Két napja jelentek meg a NASA weboldalán a Dawn űrszonda legújabb felvételei az (1) Ceres, hivatalosan törpebolygónak klasszifikált égitestről, majd az APOD is a “Nap Csillagászati Képének” választotta az Occator krátert ábrázoló képet.

VCSE - Mai kép - (1) Ceres - Occator kráter
VCSE – Mai kép – (1) Ceres – Occator kráter

A fenti kép ezt a krátert mutatja hamis színekben. A hamis színezés a felszín anyagi összetételében lévő különbség megmutatására szolgál. A színes kép összeállításakor az RGB csatornáknaknak a következő hullámhosszak feleltek meg: a vörös szín (R, red) a képen a 0,97 mikrométer hullámhosszon (közeli infravörös) készített felvétel, zöld (G, green) színnek a 0,75 mikrométer hullámhosszon (a látható vörös fény), és a kék (B, blue) színnek a 0,44 mikrométer hullámhosszon (látható kék fény) készített felvételt használták fel. A kép közepén látható Occator kráter átmérője 90 kilométer. A felvételt a Dawn (Hajnal) űrszonda 4400 kilométer távolságból készítette. Maga a kráter a felszínen található legfiatalabb képződmény, amely megközelítőleg 78 millió évvel ezelőtt keletkezett.

A hamis színekben készített felvételek alapján a kutatók megvizsgálták az (1) Ceres felszínét borító anyagot. A felvételen – a kék színhez társított – fényes területeket találtak több, mint 130 helyen. Ezeken a fényes helyeken sókat, szulfátokat mutattak ki. Valószínű, hogy a szilikát anyagok is jelen vannak.

VCSE - Mai kép - (1) Ceres - Occator kráter
VCSE – Mai kép – (1) Ceres – Occator kráter

A Dawn szonda első felvételein is látható fénylő területek azonnal a kíváncsiság középpontjába kerültek. Találgatások és elméletgyártások kezdődtek a fénylő területek létezésének megmagyarázására. Voltak akik idegen civilizációk tevékenységét látták a fénylő foltokban – ez természetesen több, mint elhamarkodott (sőt, tudománytalan) kijelentés volt. A megfontoltabb elméletek jég jelenlétére gyanakodtak. A következő elméletek szerint nedves só lerakódások hozták létre ezeket a fénylő területeket, erről honlapunkon már 2015. szeptember 16-án említést tettünk más fotók kíséretében. Ugyan akkor az ammóniában gazdag szilikátok jelenléte is izgalmas kérdéseket vet fel.

VCSE - Mai kép - (1) Ceres - Occator kráter - oldalirányból észlelhető a vízpára jelenléte
VCSE – Mai kép – (1) Ceres – Occator kráter – oldalirányból észlelhető a vízpára jelenléte
VCSE - Mai kép - Az (1) Ceres felszínén található fényes területek (kék színnel jelölve)
VCSE – Mai kép – Az (1) Ceres felszínén található fényes területek (kék színnel jelölve)

Az alábbi animáció az (1) Ceres felszínét mutatja hamis színekben.

További információk a  NASA, JPL-Caltech, UCLA weboldalán találhatók.

Az (1) Ceres-szel és a Dawn űrszonda tevékenységével kapcsolatos korábbi híreink:

Occator kráter fénylő foltjai (2015. szept. 16.)

A rejtélyes fényfolt (2015. május 14.)

(1) Ceres

Az (1) Ceres megközelítése, avagy a “Hajnal” első képei (2015. január 20.)

A Prometheus egy a Szaturnusz 62 ezidáig ismert holdja közül. Felfedezése a XX. század űrkutatásának az eredménye, 1980-ban a Voyager–1 űrszonda felvételei alapján S. A. Collins és D. Carlson fedezték fel.

VCSE - Mai kép - Prometheus és az F-gyűrű
VCSE – Mai kép – Prometheus és az F-gyűrű

A fenti képet 2015. december 6-án készítette a Cassini űrszonda kislátószögű kamerája. A kép felbontása 200 m/pixel, a kép tetején látható keskeny csík az F-gyűrű.

VCSE - Mai kép - Prometheus
VCSE – Mai kép – Prometheus

A fenti képet pedig még 2010. január 27-én készítette a Cassini űrszonda kislátószögű kamerája. A felvétel készítésekor a Szaturnusz a kép árnyékos, bal oldala felől helyezkedett el. Olvasd tovább

Az APOD mai felvételén a Hubble Űrtávcső (Hubble Space Telescope, HST) felvétele látható az Arp 87-ről. A felvételt Douglas Gardner dolgozta fel.  A felvétel a HST Wide Field Planetary kamerájával készült. A felvételen látható színes képet a 450, 555, 656 és 814 nm hullámhosszakon készített felvételek felhasználásával készítették el.

VCSE - Mai kép - Arp 87
VCSE – Mai kép – Arp 87

Az Arp 87 jelű galaxispár egyike az általunk ismert kölcsönható és összeolvadó galaxispároknak. Az objektum nevét az ilyen galaxisokat elsőként katalogizáló Halton Arpról és a nevét viselő különleges galaxisokat tartalmazó atlaszáról (Arp’s Atlas of Peculiar Galaxies) kapta, amihez a felvételeket a Palomar-hegyi 5 m-es távcsővel és 1,22 m-es Oschin Schmidt-teleszkóppal végezték. Az objektum először a 1960-as években került katalógizálásra.

Megnevezése: Arp 87 (NGC 3808), amit két kölcsönható-összeolvadó galaxis alkot ( NGC 3808A és NGC 3808B).
Típusa : küllős (horgas, ang. barred) spirálgalaxis

Az Oroszlán csillagképben található. Távolsága a Földtől megközelítőleg 300 millió fényév. Vizuális fényessége 13,4 magnitúdó. Észleléséhez a legkedvezőbbek a februári éjszakák.

VCSE - keresőtérkép az Arp 87 -hez
VCSE – keresőtérkép az Arp 87 -hez
VCSE - Az Arp 87 (középen) és 2,8° szélességű környezete.
VCSE – Az Arp 87 (középen) és 2,8° szélességű környezete.

Az Arp 87 kölcsönható és összeolvadó galaxispár nagyobb méretű tagja az NGC 3808A spirálgalaxis (jobb oldalon), kísérője az NGC 3808B.  Az NGC 3808A galaxisra majdnem a pólusa irányából látjuk rá.  A galaxis jellegzetességei a fényes gyűrű, melyben csillagkeletkezési régiók és poros spirálkarok találhatók. Az NGC 3808B (bal oldalon) galaxist az éléről láthatjuk, amelyet egy por és gázgyűrű vesz körül. Ez a gyűrű merőleges a galaxis síkjára, ezért ezt a gyűrűt poláris gyűrűnek is hívjuk.

Jól megfigyelhető a képen a pár tagjai között lévő anyaghíd csavarodott, dugóhúzóra emlékeztető alakja, amely arra utal, hogy a nagyobb galaxisból kidobódott anyag egy részét a kisebbik galaxis gravitációs mezője befogta.  Ugyanakkor a két galaxis gravitációs terének kölcsönhatása a páros mindkét tagját eltorzítja. A két galaxist összekötő “híd” mérete 75 000 fényév. Ez a híd is igen jól szemlélteti a két galaxis között ébredő gravitációs erők és árapályerők nagyságát.

A kép bal szélén egy harmadik galaxis is megfigyelhető. Ez a galaxis csak látszólag található az NGC 3808B mellett. Valójában sokkal távolabb helyezkedik el, így nem is vesz részt a két galaxis összeolvadásában.

Megfigyelésekkel bizonyították, hogy a kölcsönható galaxisokban igen gyakran intenzív csillagkeletkezési folyamatok zajlanak le. Ezt támasztja alá a fiatal csillagok kékes színe, az intersztelláris gáz színképében az emissziós vonalak erőssége, és a csillagok sugárzása által felmelegített por távoli infravörös sugárzása.

A “Mai kép” most egy gyorsított sorozatfelvétel (ún. “time-lapse” animáció), ami 21 másodpercben mutatja meg egy napkitörés “életének” 35 percét. A felvételt Luc Jaspers készítette 2015. szeptember 30-án egy módosított Coronado PST (150mm) távcső és DMK23 kamera segítségével.


 

A fenti képen jól látható a napkitörés óriási mérete. Viszonyításképpen: a Föld átmérője “csak” 12 756 km. A napkitörésekről, a Nap észleléséről részletes információkat lehet olvasni a VEGA naprovataiban.

Az APOD mai képén a C/2013 US10 (Catalina) üstökösről Fritz Helmut Hemmerich által készített felvétel szerepel. A kép múlt héten készült a Kanári-szigetek északnyugati partjainál.

Az üstökös hazánkból a hajnali órákban megfigyelhető (bár nem olyan fényes, mint ahogyan azt az előzetes számítások alapján várták). A felvételen az üstökös két csóvát mutat. A bal oldalt alul látható a porcsóva, míg jobbra felfelé a finom, fátyolos szerkezetű ioncsóva látható.

Olvasd tovább