Mai kép Archives - Page 51 of 58 - Vega Csillagászati Egyesület

A mai képen a Swift amerikai műhold által felfedezett, március 28-án kitört GRB 110328A jelű gammakitörés optikai tartományban a felfedezést követően 12 órával a HST-vel mért képe (nyíllal jelölve). A Tejútrendszeren kívül még soha nem láttak olyan gammaforrást, amelyik egynél több alkalommal mutatott volna gammakitörést.

VCSE - Távoli gammakitörés - HST/NASA — VCSE – Távoli gammakitörés – HST/NASA

(A Tejútrendszerben vannak folyamatos gammaforrások is.) Ez a különleges objektum azonban azonban az első kitörése után 45 perccel még egy kitörést okozva alapos fejtörést okoz – különösen azért, mert egyetlen gammakitörésről sem tudjuk igazából, hogy micsodák… Talán összeolvadó neutroncsillagok, vagy nagy mágneses terű hipernóvák vagy valami ilyesmik, de pontosan senki nem tudja…

Ezt a kettős kitörést infravörösben, röntgentartományban és rádióhullámhosszakon is észlelték. Közel négy milliárd fényévnek mérték e kitörés távolságát.

A mai képen a hozzávetőleg 14 fényév kiterjedésű, 400 fényévre lévő Rhó Ophiuchi csillag körüli ködkomplexum látszik az amerikai infravörös űrtávcső, a WISE műhold felvételén.

VCSE - Rhó Ophiuchi ködössége - WISE — VCSE – Rhó Ophiuchi ködössége – WISE

Nagyobbrészt hideg, molekuláris hidrogénből (H2) áll, és a környező fiatal csillagok felmelegítik a ködöt körülvevő port, ami infravörösben sugároz. A legfiatalabb csillagok a képen mindössze 300 ezer évesek. (A Nap jelenleg 4,6 milliárd éves.) A kép jobb alsó sarkában lévő vöröses köd a Szigma Scorpii csillagot veszi körül, amely annak a csillagnak a fényét veri vissza.

A TRACE műhold szenzációs felbontású képeket készített 2010. közepéig központi csillagunkról, a Napunkról. A Nap ilyen felbontású tanulmányozása lényeges, mert – óriási távolságul miatt – egyetlen más csillag felszínét sem láthatjuk ilyen részletességgel, mint Napunkét.

VCSE - Napfolthurok - Mai kép — VCSE – Napfolthurok – Mai kép

A mellékelt képen a 2000. szeptemberében volt AR 9169 jelű napfoltcsoport látszik ultraibolya fényben (a sötétebb területek a Nap felszínén: még ezek is több ezer °C hőmérsékletűek a valóságban), és a belőle kiinduló mágneses erővonalak mentén rendeződött anyagvonalak, amelyek a végüknél akár több millió fok hőmérsékletűek is lehetnek. (E magas hőmérséklet okát csak sejtik ma még. Magyar kutatók e téren jelentős eredményeket értek el.)

Ezen a címen például a TRACE műhold Napról készített nagyon szép, látványos videóit nézhetjük meg: http://trace.lmsal.com/POD/TRACEpod.html#movielist .

A mai képen a Hold túlsó, Földről nem látható oldala van bemutatva. A felvétel 15000 kisebb képből készült mozaik, amelyeket a NASA és az Arizonai Egyetem Lunar Reconnaissance Orbiter nevű műholdja készítette 2009. november és 2011. februárja között.

VCSE - A Hold túloldala - APOD — VCSE – A Hold túloldala – APOD

A http://wms.lroc.asu.edu/lroc_browse/view/WAC_GL180 linkre klikkelve, és a képet kinagyítva akár 100 méteres részleteket is lehet tanulmányozni! (A fenti kép kisebb felbontású.) Érdekesség, hogy a Hold túlsó oldalán sokkal kevesebb a holdtenger, mint az innenső, Földről is látható oldalon (amik nem igazi, földire hasonló víztengerek, hanem valójában bazaltból álló hatalmas síkságok – a Holdon nincs folyékony víz).

A mai képen az NGC 2438 jelű planetáris köd látszik, amely tőlünk kb. 3000 fényévre van a Hajófar csillagképben.

VCSE - NGC 2438 - Mai kép — VCSE – NGC 2438 – Mai kép

Az M46 nyílthalmaz területén látszik, de nem tartozik a halmazhoz (sebessége eltér a halmaz tagjaiétól, és a köd központi csillaga is jóval idősebb, mint a halmaz csillagai, és a halmaz is távolabb van tőlünk, mint a köd). A Kanári-szigeteki IAC 80 cm-es távcsövével készült képen a 4,5 fényév átmérőjű, korábban ismeretlen külső halót mutatja be, ami körbeveszi a korábban is ismert fényesebb belső gyűrűt. Ezeket a halókat a haldokló csillagok által magukról lefújt külső rétegek hozzák létre, mint egy táguló gázfelhőt.