Három szép fotografikus megfigyelést is kaptunk a www.eszleles.hu oldalra a fényes C/2021 A1 (Leonard)-üstökösről. Köszönjük szépen! Az első képen – Makár Dávid felvétele – az M3 gömbhalmaz és a Leonard-üstökös látszik egy nappal a legszorosabb látszólagos megközelítésük után. Talán ez az egyik első, az ország területéről készült felvétel erről a látványos együttállásról. (Dávid felvétele 2021. december 4-i. A legszorosabb M3-Leonard-üstökös együttállás december 3-án hajnalban történt, amikor külföldről észlelők, illetve külföldi automata és távvezérelt távcsöveket használó hazai észlelők ennél szorosabban is észlelték a ritkán látható együttállást).
VCSE – Fenn az M3 gömbhalmaz, lenn a C/2021 A1 (Leonard)-üstökös. A hajnali keleti égbolton lehetett megfigyelni, az Ökörhajcsár csillagképben. Dávid a fotóját a Vega Csillagászati Egyesület téli észlelőhétvégéjén készítette Dobronhegyről, 2021. december 4-én. Nem korán kelt, hanem le sem feküdt, ugyanis már este 18 órától készültek az asztrofotók. Rettentően hideg volt. Megközelítőleg -5°C volt az észlelés pillanatában, de az erős jeges szél nagyon sokat rontott a hőérzeten. A felvétel adatai: Canon 6D + Canon 135 mm F/2L objektív, Skywatcher Star Adventurer 2i mechanikán. 39×25 másodperces képek. Kalibrációs képek nélküli felvétel. ISO 1600, f/3.2, Dobronhegy-Balázsfa, 2021. december 4. 4:30 KÖZEI, -5° C légköri hőmérséklet.
VCSE – A C/2021 A1 (Leonard)-üstökös ugyancsak 2021. december 4-én. Flóriánnak ez az első fotografikus észlelése a C/2021 A1 (Leonard) üstökösről. Kalibrálatlan, kontrasztosított felvétel. Hamarosan egy illesztett verziót is készít a kép készítője, a köztes képet mégis bemutatjuk, mert nagyon nagy az érdeklődés az üstökös látványa iránt! Észlelés pontos kezdete: 2021. december 4. 04:07:51.725 UT. Távcső: 150/750 Newton + 1.1x Explore Scientific HR, kép készítésének helye: Hetes, égbolt átlátszósága: 3 (0-5), nyugodtsága: 2 (0-10), használt detektor: ZWO ASI 533MC Pro. mechanika: Sky-Watcher EQ6-R Pro. Expozíciós idő: 19×90 másodperc, gain 100. Szűrő: Astronomik L2 – Kép: Vámosi Flórián
VCSE – A C/2021 A1 (Leonard)-üstökös 2021. november 29-én. Ekkor még messzebb járt az üstökös a Naptól is, a Földtől is, mint a fentebbi két, később készült felvételen, ezért kisebbnek és halványabbnak látszik. Nagyon gyors volt az üstökös mozgása az észlelő, Fridrich János szerint, emiatt nem tudott alacsonyabb ISO értéken fotózni. Ez általános probléma a földközel környékén járó üstökösöknél egyébként. Mindenesetre az ISO 1600 érzékenység talán még nem annyira zajos, ha tovább sikerül kinn maradni az ég alatt az észlelőnek, talán még szebb is lett volna. De mint ahogy szinte mindig, most is a felhők vágták el a további megfigyelés lehetőségét. Ennek ellenére egy nagyon szép, csodás üstökösfotó készült abból az időszakból, amikor még halványabb (8,5 mg körüli) volt csak az üstökös. Az észlelő a képeket DSS programmal egyesítette és PS-ben csinosítgatta még utólag. Távcső: 200/1000 Newton (Skywatcher-gyártmány). A kép 2021. nov. 29-én készült a Ság-hegyről, egy, a távcsőre tett Canon EOS 4000Da-val. A távcső EQ-5 GoTo-s mechanikán volt. Expozíciós idő: 17×90 másodperc, vezetés: Mark III, MGen – Kép: Fridrich János
Az észleléseket nagyon szépen köszönjük. Az üstökös vizuális és fotografikus látványát megörökítő pályázatunk kiírása itt található. Az üstökös felfedezésének körülményei, naprendszer-beli pályájának leírása és a következő hetekre vonatkozó fényesség- és pozíció-előrejelzései keresőtérképpel együtt itt találhatók meg. A következő mintegy egy hétben az üstökös binokulárral, kis távcsővel is észlelhető lesz hajnalonként, illetve nagyon jó égboltról jószeműek akár szabad szemmel is megfigyelhetik. Sok derültet hozzá!
A 67P/Churyumov-Gerasimenko az egyik legjobban tanulmányozott üstökös, köszönhetően a Rosetta-küldetésnek. Erről korábbi cikkünkben írtunk, link: http://vcse.hu/67pchuryumov-gerasimenko/.
Az üstökös 6,45 évente kerüli meg a Napot, és éppen ezekben a napokban jár ismét földközelben.
VCSE – A 67P/Churyumov-Gerasimenko üstökös a Rosetta űrszonda felvételén. A kép alsó részén egy gejzír az üstökös felszínén éppen anyagot (jeget, gázt és törmeléket) lövell ki. – Forrás: ESA
VCSE – A Swan-üstökös – Kép: Fridrich János Mihály
Kép készítésének dátuma: 2020.05.22. 02:45 NYISZ
Kép készítésének helye: Ság-hegy
Expozíciós idő: 8×60 sec
Érzékenység: ISO 1600
Képfeldolgozási lépések: Deep Sky Stacker, Photoshop
Távcső és mechanika: 200/1000 Newton EQ-5 GoTo
Kamera vagy detektor: Canon EOS 4000Da, átalakított
Vezetés: Lacerta MGEN
Kómakorrektor: SkyWatcher kómakorrektor F5/6
Az eddigi egyik legnehezebb fotózásom. Az üstökös viszonylag közel van a Naphoz, és csak 5-6° a horizont feletti magassága. Ebben a szinte vízszintes módban a vezetés sem akart jól működni. Korlátozott volt a kép készítésére szánt idő is a virradat miatt. A kezdeti nagy fellángolásom az első próba után elszállt, második nekifutásra sikerült a kép. Ennek is nagyon örültem.
Az utóbbi napokban több helyen is közölték (pl. itt), hogy fényes, akár félhold fényességű üstökös lesz látható a nyáron, mások óvatosságra intettek (pl. itt).
VCSE – A C/2019 Y4 (ATLAS) üstökös a VCSE Távvezérelt Csillagvizsgálójának 250/1200-as Newton-távcsövével 2020. március 28-án. Kb. 80×25 sec expozíció 180 felvételből kiválogatva, csak sötétkép-korrekcióval és az intenzitások átskálázásával. A kép készítését flat-field problémák zavarták meg és Zalaegerszeg erős fényszennyezése nehezítette. Detektor: Canon 6D (nem átalakított), kómakorrektorral, érzékenység: ISO 1600. Az üstököstől balra látható elmosódott folt az UGC 4326 galaxis csíkja. Az üstökös és a galaxis ekkor kb. 18 ívpercre voltak egymástól, ezért az üstökös kómájának méretét 12 ívpercesre becsülhetjük. Gyenge, rövid, 1-2 ívperces csóva is sejthető a képen balra lefelé (délkeletre). Észak felfelé, balra kelet.- Csizmadia Szilárd és Ágoston Zsolt felvétele.
A szóban forgó kométa jelölése a C/2019 Y4 (ATLAS). Néha csak Atlas-üstökösként emlegetik (kiejtése: atlasz). 2019. december 28-án fedezték fel az Asteroidal Terrestrial-impact Last Alert System (ATLAS, Földbe-csapódó Aszteroidákra Végső Figyelmeztetést adó Rendszer) keretében, innen a neve. A Hawaii Egyetem Csillagászati Intézetének két, egyenként 0,5 méteres távcsöve alkotja e rendszer alapjait, amelyek Hawaii-on vannak elhelyezve, egymástól 160 km-re. 2015, illetve 2017 óta működnek. A NASA 5 millió dollárral támogatta a projektet. A rendszer két éjszaka alatt végigfényképezi a távcsövek által látott égterületet, új, Földre veszélyes kisbolygók után kutatva. A folyamat kétnaponta ismétlődik. Eközben természetesen rengeteg más kisbolygó és üstökös is távcsővégre akad, nem is beszélve a szupernóvákról. Ezek egyike a szóban forgó üstökös.
Az üstökös felfedezésekor még csak 19,6 magnitúdós volt a vizuális sávban – ekkor még jó három csillagászati egységre (CSE-re) járt a Naptól. Az első pályaszámítások 4400 év körüli keringésidőt és 0,25 CSE-s napközelpontot mutattak. Felvetették, hogy az 1844-ik évi nagy üstökössel a pályája nagyfokú hasonlóságot mutat (annak az üstökösnek a jelölése C/1844 Y1), így talán annak egy leszakadt darabja is lehetne. A későbbi, további és több megfigyelésre alapuló pályaszámítások azt mutatják, hogy mielőtt ismét a Naprendszer belsőbb részeibe jött volna, keringésideje 4800 év lett volna, de miután elhagyja a Naprendszer belső térségeit, ez 5200 évre fog nőni a bolygók okozta gravitációs perturbációk miatt. A pályaperturbációk olyan nagyok, hogy ha jelenlegi pályáján mozogna tovább mindenféle további perturbáció nélkül, akkor 6026 év lenne a keringésideje. Jelenleg, amíg ilyen közel jár a Naphoz, a pálya gyakorlatilag folyamatos pályaelem-változásoknak van kitéve! Emiatt a legtöbb planetáriumprogram nem fog jó pozíciókat adni az üstökösre, használjuk felkereséséhez inkább a lenti, IAU Minor Planet Ephemeris-ből származó efemeridákat.
A 2020. február 18-i pályaszámítás szerint – ami 82 napra kiterjedő pályaíven, 949 darab pozíciómegfigyelésen alapszik – naptávolpontja a Naptól 662 CSE-re van, napközelpontja viszont csak 0,25284 CSE-re. A Merkúr napkörüli pályájának fél nagytengelye 0,39 CSE, tehát a Merkúr-pályán belül éri el napközelpontját az Atlas-üstökös.
Az üstökös pályaelemei a következők:
Fél nagytengely: a = 331 CSE.
Excentricitás: e = 0,99923.
Keringésidő: 6026 CSE.
Inklináció: 45,38 fok.
Felszálló csomó hossza: 120,57 fok.
Perihélium argumentuma: 177,41 fok.
A Földhöz legközelebb 0,63 CSE-re lesz (lásd lejjebb). Összehasonlításul: a Nap-Vénusz átlagos távolság 0,72 CSE.
Felfedezése óta 2020. márciusig 19,6-ról 8 magnitúdóra fényesedett, mert közeledett a Naphoz és a Földhöz is. Egyes előrejelzések szerint akár -1 magnitúdó fényességet is elérhet(ne) 2020. május végén. Ezeket az előrejelzéseket azonban két okból is célszerű óvatosan kezelni. Egyfelől, az üstökösök fényesség-előrejelzése általában véve is a csillagászat legbizonytalanabb területei közé tartozik. Egyszerűen hiányzik hozzá az üstökös szerkezetének és gejzírjei számának, elhelyezkedésének, aktivitásának előzetes ismerete (az üstökösök porkibocsátásának mértékét éppen hogy utólag, a megfigyelésekből szokás meghatározni). Másodszor, mint az alábbi, az Aerith-ről származó ábra mutatja, már eddig is elmaradt időről-időre az ott használt előrejelzésektől a fényessége (fekete pontok a megfigyelések, piros vonal az előrejelzés).
VCSE – A C/2019 Y4 (ATLAS) üstökös előrejelzett fényessége (piros vonal) és megfigyelt fényességei (fekete pöttyök). Figyeljük meg, hogy bizonyos időszakokban a megfigyelt fényesség nem érte el az előrejelzettet. – Forrás: www.aerith.net
Fontos megjegyezni, hogy az üstökös előrejelzett legnagyobb fényességét 2020. május 30-31-e körül éri el, ez az IAU MPC alábbi táblázata szerint (április 7-i számítás alapján) -0,3 magnitúdó körül lesz. (Az előrejelzett fényességeket bármikor frissíthetik újabb adatok alapján.) Az üstökös elongációja a Naptól ekkor 11-12 fok lesz, ami nagyon megnehezíti a megfigyelését. (A híres C/2006 P1 jelű McNaught-üstökös -5,5 magnitúdós volt, amikor kb. 5 fokra látszódott a Naptól, és még tudtuk észlelni. Akkor azonban az január közepi észlelést jelentett és az üstökös a Naptól délkeletre volt, most viszont északkeletre lesz.) A május végén a Fiastyúktól nem messze járó üstökös észlelése – ha tényleg nulla magnitúdó körül lesz – igen jó nyugati horizontot, dombtetőn vagy hegycsúcson lévő észlelőhelyet igényel, és nem sokkal a Nap után le fog nyugodni…
Magyarázat a lenti táblázathoz:
Date: dátum, UT: világidő (NYISZ-2 óra), R.A.: rektaszcenzió, Decl: deklináció, a koordináták 2000-es epochára vonatkoznak; Delta: földtávolság, r: naptávolság, mindkettő CSE-ben, El: Naptól való elongáció (kitérés, látszó szögtávolság) fokokban, Ph: fázisszög fokokban (ilyen szög alatt látszik a Nap és a Föld az üstökösből nézve), m1: előrejelzett vizuális fényesség magnitúdóban, Sky-motion: égi mozgás “/percben (ívmásodperc/percben) és iránya (PA) fokokban. A PA-t az égi északi iránytól (PA=0°) kelet felé (PA=90°) mérjük.
2020. április 1-én megkíséreltem én is észlelni a C/2019 Y4 (ATLAS) üstököst fotografikusan és vizuálisan is.
Az üstökös helyét a SkySafari applikáció segítségével sikerült megtalálni és először fotóztam, aztán megpróbáltam 52x-es nagyítás mellett észlelni. Az eredmény egy határozott talán volt. Elfordított látással a fotókról beazonosított helyen, ha nagyon figyeltem, néha, mintha, talán feltűnt volna. Sajnos elég halvány még (tegnap az app szerint 7,7 magnitúdó volt) és a holdfény se sokat segített. A fotók 130/650 Newton tubusra szerelt Canon 600D-vel készültek, ISO 6400 értéken 30 s záridővel, 60 light és 10-10 dark és flat képpel. A gif 50 percnyi mozgást ölel át. Nem lettek egy óriási minőségűek, de kísérletezgetni élmény volt vele, biztosan visszanézek majd még rá később is.