis szuperhalmazok, VEGA (2004), 69. szám 12-19. oldalak
http://www.vcse.hu/vega/vega69/vega69.pdf

Nagy Zsófia: Az elliptikus galaxisok kozmológiai jelentősége az M86 tükrében, VEGA (2005), 70. szám, 5-12. oldalak http://www.vcse.hu/vega/vega70/VEGA70.doc

Csizmadia Szilárd: Közeli galaxisok, VEGA (2014), 102. szám, 3-5. oldalak, https://drive.google.com/open?id=0B5vbbBRLdg3sSUZWc1pMdi1sdk0

2016 során Csizmadia Szilárd újabb tesztképsorozatot készített az egyesületi távvezérelt csillagvizsgálóval. A fotografikus észlelés Skywatcher 250/1200 tubussal, EQmod segítségével távvezérelt EQ-6 GoTo mechanikával, Skywatcher F/4 kómakorrektorral és Canon 6D fényképezőgéppel történt, Zalaegerszeg Landorhegy városrészéről, Bánfalvi Péter hátsó kertjéből. Összesen 260 kép készült, 20 másodperces záridővel és ISO5000 érzékenységgel. Ezúttal a flat képeket is sikeresen feldolgoztam.
VCSE - Messier 27 tesztkép
VCSE – Messier 27 tesztkép
Mivel számos felvétel esetén jelentős háttérfény került a képekre, az este 11 óra előtt készült képeket ki kellett válogatnom, hogy valamennyire ki tudjam szűrni a közvilágítás által okozott háttérgradienst. Összesen 165 light képet és 15 flat képet adtam össze DeepSky Stacker segítségével, utána StarTools-szal végeztem az utófeldolgozást. Jelentős területet kellett levágnom a képről, hogy minél inkább csökkenteni tudjam a gradienst, illetve a felbontást is csökkentettem a jel/zaj arány javításának céljából. Deconvolutiont és élesítést végeztem, a DSS viszont egész pontosan beállította a fehéregyensúlyt, így azzal már nem kellett sokat foglalkoznom az utófeldolgozás során.
A Kis Róka (Vulpecula) csillagképben található Messier 27 (Dumbbell-köd, Súlyzó-köd, Almacsutka-köd) katalógusjelű mély-ég objektum az egyik legfényesebb és legnagyobb látszólagos kiterjedésű planetáris köd, népszerű célpont amatőrcsillagászok és asztrofotósok között. 15 cm átmérőjű Newton-távcsővel 27X-es nagyítás mellett mérsékelten fényszennyezett külvárosi égen könnyen észrevehető a halvány, almacsutkaszerű középső régiója.
1764. július 12-én fedezte fel Charles Messier, aki fel is vette katalógusába a kb. 1300 fényév távolságra található, kb. 3000-4000 éve kialakult ködöt. Az 1,44 fényév átmérőjű planetáris köd valójában egy közepes méretű csillag életciklusának végén ledobott ionizált gázburka, közepén egy fehér törpe figyelhető meg, mely az elpusztult csillag magja.
VCSE - Láng-köd és Lófej-köd - Majoros Attila
VCSE – Láng-köd és Lófej-köd – Majoros Attila

A képen az Orion csillagképben található Láng-köd (NGC 2024), Lófej-köd (Barnard 33), az IC 434 és az NGC 2023 ködösségek láthatók.

Észlelés ideje: 2017.  január 23.
Észlelés helye: Guernsey-sziget.
Fényképezőgép és objektív: Canon 700D.
Távcső : Skywatcher 200/1000 Newton +  Baader MkIII3 kómakorrektor.
Mechanika: Skywatcher HEQ5 mechanika.
Expozíciós idő: 30 x 5 perc, 40 sötét kép (dark), és 10 mezősimító (flat-field) frame.
Képfeldolgozás: Nebulosity nevű programmal. Utólagos képkorrekciók Photoshops 6-ban lettek elvégezve.
Készítette: Majoros Attila

VCSE - Andromeda es Triangulum galaxisok - Majoros Attila
VCSE – Andromeda- es Triangulum-galaxisok – Majoros Attila

Az Androméda-köd (vagy Androméda-galaxis) és a Triangulum-galaxis az úgynevezett Lokális Galaxiscsoport legnagyobb tagjai közá tartoznak. A Lokális Galaxiscsoportról (röviden Lokális Csoport vagy Lokális Halmaz) “Közeli galaxisok” címmel Csizmadia Szilárd írt bővebben a VEGA 102-ik számában, ami ide kattintva elolvasható.

Az Androméda-galaxis – a kép jobb oldalán látható, nagyobb látszó méretű, elnyúlt ködösség – más néven Messier 31 (röv. M31) vagy NGC 224 egy Sb típusú spirálgalaxis. Távolsága a Naptól kb. 2,5 millió fényév. Az M31 a hozzánk legközelebbi extragalaxisok egyike, egyben a Lokális Csoport legnagyobb tömegű tagja. Átmérője 110 ezer fényév, a kevés anyagot tartalmazó külső tartományokkal együtt 180 ezer fényév. 270 km/s-os sebességgel közeledik a Tejút felé, és ha a kozmológiai állandó nulla, akkor mintegy három milliárd év múlva összeütközik a mi Galaxisunkkal.

A Háromszög-galaxis, vagy más nevén Triangulum-galaxis (Messier 33, M33) a kép bal oldalán látható kisebb folt.

Az M33 mintegy hárommillió fényévre lévő spirálgalaxis a Triangulum csillagképben, így nevét is erről kapta. Mérete kicsinek számít a szomszédaihoz, vagyis a Tejútrendszerhez és az Androméda-galaxishoz képest, de átlagosnak mondható a legtöbb spirálgalaxissal összehasonlítva.

A Triangulum-galaxis a Lokális Csoport tagjaként szoros gravitációs kapcsolatban áll az Androméda-galaxissal. A két galaxis között a múltban lezajlott szoros megközelítésről és az általa kiváltott csillagkeletkezésről itt írtunk bővebben.

Az itt bemutatott felvételt 2016. november 28-án készítettem a Guernsey-szigeten Skywatcher gyártmányú, Staradventurer típusú mechanikát használva. A képeket Canon 700D fényképezőgéppel és annak gyári objektívjével rögzítettem. Összesen 41 db három perces expozíció készült, 20 sötétkép (dark) es 10 mezősimító (flat-field) frame került feldolgozásra a Nebulosity nevű programmal. Utólagos képkorrekciók Photoshops 6 -ban lettek elvégezve.

Sajnos csak a második nekifutásra sikerült a sorozatot rögzíteni az első alkalommal a hatalmas szél akadályozott meg. A seeing (nyugodtság) így sem volt a legjobb. Én 3/5-re saccolnám.

Hatalmas élmény volt a kép készítése számomra.

 

Észlelés ideje: 2016. november 6. Észlelés helye: Guernsey-sziget.
Fényképezőgép és objektív: Canon 700D + Canon 50mm f/2.8.
Mechanika: Skywatcher Star Adventurer mechanika.
Expozíciós idő: 41 x 3 perc, ISO 800-on.

Képfeldolgozás: Nebulosity.

 

A felvétel bal oldalán a Bika csillagképben található Hyadok (lat. Hyades) – más néven Melotte 25 – nyílthalmaz látható. A tág, laza nyílthalmazban lévő legfényesebb, narancsos (szemmel enyhén vöröses) árnyalatú csillag az Aldebaran, ami csak véletlenül látszik a Hyadok területén, de nem tagja a halmaznak: jóval a csillagcsoport mögött van. A Hyadok a Naprendszerhez legközelebbi nyílthalmaz, távolsága csak 46 parszek. A halmaz nagyobb része és közepe a képen az Aldebarantól lefelé, a valóságban pedig kissé délkeletre helyezkedik el.

A Hyadok fényesebb csillagai
A Hyadok fényesebb csillagai – a térkép alapján beazonosíthatók a képen látható csillagok is

 

A felvétel jobb oldalán a Messier 45, vagy közismertebb nevén a Plejádok (lat. Pleiades), vagy Fiastyúk látható. Távolsága a Naprendszertől kb. 130 parszek. Mindkét nyílthalmaz a Bika csillagképben látszik, és már az ókor óta ismertek.

A Messier 45 részletes térképe